Esztergom és Vidéke, 1996

1996-09-05 / 36. szám

1996. szeptember 19. Esztergom és Vidéke 5 A Város robotosa volt... Hoc erat in votis... Augusztus 26-án a Belvárosi temetőben tisztelői, családtagjai kísérték utolsó útjára Szávai Gyula nyugalmazott posta-főfelügyelőt, Esztergom Pro £/r£?e-díjasát, valamennyiünk Gyula bácsiját, aki 81. évében, augusztus 6-án hunyt el. Dr. Amon György alpolgármester búcsúztató beszédében többek között ezeket mondta: „... Városunk hétköznapi történetének egy névtelenül is példamutató, murvás személyisége, robotosa volt O, aki 1915. április 27-én született Esztergomban. (...) Egyszerű szenttamási családban látta meg a világot, s már kora gyermekkorától széleskörű érdeklődéssel fordult szűkebb környezete - Esztergom, és tágabb környezete - hazája felé. Ambiciózus ifjúként iratkozott be az esztergomi Reáliskolába, ahol nagy patrónusa Obermüller Ferenc igazgató volt, felfedezvén az átlagot jóval meghaladó érdeklődését és határozott jellemét. Korrepetálást és szinte mindent vállalt, hogy be tudja fizetni a tandíjat. Ekkor találkozott azzal a jósággal, amely aztán Őt is jellemezte egész életén át. (...) Jellemformálásában fontos szerepet játszott hajdani osztályfőnöke, Olajos János, valamint hitoktatója Virágh Raymund. Az Isten különösen jó nyelvérzékkel áldotta meg. Franciául és németül magánszorgalomból tanult, akkor még nem is gondolhatta, hogy Esztergom kulturális eseményei és idegenforgalma kapcsán majd milyen jól tudja ezt a tudást kamatoztatni. Negyven évig volt a Magyar Posta dolgozója. Szakszervezeti tagként kiállt munkatársai érdekeinek érvényesítéséért, és segített mindenkinek, akinek csak tudott. Esztergom kulturális életébe lelkesen és aktívan kapcsolódott be, mint színjátszó, mint az irodalmi színpad tagja, melynek vezetője lett, miután elvégezte a Színjátszó Rendezői Akadémiát. Fáradhatatlan szervezője volt a városi rendezvényeknek, a hangversenyeknek. A Nemzetközi Gitárfesztivál egyik szervezője s egyben tolmácsa is volt. Esztergom kulturális életében tanúsított fáradhatatlan és kiemelkedő tevékenységéért 1980-ban Pro Urbe kitüntetést kapott. A város iránti szeretete ma is példaértékű számunkra. Egyik jóbarátja a napokban így emlékezett meg Róla: Gyula bácsival egy darab Esztergom ment el. Lelkes turista is volt. A Pilis és a Börzsöny voltak kedvenc úticéljai. Most utolsó útjára indult. Barátaira hagyta hitvallását, mely így szól: Az élet célja a precíz, pontos munkavégzés és az emberek segítése. (...) Szávai Gyula ilyen értelemben élt, értékeket hagyott, visszavehetetlen értékeket. Búcsúzom Tőle Esztergom Város Önkormányzata, valamint a magam nevében. ígérve, hogy emlékét szívünkben örökké megőrizzük." Sok-sok tisztelője nevében Homor Imréné köszönt el Tőle, majd dr. Gál Endre kanonok, a Hittudományi Főiskola rektora imádkozott lelki üdvéért. (P.I.) Amikor az ember még nagyon fiatal, általában esküvőkre kap meg+hívót. Azután a lakodalnú invitálásokat egyre gyakrabban váltják föl a particédulák: „Mélyen sebzett emberi szívvel tudatjuk..." Es az amúgy is könnyen sebezhető emberi szív valóban mélyen sebzett lesz, mert egy-egy jóbaráttal, régi ismerőssel, aki eltávozik ebből az árnyékvilágból, egy darabka belőlünk is meghal. így halt meg belőlem is egy darabka legutóbb. Képek villannak fel bennem, filmszerűen, kockánként. Meszes Rudi bácsi - gyerekkoromtól része az életemnek - kopott kerékpárján, nadrágcsíptetővel valahol a Ferencesek templomának a bejáratánál, amint épp szentmisére igyekszik. Vagy hosszú kötényben, ott, a rézveretes, antik szikvízgyártó gépnél. Ha a közelébe értem és ráköszöntem, harsány, igaz örömmel üdvözölt és ölelt meg, majd azonnal kotorászni kezdett a zsebében. Igen, a cukorkát nem lehetett megúszni! Mindig, mindenki számára volt nála, örömmel osztogatta, mint az azok közül való, akiknek öröme őszinte öröm, szeretete pedig Isten szeretetéhez hasonlatos. Tanítani is így tanított - már amikor engedték. Mindig az igazat mondva, nem csak a valódit. Ezért nem engedték negyven esztendeig! Kényszerű száműzetése bizonyságát adta: szikvizet is lehet boldogan, örömmel készíteni. Közben imádkozott vagy Reményik Sándor verseit mondogatta magábaa Azután, amikor már kellett és lehetett, elszavalta őket. Érzelmeiben gazdagon, nemes pátosszal, hazaszeretettől fűtve ott fönn, a Sötétkapunál, mártírok megkopott vérfoltjai fölött. Élo történelem volt, aki a börtön mélységeiből is az égi magasságokba tekintett, hiszen az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Javunkra vált nekünk is. Kiszámítható pontosságával, ami nem csak a szentmisék kezdetére volt érvényes. Április 8-án - bármely napra esett is - pontosan jelent meg felköszöntem édesapámat, mert csak a rosszat tudta elfeledni, a jót, a segítséget soha! A Mindenható jóságát sem felejtette el. így érte a halál. Szentmise, gyónás és áldozás után, az utolsó nehéz órákban, kedves szentképével a kezében. Az űrt, amit hagyott, „lassan békévé oldja az ^emlékezés". Ám ha valaki, akkor O elmondhatja Babits Mihállyal: Hoc erat in votis... - ezt kívántam. És a Mindenek Tudója másképp nem is fogadhatta abban a végső pillanatban, ami számára - hitünk szerint - egy új élet kezdetét jelenti, minthogy: Hűséges szolgám! Jer be Atyád örömébe! Úgy legyen! Esztergom, 1996. augusztus 30. Varga Péter Honfoglaló magyar sírlelet Esztergomiban! 1996. augusztus 30-án rendkívüli millecentenáriumi eseményre kerülj sor városunkban. Szálkái Tóth Árpád építtető kérésére Mujdricza Ferenc tervezőmérnök 29-én arról értesítette a Balassa Bálint Múzeumot, hogy a Kenderesi dűlőben lévő házának építésénél csontvázra bukkantak. A csontokat még aznap este zseblámpa fényénél megtekintettük, és az előkerült 2 db nyílcsúcs és zabla alapján honfoglalás kori sírra gondoltunk. Pénteken egész nap a 2 m mélységben, a kőkeményre száradt löszben fekvő csontváz feltárásán dolgoztunk, amelynek során valóban egy honfoglaló magyar vitéz maradványait tártuk fel. A ház alapjának mélyítésekor - sajnos - a váz felső részét a koponyával együtt kiásták, de eredeti helyén maradt minden a bal könyöktol és medencétől lefelé. A kidobott földből összegyűjtöttük a szétszóródott csontokat (az állkapcsot a szomszéd Bábszky Ferenc találta meg) és további három jellegzetes, honfoglaló-magyar nyílcsúcs is előkerült. Utóbbiak a váz bal oldalán fekvő tegezben voltak eredetileg (amelyek vasalása, maradványai a helyén megmaradtak) - ugyanott egy kést, és egy kis lándzsacsúcsot is találtunk. Á vitéz bal lába mellett megtaláltuk a vele temetett lovának ép koponyáját és a ló két mellső lábának csontjait is (a patákkal). Honfoglalásunk ezerszázadik jubileumának évében azért jelentős ez a lelet, mert ezt megelőzően ténylegesen hiteles honfoglaló sír 144 évvel ezelőtt, 1852-ben, a Bibliotheka építésénél került elő városunkban. Az ottani temetőből származó szablyát, aranyozott ezüst öv- és lószerszámvereteket ma a Vármúzeum állandó kiállításán mutatjuk be. Hogy a Kenderesi dűlőben nem csupán egy magányos sír volt, hanem egy honfoglalás kori temető lehetett, azt az is bizonyítja, hogy az építési földmunka során a volt Bábszky-féle telken több csontvázra utaló nyom került elő. A Balassa Múzeum (és az értesített MTA Régészeti Intézete) - bár ásatásra egy fillér anyagi fedezettel nem rendelkeznek jelenleg - a tulajdonos Sz. Tóth Árpád hozzájárulásával további kisebb kutatásra készül az építkezés területén, saját erőből. Ezúttal mondunk köszönetet Koditek Pálnak, aki a jubileumi leleten felbuzdulva 5.000 forintot ajánlott fel a kutatás folytatására, valamint id. és ifj. Szálkái Tóth Árpádnak, akik a törvény betartásával nemcsak bejelentési és beszolgáltatási kötelezettségüknek tettek eleget, de a munkához is felajánlották segítségüket. A régészek a gyors leletmentéssel az építkezést (mint általában!) most sem akadályozzák, városunk és múzeumunk viszont törvénytisztelő polgárai jóvoltából - fontos történeti adatokkal és tárgyi emlékekkel gazdagodik! Köszönet érte a fent említetteknek. Dr. Horváth István a Balassa Múzeum igazgatója megyei múzeumigazgató EMLEKEZ(TET)0 Szeptember 8.: 85 éve halt meg Pór Antal (Esztergom, 1834. október 18. - 1911. szeptember 8.) esztergomi kanonok, az MTA r. tagja, történész. 1875-81 -ig Esztergom városát képviselte az országgyűlésen. Szeptember 9.: 130 éve halt meg Czuczor Gergely István (Andód, 1800. december 17. - Pest, 1866. szeptember 9.) bencés pap, az MTA r. tagja, a Kisfaludy-társaság alapítója, költő, nyelvész, tanár. Gimnáziumi tanulmányainak egy részét Esztergomban, a bencéseknél végezte. Költői munkásságának első szakaszáról - Révész Bertalan szerkesztésében és tanulmányával - az esztergomi Gran Tours jelentetett meg kötetet 1993-ban Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig címmel. A kötet még kapható.