Esztergom és Vidéke, 1996

1996-01-25 / 4. szám

1996. február 22. Esztergom és Vidéke 3 EGYESÜLETI ÉLET Gondterhelt gazdák Az elmúlt hét szerdáján első ízben ült össze az Esztergomi Hegykö­zség, a Gazdakör és a nemrég megalakult Hangya Szövetkezet vezetősége, hogy megvitassa a város mezőgazdaságának aktuá­lis kérdéseit. A kötetlen, mintegy három órás beszélgetés során kiderült, hogy városunkban sem megfelelő szer­vezet, sem a kellő anyagiak nem állnak rendelkezésre. Szervezet van ugyan három is, de ezidáig egyik sem tudott érdemlegeset tenni a város mezőgazdaságának fellendítése ügyében. A Gazdakör tagjai hetenként összeülnek a Szabadidőközpont­ban, ahol főleg szakmai kérdésekről folyik a szó. Hatáskörük viszont erősen kor­látozott, ezért intézkedéseket tőlük aligha várhatunk. A Hegyközségnek lenne ugyan némi jogköre, főleg a nemrég megalkotott mezőgazdasági törvény értelmében, de eddig még nem élt vele. Szeptember végén vá­lasztották meg e szervezet vezetősé­gét, azóta eltelt majdnem négy hónap, de se székhelyük (levelezési címmel, irodával, fogadóórával, bélyegzővel, munkatervvel), se pénzük (költség­vetéssel, pénztárkönyvvel, számla­számmal) nincs. A vezetők a jegyzőnőt okolják, amiért nem intézkedett, a jegyzőnő pedig joggal dobja vissza a labdát, mondván a Hegyközség független szervezet, nem tartozik a Polgármes­teri Hivatal ellenőrzése, felügyelete alá, intézze csak maga a saját dolgait Mindemellett a jegyzőnő - mint mondotta - kész segíteni, ha arra igényt tartanak. A Hegyközség folyó­ügyeit a hegybíró lenne hivatott in­tézni, de még senki sem kötött vele szerződést, és senki sem tudja, miből fogják fizetni a bérét. A Hangya Szövetkezet e hónap elején alakult a Gazdakör tagjaiból. Mint Héder István elnök és Ébele József elnökhelyettes kifejtet­ték, termelő, termeltető, beszerző, felvásárló, értékesítő és szolgáltató tevékenységükkel akarják segíteni tagjaik mezőgazdasági termelőmun­káját Ellátják a gazdákat olcsó vető­maggal, vegyszerrel, megszervezik termékeik értékesítését gépkölcsön­zéssel, gépjavítással támogatják a kétkezi munkát. Tízezer forintos részjeggyel bárki beléphet a szövet­kezetbe. Rengeteg tervük van, jók is, hasznosak is, csak éppen a kellő anyagiak hiányában jelenleg meg­valósíthatatlanok. A Gazdakör vezetői örömmel újságolták, hogy önkormányzati döntéssel ismét a gaz­dák tulajdonába került régi székhá­zuk, a buszpályaudvarnál lévő kétszintes - valaha Ökörkörnek becé­zett - épület. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy ezt 2005-ig bérbe vette egy Kft, a bérleti díjat már kifi­zette, s nem hajlandó átadni az ingat­lant csak súlyos milliókért, ami persze a Gazdakör pénztárából aligha lenne kifizethető, éppúgy mint az a renoválás, amely az emeleti részre igencsak ráfér, és szintén milliós nagyságrendű. A Gazdakör mellett a Hegykö­zség, a Mezőgazdasági Kamara, a Gazdajegyzői Hivatal, a Hangya Szövetkezet - tehát a mezőgazdaság­gal foglalkozó összes helyi szervezet - helyet kapna ebben az épületbe, ideális agrárcentrum jöhetne létre,... no de miből?! Pénz egyelőre sehol. S úgy néz ki, nem is igen lesz. FŐleg, ha senki nem megy utána. Sebő József, e lap egykori főszer­kesztője írt egyszer egy glosszát az esztergomiak „népbetegségéről". Az ő sorai köszönnek vissza hallgat­ván a gazdák vezetőinek beszélgeté­sét Álmodozó nép vagyunk, tele ragyogó ötletekkel; nagyon tudunk tervezgetni, amit elképzelünk, mind szép és jó... Csak legyen, aki megva­lósítsa! Remélhetőleg ezek a gondok előbb-utóbb eljutnak városunk ön­kormányzatához is, amely végre napirendre tűzi Esztergom mező­gazdaságának vizsgálatát, s a té­nyek ismeretében intézkedéseket hoz, pénzt juttat, távlati terveket fo­gad el. Tény, hogy a Városházán nincs igazán patrónusa a mezőgazdaság­gal foglalkozóknak, a fent említett szervezetek pedig még nem erősöd­tek meg annyira, hogy komoly se­gítséget jelenthetnének. Jelenleg az egyetlen, akihez a gazdálkodók és hobbikertészek egyaránt fordulhat­nak, a gazdajegyző, Bokros Lajos­né; őt a GAMESZ Dózsa György téri székházában kereshetik fel az érdeklődők ügyes-bajos dolgaik­kal, szerdán és csütörtökön 8-tól fél 10-ig. Valószínűleg a hegybíró is itt fogja tartani fogadóóráit, mihelyt elhárultak működésének akadályai. Szakmai és érdekvédelmi kérdé­sekben pedig továbbra is minden­kinekrendelkezésére áll a Gazda­kör, pénteken esténként 18 órától a Szabadidőközpontban. Sz.B. EHE 1907." — 1995-ben Az „Esztergomi Hajós Egylet 1907" december végén beszámo­ló találkozón összegezte az 1995­ös év eseményeit és változásait, melyekről Rexa Iván ügyvezető tájékoztatta lapunkat. - Csak távirati stílusban: febru­árban ifjú tagjaink ellátogattak a rév-komáromi túrázók klubházába, majd alkalmuk nyílt a befagyott Vág holtágán korcsolyázni és egy baráti klubesten is résztvenni. Áprilisban két vállalkozó szel­lemű német vízitúrázó teljesítette — igazi áprilisi időben — a Passau­Budapest Duna-szakaszt. E sport­emberek voltak vándorsport­pihenőnk első fecskéi. Májusban lampionos csónak­felvonuláson vettünk részt, tőlünk indult az első Esztergom-Budapest közötti vízitúra, és a sok újdonságot bemutató vízisport-eszköz kiállítás színhelye is a mi víziteleptink volt. A szlovák vízisport-vezetés szerve­zésében tíznapos vadvízi kiképzé­sen vett részt két tagunk a Tátra tövében lévő Királyhelmecen. Júniusban amerikai vendégeknek mutattuk meg, evezős kirándulással egybekötve, az Esztergom-környéki vízitúra lehetőségeket. Ujabb angyal­földi és újpesti csoportok indultak te­lepünkről vízitúrára, fiataljaink pedig a Fogarasi-havasok gerincén teljesí­tettek egy nehéz gyalogtúrát Júliusban a 40. Nemzetközi Duna Túra 138 külföldi résztvevőjét láttuk vendégül, majd az Államigazgatási Főiskola természetjáróit fogadtuk. Tagjaink egy csoportja a Felső-Ti­szán vett részt vízitúrán. Augusztusban rév-komáromi vendégeket fogadtunk, evezőseink egy része Garam-túrázott, kerék­párosaink pedig Lengyelországban voltak, s eljutottak egészen a Balti­tengeri Hel-félszigetig. Aktív részt­vevői voltunk a jubileumi ünnepség-sorozatnak is. Szeptemberben az „Esztergom 40" gyalogtúra szervezésében vet­tünk részt. Szólnék még röviden létesítmé­nyeink használatáról is. Csónakházunk a fagyok beáll­táig tagjaink rendelkezésére állt, ők 1.400 alkalommal szálltak vízre. Vándorsport-pihenőnket közel öt­százan látogatták, illetve vették igénybe. A nyár folyamán telephe­lyünket több alkalommal választot­ták budapesti egyesületek gyülekező és indulási állomásnak. Felszerelése­inket egy négyszemélyes kenuval, húsz darab mentőmellénnyel és egyéb túrafelszerelésekkel bővítet­tük. Csónakházunkat és egyesületi sporteszközeinket - a korábbi gya­korlatnak megfelőlen - edzésekre és kisebb túrákhoz a Szent István gim­názium tanulói is használták - tanári felügyelet mellett Mivel tagságunk igényelte, megalakítottuk a túrakerékpár szakosztályt, ennek tagjai - Téry szakosztályunkhoz hasonlóan - a Magyar Természetbarát Szövetség­be is kérték felvételüket. Végezetül elmondanám: az ön­kormányzattól használatba kapott területet - ígéretünkhöz híven ­rendbetettük és ott vándorsport-pi­henőt alakítottunk ki az úton lévők (gyalogosok, evezősök, kerék­párosok) részére. Séta — kettesben Bánhidy László fotója

Next

/
Oldalképek
Tartalom