Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-29 / 35. szám

AZ UJ TAVHODÍJAKRÓL A képviselő-testület áldását adta a szeptember l-jétől Esztergomban érvényes tarifákra - a 3. oldalon es THE 1996. aug. 29.-35. szám # POLGÁRI LAP # Ára: 29,50 Ft Millecentenáriumi megemlékezés Esztergomban Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének augusztus 18-i ünnepi beszéde Kedves Barátaim! Esztergom polgárai! ESZTERGOM híd-város: itt metszi a Dunát a Regensburg-Kievi út, Európa déli vízszintes tengelye. Itt keresztezi a Szepesség felől és Erdély felől nyugatra tartó főútvonal. Itt keresztezte a magyar történelem útja a keresztény államiság határvonalát: a kalandozások korának végeztével, amikor egyértelművé vált, hogy a Kárpát-medence a magyarság végső szálláshelye, innen indult Géza küldöttsége Quedlinburgba III. Ottó császárhoz. Gézát itt avatták fejedelemmé. Szent István itt született, fejére itt helyeztek koronát. S itt kötött házasságot a bajor Gizellával. Itt működött - Géza udvarában - a passaui Szent István ősvértanúnak szentelt püspökség püspöke, Brúnó, s idejött Prága püspöke, Adalbert, akinek neve és működése összefonódott Magyarország történetével. A város peremén húzódik a hegyvidék és a Kisalföld határvonala, vásárterét, a várhegy lábánál horgonyzó hajókat, a Duna két partját egykor - s remélhetőleg hamarosan ismét - összekötő hidat időtlen idők óta vár vigyázza a hegy tetejéről. A Géza alapította magyar város fejlődése a tatárjárásig szinte töretlen: ipara virágzik, kereskedelme nemzetközi, pénzverési joga van. A Bazilikát - a Széptemplomot, amit „Szent István kűrakói" építettek - a Boldogasszonynak, Magyarország Nagyasszonyának szentelték. Itt alakult az első magyar érsekség, s 1002-ben - Szent Márton hegyének oskoláját követőleg - már működött az Esztergomi Szent Benedek Apátságban élő egykori pannonhalmi szerzetesek alapította iskola A várhegyi székesegyházi iskolában klerikusokat képeztek. S a klerikusokat gyógyítani is tanították. Az első egyetemi szintű magyar orvosi iskola - és mai értelemben vett kórház - az esztergomi várhegyen működött a tizenegyediktől a tizennegyedik századig a bencések kolostorában. A középkori Esztergomot a tatárok égették fel 1242-ben. A pusztítástól csak a kővár menekült meg. IV. Béla, a „második honalapító", adriai menedékhelyéről a tatárjárás végeztével a könnyebben védelmezhető Buda várába helyezte át udvarát. Ekkor a város fejlődése, bár kereskedelmi jelentőségét megőrzi, megtorpan. Politikai súlyát a révjogok birtokában egyre gazdagabb, s még a királyi hatalommal is dacolni képes érsekségnek köszönheti. Itt székelt Vitéz János. Érseksége idején itt működött Regiomontanus, kora legkiválóbb matematikusa és csillagásza. Többször megfordult itt Janus Pannonius is. Keze nyomát rajtahagyta a városon a kápolnaépítő Bakócz Tamás is. Mohács után a városba Szapolyai János költözik, de megvédeni nem tudja, és átengedi Habsburg Ferdinándnak. A török időkben a vár a végvárak szintjére süllyed. 1594 májusában falai alatt leli halálát Balassi Bálint 1683-ban Sobieski János mondat Te Deumot a Bakócz kápolnában a város felszabadultáért. A város részese Rákóczi szabadságküzdelmének, 1848-ban derekasan kiveszi a részét a szabadságharcból, érzékenyen reagál Széchenyi gondolataira, itt alakul meg az ország második takarékpénztára, a polgárok önerejéből. J'JIC-.. c\t (f Qi •<-r CÍ^a Göncz Árpád a Széchenyi téri ünnepi megemlékezés után beszédének eredeti példányát átadta városunk polgármestereitek, aki azt lapunk rendelkezésére bocsátotta. Az államelnök dedikációja régi, meghitt barátságot tükröz. A kiegyezés után vasutat kap és megépül Esztergomban a Duna híd. Trianon elszakítja a megye több mint a felét A második világháborúban a várost romhalmazzá lövik. Polgárságát elsodorja a háború szele és az államosítás. A vagyonafosztott Egyház kivonul a közéletből. 1948-ban Esztergom megszűnik megyeszékhely lenni. A város polgári szellemét már csak a megmaradt iskolák védik. A hetvenes években megint életre kap: az iparosítás nyomán műszaki szakemberek települnek meg a falai között. A város ma többévtizedes lemaradását igyekszik pótolni. Joggal szögezhetjük le: Esztergom az ország egyik legjelentősebb történelmi múltú városa, kiemelkedő egyházi és számottevő oktatási központ. Szerepe kiemelkedően fontos a nemzeti tudat fonnál ásában. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a magyar államiság ezredik évfordulója elválaszthatatlan Géza fejedelem és Szent István városától. Az ünnep nem volna ünnep, ha nem pecsételné meg az egykori főváros, ma határváros várhegyén föltárt szenüstváni palota helyreállítása Ennek a nagy, elmélyült és sokrétű, történelmileg rendkívül fontos, évtizedek óta folyó munkának jelentős állomása a Várhegy helyreállított kapuszorosának átadása A múlt és a jövő, az Egyház és az Állam kapcsolatának jelképe a Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményének esztergomi kiállítása. Az első lépést továbbiak követik: 2000-ben a Géza és Szent István emlékét őrző palota helyreállításának befejezése zárja le. Ez az ország és Esztergom közös ügye - elégtétel, ami joggal illeti meg a város hazájához és lakóhelyéhez hű, sokat szenvedett polgárait. Azokat a polgárokat, akik több mint ezer éve a kulturális és szellemi Európa polgárai. S 2000-re - higgyük - már a politikai Európa egyenjogú polgárai lesznek. Mert ezzel teljesedik be a szenüstváni mű, s ez a mai nemzedék - a mai nemzet - célja A jövő útja efelé vezet. De ez az út olykor rögös és keskeny, s végigmenni rajta csak egymást támogatva tudunk De végig kel

l mennünk, s egymás ellen csatázva sosem érünk oda. Ha valahol, hát Esztergomban könnyű ezt megérteni. Mert Esztergom az európai népeket összekötő Dunapartján épült város. S tőlünk, emberektől függ, hogy e vízen hadi vagy kereskedelmi hajók járnak, hogy a vizét - mint a török - lánccal zárják le, vagy elaknásítják, s hídját vízbe rogyasztják-e. Ezer évvel ezelőtt e folyó a magyar fővárost, Esztergomot Regensburggal, a bajor fővárossal, Gizella királyné városával kötötte össze. Rajtunk áll, hogy a felrobbantott hidat felépítjük-e, s a túloldalon lévő népet szomszédainkat, a határainkon túl nyugatra és keletre élő európaiakat valódi híddal, a bizalom és barátság hídjával kötjük-e magunkhoz. Amelyen szabad az átjárás.