Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-15 / 33-34. szám

1996. augusztus 15. Esztergom és Vidéke 11 Nyolcvan éve történt 1916. augusztus 17-én Bukarestben Románia titkos szerződést kötött Oroszországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Olaszországgal, hogy az Antant oldalán belép az első világháborúba. A szerződés negyedik pontja Románia számára biztosította, hogy megkapja Bukovinát, Erdélyt és a Tisza vízválasztó vonaláig terjedő területet, amely Debrecentől hat kilóméterre húzódik és Algyőnél eléri a Tiszát. A nyugati hatalmak most tettek a világháború során első alkalommal olyan ígéreteket, amelyben Magyarország területének jelentős részét elígérték - Közép-Európa újjáalakításához hozzájárultak. Poincar francia elnök augusztus 5-én Miklós cárhoz intézett táviratában megfogalmazta a katonai célt: „Ha Romániával karöltve minden szükséges lépést megteszünk az osztrák hadsereg megsemmisítésére, Németországot olyan fokozott erőkifejtésre kényszerítjük, amely esetleg meghaladja a rendelkezésre álló eszközöket." A cár szabad utat adott a szerződés aláírására. Szazonov orosz külügyminiszter visszaemlékezései szerint egyoldalúan Franciaország szempontjai diktáltak, az orosz külés katonapolitikának inkább megfelelt volna Románia hadbalépése 1915-ben, mielőtt Bulgária hadbalépett, vagy az 1916-os Bruszilov -offenzíva időszakában. A bukaresti szerződést kiegészítő katonai konvenció tíz napon belül kötelezte Romániát a hadbalépésre, amely 1916. augusztus 27én délután meg is történt, amikor a bécsi román követ átnyújtotta a hadüzenetet. A hadilétszámra feltöltött 800 ezres román királyi hadsereg már ekkor átlépte az erdélyi hágókat. Számításaik szerint az osztrák-magyar hadsereg védelmi vonalát csak a Maros mentén tudta volna kialakítani és a katonai konvencióban megígért orosz segítség és a szaloniki antant-csapatok támadása után Budapest irányában tudtak volna előretömi. 1916-ban nem így történt. Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája 1916ban Romániával szemben kudarcot vallott, s a következő katonai sikerek sem változtathattak azon, hogy a központi hatalmak 1918-as katonai veresége után Románia ne tudja kikényszeríteni a bukaresti szerződésben megígért területi engedményeket. Ortutay András Millecentenáriumi gyermekrajzok a strandfürdő kerítésén Rendkívüli ünnepnapra virradtak Esztergom lakosai 1856. augusztus 30-án. Az 1822 óta épülő, s oly sokak által megcsodált székesegyház a felszenteléshez érkezett. Az események menetének tervét megőrizte nekünk Majer István püspök gyűjteményében. Már délután 4 órától a zsolozsma hangjai töltötték be a főtemplomot, miközben Scitovszky János hercegprímás átadta a főkáptalannak azokat a díszruhákat (cappát), amelyeket IX. Pius pápa engedélyezett és küldött az ünnepi alkalomra. Az egész várost és vármegyét megmozdító esemény Ferenc Józsefnek és udvarának érkezése volt, melyet a várban elhelyezett ágyúk díszlövése jelzett. Az uralkodó a gőzhajóból hintóba szállt, s a „céheknek, a községek küldötteinek és az iskolai ifjúságnak díszsorfala közt" az érseki rezindenciára ment. A vízivárosi kishídnál épített diadalkapunál a város polgármestere köszöntötte. Este megtekintette a kivilágított Buda utcát és a városházát. Az ünnepi események másnap, 31-én, a felszentelés napján folytatódtak. A lovasrendőrök, a megyei és prímási huszárok díszsorfala közt vonultak a bazilikába; az uralkodó, a prímás, a püspöki kar, a minisztérium tagjai, valamint a belA bazilika ünnepnapja (140 éve történt) ső titkos tanácsosok, a főnemesség és a katonai főtisztikar. Ezután megkezdődött a felszentelés több órás szertartása. Akinek a székesegyházban nem jutott hely, az a templom előtt felállított négy karzat valamelyikén foglalt magának névreszóló helyet. A vendégeket omnibuszok szállították a várhegyre a város különböző pontjairól. A felszentelési szertartás után, - mint azt a korabeli plakát hírül adta - nyolc szentbeszéd következett magyar nyelven a templomban, „azon kívül pedig a benemférhetők számára magyar, német és tót nyelven, tovább a nagy mise melly alatt Liszt Ferenc müve fog adatni szerzője igazgatása mellett." Mit érezhetett a „zenekirály", amikor felállt a karmesteri dobogóra, hogy ünnepi miséjet elvezényelje? A mise örömteli hangjai bizonyára feledtették vele azt a több hónapos harcot és ármánykodást, amivel néhány főúr igyekezett megakadályozni a mű bemutatását, félve attól, hogy Liszt ismét lángralobbantja a magyar népet az elnyomatás éveiben. Scitovszky Jánosban megvolt a jóindulat, hiszen még pécsi püspök korában felkérte Lisztet egy egyházi mise megírására. A bazilika felszentelése újabb lehetőséget adott neki, hogy kérését megismételje. Liszt némi tétovázás után igent mondott Scitovszkynak, mert mint írta „Mise írására nyílhatnék e kedvezőbb és ünnepélyesebb alkalom, mint az esztergomi bazilikának a kereszténység és hazám ősi székházának felszentelése?" Nagy örömmel és szorgalommal dolgozott a Kyrie, a Glória stb. csodálatos dallamain, hogy időre elkészüljön. Néhány rosszakarója mindent megtett, hogy lebeszélje a prímást a mise bemutatásáról. S az első alkalommal sikerrel is járt. Nehéz lenne leírni mit érzett Liszt, amikor kézhez vette Scitovszky levelét. Ebben megírta neki, hogy Seyler Józsefnek, a bazilika karnagyának miséjét fogják bemutatni, mivel az ő műve túl hosszú, s a négy órás szertartás mellett a zsúfoltságban általános kimerültséget okozna. Szerencsére voltak olyanok a főúri körökben is-pl. Augusz Antal -, akik Liszt művét támogatták a prímásnál, s ő a végső döntésnél rájuk hallgatott. így augusztus 10-én Liszt megszállt Fekete Mihály püspöknél Esztergomban, megnézte a templomot, s kipróbálta az orgonát is. Másnap Pesten megkezdte a mise próbáit, s augusztus 26-án a Nemzeti Múzeumban tartott főpróba után nyugodt szívvel készülhetett az ünnepi bemutatóra. A felszentelést és a misét díszbeszédek követték a prímási lakban, a papneveldében, a Fürdő Szállóban és a gőzhajón. Estére a bazilikát kivilágították, s az egész városra kiterjedő népünnepély kezdődött, amelyet „Szent György mező városának közelében, a Maróthra vezető út s a szőllők közti réten O Felsége legmagasabb jelenlétével megörvendeztetni méltóztatik." Liszt Ferencnek szervezési hiba folytán nem jutott hely a prímási asztalnál. A hibát Scitovszky gyorsan helyrehozta azzal, hogy a másnapi ebéden Liszt a zágrábi, a brüni, udinei érsek, Haynald Lajos püspök, gróf Károlyi István és Augusz Antal társaságában ebédelhetett. Ha a mai olvasó vissza is tekint a 140 évvel ezelőtti ünnepi napok eseményeire, fény- és árnyoldalaira, bizonyára ma már csak a fejedelmi várhegyen trónoló bazilika szépségeit látja, s a „zenekirály" Esztergomi Miséjének dallamait hallja. Pifkó Péter