Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-15 / 33-34. szám

1996. szeptember 19. Esztergom és Vidéke 5 Újabb kiemelkedő jelentőségű rendezvény-sorozattal köszöntötte városunk a Millecentenáriumot augusztus első hetében: a Monteverdi Kórusok Nemzetközi Fesztiválja Esztergom török uralom alól való felszabadításának és Claudio Monteverdi ezzel kapcsolatos látogatásának állított emléket. Az olaszországi Ruda, a holland Utrecht, a belga Roeselare, a madridi egyetem és a német Kinzigtal, valamint Budapest és Esztergom Monteverdi nevét viselő kórusai gyűltek itt össze a budapesti Monteverdi Kórus kezdeményezésére. A Fesztivál lelke, Kollár Éva, varázslatos egyéniség. Mosolya bevilágítja a színpadot, megbabonázza az énekeseket. Először őt, a budapesti Monteverdi Kórus karnagyát, a fesztivál zenei igazgatóját, valamint ifj. Móczár Gábor főszervezőt és munkatársát, dr. Soproni Andrást kérdeztem. - Hogy születeti a Fesztivál megrendezésének ötlete? - Mint emlékezetes, az eredeti tervek szerint Világkiállítás ünnepelte volna a Honfoglalás 1100. évfordulóját. Az 1996-os dátum közel esik Monteverdi esztergomi látogatásának 400. évfordulójához is. Természetesen adódott hát a két esemény összekapcsolása, a világ Monteverdi nevét viselő kórusainak összehívása. Az Expo sajnos elmaradt, ami a mi rendezvényünket is nehéz helyzetbe hozta. Végül, a szponzorok támogatásával, mégis sikerült azt megrendeznünk. - Milyen kórusokat hívtak meg? - A legtöbb kórussal már több évre visszanyúló kapcsolataink vannak: kivel ezen, kivel azon a kórusfesztiválon találkoztunk a múltban. Nemzetközi fórumokon is tettünk közzé felhívást. Sokan eljöttek; van azonban legalább két fájó kivétel: se a debreceni, se a világhírű londoni kórus nem tudott részt venni. - Hogy állt össze a program? - Felhívásunkban azt kértük, hogy a résztvevők lehetőleg Monteverdi munkásságát középpontba állító műsort hozzanak. Tiszta tematikus programot talán el se bírt volna a közönség. Egy időben egy nagyobb lélegzetű Monteverdi mű előadására is gondoltunk. Jó lett volna például a „Vespro della Beata Vergine"-t bemutatnunk itt, a 401 évvel ezelőtti bemutató színhelyén. De ez most sajnos nem volt lehetséges: a szólisták, a zenekar hihetetlen pénzt emésztett volna föl. Megfelelő számú próba híján, a kórusok erejét is meghaladta volna az előadás. - Miért Esztergom a színhely? - Monteverdi magyarországi látogatása a történelmi kapocs. De Esztergom adottságai is figyelemre méltók: kiváló gyakorlási- és koncertlehetőségek, megfelelő elszállásolás. Pesten még a busz se tud befordulni az utcába... És itt magasodik a fejünk fölött a Bazilika is... Koditek Pál és a Cathedralis Tours pedig minden segítséget megadott a sikeres lebonyolításhoz. A Fesztivál másik kiemelkedő személyisége Simon Carrington, a világ legtökéletesebb énekegyütteseként számon tartott King's Singers alapító tagja és 25 éven keresztüli tárMonteverdi Kórusfesztivál Esztergomban sigazgatója. Készségesen válaszol a kérdéseimre. - Hogy került el hozzánk, erre az amatőr-találkozóra? - Három éve, mióta kiváltam a King's Singersből, a tanévet az Egyesült Államok-beli Kansasban, a nyarat dél-nyugat Franciaországban töltöm. A híres tours-i kórustalálkozó zsűrijében találkoztam régi kedves ismerősömmel, (Kollár) Évával, aki megkérdezte, volna-e kedvem eljönni. Kansas egyetemén nem kevesebb, mint hat kórust kell vezetnem. Nem csak énekelni, de énekeltetni is: a technika átadásának pedagógiai módszere újszerű feladat számomra. Ezért örömmel vállaltam a szereplést. - Szívesen jön Magyarországra? - Nagyszerű a magyar közönség: könnyű velük közvetlen kapcsolatot játszuk Salzburgban: hivatásos zenészekből álló zenekarunk minden vasárnap fellép. A fiatal Wilko Brouwers a hollandiai Utrechtből jött ide kamarakórusával. A kérdést magyarul is megérti, de angolul válaszol. -Honnan tud magyar uP. — érdeklődöm. - 1986-87-ben a Budapesti Zeneakadémián tanultam. Itt ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, Ágnessel is. Magyarországi látogatásom idején magam is a budapesti Monteverdi kórusban énekeltem. Kicsit rájuk is gondolva alapítottam meg hazatérésem után az utrechti Monteverdi kórust. Nagy örömmel, megtiszteltetésként fogadtam hát Éva meghívását. - Mi a véleménye a Kodály koncepciója alapján kifejlesztett magyar kialakítani. A forró légkör, a műértő fogadtatás nagyszerű atmoszférát teremt, mely ösztönzi az előadót. - Hogy van megelégedve a kórusokkal? - A színvonal rendkívül magas. A budapesti kórus kiemelkedik nagyszerű zenetudásával. Régebben a budai Schola Hungarica-val voltam kapcsolatban; őket is hasonló, tiszta éneklés jellemzi. De nagyon szép a többi kórus is, mint például a hollandok, vagy a belgák. A Fesztivál másik díszvendége Czifra János, a salzburgi Dóm főzeneigazgatója. - Hogy lesz valaki építészmérnökből egyházzenész? - kérdeztem. A Piaristáknál érettségiztem, így akkor még csak a műszaki pálya volt nyitva előttem. De a műegyetem mellett egyház-zenét is tanultam; többek között Baróti Istvántól. Majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakát is elvégeztem. Később a salzburgi Mozartéumban karmesteri és egyházzenei diplomát szereztem mondja szerényen. - Minek köszönhetjük a részvételt? - Évát és a pesti kórust régről ismerem és szeretem; nálunk, Ausztriában is felléptek. A Fesztiválon előadásra kerülő műveket rendszeresen zenetanítási módszerről'? - A zenei anyanyelvre való építés ötletét kiválónak érzem. Ezt nem csak udvariasságból, de saját tapasztalatból is mondom: a Magyarországon tanultak felhasználásával tanítok magam is. Feleségem is a Kodály nevével fémjelzett módszerrel oktat itt nálunk, Hollandiában. Például fiatal anyákat tanítunk holland népdalokra, hogy nemzeti kultúránkat tovább tudják adni a gyerekeiknek. Divat mostanában a „régi zene". Ez magában jó dolog; nem szabad azonban, hogy teljesen kiszorítsa az európai zene egyéb áramlatait, köztük a sikerekben oly gazdag Kodály-féle népzenére-építést. Ha így történne, az hatalmas veszteség lenne nemcsak Magyarország, de Európa, sót a világ zenéje, közös kultúrkincse számára. Talán nem is látják itt, Magyarországon, hogy milyen tisztelettel tekintünk mi, külföldiek, a magyar zenei örökségre. Hans van Daele a belgiumi Roeselare-ból hozta hozzánk a kórusát. Előadásra kerülő számaik érdekes tematikát mutatnak. Bár flamand nyelvű, azért szívesen válaszol franciául is: - Éva - akivel a pécsi Kórusversenyen ismerkedtünk meg - azt kérte, építsük műsorunkat Monteverdi köré. Mi az ő zenéjének előzményeit próbáljuk bemutatni. A Németalföld a Reneszánsz zenei nagyhatalma volt: nagyon sok híres zenész - Josquin, Lassus és még sokan, innen, Cambrai-ból, Brüggéből kerültek Európa udvaraiba: Itáliába, Münchenbe, vagy akár Budára. Willaerts például Roeslare, a mi városunk szülütte, innen került a velencei San Marcoba. Öt követte Velencében, később Pármában De Rore. Az ő tanítványa De Wert, aki viszont a Gonzagák mantovai udvarában lett a hercegi kórus irányítója. Ennek a kórusnak volt tagja a fiatal Monteverdi is. A Fesztivál tematikájához kívülről illeszkedik a Kinzigtali Kamarakórus. Vezetőjük, a rokonszenves Friedhelm Bals - igazi művész-egyéniség - az északrajna-vesztfáliai Detmoldból hozta Brahms hagyományait a Fekete-erdőbe. 89-ben alapított vokál-kvartettjük rövidesen tekintélyes létszámú kórussá duzzadt. Saját zenekara is van, akikkel Bach motettáit és Magnificatját is előadják. Repertoárjukban fontos szerepet kap a romantika és Mendelssohn művészete. Ruda háromezer lelket számláló település Udine és a szlovén határ közelében. - Hogyan lehel ekkora falunak három kórusa? - érdeklődöm Orlando Dipiazza Maestro-tól. - Régi hagyomány városkánkban a tiszta férfikar. A mi kórusunk 1976ban vált ki egy régebbiből, ugyanis inkább az egyházzene felé akartunk orientálódni. De tovább él az eredeti kórus is. Van egy női karunk is - de általában külön próbálunk, csak néha, egy-egy koncert erejéig egyesülünk. Egész Európát bejártuk már, Spanyolés Franciaországtól kezdve Belgium és Hollandián keresztül Dániáig. Legutóbb Oroszországba vitt a busz. Hangversenyeink egyben kirándulások is; gyakran - akárcsak most családtagok is utaznak velünk. Számunkra a zene kulturális zarándoklat is! A kis létszámú spanyol együttes Madridból érkezett. Ottani egyetemi kórusbeli társaikkal főleg kortárs műveket szólaltatnak meg - bár a régebbi zenét is kedvelik. Számukra a más kórusokkal való találkozás, a tanulás az örömteli cél. Hunyadi Zoltán, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola tanszékvezetőjét nem kell bemutatnunk: közel negyven éve otthonos alakjavárosunknak. Immár 33 éve, hogy - zenekedvelőink örömére - megalapította és azóta is vezeti az Esztergomi Monteverdi Kórust. - Kérem, összegezze a Fesztivál tanulságát! - Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy részt vehettünk ezen, a kórusunk névadóját ünneplő rendezvényen. Méltán büszke városunk arra, hogy ilyen, európai rangú zenei fesztivál helyszíne lehetett! Remélem, hogy továbbra is szolgálhatom városunk kulturális életét ilyen és hasonló alkalmakkor! Horváthy Péter