Esztergom és Vidéke, 1996
1996-08-01 / 31-32. szám
10 Esztergom és Vidéke 1996. augusztus 1. ^^ JV U V^V^^^ * ******** (Még mindig) a piacról élünk Tavaly ilyenkor felmérést készítettünk a piaci zöldség- és gyümölcsárakról. Az elmúlt hétvégén azzal a céllal mentünk ki a piacra, hogy összehasonlítsuk az akkori és a mostani kínálatot. Valószínűleg az idei csapadékosabb időjárás az oka, hogy több és szebb a zöldség és a gyümölcs, mint egy évvel ezelőtt. Talán e nagyobb termés, a bő választék következménye, hogy az árak alig emelkedtek valamit. Az őszibarack ára még csökkent is némileg, hiszen a tavalyi 88-150 Ft közötti árhoz képest az idén már 80 Ft-ért is szép barackot is vehetünk. Az alma, a sárgadinnye és a szilva ára nem változott, a kajszin is olcsóbb, mint tavaly volt A görögdinnye és a burgonya mintegy 10 Ft-tal drágult, jelentősen többet kérnek viszont most a zöldpaprikáért, a paradicsomért, a sárgarépáért. Tavaly még 22 Ft-ért vehettünk lecsópaprikát, most 50 Ft alatt nem lehetett látni. Az elmúlt nyáron már 3040 Ft-ért is hozzájuthatunk a sárgarépához, petrezselyemhez, most ezért a pénzért fél kilót sem kaphatunk. Lehetőségünk volt az elmúlt héten összehasonlítani az esztergomi piaci árakat a balatonfüredi vásárcsarnok áraival. Meglepetésünkre a nyugati üdülővendégektől hemzsegő füredi piac alig valamivel drágább a miénknél. Még a kínálat, a választék sem nagyobb, csak az áru „tálalása" szebb. Egy ilyen vásárcsarnok különben Esztergomban is nagyon jó lenne. Tudom, felvetődött már a gondolata különböző helyi fórumokon is, de továbbra is csak „gondolati szinten" maradt. Igaz, ilyen központi fekvésű, jól elérhető helyet, mint a jelenlegi, aligha tudnának biztosítani. Marad hát a régi; bő választékával, elérhető áraival, némileg zsúfoltan, kissé koszosan, a csúcsforgalom idején érkező és a behajtást tiltó táblát figyelmen kívül hagyó áruszállító teherautókkal. Betegként a nögyógyászaton A kórház titokzatos világa minket, civileket izgat is, vonz is, esetenként - érthetően - taszít is. A mai zűrös-zavaros egészségügyi reformok idején vajon milyennek látja egy beteg a kórház belső életét? Egy váratlanul szükségessé vált vizsgálat lehetővé tette, hogy néhány órára betekintsek a szülészet-nőgyógyászat hétköznapjaiba. Már a várakozás közben feltűnt, hogy nincs akkora tömeg, mint tizenvalahány éve, gyermekeim születésekor. A „civil életben" már lassanként hozzászoktam, hogy gyermeket váró édesanyákkal szinte napokig nem találkozunk az utcán. De itt benn, a kórház folyosóján?! Néhányan üldögéltek ugyan „pocakosan", másokat koruk, sápadt színűk alapján soroltam magamban a kezdeti terhesség állapotában lévők közé. De hol az egykori tömeg? Az ülőhelyekért versengő várakozás időszaka? A nővérek létszáma is megcsappant érzésem szerint -, természetes következménye ez az előző tapasztalatoknak. Az orvosok, a nővérek, a laboránsok, takarítónők változatlanul készségesek, barátságosak, így a közérzetem csak a „mennyiség" hiányát érzete, a minőség romlását nem. No és az osztályon? A földszint a súlyos betegeké, illetve a kisebb műtéteseké, akik gyorsan váltják egymást Itt elegyedtem szóba néhány „egynapossal", akik a terhességmegszakítás mellett döntöttek, vagy egészségügyi vizsgálat céljából feküdtek benn. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Esztergomi Csoportja három éve szoros kapcsolatot tart fenn a hollandiai Tilburg városában élő Lieshont házaspárral. Az 6 gyűjtésüknek köszönhetően évente nagyobb szállítmány érkezik az esztergomiak megsegítésére. Az adomány lehetővé teszi, hogy egész évben el tudjuk látni a hozzánk fordulókat ruhaneművel, cipővel, játékkal és incontinentia-betéttel. Külön nagy segítség részünkre, hogy a szállítási költségeket is ők állják. A szállítmányt 20 tagú csoport kísérte, akik a RELABOR Kft. dolgozóival és a máltai csoporttagokkal együtt örömmel vettek részt a kipakolásban. Köszönjük a segítséget! Az összefogás nagyszerű példájának lehettünk tanúi 1996. július 28-án a Bazilikában. A magyar származású Lindop Márta szervezésében, Koditek Pál közvetítésével az oxfordshire-i (Anglia) ifjúsági szinfonikus zenekar jótékonysági koncertet adott. Lindop Márta olyan fiatalokat hoz Magyarországra, akik az esztergomi bazilikában szeretnének fellépni és a bevételt minden esetben az MMSZ Esztergomi Csoportjának ajánlják fel, akik a teljes összeget alapvető élelmiszerek beszerzésére és szétosztására használják fel. Köszönjük, hogy a bazilikát e célra rendelkezésünkre bocsátották. Köszönjük Koditek Pálnak a szervezést és a Holop virágkertészetnek a felajánlott gyönyörű virágcsokrokat. Nemeskéry Edvinné Magyar Máltai Szeretetszolgálat Esztergomi Csoportjának vezetője K.D.-né 35 éves, egy közeli faluból jött. Egy 10 éves és egy 2 éves kislánya van, nem vállalta a harmadik testvérkét. Miért? - Már a másodikat is azért akartuk, hátha fiú lesz a férjem óhaja szerint. S itt ez a kis szöszke, - mutatja felém a fényképet - aki még mindig szopik. Nem tudom elválasztani, ragaszkodik az esti szertartáshoz. Ezért is maradtam terhes, azt hittem, a szoptatás közben nem kell védekeznem. Se anyagilag nem engedhetjük meg magunknak a harmadikat, se türelmem nem lenne újra kezdeni egy babával. Hiszen - bár a nővérkéjével már kevesebb gondom van - ez a kis boszorka leköti minden időmet. - Nekem meg három van - kapcsolódik be a beszélgetésbe egy húszon alig túli kreol bőrű dorogi fiatalaszszony. - A férjem a bányánál dolgozik, de bizonytalan, meddig lesz állása. Na és az ő szakmáját se fizetik már úgy meg, mint egy pár éve. A legnagyobbik fiam elsős lesz, azt mondják, 20 ezer forint, mire őt elindítom. Táska, könyvek, írószerek, sportcuccok, meg a jó Isten tudja, még mi minden kell neki szeptemberre. A középső leány, ő kiscsoportos az óvodában, a kis Öcsi még csak 13 hónapos. Anyámat is most hoztuk ide hozzánk a Börzsönyből. így hatan vagyunk a kétszobás kis lakásban. Ide szüljek még egy negyedik gyereket?! A harmadik szobatársam - egy 35 körüli, csinos hölgy - éppen egy kényes helyen lévő, frissen felvágottkelés miatt fekszik itt. Neki még nincs* gyereke, de nem is akar. Az élettársa jól keres, de ő a vendéglátóiparban egyvégtében 16 órázik, egy hónapon keresztül. Igaz, a következő hónapja szabad, de egy gyereket nem lehet havi bölcsődébe adni! így végleg lemondott az utód-vállalásról. A szoba másik három betege az egészségügyi küret eredményét várja. Van köztük 70 év feletti, s akad, aki most került a kritikus „változás korába". Betegségük megértőbbé teszi őket a mások gondja-baja iránt, s helyeslően bólogatva hallgatják a fenti történeteket Jómagam is így vagyok. Külön-külön egy kis regény minden asszony élete. (Jól tudták ezt már a „nagyok" is, akik meg is írták.) Három felnőtt gyermek édesanyjaként viszont elgondolkodom, kik alkotják majd az unokáink baráti körét Elkényeztetett egykék, vagy véletlenül életrehívott „másodikok"...? Beszélgetésünket a nővér érkezése szakítja meg, aki a hidegvacsorát hozza. Kis műanyag pohárban húspástétomot, s azoknak, akiket ma nem látogattak meg egy kis hazaival, egyegy szelet kenyeret Szinte mentegetőzik, hogy csak ennyi maradt a reggeliből. Nagyobb baj, hogy lassan már nemcsak a kórházi adagokat mérik kisebb porciókkal, de sok helyen otthon is kevesebb jut a mégis megszületetteknek. Mit lehet itt tenni? K.-Sz. E. A depressziós könnyebben megbetegszik (Gondoltok dr. Muszbek Katalin pszichiáter előadása nyomán) A rákos megbetegedések okozói lehetnek tőlünk független és rajtunk múló tényezők egyaránt. A külső a vegyi szennyeződés, és a sugárzás. A tőlünk függő: a dohányzás, az italozás, a helytelen táplálkozás. Kimutatták, hogy az elhízásnak nagy szerepe van a bél-, a prosztata- és az emlőrák kifejlődésében. A dohányzás a tüdőt a hörgőket és a szájüreget betegítheti meg. Már az ókorban is rájöttek, hogy a depresszióban szenvedők könynyebben betegszenek meg. Stresszhelyzetben gyöngül az immunrendszer, a kimerült ember könnyebben megfázik, a lélekben meggyöngült ember testileg is védtelenebb lesz. Stressz mindenkit érhet mégis az emberek egy része megbetegszik, mások pedig nem. Talán az egyedfejlődés korai szakaszában szerzett sérülés teszi az egyik embert védtelenebbé, s ezért van az, hogy az egyik rákos beteg tünetmentes lesz, a másikban áttételek keletkeznek. Négy személyiségtípust különböztethetünk meg. Az első harcias, agresszív, s mindent megtesz, hogy a betegség ne vegye le a lábáról. A másik a tagadó, aki nem veszi tudomásul betegségét A harmadik belenyugszik, próbálja elviselni. A negyedik feladja. Különböző mérvű önerővel rendelkezünk, különböző mértékben tudjuk mozgósítani energiáinkat. Aki könnyebben barátkozó, igénybe tudja venni mások segítségét az a gyógyulás esélyeit tekintve előnyben van a magányos, elzárkózó típussal szemben. Számtalan eset bizonyítja, hogy ha az ember mozgósítani tudja saját gyógyító mechanizmusát, akkor még „csodák" is történhetnek. Olyan esetben is bekövetkezhet a gyógyulás, amikor már ovosilag nem sok a remény.
