Esztergom és Vidéke, 1996

1996-07-04 / 27-28. szám

Esztergom es Vidéke 1996. július 18. 234 Kamarai fórum Megkondították az idegenforgalom vészharangját! Június 19-én zsúfolásig megtelt a Szalma Csárda a Kereskedelmi és Iparkamara idegenforgalmi és vendéglátói fórumára. Engelbrecht József megyei alelnök köszöntötte a szakma vállalkozóit, a meghívott utazási irodák, idegenforgalmi hivatalok, szakképzési intézetek vezetőit, önkormányzati képviselőket, érdeklődőket. Szalma József vállalkozó, a megyei kamara idegenforgalmi osztályának vezetőségi tagja nem csupán képletesen, de a valóságban is megkongatta a vészharangot, melyet a Mahart-tól kölcsönzött. A város mai állapota - a parkok, az utcák rendezetlenségével nem vonzó az idegenforgalom számára. Ha nem változtatunk közösen ezen az állapoton, akkor valóban elpártolnak tőlünk. Talán nincs későn a vészharang - mondta. Dr. Csizmadia László, a Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Főiskola főigazgatója európai igényekről beszélt, mikor az 1987-es Hágai Interparlamentáris Unió Nyilatkozatára utalt. Számos tennivalót ajánlott, ismerve a nemzetközi turizmus igényeit. Mit kell tenni az önkormányzatnak, hogyan formálja, alakítsa a városképet, az arculatot? Minderre választ adott. Szervezéssel, rendeletekkel, szigorral, gyakorlati tennivalókkal javítható a mai helyzet. Dr. Amon György alpolgármester köszöntötte a város számára is hasznos kamarai kezdeményezést, ami elkezdhet egy jó irányú idegenforgalmi kimozdulást. Dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő a térségünket érintő jelentős tényezőkről, a Mária-Valéria hídról, a gyorsforgalmi útról beszélt, mint a fejlődés szükségességéről. Balázs László városi főépítész az Általános Rendezési Terv alapján fejlődőképesnek ítéli a várost. Mindent szabad építeni, beruházni - ami célszerű. A jó elképzeléseknek a város nem gördíthet akadályt. Komjáthy László, a megyei közúthálózat vezetője ismertette a híd újjáépítésével járó útépítést. Szekeres József a Rosenberg Hungária Kft. ügyvezetője a szakemberek összefogását, az ötletek kiaknázását kérte. Mármarosi Győző újólag a Prímássziget elhanyagoltságáról beszélt. Teheti, mert az evezősök telepe példamutatóan rendezett, gondozott. Csernusné Láposi Elza az önkormányzati kiadványok, rendezvények bővüléséről szólt. Dr. Erwin Seilz müncheni profeszszor az idegenforgalmi szakma fogadói követelményeiről, a vendégek igényéről, a kiszolgálásukról, a vendégcsalogatás tudományáról tartott élvezetes előadást. Koditek Pál, a Cathedraiis Tours igazgatója felszólalását így kezdte: „nem valakik ellen, hanem a szakma érdekében szólok!" Példák sokaságával bizonyította, hogy romlóban van környezeti kultúránk, ami elriasztja a vendégeket. Utalt arra, hogy a „napvíz motiváció" alapvetően meghatározó a turizmus vonzástényezői között! Megyei és dunakanyari adatokat idézett egy, az Országos Idegenforgalmi Hivatal által 1995-ben készített országos turisztikai marketing koncepciót megalapozó tanulmányból, mely szerint 2003-ig azon településeken, ahol a gyógy- és termálturizmus feltételeit kialakították, fejlődés elé nézhetnek. A turizmus felvevő képességét Tatán 350 %-ban, Visegrád esetében 100 %-ban, míg Esztergom esetében 30 %-ban jelölik! Ezen tendenciák ismeretében leszögezte: az 1994-ben elfogadott és publikus Általános Rendezési Terv a vonzástényezők fejlesztésénél is a termálturizmust említi első helyen, mégsem történt semmi ezidáig a program előkészítése érdekében! A turizmus gondjai, a megvalósításra váró feladatok az Önkormányzat előtt ismertek, a konkrét, írásban foglalt célok megtalálhatók a Polgármesteri Hivatalban. A turizmusban, vendéglátásban és a turizmust is kiszolgáló szolgáltató szférában legalább annyian tevékenykednek, mint az iparban, ezért jogos igény, hogy a munkavégzés és a fejlesztés feltételeiben ez az ágazat ne szenvedjen hiányt az ipari fejlesztéssel szemben. A környezeti kultúra megőrzését, fejlesztését újólag aláhúzva megfogalmazta: a legnagyobb beruházás a városban a környezeti kultúra helyreállítása lenne! A több mint négy órán át tartó szakmai fórumot Engelbrecht József azzal zárta, hogy rövidesen folytatni kell. Ez a szakma a térségben meghatározó, ebből sokan élnek, így kell „ életbentartásáról" is gondoskodni! (Pálos) Kietlen, puszta táj... Esztergomról van szó, erről a sivatag közepén álló, szelek és homokviharok uralta tájról, ahonnan mindenki menekül. A tehetősebbek a csodás fekvésű Komáromba, vagy a hegyi üdülőhely Tatabányára költöztek rég, csak a kihalt panelrengeteg pusztuló romjai melletti föld alatti pincékben tengeti sorsát egy-két szerencsétlen. Nem is csoda ez, így a második évezred vége felé, hiszen az ember ott szeret(ne) élni, ahol ahhoz jó adottságok - hegyek, vizek, jó levegő - vannak, s elődei emlékei is oda kötik. És hát hol van Esztergom ebben a versenyben az olyan patinás, nagy múltú, madárdalos városokhoz képest, mint az említett Komárom, vagy Tatabánya?! (A turisták százezrei is elkerülik, szemben az előbbiekkel, ahol természeti és kultúrtörténeti emlékektől zsúfolt a város.) Ezt gondolhatná a gyanútlan olvasó, aki kezébe veszi a Magyarországi települések védett természeti értékei (Szerkesztette: Tardy János) című könyvet. Márpedig remélhetően sokaknak lesz erre lehetősége, hiszen gyönyörű kiállítású és szokatlan alapossággal megalkotott a mű, öröm kézbe venni. Magam legszívesebben mindenhová magammal vinném országjárásaim során - mint egy útikönyvet - olyannyira érdekes és vonzó a benne foglalt értékek sora. Megyénként, azokon belül a települések abc-rendjében sorakoznak a természet csodái: védett fák, erdők, mocsarak, sziklák, források, parkok, stb. Nem a szerkesztőkön múlott, hogy a kötet kissé „egyenetlenre" sikeredett: ugyan ki gondolná, hogy megyénk említett két ékessége a védett természeti értékek települési országos rangsorában előkelő helyet foglal el - Esztergom pedig egyetlen ilyennel nem bír. Hiába, felfújt iparváros ez az Esztergom, még egy helyi védettségű fája sincs, amire büszke lehetne. De a megye is élen jár: a megyénkénti rangsorban, a második Békés megyétől alig lemaradva. No de nézzük csak meg alaposabban ezeket a számokat, és amit takarnak, magukat a védett értékeket! Nekem már eleve gyanús volt ez a Békés, meg Komárom megye, de elhessegettem a kétkedésemet, mert tudom, mostanság nagy böcsülete lett a természetes ártereknek, s ezeknek a Körös-vidék bőviben van. De a másik, hát azt nehezen tudtam elképzelni! 1990-95 között Békésben 46-tal (121-re), míg nálunk 72-vel (115-re) nőtt a védettségi szám, azaz az országos növekménynek (220) több, mint a felét e két megye adta. Eddig rendben is volna a dolog, ha nem lapoznánk fel mohó érdeklődéssel megyénk oldalait, s tennénk öszszehasonlítást mások mit, hogyan védenek. Komárom megyében (így, Esztergom nélkül, de ez a szerkesztők nekünk fájó - hibája) mindössze 10 településen védenek (hivatalosan) természeti értékeket. A legtöbbet érthetően Tatán, utána Komárom és Tatabánya következik. A legkeletibb nyilvántartott helység Lábatlan... és sehol semmi azon túl, sem a Gerecse keleti lábánál, sem vele szemben, a pilisi falvakban, sem a Duna-parton. Esztergomban sem. Aztán vegyük csak szemügyre pl. Komárom büszkeségeit; ilyeneket találunk: - gyepterület, „növénytani kutatásuk jövőbeni feladat"; - „jórészt még felméretlen területen" idős fák; - „a terület még jórészt felméretlen"; - „kevésbé feltárt terület"; - „ma még jórészt felméretlen". Hát így. Azaz védjük, csak azt nem tudjuk, mit. Csak egy a fontos: hogy az országos rangsorban előre kell lépni. Félreértés ne essék, nem baj, hogy védenek a természetvédők - ez a dolguk! Nem tudom azt sem (olvasóként honnan is tudnám), hogyan történt az adatgyűjtés, főként ehhez a könyvhöz. Mert nagyon olyan „szaga" van a dolognak, hogy gyorsan kellett a védett állományt „szaporítani", mert közeledett a lapzárta, s így a legfontosabbat, a tudományos megalapozottságot nem sikerült az ügyhöz hozzárendelni. (A muzeológusok nem védhetnek le semmit kötelezően előírt tartalmú tudományos dokumentáció elkészítése nélkül. Ott újabban a védettségek csökkentése van divatban - hiába: a pénz nagy úr - harcolnak is ellene, váltakozó si- j kerrel...) Van azonban itt egy másik baj is,; és ez már Esztergomé: az, hogy kimaradt ebből a gyönyörű könyvből, ab- ; ból a munkából, ami a nem a történelem iránt érdeklődők kézi-: könyve lesz ezentúl Magyarországon, külföldön pedig Magyarországról. Újabb vereség, és számomra édesmindegy, hogy más feledékenysége volt, avagy magunkat vertük meg; az eredmény ugyanaz. Vagy nincs szükségünk azokra a látogatókra, akik a város természeti értékei miatt vándorolnának el ide? Nincs szükségünk arra sem, hogy-elővigyázatosságból - helyi védelemben részesítsük legalább a Kis-Duna part fasorát, a Duna Múzeum két gyönyörű hársfáját? - de mindenki folytathatná a sort. Vagy nincs szakember rá, hogy - nem úgy, mint Komáromban - komoly előkészítéssel, szakmai megalapozottság- i gal lehessen jó döntést hozni? Vagy : egyáltalán nem tudtuk, hogy ilyet lehet? Az értékek megérdemlik a védel-: met, a történelem dicső és tragikus, ; vagy éppen szégyenletes mementói; csakúgy, mint a természet csodái. Ta-; nulni lehet belőlük: most éppen azt,; hogyan lehet lemaradni valami jóról. • Imó;