Esztergom és Vidéke, 1996

1996-07-04 / 27-28. szám

4 Esztergom és Vidéke 1996. június 13. Döbölkúti diskurzusok A döbölkúti völgy oly békés nyu­galommal húzódik le a Sípoló­hegyről a Duna felé, hogy szinte szentségtörésnek érzem a kis mo­toros kapa berregését ott lent a völgy hajlatában. Ahogy kapasz­kodom feljebb és feljebb a kis pa­tak mentén, egyre kiesebb lesz a táj. Rigók, cinegék füttye árad a lombok közül, s bármennyire is más e vidék, mint gyermekkorom alföldje, mégis az akkori hangu­latokat idézi most bennem. A szemközti domboldalról birkabé­getés hallatszik. Ez már Laci bácsi biro­dalma. Ide húzódott el a világ zajától ez a különös ember, akit újságcikkekből, barátaim elbeszéléseiből ismertem csu­pán, de akire egyre inkább kíváncsi let­tem. Milyen ember is lehet egy birkate­nyésztó irodalmár, aki csaknem egész jövedelmét a magyar paraszti élet relik­viáinak gyűjtésére fordítja, s maradék pénzével és energiájával alkotóházat épít íróknak, költőknek, népművészek­nek? Milyen ember lehet az, aki csak adni akar egy olyan világban, mikor a szerzés, a harácsolás, az „életvitel-ver­seny" olyan sokakat megfertőzött? Éppen kukoricát ültetett, mikor rákö­szöntem Néhány perc múlva már én dobtam kapája alá a szemet, hiszen csak két rövid sor volt hátra, s ugyan miért álljon a vendég tétlenül, ha segíthet is. Fél óra múlva ott ültünk egymással szemben a kis ház múzeumnak is beillő szobájában, s pergettük a szót. Könnyen ment Nemcsak a gazda rubinszínű bora oldotta meg a nyelvünket, de az a köz­vetlen kedélyesség is, ami szinte áradt Laci bácsiból. Ez a kedély elválasztha­tatlan tőle. Úgy hozzá tartozik egyénisé­Búcsú Benedek Istvántól O is elment hát a B-betűs nagy, erdé­lyi eredetű kortársai: Barcsay íenő és Borsos Miklós után, hogy hiányával emlékeztessen majd bennünket a jelen­tősségére. Nagy örökséget kapott, azzal jól sáfárkodott Benedek Elek - Elek apó - unokája, Benedek Marcell fia sza­kítani látszott a családi hagyománnyal, amikor érettségi után bölcsészet helyett az orvoskarra iratkozott. A diplomaszer­zéstől a génjeibe kódolt literatura sem tudta eltéríteni. Már medikusként a ké­sőbb világhírűvé vált Szondi Lipót ked­venc tanítványa (Illyés Gyuláné Koz­mutza Flórával együtt), ekkor jegyezte el magát a pszichoanalízissel, azon belül a sorselemzéssel. A háború alatt a cse­peli kórház orvosa, 1945-ben alig 30 évesen kinevezést kapott a kolozsvári egyetem pszichológiai tanszékére. A Benedek-család 1947-ben kény­szerűségből repatriált, 1948-51 között a fővárosi Orvos Ideg- és Elmegyógyin­tézet főorvosa volt. Szuverén szelleme egyik iskolához sem kötötte szorosan. Ónálló szemléletre vall első könyve: Az ösztönök világa, amelyben a németes bonyolultságú disciplinát franciás ele­ganciával tudta előadni. A Révai-féle kultúrpolitika idején nem publikált. Az 1952-57 közötti éveket a termékeny hallgatás jegyében az intapusztai mun­katerápiás elmegyógyintézet igazgató­jaként élte át, ahol megszületett talán géhez, mint pirospozsgás arcához az ősz haj, a hegyesre pödrött bajúsz, az ele­ven, huncut szemek. Lassanként kibontakozik előttem egy ember portréja, egy „parasztemberé" ­a szó legnemesebb értelmében. Sokgyermekes szatmári familíából származik. A család értelmes, tehetsé­ges fajta: minden gyerek diplomát sze­rez. A fiatal Szállási László agronómus lesz. írogat is hébe-hóba, megismerke­dik a paraszti írókkal, mozgalmuk ma­gával ragadja. A felszabadulás után a Parasztpárt soraiban tűnik fel, részt kér az új társadalmi rend létrehozásából. Vezető beosztásba kerül, minisztériumi ember lesz, de csalódik - mint annyi más jószándékú ember abban az időben - s visszatér a földhöz. Nyugdíjazása után Esztergomban telepszik le, meg­vesz egy kopár domboldalt a döbölkúti völgyben, és birkákat kezd tenyészteni. Érdeklődőm, nem rossz-e üyen elszi­getelten élni. - Elszigetelt az öreg Isten, édes öcsém, de nem én! - csattan fel Laci bácsi. - Minden héten felmegyek Pestre, írókkal, művészekkel találkozom A szerkesztőségi titkárnőknél csak a régi­ségkereskedők ismernek jobban... - Hát azokkal ugyan mi dolgod van, Laci bátyám? - vetem közbe. - Ha a titkárnőkre gondolsz, azokban már nem sok kárt teszek - nevet hamis­kásan. - A régiségkereskedőknek vi­szont régóta kuncsaftjuk vagyok. Mit gondolsz, ez a sok kacat csak úgy bere­pült ide?! A „sok kacat" betölt vagy három szo­bát s értékük szinte felbecsülheteüen. Az ablakon kitekintve szemünkbe villan a völgy túloldaláról a már majd­nem kész „alkotóház". - Hogy szántad rá magad erre az legnagyobb sikerű műve: az Aranyket­rec. Olvasóját intimpistáskodás nélkül avatja be a „diliház" misztikusnak vélt világába, amelynek az a titka, hogy nincs benne semmi rejtély. Legfőbb gyógyszer a megértő emberi szó, az or­vos beleérző képességével irányítja pá­cienseit a „normalitás" felé, amelynek határai nagyon viszonylagosak. A könyv sikere és egy internálási (56 mi­att)intermezzo után költözött vissza a fővárosba, a Vércse utcai Benedek-vil­lába. Apja ekkor már alig lát, ő segíti munkájában, ugyanakkor pszichoterá­piás szakrendelést folytatott 1968-ig a Fehérvári úti SZTK-ban. Sokirányú te­vékenységét avatott munkatársként se­gítette előbb Krisztina, annak elhunyta után Júlia Asszony. Példás házastársi megértésben élt velük. Nyugdíjazásától szinte az utolsó leheletéig folytatta ezút­tal már az irodalmi, orvostörténeti és kultúrhistóriai munkásságát. Igazán népszerűvé a TV-ben vált, amíg enged­ték szerepelni. Igényes műsoraira min­den kultúra iránt fogékony néző megkülönböztetett érdeklődéssel fi­gyelt. Nem ismertem nála megértőbb embert, tisztességesebb kollégát kor­rektebb vitapartnert. Soha nem hitte ma­gát csalhatatlannak, mindig meghall­gatta mások ellenérveit. Konfliktusfor­rása az igazmondása volt, amit gyakran félreértettek, vagy tudatosan félrema­gyaráztak. A direkt politikai publiciszti­építkezésre? - bökök a friss meszeléstől fehérlő parasztház felé. - Összegyűlt egy kis pénzem, hát gondoltam felhúzom belőle ezt a házat Hátha sikerül idecsalogatnom azokat a paraszt származású írókat költőket akik a városi bérházak betonfalai között lassan elvesztik igazi hangjukat. - Bort tölt a poharakba, majd merengő arccal folytatja: - Talán a madárfütty, meg a birkák bégetése előcsalogatja bennük a régi emlékeket. Talán meríthetnek e táj­ból egy kis ihletet. Lám, Csoóri Sanyi is jól érzi itt magát. Hallgatott rám, meg­vett egy elhanyagolt telket itt fölöttem Látad is tán azt az új faházat.. Holnapra ígérte, hogy érkezik; ha van kedvetek, gyertek ki estefelé az asszonykáddal, összeismertetlek vele... Elfoglaltságainkra hivatkozom, men­tegetődzök, de belém fojtja a szót: - Hagyd el, öcsém! Ti már meg sem tudtok lenni értekezletek nélkül!... így elvtársak, úgy elvtársak... Fossátok a szót, a szekér meg nem halad! Kátyúban van ez az ország!... A fenébe az értekez­letekkel! Nincs értelmesebb dolog, mint a bográcsban rotyogó gulyás, meg né­hány pohár jó bor mellett elbeszélgetni itt kinn, a szabadban. Ez kéne nektek! A természet, a friss levegő, nem a dohány­füstös irodák!... De úgy látom, nem ízlik a borom, mert igencsak lassan ürül a poharad! Sietve megnyugtatom, hogy semmi baj a borával, csak túl erős nekem. - Fenét erős! Te vagy gyenge, öcsém! - legyint lemondóan, de azért újra télé­től ti a poharamat. Ismét csak az irodalomra tereljük a szót. Örömmel fedezzük fel, hogy van­nak közös ismerőseink az írogató embe­rek között. Harcias véleményét egyik-másik városi tollforgatóról alig merem vitatni. Félszeg közbeszólása­imra heves indulattal reagál. Bólogatok hát, így lassan lelappad a hevület, az üveg is kiürül. Búcsúznom kell. kába egy nemes-nagy barátság vitte. E sorok /s/írója 1974-ben került véle kap­csolatba, egy orvosi lexikon szerkeszté­se révén. Az Orvosi Hetilap Horus rovatát akkor vezető Székely Sándor ajánlott be hozzá, főleg a magyar címsza­vak megírására A lexikonból nem lett semmi, de a barátságból igen. Rövid idő múlva társult hozzánk a Semmelweis Or­vostörténeti Múzeum akkori főigazgató­ja, a későbbi miniszterelnök Antall József. Ó volt a „hiúzok" politikai refe­rense, okosságát sajátos logikáját hamar megtanultuk tisztelni. Noha a pártéletbe egyikünk sem követte (Birtaian Győző, Gazda István, Vekerdi László és szerény személyem) mindnyájan szurkoltunk si­keréért, amely egyben az országét is je­lentette volna Am hamar látni lehetett: fogyó életerejével a növekvő terheket már alig tudja cipelni. S amikor úgyszól­ván a teljes hazai sajtó ellene hangolódott, ragadott tollat Benedek István. Barátja védelmében, akinek tiszta szándékai felől nem voltak kétségei. Nem feladatunk az ,igazságosztás", annyit azonban nyugodtn állíthatunk: a rasszizmus vádja nála képtelenség. Származása és szellemi alkata okán egyaránt. Komplexusai sem voltak, hogy kompenzálnia kellett volna. Ha majd a múló indulatok elülnek, mindez kiderül. Marad a gazdag életmű, amely­nek egy része maradandó értékű. Ilyen­kor elsősorban az Aranyketrec, a - Rám nyithatsz ám bármikor ­mondja, mikor kikísér a kapuig. - Hozd el az asszonykát is, hadd ismerjem meg. Hallottam, ő is írogat. Kovács Imre me­sélte, hogy járt hozzá az újságíró stúdió­ba. - De azt biztosan nem mesélte, hogy mennyire fél a kutyáktól - fordulok vissza a kapuból. - Úgy hogy, amíg ilyen félelmetes házőrzőid vannak, ne is szá­míts rá. Hitetlenkedve csóválta a fejét Dör­mögött valamit a bajsza alatt a mostani kényes ,/ehérnépekről", majd búcsúzá­sul a kezét nyújtotta. Kézfogása erős, határozott volt (Esztergom, 1980 tavaszán.) Néhány napja - régi papírjaim között kutatván - akadt kezembe e fenti írás. Feleségemmel akkor, néhány héttel ké­sőbb mégiscsak meglátogattuk Laci bá­csit Emi azokban a napokban kapta házifeladatul Kovács Imrétől, a stúdió vezetőjétől, hogy újon róla egy riportot. Az el is készült látogatásunk nyomán, de sem az ő írása, sem az én korábbi soraim nem jelenhettek meg, Laci bácsi akkortájt ugyanis „nemkívánatos sze­mélynek" számított Valamikor június közepén futottunk megint össze a piacon. Invitált, szívesen látna László-napi birkavacsorára. So­rolta, kiknek a társaságára számíthatok. (Jónevű írók, költők mellett az akkor még szinte ismeretlen Lezsák Sándor és Für Lajos nevére emlékszem, akiknek szellemi irányzata közel állt hozzám) Sajnos, valamilyen halaszthatatlan kül­földi utam akkor megfosztott attól az élménytől, hogy társaságukat élvezzem. Évek múltán döbbenten hallottam a hírt hogy Laci bácsi elköltözött ebből a földi világból. Most, László-nap táján hadd tisztelegjek emlékének e régi írá­sommal! Sz.B. Csineva-családregény, a Párizsi szalo­nok, amely még a zárt francia piacon is sikerkönyvnek számít. Győry Tibor óta ő tette a legtöbbet a Semmelweis-kérdés tisztázásáért. Mikor az Anyák Megmen­tőjénél paralizist tételezett fel, a hivata­los tekintélyek szentségtörésre hivat­kozva tiltakoztak. Azóta találtam egy korabeli, publikált dokumentumot, amely egyértelműen bizonyítja Bene­dek István klinikaüag logikus diagnózi­sának helyességét. A Lamarck és kora a Párizsi szalonok mellé kívánkozik, miként a nagyívű Ro­usseau-tanulmánya Művészettörténeti könyvei (Mondta Krisztina, Courbet élet­regényé) az egyénien választékos, diva­toktól mentes ízlésvüágának a tükör­képei. A Hügeia orvostörténeti alapmű, tanulmányai a darwinizmus kibontakozá­sától Ady Endre szerelmei-ig terjednek, majd életévenként a kötetekbe gyűjtött cikkek, amelyeket újabbak sajnos, már nem fogják követni. Szerette mediterrán jellegű városun­kat és imádta Itáliát. A sors kegyes volt hozzá, Velencében, Colleoni lovasszob­ra előtt mondta fel szíve a szolgálatot ez év június 9-én. Professzorunk ezután már nemcsak a képernyőről fog hiányozni. Azóta talál­kozott újra Antall Józseffel az örök va­dászmezőkön. Nem tudni, ők sajnálnak-e bennünket jobban, vagy mi őket! Szállási Árpád dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom