Esztergom és Vidéke, 1996
1996-06-13 / 24. szám
1996. július 13. Esztergom és Vidéke 11 ERTEKEINK 150 éve történt 1846 Péter-Pál napján (akkor hétfőre esett), az emlékezetesen elhíresült helyi esemény, hogy Petőfi Sándor és Jókay Mór (akkor még ynal) a belvárosi Szent Péter és Pál templomban „násztanúja" volt a közös jóbarát, Várady Antal („régi nemesi család ivadéka") és az esztergomi, egyben Királyvárosi Ruffy Ida kisasszony házassági fogadalmának az oltár előtt. És mint a hagyomány állítja: „viharos körülmények között", bár erről a hűséggel őrzött anyakönyv semmit nem árul el. Itt csupán az akkori plébános, Kollár István (1808-1883) pontos és sajátkezű bejegyzése olvasható. Petőfi már harmadízben került ekkor városunkba, egyben utoljára rövidke élete során. Először 1845. szeptember 4-én, a Pestről Túróc megyébe utazó Vahot Imrét, a Pesti Divatlap főszerkesztőjét (főnökét) kísérve annak bátyja társaságában, Pomáz felől érkezve a Pilisen át, bérelt gyorskocsin. A jóbarátok „a nagyfejű Esztergomban ebédeltek" (Vahot), ezután a vándor magában indult a hajóhídon át a Vágvidék felé. Kísérői visszatértek Pestre, talán még a pomázi gyorskocsival. A második látogatásra dunai gőzösön került sor, alig kilenc hónap után. A sokat említett „vihar" talán ekkor tetőzhetett. Hiszen a katolikus Ruffyak a családi esemény napját már kitűzték két hét előtt. A jelzett időre a meghívott násznép híven meg is érkezett. Közöttük nemes Pathó Pál úr, a család komája, magyarszölgyéni földbirtokos, mindannyiunk jó ismerőse utóbb. A nevezetes mondat talán épp ekkor borzolta fel a költő ironikus ihletét. De június 15-érői (hétfő) és az ezt követő napokról számoljon be inkább az Édesanyjához, özv. Jókay Józsefiéhez egy ekkori levélben a másik násztanú. Ez a híradás kevéssé volt ismert előbb: „Pest, 1846. Jun. 24. Hétfőn már ott várt a gőzösnél Sándor barátunk, kivel is mi másnap megkezdtük násznagyi bajoskodásainkat, lévén ezerféle bajunk Esztergom minden rendű és rangú papjaival, és plébánosaival, a vicariustól kezdve a kuktáig. Várady barátunk mint nyakas kálomista nem adott reversalist, a tisztelendő atyák pedig nem adtak dispensatiot, minek az lett a következése, hogy már most végig kell várnunk a háromszori hirdetést, mi legközelebbi Hétfőn, mint ünnepnapon, fog befejeződni. (...) A nem sikerült esküvő után kocsira ültünk s neki indultunk az utazásnak; elmentünk Hont vármegyébe Tésára, hol is páratlan szivességü házi gazdánk az ottani földes úr Boronkay Lajos Szombatig nem eresztett el bennünket, az alatt meghordozott bennünket a környéken, többek között Szalatnyán is, az őszre pedig meghitt a Szitnyára (egy Selmec melletti magos hegy) egy általa rendezendő mulatságra. Ha haza kerülök sokat tudok majd a kalandunkról beszélni. Azután lejöttünk Pestre. (...)" Remélhető, hogy azért nem maradt pocsékban az első díszebéd, bár az esketés meghiúsult. Nemcsak az egybehívottak éhségét csillapíthatta, de a méltatlankodó berzenkedését is a fiaskó körül. Végül a kellő hirdetések után Kollár István plébános megáldotta híve, a katolikus Ruffy Ida frigyét „a nyakas kálomista" Váradyval, elfogadva tanúnak a szintúgy református Jókait és az evangélikus Petőfit az ünnepi hívek előtt. XVI. Gergely pápa „a speciális magyar viszonyokra való tekintettel kiadott brévéje" (1842) és az 1843/44-es pozsonyi diéta m. törvénycikke alapján „végső esetben és katolikus szempontból" mást nem is tehetett. A mi plébánosunk nem volt azonos a későbbi esztergomi nagypréposttal, Zolnay László tévedett. Kollár sírja a belvárosi temető díszhelyén található, amúgy 1848/49-es hazafi, bebörtönzött mártír, utóbb „a magyar nyelvű elemi- és reáltanoda, egyben mesterképző", a későbbi „főreál" első igazgatója volt. „A három hevesi ifjúval" olyan nagyon már 1846-ban sem hadakozhatott. A házasság boldog lett, férjét „a kedves Ida" három szép leánykával és két fiúval ajándékozta meg. Várady Béla apját követve ügyvéd lett, Bálint pedig református lelkész a Trencsén megyei Ulaván. Esztendő múltán és az esztergomi példa nyomán Petőfi „Tónelét és Móricot" kérte Erdődre násztanúnak. De ők a távolságtól és a jól ismert körülményektől óvakodva nem merték az utazásra rászánni magukat. így „reversalis mellett, háromszori hirdetéstől felmentve", Lauka József és Sas Károly urak tanúskodó jelenlétével, Kalos István plébános áldásával az erdődi várkápolnában tartatott meg a dísztelen esküvő. Az anyakönyv rubrikájában „Petőfy Sándor úr" félegyházi születésűnek vallotta magát, mint a Szatmári Hírlap 1973. július 22. számának dokumentumközlésében (Tóth László) olvasható. A vita pedig tovább. A triumvirátus barátsága azért megmaradt. Júliát Ruffy Ida szeretettel fogadta, amikor az ifjú pár végre Pestre érkezett november 4-én. A házasok legendás első közös otthonába, a Dohány utcai Schiller ház első emeletének három szobás lakásában pedig hitelképesebb főbérlőként Jókai lett a „szobaúr". Bodri Ferenc Jubileum Június 15-én lesz 475 éve, hogy meghalt Bakócz Tamás, a magyar reneszánsz egyik jellegzetes alakja. 1442-ben született a Szatmár vármegyei Erdődön, 1498-ban lett esztergomi érsek, majd 1500. szeptember 20-án bíbornok. 1506-11 között épült fel az érsek sírkápolnája, toszkánai reneszánsz stílusban. Az építményt 1820-ban, a mai főszékesegyház építésekor elemeire bontották, majd beépítették a bazilika testébe, a déli oldalkápolnába. Bakócz Tamás 1521. június 15-én halt meg. (Folytatás az előző számból) Bodri Feri említette a szerencsét; len sorsú és végű Klinda tanár urat is. : Róla a következő történet jut eszem; be. 1945 után a régi tankönyveket i nem volt szabad használni. Újak VI; szont még nem voltak. Csonkás tanár : úrnál ez azelőtt sem volt probléma, ; mert neki egyetlen könyv sem volt jó, i csak saját jegyzetei. Klinda tanár úr i viszont úgy oldotta meg a problémát, ihogy felolvasott a régi könyvből i összevont szövegeket, ezeket mi le; írtuk, s ezekből tanultunk. Egyszer ; földrajzórán az Alföldről volt lévén i szó, olvassa, hogy Kecskeméten és : környékén gyümölcsparadicsomot i termelnek. Valaki megkérdezte, ; hogy az milyen. Klinda tanár úr eli magyarázta, hogy pirosabb, mint a i normális paradicsom, az alakja olyan i hosszúkás és a gyümölcshöz hasonló i íze van. Másnap jön Láng Miska I nagy lelkendezve. Valahol talált egy : régi fóldrajzkönyvet, és belőle megj állapította, hogy az eredeti szöveg : arról szól, hogy Kecskemét és köri nyéke valóságos gyümölcsparadiicsom. Mivelhogy ott terem a kajszibarack meg miegyéb. (Amely paradicsomot azután, mint 1956-ban Szabó Pál az Irodalmi Újságban megírta, elvitte a téeszcsésítés és a sztálini osztályharc. Is.) Kastory Géza nevű osztálytársunk szépen tudott rajzolni és festeni. Ő készítette az érettségi tabló dekorációját. Festőművésznek készült. (Erre mit ad Isten, fogtechnikus lett.) Az 1946. december havi önképzőköri gyűlésen bemutatott két sajátkészítésű képet. A két bíráló „lebírálta" a ténelem és az irodalom volt. Úgy is mondhatnám, hogy elsősorban humán irányultságú volt. Csaknem minden gyűlésen elhangzott azonban természettudományos előadás is, vagy Szennovitz Dezsőtől vagy a 7. osztályos Balogh Györgytől. Ezeket Csonkás tanár úr érzékelhető unalommal hallgatta. Nem úgy Sárgái tanár úr, aki minden gyűlésen résztvett, nem egyszer hozzá is szólt valamelyik előadáshoz. 1957. április 20-án Szennovitz Dezső A radar és a A Szent Imre gimnáziumról képeket, hogy nem jók. Erre Kastory barátja, Fehér János közbekiáltotta, hogy akkor fessetek ti jobbat. Erre magából kikelve felugrott Csonkás tanár úr, hogy ilyen marhaságot nem lehet mondani. Ez éppen olyan, mint amikor egy kritikus lebírál egy drámát, és akkor azt mondanák neki, írjon jobbat. Erre fel a kör nagy vita után az egyik képet dicséretes, a másikat pedig jeles fokon fogadta el. Az önképzőkör fő profilja a törrádiólokátor címmel mondott szabadelőadást. Utána mindkét bíráló dicséretes fokra ajánlotta. Ekkor felszólalt Sárgái tanár úr és kifejtette, hogy az előadást magábafoglaló anyag túl nagy volt, ennek ellenére nem volt részletes, így valószínűleg a hallgatók legnagyobb része nem értette meg. Az előadó stílusa nem volt megfelelő, egyes részleteken hamar átsiklott, nem adott érthető magyarázatot. (Idézet az eredeti jegyzőkönyvből, Szennovitz Dezső megfogalmazásában.) A már több-;: ször említett demokratizmusra jellemzően a kör az előadást Sárgái tanár úr bírálata ellenére dicséretes fokon elfogadta. Nem sokkal utánunk, 1949-ben iskolánk megszűnt, ij az önképzőkör pedig átalakult termé-ij szettudományi szakkörré. Semmi sem maradhatott úgy, mint azelőtt ;! volt. Minthogy dalban is kiadatott a jelszó: holnapra megforgatjuk az egész világot. (Dr. Szíj Rezső szerint ;j sikerült, és olyan is lett.) Sok mindent tudnék még iskolánkról mesélni. De ahhoz ki kelleneij igényelmen az egész Esztergom és Vidékét. Talán most ennyi is elég volt ízelítőnek, összefoglalásul ide idézek inkább két mondatot egy volt; osztálytársam néhány héttel ezelőtti leveléből. Jó harminc éve nem láttam ij őt. „Áldom minden tanáromat és ne-} velőmet, kik becsületre, hazaszeretetre és hitre neveltek. Hidd el, ez adott ] erőt a közel 50 év túlélésére." - Lehet-e ennél szebbet, jobbat, többet! mondani egy iskoláról? Dr. Csernohorszky Vilmos ij