Esztergom és Vidéke, 1996

1996-06-13 / 24. szám

4 Esztergom és Vidéke 1996. június 13. Mit kaptunk és mit adtunk? A kérdésfeltevésben a fordított sorrend nem véletlen. Nem az egyszerű fizetek és megkapom üzletről van szó, hanem az egész várost érintő gázhálózat építéséről íródtak e sorok, ha úgy tetszik interpelláció formájában. Miért érinti ez az ügy az egész várost, nem csak azokat, akik befizetés után fél éve várnak a gázhasználatra? Azért, mert városunkban kicsik és nagyok, gyalogosok és autósok, a húsvéti körmenetben résztvevők és azok, akik ebben nem vettek részt, valamennyien állampolgárként közlekednek és úttalan utakon járnak. Ezt az állapotot nem csak a hosszan tartó hideg tél okozta. Aki ezzel indokolja a „lövészárkokkal" felszabdalt várost, a gödrökkel teli utakat, az hazudik. Városunkban a levegő szennyezettsége országosan a legrosszabbak közé tartozik. Ha a gázhálózat építésének utóbbi másfél esztendejét nézzük, az utolsók között is a legvégén kullogunk ebben a kimutatásban. A szén- és olajtüzelést gáztüzeléssel kiváltani sokan óhajtják, és ez a város levegőminőségében is sokat javítana. A befizetők nem tehetnek semmit, türelmetlenül várakoznak, sok helyen fél éve, és a gázra való átállás költségei egyre csak emelkednek. A közlekedés sok helyen bűvészkedéssé vált, a belső turizmus ellehetetlenül. A város úgymond befejezett és még befejezésre váró útjainak megfelelő helyreállítása a következő évek áremelkedését is figyelembe véve elérheti a több százmilliós nagyságrendet. A helyreállítási kényszert bűn a következő önkormányzat nyakába varrni. Időben és megfelelő minőségben kellett volna és kellene a munkálatokat befejezni. Mit adtunk, adtunk-e elegendő pénzt a gázhálózat építéséhez? Voltak akik könnyedén kifizették a 60.000,Ft-os hozzájárulást, többségben voltak azok, akik gürcöléssel előteremtett jövedelmükből fizettek és sóvárogva várták a visszatérített 9.000,Ft-ot. Mit mutatnak az eddigi befizetési adatok az átadott aktivált vezetékhálózatnál? A gázigénylők befizetése 112 millió, a közületi befizetés 30 millió, az önkormányzati támogatás 50 millió. A beruházott összeg az önkormányzat tulajdonába kerül, amelyet eladhat az üzemeltetőnek, vagy vagyonrészként megtarthat a későbbi bevétel reményében. Abban mindenki biztos lehet, hogy az üzemeltető nyereségre törekszik és ezt a nyereséget a hálózat megvalósítását az 50-70 %-ban finanszírozó fogyasztók fizetik meg. Nem mindegy az, hogy a befolyt összegből milyen eredménnyel, milyen minőségben, mennyi idő múlva valósul meg a hálózatépítés. Itt van az önkormányzat vezetőjének és tagjainak és a köztisztviselőknek a felelőssége, mert valamennyien a választópolgárok alkalmazottai vagyunk. A két ülés közötti eseményekről szóló beszámolókban ások érdeklődő és kritikus kérdés ellenére sem kaptunk kellő mélységű elemzést. A késlekedő gázépítés tengernyi kérdést vet fel, néhányat én is leírtam abban a reményben, hogy korrekt válaszokat kapunk. - A Fővárosi Gázművek tervező munkálatait követően a későbbi tervező Vider BT., majd a meghívásos versenyben a legnagyobb értékű munkát elnyerő kivitelező, Haakhorst Kft. vezetője azonos. A tervezői dokumentációtól bármely kivitelező csak a tervező egyetértésével térhet el. Ez a kapcsolódás jelent-e összeférhetetlenséget? - Miért nem késztette a megkötött szerződés a munka teljes és jó minőségű befejezésre a vállalkozót? -Hogyan történhet meg az, hogy a december elejére vállalt befejezési kötelezettség még a forró nyárra sem valósult meg? A visszatartott és a ködbérekből befolyt pénz nyújt-e fedezetet más vállalkozásnak a munka befejezésére? - A műszaki ellenőrzés, az átadásátvétel megfelelő megítélése kellően szabályozott-e a beruházó és az üzemeltető szempontjából? Mekkora a felelőssége a beruházónak és mekkora az üzemeltetőnek a kivitelezési munka minőségét, műszaki előírásait illetően? A szerződéskötésért közvetlenül felelős személyeknek, valamint a Vider BT. tervezőjének és a legtöbb munkát végző Haakhorst kivitelező Kft-nek - a többi kivitelezővel együtt -kell megadni a megnyugtató vigasztaló választ. A vigaszról jutnak eszembe Heinrich Böll sorai: „Megmagyarázni annak, akinek eltörölt a lába s kínok között fekszik az ágyban, vagy gipsz kötésben sántikál, hogy sokkal rosszabb is megeshetett volna vele, ez nem vigasztalás, hanem költői tehetség eredménye.!" Sipos Imre KDNP képviselője Egy esztergomi polgári és látogatói (?) információs kiadvány A közelmúltban jelent meg az A uguszta Hungaria Kiadó Kft. gondozásában az a színes, formájában mutatós információs füzet, mely - a helyi vállalkozók, szolgáltatók hirdetései mellett - magyar és német nyelven közhasznú információkat is ad a város történetéről, műemlékeiről, műkincseiről. Kezdeti örömünk a kiadványba belelapozva már a második oldalon alábbhagyott: a közel öt oldalnyi magyar nyelvű tájékoztatót végigolvasva nem csak lokálpatrióta „düh" lett úrrá rajtunk. Ennyi zagyvasággal, tömény tájékozatlansággal évtizedek óta egyetlen Esztergomról szóló kiadványban sem találkoztunk! Ez a füzet olyan, mint a mesebeli alma, melybe Hófehérke beleharapott: kívül szép. belül mérgező! A tudatot mérgezi, hatására bel- és külföldiek százaiban rögzül hamis kép Esztergomról. Ezt mi jóvá nem tehetjük. Lapunk csupán arra vállalkozhat, hogy leltárt készítve, a legsúlyosabb tárgyi- és adathibákat közzéteszi, nyilvánosan kijavítja, de a gondolati tisztátalanságokat sajnos kiszűrni nem tudja. A megjeleni lapszámból l-l példányi ingyenesen elküldünk az Auguszta Hungaria Kiadó Kft-nek és azoknak, akik jószándékú hirdetéseikkel, a szép ügyhöz méltó ajánló soraikkal elősegítették ennek a végülis „ alulmúlhatatlanná" sikeredett kiadványnak a megjelenését. Csak remélhetjük: ez volt az utolsó olyan Esztergomrólszóló kiadvány, melyet nyomdába adás előtt helyi szakemberek nem ellenőrizhetlek! Következzék tehát a hibák kiigazítása! -EVID Második oldal: A 6x4 cm-es színes fotón egy aranyozott ezüstből készült, vert díszű ékkövekkel és zománcképekkel ékesített, 1732-ben Graz-ban készült rokokó stílű kehely látható. A hagyomány szerint Mária Terézia császárnő ajándékozta gr. Esterházy Imre prímásnak. Ezzel szemben a kiadványban szereplő képaláírás a következő: „Suki (így 1) Benedek kelyhe, II. János Pál pápa ajándéka az egyházmegyének." Amit a Suky-kehelyről tudni kell: gótikus, 1440 körül készült magyar (erdélyi?) munka. Aranyozott ezüst, gazdag építészeti kiképzésű, figurális díszekkel, sodronyzománccal és medaillonokkal díszített ötvös remek. Suky Benedek erdélyi főúr ajándékozta a gyulafehérvári székesegyháznak. 1609-től szerepel a Kincstár leltárában! II. János Pál pápa 1991. augusztus 16-án e kehelyből misézett Esztergomban. A fotót Mudrák Attila készítette, de ez nem szerepel a kiadvány impresszumában. * Ötödik oldal: „Csak az érseknek kellett maradnia" (?!) - cím alatt a következő rémregény olvasható: „... majd megjelentek a kelták, s végül a 3. sz.-ban a levádok (helyesen: kvádok!) és markománok ellen harcoló rómaiak."... Helyesen: a római légiók az 1. században szállták meg a Dunántúl akkor Pannóniának nevezett területét, és a hunok betöréséig (5. sz.) birtokolták. * „... 973-ban született fia Vajk, akit 25 évvel később I. István (Szent István) néven magyar királlyá koronáztak." Helyesen: István nem 973-ban született, hanem 977 körül. Nem is koronázhatták meg „25 évvel később", mert 973+25=998! Történészeink szerint a koronázás 1000. december 25-én (vagy 1001. január l-jén) történt. Istvánt természetesen nem Szent István néven koronázták magyar királlyá, szentté csak halálát követően avatták. * A királyi székhelyet azonban (mármint I. István - szerk.) sajnálatos módon Székesfehérvárra helyezte át. Vigaszul (?) az esztergomiak megtarthatták érsekségüket, így a hírnévvesztesség nem volt olyan jelentős." Helyesen: a királyi székhelyet István király sohasem helyezte át Székesfehérvárra. A Székesfehérváron - az Árpádok egyik fontos birtokközpontjában - álló székesegyház altemploma volt a királyi család temetkezési helye. A fő-város 1256-ig - IV. Béla király udvarának hivatalosan Budára való költözéséig - Esztergom maradt. Az idézet második mondatát értelmezni sem érdemes! „... 1241-ben az elveszített Muhi csata után bevonultak Esztergomba a mongolok... A király hivatalával együtt Budára menekült, csak az érseknek kellett maradnia, s ezért a király egy palotával ajándékozta meg." Helyesen: IV. Béla király a tatárok elől nem Budára - ami akkor már tatár kézen volt - hanem az Adria-tengermellékre, a mai Trogir (Trau)-ba menekült. Mátyás esztergomi érsek 1241. április 11-én a Sajó-menti Mohi csatában elesett, tehát nem maradhatott Esztergomban! IV. Béla a tatárjárás után Budára költözött, az esztergomi Várhegyen az érsekség és az elpusztult polgárváros lakossága élt tovább. A király a palotát már 1256-ban II. Benedek (1254-61) érseknek adományozt. * „... 1683-ban visszafoglalták (a keresztény seregek - szerk.) Esztergomot, ám mégis csak 1715-től lett újra az érsek és a hercegprímás székhelye." Helyesen: 1763-ban Mária Terézia visszaadta a várat az érsekségnek, majd ezt követően Barkóczy Ferenc prímás (1761-65) hozzáfogott egy új főtemplom építéséhez. Barkóczy prímás halálával az építkezés abbamaradt, csupán egy kisméretű, egyhajós barokk templom készült el, melyet a mai Bazilika építésekor elbontottak. Az érsekség Esztergomba csak 1820-ban, Rudnay Sándor prímás idején költözött vissza Nagyszombatból! (Folytatjuk) -koditek-