Esztergom és Vidéke, 1996

1996-01-04 / 1. szám

3 1996. február 22. Esztergom és Vidéke December 21-én, csütörtökön 15 órai kezdettel tartotta soronkö­vetkező ülését a képviselő-testület. Az előző ülés óta történtekről beszámolva, dr. Könözsy László pol­gármester összefoglalót adott a va­gyongazdálkodás, a beruházások, a városüzemeltetés, az oktatás és a szo­ciálpolitika területéről. Különösen az Állami Számve­vőszék vizsgálati jelentése váltott ki nagyobb érdeklődést, mely a távhő­szolgáltatás gazdálkodási rend­szeréről szólt. A vizsgálati jelentés az önkormányzati munkavégzés színvonalának javítására több aján­lást is megfogalmazott A KOMTÁVHŐ Rt. előterjesz­tést készített az 1996. január elsején életbe lépő szolgáltatási díjak emelé­séről. A távhőszolgáltatás alapdíjá­nak és hódijának emelését az Rt. az október elsejétől érvényes villamos­és hőenergia hatósági áremelésével indokolta. A fűtés éves alapdíja 165,60-ra, a meglegvízépedig 36fo­rintra nőtt lakáslégköbméterenként. A hődíj Giga-Joule ára 592,40 Ft lett. Szóba került, hogy több mint 56 millió forinttal tartoznak a hőszol­gáltatónak a fogyasztók, ebből 38 millióval a lakosság, a többivel az üzemek és egyéb közületek. 1996. január 1-től megváltozott a helyi autóbuszközlekedés díja is: - a vonaljegy elővételben 36 forintba, a vonaljegy autóbuszon váltva 42 forintba, - az egyvonalas bérletek ára 720 forintba, az összvonalas bérlet ára 1.080 forintba, - a tanuló és nyugdíjas bérlet 324 forintba kerül ezentúl. A vízmű részvénytársaság Pi­lisszentléleken a felmerült költsé­gek arányában kérte az ivóvízdíj megváltoztatását. Január elsejétől az érvényes díj köbméterenként 111 forint. átmeneti építési előírásokat a testü­let 1997. december végéig meg­hosszabította. A Pénzügyi Bizottság javaslatá­ra került napirendre a helyi adók kérdése. Az iparűzési adó nem vál­tozik, annak ellenére, hogy a Parla­ment a felső határt 1,2 ezrelékben szavazta meg. Esztergomban ma­rad a 0,8 ezrelék, amitől további befektetőket remélnek, és újabb vállalkozások letelepedését várják. Ülésezett a képviselő-testület A Városfejlesztési Bizottság ja­vaslatára megváltozott a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbea­dásának feltétele. Az óvadékot a szerződéskötéskor megállapított díj hat havi összegére módosították. Az óvadék összege így alkalmas arra, hogy a szerződés megszűnésekor még fedezetet nyújtson az eseüeges károkra és bérleti elmaradásokra. Városunk Altalános Rendezési Terve 1994-ben készült el. Akkor tárgyalta is a képviselő-testület. A megyei közigazgatási hivatal azon­ban több észrevételt tett, dr. Etter Ödön képviselő is több módosító javaslattal élt. A módosító indítvá­nyokat ezúttal a képviselő-testület is megtárgyalta és elfogadta. A Pilisszentlélekre vonatkozó Az idegenforgalmi adó a jelenlegi 30 forintról 100 forintra emelke­dett, a gépjárműadó (súlyadó) a jár­mű minden megkezdett 100 kilogrammja után 500 forint lesz (eddig ez 400 forint volt). Egyes városi intézmények költ­ségvetési előirányzatainak átcso­portosítását szintén elfogadták a képviselők. Az indokokat a Pénz­ügyi Bizottság terjesztette elő. A Gyógyszertári Központ Válla­lat önkormányzati tulajdonba került Pharmakem Gyógyszerkereskedel­mi Részvénytársaság néven, mely­nek egyik alapító tagja városunk önkormányzata. A patikák üzemelte­tését a privatizációig ez a társaság látja el. A Simor János utca 63. számú A holtszezon: a pangás időszaka. Nincs esemény, nincs forgalom. A boltok, múzeumok, hivatalok zárva, vagy ha nem, hát konganak az üres­ségtől. Január első hete is ilyen holt­szezonnak számít. Túl vagyunk a ka­rácsonyi ünnepsorozaton, az ajándé­kozáson, az ünnepi traktán, a családi összejövetelek és vendégségek során. Túl a szilveszteri kimerítő éjszakázá­son, túl az újévi ernyedt pihenésen. Felpróbáltuk a karácsonyi ajándék­csomagok mélyén lapuló pulóvere­ket, nyakkendőket, kicseréltük a két számmal nagyobb ingeket, az ízlé­sünktől távoli lemezeket és sálakat. Gyermekeink már kibelezték (eltör­ték, elszakították) új játékaikat, s a maradék beigli is megavasodott már. Hullanak a karácsonyfa tűlevelei, s a szaloncukor-díszekből is csak a papír maradt, srácaink ügyesen kiették be­lőlük a csokoládét. A szerkesztőség is híján van a friss híreknek, a szenzációs riportoknak. (Nem mintha máskor bővelkednék az ilyenekben!) Nem üléseznek a testü­letek, nincs megnyitás, avatás, koszo­rúzás; most még a tolvajok is lusták betörtni, feltömi, lopni; otthon bá­mulják unottan kopaszodó fenyőfáju­kat, s talán arra gondolnak, ideje vol­na jó útra térni. Az évkezdet különben is a fogad­kozások időszaka. Ilyenkor szoktunk új életet kezdeni. Megfogadjuk, hogy leszokunk a dohányzásról, nekilátunk végre a fogyókúrának, s mindennap legalább tíz percet tornázunk. Mert­hogy ilyesmit mégsem illik augusztus 15-én vagy október 29-én elkezdeni. Arra való a január elseje. Jómagam is hónapok óta tervezge­tem már, hogy körméretem fokozatos növekedésének valamilyen draszti­kus módszerrel gátat vetek. Elvégre mégsem lehet valamennyi régi nadrá­gomat bővebbre cserélni, meg aztán fárasztó már a csinos nők előtt folyton behúzott hassal feszengeni. Új élet­mód, torna, kocogás. No, majd január elsején!... Igenám, csakhogy a kime­rítő szilveszteréj után kinek van ked­ve korán kelni?! Különben is: úgy teleettem magam, hogy egészségtelen lenne ilyen telt hassal tornázni. Majd holnap!... Másodikán meg olyan rossz idő volt, hogy ... szóval, az egész nem ér meg egy influenzát. Nem vagyok én egy Schirilla! Persze azért délben a töltött káposztából nem kellett volna öt gombócot megennem, de olyan ingerlően mosolyogtak rám!... Ma meg valahogy elaludtam, a fejem is fájt, ... egyetlen napon már nem múlik!... Bár talán mégiscsak jobb lenne március elején kezdeni. Akkor már tavasz lesz, kellemesebb a friss levegőn... Hát igen! Valahogy így vagyunk a fogadkozásokkal. Az egyéni és a tes­tületi, a magánemberi és a hivatali ígéretekkel... Ugyan mennyire hihe­tünk a kormány, a parlament, az ön­kormányzatok 1996-ra szóló tervei­ben, jóslataiban, ígéreteiben? Lesz-e javulás, vagy tovább romlik a helyze­tünk? „Kincstári" optimizmusunk mintha megkopott volna az utóbbi időben... De hát hogyan élhet az em­ber remény nélkül, a jobbulás hite nélkül?! S ha nem is bízunk maradék­talanul másokban, legalább saját ma­gunkban bíznunk kellene. S ha én is bízok magamban, Te is bízol magad­ban, ő is bízik magában, ... s persze, ha a bizakodás mellett teszünk is va­lamit, talán majdcsak előremozdu­lunk valamelyest! Ja! És majdnem elfelejtettem: most van a számvetések időszaka is. Ilyen­kor szokott kiderülni, hogy mindaz, amit mi magunk - Te vagy én - tettünk, az sikeres volt, amit mások csináltak, az többnyire a hozzánemértésről, az önzésről, a lustaságról, a melléfogá­sokról árulkodik. Ami cikkeink érde­kesek és szellemesek, az övék elfo­gultak és dögunalmasak voltak. A mi borunk finom lett az idén, az övék csak gyenge lőre. Mi sütöttük a leg­jobb süteményt, s hogy lapos lett, an­nak az ő gyenge minőségű lisztjük az oka. Mi építettük a legszebb házat, s hogy összedőlt, az az ő csapnivaló építőanyaguknak köszönhető. Mi korszakalkotó javaslatokkal rukkol­ingatlant a Városi Gazdakör kérte tulajdonba. A képviselő-testület a kérelmet jóváhagyta. ASugárútésaz Erzsébet király­né útja közötti lakótelepen a laká­sokhoz tartozó tüzelő-kamrákat és garázsokat, garázsterületeket eddig bérelték a lakók. Ezeket most az önkormányzat értékesíti. Az értéke­sítés lebonyolításával a Nóvum Kft-t bízták meg. A továbbiakban a bölcsödéi gyermekétkeztetés nyersanyagnor­májáról, a foglalkozás-egész­ségügyi szolgálat létrehozásáról, valamint a közgazdasági szakkö­zépiskola tevékenységi körének bő­vítéséről döntöttek a képviselők Ezután a város idegenforgalmi koncepcióját vitatták meg, mellyel kapcsolatosan további intézkedési tervet dolgoz ki a Kulturális, Ide­genforgalmi és Sport Bizottság. Végezetül - zárt ülésen - vagyo­ni és fellebezési ügyekről tárgyal­tak a képviselők. Ugyanezen ülésen elfogadták Nagyfalusi Tibor le­mondását az Esztergom és Vidéke című lap főszerkesztői tisztéről. A lap főszerkesztésével a továbbiak­ban Bencze Cs. Attilát, a Megyei Levéltár igazgatóhelyettesét bízták meg « A közel nyolc órán át tartó ülés dr. Könözsy László polgármester zárszavával ért végett. (Pálos) tunk ki, de ők mindig leszavazták. A mi pártunk csupa önzetlen Grál-lova­gokból áll, s megoldaná a város, sőt az ország minden problémáját, de ők, a többiek - csupa dilettáns karrierista - folyton keresztbe tesznek nekünk... És így tovább. Ugye, ismerős a szö­veg?... Legalább ilyenkor, otthon, a négy fal között, saját magunk merjük már bevallani egyszer, hogy mi vol­tunk az ügyetlenek, a lusták, a hozzá­nemértők, mi rontottuk el, nekünk nem sikerült, a mienk lett a gyengébb, az értéktelenebb, az unalmasabb!... S ha fogadkozni akarunk, akkor most, az év eljén fogadjuk meg azt, hogy megpróbáljuk másokban is - a válasz­tott vezetőkben, a munkahelyi főnö­kökben, a riválisokban - elsősorban a jót, és nem a hibákat meglátni. Ami­kor gondjaink miatt másokat oko­lunk, kérdezzük meg először magun­kat, mit tettünk mi, s nekik vajon volt­e lehetőségük mást - jobbat, kedve­zőbbet - tenni. Tolerancia. Divatos idegen szó. Di­vatos, de csak így kinyomtatva. A lel­kekből valahogy hiányzik. Én leírom, Te elolvasod, mindketten érezzük, hogy szükség van rá. Aztán a hétköz­napok gondjai közt Te is, én is meg­feledkezünk róla... Azt mondod, te­gyünk mindketten fogadalmat: ez­után nem így lesz?... Jó! Csak félő, hogy úgy járunk vele, mint az eddigi fogadalmainkkal. A fogyókúrával, a reggeli tornával és a többiekkel... No de hát, ha meg se próbáljuk!?! Sz.B. ( H O LTS Z EZOiN A Ilii - avagy: a szerkesztő újévi töprengései ­J

Next

/
Oldalképek
Tartalom