Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-30 / 22. szám

vm. IDO-MU-HEL Y 1996./2. ,A szegénység bűntudata az irigység/" - így mondá jó Máté László, az MSZP derűsen milliárdos alelnöke. Máté 1952-es, mint én, kortárs tehát, mégis nehéz nyelni, nehéz elfogadni, ha valaki csípőből, általánosságban lehülyéz. Lehülyéz kilenc és félmillió szegény vagy éppen szegényedőfélben lévő magyarral egyetemben. A mondatnak ugyanis bármiféle folytatása elképzelhető. Holnap azzal nyit majd: A szegénység veszélyes a gazdaságra (sőt, a szegény veszélyes a magántulajdon szentségére!), mert a szegény az olyan, hogy lop. Meglopja a gazdagot. Ami biztos is. Biztosak lehettek benne, a szegény lopott tegnap, lop ma, és lop majd holnap is. Ti pedig, akik egyszerre vágtátok zsebre a fél országot, halálosan meg lesztek sértve, mert minden harmadik ember mellé rendőrt kell állítanotok, plusz még három rendőr mellé egy belbiztonsági szakembert - nevezhetnénk ávéhásnak is mert ők is szegények, szegények. Milyen laza, egyszerű, szinte követhetetlenül állatias metamorfózison ment át a mi édes kommunista pártunk, aki egy volt a vérünkből, szíve velünk dobbant

2, és közben különös anyagból voltak gyúrva. Ez volt bennük a szép. Hogy úgy hittek. Hittek az emberiség eljövendő paradicsomában, a csodában, a minden ember egyenlő komenizmusában. Nem szívesen mondja az ember, egyre nehezebb kiejteni, de hát nincsenek a történések olyan messze. Nem lehet leverni, mint a tavaszi havat a kabátról, és elfelejteni a francba. Mindig az az érzésem, amikor így, ilyen elképesztő nagyképűséggel kiszólnak a hatalomból, amelyet nagyapáim és nagyanyáim, apám és anyám munkaerejének elszívásával, kifosztásával szereztek, síboltak, raboltak, hazudtak össze, azon tanultak, abból híztak, gyarapodtak, közben úgy néznek rám, mint egy hableány, aki szombaton délután érinti meg először a fiú kezét, hogy itt soha nem lesz másként El kellene menni innen. Szegénynek lenni máshol is lehet. Kiszolgáltatva lenni máshol is lehet, - a szegény mindig kiszolgáltatott. Adyt, Kosztolányit, Nagy Lajost, Esterházyt, Parti Nagyot máshol is lehet olvasni. De legalább nem kelnék reggelente azzal a nyomással, hogy hülyének vagyok nézve. Megint. (márc.25.) >• Porhintés a Parlamentben. Roma-nap. Nyilvánvaló volt, egyetlen parlamenti pártunk sem képes aludni a romák áldatlan helyzete miatt Az is nyilvánvaló volt használható, üzemképes ötleteik se lesznek. Csak a pufogtatás. Gazdag ország nem oldja meg a romák helyzetét mert ahol az igyekvőknek jut ott a szabadnak, függetlennek, tulajdonképpen irigylésre méltó természetű, mentalitású cigányoknak is jut. Ennek köszönhetően nem probléma. Nincs. Szegény ország vezetése dumál. ígér. Ellenzéke baromságokat hord össze. Ez van. (márc.28.) Időközben, maguk számára is meglepetésként az MDF végérvényesen kilőtte magát a parlamenti pártok közül, bevonult a történelembe. Ez már akkor érzékelhetőnek tűnt amikor Lezsák úr előbújt barlangjából, hogy régi-új szellemiségével meglepje a magyar belpolitikát. Mókás, hogy ezek a daliás fiúk nemrég egy országot (országomat) kormányozta(á)k Európába. Mi lesz itt? A kereszténydemokraták hasbahasbadöfik egymást. Az MDF megszűnőfélben. Szerintem megindul az egyetlen igazi Kisgazda pártjában is a hirig, döbbenten, rettegve persze, mert a Kisgazda szigorúan kézben tartja a dolgokat. Lesznek az FKgPben olyan cifra kizárások az idén, amilyet nem láttunk a 36-ok kizárása óta, amikor a Főkisgazda kiátkozta magából a kormányági pártot. Lesz kisgazda egyesülés is belátható időn belül. Mi nem lesz? Egy egységes, egyfelé húzó, a választó számára beazonosítható ellenzék. Nem lesz az MSZP-nek ellenfele. Nem lesz kire szavaznunk, ha elhajtanánk a jelenlegi kormányt. Új-, vagy legújabb kori kádárizmus, az viszont lesz. Anyaegyesületüket elhagyó, kormánypártokba átigazoló ellenzéki képviselők is lesznek. Talán már az idén beindul a folyamat. (Ha kérdeznek, nem engedem az új frakciót a szakadár MDF-tagoknak. Milyen alapon viszik át egy másik pártba töredék- és listás szavazataimat? Ha annyira mennének, csináljanak új pártot, adják vissza a mandát umokat Jussanak viszsza a Parlamentbe 98-ban. Az MDFre leadott voksok pedig a sorban következő megmaradó tagokéi. Ez nem is politika, csak etika. HaLezsákra szavaztam, lezsáki eszmerendszerre, ha van ilyen, de kerületemben nem nyert a párt, honnan veszi a bátorságot más eszmerendszert képviselő fickó, ha van ilyen, hogy elcsórja a szavazatomat? Mindegy. Egy országban nőttünk fel. Egy katéterből kaptuk a morált.) Szegény apám öt éve halt meg. Ha élne, mehetnék hozzá, röhögnénk nagyokat hogy mi folyik ebben az országban, micsoda egy banda vagyunk mi, magyarok. Metszenénk az almafákat, a szőlőt Bort innánk kevés szódával. Nézné a poharamat nehogy megelőzzem, pedig a bort én vinném, ha élne. (márc. 31. Zsámbok) Majdnem elfeledkeztem róla: Kossuth díj egyik legkedvesebb írómnak, Lázár Ervinnek. Okos, szép interjú vele a múlt heti 168 órában. Fantasztikus. Ha egyszer majd másmilyen akarnék lenni, mint amilyen vagyok, az ő természetét kérném. Tele szeretettel, figyelemmel, okos távolságtartással, a múlt megbecsülésével. És hát mindenek előtt, illetve mindekkel együtt: tudással, és a tudáshoz illeszkedő szorgalommal.

3 Nincsenek szavaink ahhoz, hogy érthetően, zavaró áthallások nélkül elmondhassuk azt, ha valakit minden személyes érdek és cél nélkül szeretünk. Csak úgy, ahogy van. Egészben. Nekem se sikerül, pedig valahogy így szeretem a friss Kossuth-díj birtokosát, Lázár Ervin író urat. (Közben, - miközben hajtasz a pénz után, tekersz, igyekszel - nem figyelve oda mindenre, aminek nincs köze a pénzhez, amire pedig kellene: nem messze tőletek öngyilkos lesz egy fiatalember. Túl közeli a helyszín ahhoz, hogy ne remegjen belé a gyomor, hogy ne figyelmeztessen fenyegetően: stop, állj, szorítsd bele az időbe, menj föl a hegyre a tieiddel, megelőző talajmunkák közösen, javítsátok meg az elgörbült kaput, nézzétek meg, mi van a cseresznyefával, jól bírta-e a telet a szőlőiskola, lehet-e fialtatni a rózsafát? Közben figyelj oda, hogyan reagál, mire reagál, mit kérdeznek és mire válaszolnak vagy nem válaszolnak. Lépegess közel, ha nem is akarják.) (Közben egy hozzám igen közel álló pedagógus 27.000 forintnyi márciusi fizetést vesz fel, 22 év szolgálati idővel. Ez megint kiakasztja, de te ne szidd a kormányt ne szólj a pénzről, azt se mondd, hogy lehetne rosszabb is, és vélhetőleg lesz is rosszabb, vedd rá egy hosszabb sétára, kerülgessétek a sarat, a gödröket a Zsellér-dűlő földútján a Csenkei patakig, mutogasd neki a hideg szélben, hogy minden ellenkező látvány ellenére mandulában, fűzben, verébben és feketerigóban mutatkozik már a tavasz, és tavasszal minden más. Mégis minden más. Törjetek néhány barkaszálat, ha nincs bicskád. Sétáljatok haza kihűlt kézzel, füllel.) (Közben - Húsvét hétfője éjszakáján - meghal egy közeli rokonod, akitől sokat nem tanultál, de akivel amúgy el lehetett lenni, öt éppen öt évvel apád halála után. Rossz tapasztalataid következtében előre rettegsz; tehát ne rettegj előre a papoktól, a temetkezési vállalkozóktól. Búcsúztasd el az öreget illendően. Ne gondolj a pénzzel. Az a legkevesebb. (Apr.20.) Utóiratok 1. Ki hinné, ha nincs itt a dátum, kérném tisztelettel, milyen jól láttam két hónapja eztet, kérném tisztelettel? Én magam sem Persze nem is bíztam a dologban, csak szolidan, el-elhajolva, nem akarván rosszat a jószándékú kisgazdapolitikusnak. De a mai látvány azt bizonyítja, nem telik el nap anélkül, hogy nem kapna egy érvényes jobbos vagy balost profitól, civütől a nyilvánosság előtt Meredek alászámyalását nézve még az is megfordul a fejemben lehetőségként ügynök ő, a szoclib kormányzat fizetett ügynöke, aki így, ezzel a célravezetőnek látszó technológiával nyeri meg a választásokat Hornéknak 98-ban. Tetszenek emlékezni a Szakasits-Marosán-féle szocdemekre, csatlakozásukra Rákosi MDP-jéhez? (Bocsánat, viccöltem. Ez egy vicc volt.) 2. A Párttal, a néppel egy az utunk, Jelszavunk munka és béke! Mi kommunista ifjak indulunk, Mert bennünk apáink reményei 3. Mialatt ezekkel a darabkákkal már készen vagyok, dr. Főkisgazda hihetetlen reklámot csinál interpellációs felszólalásával az élvezhető és politikusán érzékeny magyar irodalomnak, azaz Esterházy Péternek, a másik Kossuth-díjasnak. Ha kiadó volnék, ami nem vagyok, már kedd este lecsapok némi kiadói jogokra- írónak mindig kell a pénz -, és nyomdagépeim napi 24 órában döngetik Esterházyt, zsebkönyv, képeskönyv, speciális toigyáni válogatások és egyéb címeken. Ma, pénteken, már öt Esterházy-kötetecske várná a standokon a felcsigázott olvasni vágyó kisgazdatömegeket az író vallásellenességét kutató kereszténydemokratákat és egyéb érdeklődőket Meggazdagodnék. A tizedik adózás utáni millióból befizetnék jótevőmnek, a bölcs Kisgazdának egy afrikai körútra, hadd pihenje ki magát a zuluk és az oroszlánok között, amenynyiben egy szobrot nem fogadna el. Ha kiadó volnék, megköszönném. Emlékszem, a Kráter égisze alatt működő Hölgyfutár című folyóirat is egy torgyáni interpellációnak köszönhetően erősödött meg, él ma is. Virul. (Na, jó. Ez túlzás.)