Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-09 / 19. szám

1996. március 14. Esztergom és Vidéke 159 ÉRTÉKEINK Világhírű japánok a Szimfonikusoknál A Városi Szimfonikusok bér- jj ll leti hangversenye keretében leg- ji I utóbb Tokajoshi Wanami hegedű-1: I művész és Tschutchija Mineko zon-1! \ goraművész adott kamaraestet. A Tokióban és Londonban ta- |l |l nító művészek egy hetet töltöttek ;l Ii Magyarországon, hangverenyez- |l ;l tek Budapesten, Szegeden és most|l jj Esztergomban - a Dobó gimnázi- |l | um aulájában. \ Műsorukon Mozart C-D úr í |l Szonatája, Sztravinszkij Diverti- \ |l mentoja, Dobos Kálmán Kamara- j |l zenéje, Beethoven A-Dúr jl i: (Kreutzer) Szonatája és több ráadás | szám hangzott el. Reményi Károly zeneigazgató l| jl és a Szimfonikusok vezetősége a Ii | koncert végén baráti beszélgetésen jj jl fogadta a vendégeket és a kísére- 5 jl tűkben lévő Dobos Kálmán zene- l jl szerzőt, valamint dr. Pásztor Endre ij |l professzort. Megtudtuk, hogy az : jj előadók Svájcban Szigeti József és 1 |l Sebők György magyar származású ij jj tanárok tanítványai voltak. Innen a ji \ Magyarország iránti tiszteletük. jj f Esztergomban már korábban is jl jj koncerteztek, és mindig hálás kö- jl Ij zönségre találtak. Most is jól érez-jl \ ték magukat. | Az esztergomiak is szívükbe ii | zárták a két nagyszerű művészt. | Végtére is... érkezzünk el a Széchenyi térre, | bár a főreálról nem kevés emlék szo­| rult még belém. Ha feltör, visszafor­| dulunk. Ez időről az árkádsoros | városháza belvilágáról emlékem | alig, miként lehetne egy kisdiáknak | a felleghajtó nagyurakkal bárminő jjj kapcsolata? Csupán az olykori cere­| móniák bordó nadrágban, csizmá­| ban, arany sújtásos, lehajló csúcsú | fövegben feszítő hajdúira emlék­Ili szem - ott pompáztak illő díszítmé­| nyül a veretes tölgykapu előtt. | Máskor a még cifrább, ugyan nem l|l tulipiros öltözetű, prémes és kacagá­| nyos urak mellett lépdeltek előúáso­| san az ünnepi vonulások idején. | Karddal és bajusszal - akár a féliste­ni nek. Az egyik osztálytársam (a | Szenczi?) Édesapja tűnik a feszes jjj posztónadrágban a múltból elő. De jjj Szenczi szegény fiú volt. így lett az 1 irigykedő másik számára nyüvánva­jjj ló, hogy az ünnepi jelmez az összes | kellékével aligha a Papa, hanem a | város, netán a vármegye tulajdona. A jjj Szenczi-papa gátőrként szolgált a I dorogi vámnál, igazi munkanapjain | egészen más ruhát viselt. Én meg az | irigykedésért a szégyent utóbb. Né­l|l mi büntetés járt aztán ezért: ő a | Szentlélek-patak árvizektől védő jjj töltéseit ápolta a vasútállomás és a | Duna között, még többet ápoltam | magam, az „életmű" mélyvonalán. A borbély a sarkon borbély volt Május 5-én, vasárnap délután a 37. alkalommal megrendezett kó­rusbemutatóra került sor a Dobó Katalin Gimnázium aulájában. Az édesanyák ünnepéről is szólt ez a délután, hisz dr. Ámon György alpolgármesterrel együtt -aki az ünnepi köszöntőt mondta - szinte valamennyi kórus meg­emlékezett dallal is erről a szép tavaszi ünnepről. Tíz kórus bemutatkozását hallot­tuk, az eddigiektől eltérően most egy délután került minden iskola a pódi­umra. Talán egyszerűbb így, mint a valamikori két délutáni elosztás, hi­szen akkor sokan csak a felét hallhat­ták a városi ifjúsági kórus-produk­cióknak. Viszont így kissé hosszúra sikerült, a két és fél órás program még az olyan több évtizedes kórusmúlttal rendelkező régi dalosnak is fárasztó volt, mint jómagam, hát még a gyere­keknek és a szülőknek! Tanulság: a jövőben a „játékszabályok" ponto­sabb betartására kell törekedni, hi­szen a 8-10 perces bemutatkozás is jól érzékeltetheti, hogy mit tanultak az év során. E rövid bevezető után azonban lássuk az idei „termést"! A Gyakorló általános iskolából Szerencsésné Kottász Zsuzsanna vezé­nyelte a „nagyokat", tőlük az ,A juhász­nak jól van dolga" kezdetű dal tetszett a legjobban. Kellemes meglepetés volt az Arany János Általános Iskola kórusa Bakos Zoltánné vezetésével. Látszik, hogy komoly hangképzést végez a ta­nárnő, szépen, tisztán énekelt a kis együttes a népdalok és a Quod libet című mű előadása közben is. akkor is. Csábító cégéreire, piros tu­lipánokkal díszített, falmenti tükrös bútoraira emlékezem, barnára flóde­rozottan hívogatott a forgószékek sora. A Mester a Kis Újságot és a Függetlenséget járatta, talán a Déli­báb is ott a várakozók előtt. Csupán a bejárati kőlépcsők lehetnek erede­tiek, és megkopott a szívesség is a vendégek és a fogadóik között. A valahai Fo-piac, majd Szent­háromság terén pázsit és virágok, körben az oszlopos padok. Fókuszá­ban kevésbé málladozón a barokk építésű szoborcsoport: Kiss György művét illenék egyszer megnéznem tüzetesen. De e tájon „helybéli" va­gyok. Kisdiák koromban a pázsit fél­körének karéjában „a vízöblítéses emlékmű" még nem volt látható, de állt a hatalmas tölgyfa az olvasókör (?) székháza előtt. Királyi volt. Eltel­het egy évszázad, amíg utóda meg­közelíti méreteit. A sokféle égi huzallal biztosított posta oldalán Katona úr sportáruhá­za a hatalmas felirattal a fehér tűzfa­lon. Látványos kincsek kirakataiban, napfényes időben a bolt előtt. Édesa­nyámmal itt vásároltuk az iskolában előírt fekete klottnadrágot és fehér trikót. Hozzá a színesen hímzett Szent Imre-plattnit, másutt az egyen­sapkát, a zománcos jelvényt, mind­kettőn Esztergom címere. A sapkajelvény mögé tűzhető lúdtoll a táskámba szorítva hamar eltörött ­Furulya-szóval, a Tavaszi szél vi­zet áraszt című virágénekkel vonul­tak be a balassások. Karvezetőjük, Papp Zsoltné gitárral kísérte őket. Igényes, nehéz barokk számok követ­keztek (Bach: Paraszt kantátájából egy ismert részlet, majd egy Purcell mű). Mindez biztos intonációval, amit annak idején a kórusvezető előd­jétől és egyben tanárától, Büttner Gyulánétól is megszoktunk már. A József Attila iskolások Verecz­kei tanár úrral két számot énekeltek. A Naphimnusz tetszett jobban. A pe­tőfisek alsós kórusa népdalokat adott elő, a felsősök Baloghné Major Éva vezetésével Kodály: Katalinka és Bartók: Cipósütés című műveit szó­Dalosünnep Szubjektív szemlélődés az Anyák-napi kórustalálkozón laltatták meg. Igényes, szépen előa­dott produkció volt. A furulya- zene­karral kibővített, összesített kórus egy ősbemutatót tartott. Legén Dénes ze­neszerző - aki nekik írta e művet - is jelen volt a koncerten. Lelkes tapssal köszöntöttük őt, Kálmán Sándorné karnagyot és az ifjú együttest. A gyerekhangok után új színfolt­ként hatott a vegyeskar megszólalása, a Szent István Gimnázium kórusa. A „vox humana" a legszebb hangszer ­valljuk mi, a vokális zene rajongói -, de igazi szépségét a női és férfi hang­színek együttes megszólalása adja. DurzákAnna tanárnő igényes műve­rühelltem, feszélyezett Jól illik a Bocskai-ruháhozT - győzködött Édesanyám. Apám cinkosán kacsin­tott felém. Az átjáróház kapujánál Parecco bácsi könyvesboltja, ehhez fűződ­nek kezdetben a legszebb „iskolán kívüli" emlékeim. Kirakatában Má­rai és Cs. Szabó könyvek, Radványi Kálmán, Fekete István és mások mű­vei. Odabenn jobbra a kölcsön­könyvtár, balra a pult. Mögötte polcok, rajtuk „taneszközök". Az ál­dottan szelíd és ősz hajú öregúr bi­zalmából néhányunk bejárati engedélyt kapott a hátsó fertályba, a könyvek közé. Boldogan kutakod­tunk, még táskámat sem kellett elöl letennünk utóbb. A megnyerő szelíd­ség tisztességre nevelt. Amúgy is „hitelem lett", könyvtáram részletre így alapozódott előbb. Saját válasz­tású könyvek végre a kósza ajándé­kok után! Azóta elszálltak ugyan Sztrókay Kálmán „realistához illő" könyvei (A természet titkai nyomá­ban, A fizika úttörői stb.), miként a gyerekvágy, hogy egyszer hasznos ember is lehetek. De megmaradt a tisztelet Parecco bácsi kedvessége és bizalma iránt Persze tőle vásároltuk a sokféle iskolai cúgehőrt, pedig az iskolában a ,Jiuzárovits" ajánltatott Jártam ugyan a Lőrinc utcai boltban is, aholAsbóth tanár úr felesége sze­líden és külön szeretettel fogadta a szentimréseket. Másokat talán ket választott, nekem Kodály: Túrót eszik a cigány című, technikailag is nehéz produkciója tetszett a legin­kább, - annak idején magam is nagy kedvvel énekeltem - no és a végén a tíz fős férfikari búcsú-dal. Vereczkei Attila tanár úr a Liszt Ferenc Ifjúsági Vegyes Karral azt bi­zonyította, hogy ma is lehet még az ifjúságnak kórust alakítani, ha ked­vükre való műveket énekelhetnek. Itt ez történt a nagy létszámú kórus két mutatós „siker-számmal" állt elénk: egy részlettel Orf: Carmina Burana­jából, majd pedig Vangelis ismert filmzenéjével. (Ez utóbbit zongora, il­letve magnóra felvett zenekari kíséret­tel.) A Dobó-kórus vezetője, Galyasi Géza tanár úr házigazdaként utólag is köszöntötte a jelenlévőket, majd szé­pen, tisztán szólaltatta meg kislétszámú kórusát kZeng a május kezdetű dal jól illett a tavaszi délután hangulatához. Az estébe nyúló hangversenyt a Ferences gimnázium kórusa zárta Varga Kapiszt­rán atya vezetésével. Egy gregorián mű után Orlando di Lasso üzenete követke­zett s végül a másodikosok kamarakó­rusa zárta a hangversenyt Bartók: Levél az otthoniakhoz című kórusművével, amit az Európa Fesztiválon is elénekel­nek majd a következő napokban. Régen láthattunk ilyen nagy tö­meget hangversenyen, s remélhetőleg valamennyien kedves emlékként vit­tük magunkkal a városunk gyerek és ifjúsági kórusainak munkáját tudását bemutató hangverseny hangulatát K.-SZ.E ugyanígy. De sohasem mutatták a f bolt belső traktusait. A Pareccotól lejjebb a talán leg- | változatosabb kirakat a Szeredi ba- jjj záré - szájtátva bámultuk gazdag jjj kínálatát A Szeredi-lányokra még | szívesebben emlékszem, máig re- | ménytelenül. A sarkon a Rochlitz- jjj patika, a remek berendezéssel és a § szintúgy ősz hajú, készséges tulajdo- i|j nossal, kedves hölgyekkel apuit mö- | gött. Rochlitz úr kisebbik fia | osztálytársam volt, a hatvanhárom- | ból ama hat között, aki az elsőtől | egyvégtében jutott az érettségiig, | mindmáig jóbarát Érettségink külön § fejezet: 1950-ben a Sztálin-kép alatt | A tér másik oldaláról emlékem | alig maradt. De egy Simon-Juda vá- § sárból visszatérőben (ugyancsak hi- jjj deg volt, maradt időnk a vonatig) | Szüleimmel beültünk melegedni a l|l Bottyán-mozi nézőterére. A Kék jjj Hold völgyét láttuk hármasban itt 1 délelőtt a Rónánál fényképezkedés. j|j Micsoda film volt te Ég! Ahogy a !|; szépséges hercegnő a jeges hegy- | csúcs viharos haván meghalt de jjj előbb néhány pillanat alatt 800 évet jjj öregedett! Ha újra láthatnám, boldo- !|! gan foglalnék helyet a kényelmetlen | és észveszejtően nyikorgó székeken. |l| Az iskolában „mozilátogatási enge- jjj délyt" utólag kértem. De megérte az | osztályfőnöki dorgatóriumot gyö- | nyörű volt. B.F. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom