Esztergom és Vidéke, 1996

1996-04-04 / 14. szám

BÉKÉS ÜNNEPET! es VIDÉKE 1996. április 4.-14. szóm Kiss Jenő JERUZSÁLEM Ruhánkat elébe terítettük, de csak szamara lépett rá, nem ő nézték többen és elment a kedvük - pedig be szép volt az Üdvözítő! Jaj, a köntös nem olcsó manapság s ha már letették, azt várták: leszáll de nem, - busa csacsiján haladt át; paták tiportán nyúlt, foszlott a szál. Kedvünk mért szegi, mért, Uy parányság? Ó, ha gyalog jön, mint máskor, gyalog! nem hull el tán oly hamar virág s ág a feszítsdmeg-et se zúg annyi balog. De így? Péntek-alkonyt már a fán ért, rá vonták - arca vértől volt sötét s cserébe a széttiport ruhákért kockára tették bíbor köntösét. Horváth Imre PILÁTUS Pilátus mosta akkor a kezét. Mossa ma is, ki a helyébe lép. Mossa mind, ki dönteni nem tudott. Pokolra jutnak a Pilátusok? Reményik Sándor A NÉPSZERŰTLENSÉG FELÉ Hozsannázó tömegek elmaradnak. Fordul az út az Olajfák hegyére. Belső kínjaimat ki érti meg? Ki érti meg, mért hull a lelkem vére? Nem megyek én ostorcsapások, Csak a csendes közöny elébe. Fordul az út az Olajfák hegyére. Dsida Jenő MESSZE LÁTOK Kitárt karral üveges szemmel messze látok a Golgotáról A hold békésen úszik az égen; semmi se történt A fű lágyan szerelmesen suhog: semmi se történt Magdolna József és a többiek meghitten társalognak valahol egy laposfedelű ház tetején: semmi se történt És vértajtékos testemet a keresztfán felejtik. * POLGÁRI LAP * Kányádi Sándor ISTEN SÍRJÁN Ültem az Isten sírján, megkönnyebülten: enyém a lelkem s irhám, megmenekültem Fölálltam, s visszarogytam, nem volt ahová mennem, erőm se volt, a harcban megöregedtem. De megkondul egy hang kételkedőn: Milyen menny lesz az a földbeli táj, ahol az Isten trónja üresen áll? Áprily Lajos MESSIÁS NÉLKÜL Most ős-idő van: átok, háború, itt az ótestamentum szele fú. De lelkünkben nem ég próféta-jel Elpusztulunk. És Krisztus nem jön el. ...Vele - a Hegyen - Költők ama drámai hétről Horváth Imre MEGKONDUL EGY HANG ígértetek kalácsot, pecsenyét, „Nem lesz - mondtátok - csúfság, se cseléd, a fény mögött nem lappang árnyalak, a tollaüan szellem is szárnyra kap, s a Nap nem megy le, ha az este jön! *Olosz Lajos ECCE HOMO Ha századok mély szádájából gyémántlelkű krisztusember suhanna fel és varázsló szájjal, lélekhegesztőn kinyílt szemek nyitott beszédét újra beszélné Ara: 29,50 Ft és igéi közt ott reszketne vüágmegváltó üdvösségtek, ha szerelmesen vallásába templomot, lelket mind bejárna, ha bűnhamvasztó tűzszemével végigsimítaná kebeletek, lelküsmer'tek papcsuháját, ha áldozatot kérne érte, hogy boldogok lehessetek, ha szólni merne, hogy rossz a tallér, mellyel az istent fizetitek, ha szólni merne, hogy a szentélyben pipázgattok, hogy oltárterítőkön odaaludt vér barnállik, meg vagyok róla valósodva, hogy újra csak megfeszítnétek Magyari Lajos ÚJMAGYAR MÁRIA-SIRALOM (részlet) „ Kegyelmezzetek fiamnak, Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával Egyetemben öljétek!" Múltán a kínnak, fájdalomnak, teltén három súlyos gyásznapoknak, hiában, hogy sziklával elfödözve, kit lemosott vértől Anya könnye, ki megörökült a Veronika-vásznon, hogy világ lássa, s világra lásson, vonhatják keresztre, kínpadokra: föltámad mégis harmadnapra. Föltámad mégis harmadnapra! Reményik Sándor LEFELÉ MENET (részlet) Testvérem, társam embernek fia. Igaz: a hegyen nem maradhatunk Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én, És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen. HOGY LÁTTUK EGYMÁST VELE-A HEGYEN.