Esztergom és Vidéke, 1995

1995-04-06 / 14. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Érdekeink - értékeink 3 Dobó gimnazisták fotókiállítása „Gyermekkoromban úgy meg tudtam nézni magamnak egy nádszálat, egy vízi virágot, egy mocsári gólyahírt, hogy ma is úgy emlékszem vissza rájuk, mint személyekre." Bernáth Aurél A Dobó Galéria természetfotó kiállítása ezúttal a házbéli tanítványok alkotásaival hívogatja látogatóit április hónapra. Szekeres János tanár fotószakkörének tagjai, Cserfalvi György, Győré Gábor, Holop Csaba, Kárpát István, Krammer Péter, Móczár Ferenc elsős, Hargitai Áron másodikos tanulók „így látjuk mi" címmel mutatják be számunkra az általuk megörökített világot. S tizenöt-tizenhat éves látó szemmel nézve ez a világ nem is oly kicsi! - Egy-egy fotókiállítás kaput nyit az emberek előtt. Távoli tájakra vezeti őket, különféle kultúrákat, közeli és távoli vidékeket ismertet meg. Általa találkozhatunk környezetünkkel s ez a megismerés az ember önmagára ismerését is szolgálja. Hiszen minden értékes alkotás rákényszeríti szemlélőjét, hogy maga is átélje az abban foglaltakat" - jegyezte meg megnyitójában Bánomyné Kovács Ildikó tanárnő. A távoli tájakon látott, átélt szépségek sora ezúttal a spanyol tengerparttól az olasz városokon, osztrák hegyeken át - Erdélyig terjed. Győré Gábor négy tengerparti képe a hullámos tenger és a parti sziklavilág kontraszthatását mutatja; majd egy olasz városka mediterrán hangulatát érezzük egy piros virágos fal, meg egy szűk utcácskában lencsevégre kapott perspektíva láttán. Igen leleményesen Felhőkarcoló címet adott Holop Csaba a havas-ködös osztrák hegycsúcsra felfutó villanyvezeték oszlopának; számára Elvarázsolt kastély a tornyos-csúcsos hegyi üdülő. Hargitai Áron pedig erdélyi sorozattal lep meg bennünket: a Gyilkostó körüli fenyvesek csendes ölelését, a Brassó környéki völgyekből felszálló Barcaság Hajnali párát (I.-II.), a Havasi ház hargitai pásztorszállást mutat; a Gyergyó szár hegy és Várfal részlet pedig a szárhegyi Lázár-kastélyt, ahol valaha Bethlen Gábor fejedelem is sok időt töltött, s gyönyörködött a festői tájban. Honi tájaink megörökítését is számtalan szép fotó bizonyítja. A Dunakanyarban, főként a Pilis hegységben a téli évszakok jellegzetességeit rögzíti Cserfalvi György Tülevelek c. közelképe, Móczár Ferenc az érintetlen és csendes Tél az ágakon c. fotója, Kárpát István erdei fák sorozata, melynek címe: Nyugalom, Kirekesztettség, Társak. A téli erdő állat-társadalmat Krammer Péter téli szőrbundás Vaddisznó és háromféle Szarvasbika portréja, Móczár Ferenc Dám portré, Gím és Szieszta, Erdei remete c. felvételén csodálhatjuk. Igen szép színhatást mutat Győré Gábor Az utolsó napsugár és Kárpát István Naplemente c. alkonyati képe. Magyarországi barangolások emlékét őrzi Cserfalvi György Vízlépcsők c. Szalajka-völgyi, Várból nézve c. egri, Apátsági templom c. bélapátfalvi, Tükörkép c. budakeszi-vadasparki fotója. Sajátságos szemszögből látja - ugyanő - alulnézetből - az Égigérő fák-at, s a budapesti Dunapart Összefutó vonalak c. képén a városi táj mértani szabályszerűségeit. Akár a magyar tájak képeslapsorozatához illően esztétikus Kárpát István visegrádi Nagy Fal-a, a Beindul az élet c. képen az Apátkútivölgy Ördögmalom vízesése és Győré Gábor pilisi sziklabástyái - A természet erődei. Szekeres János szakköre - mind saját tehetségük s tehetséggondozó tanáruk jóvoltából - az „elsős gárdából" máris felsőbb osztályba léphet. Hiszen a témák széles skálája mellett a kiállításon fotogramokat is láthatunk. ^ Az Őszi Nemzetközi Fotóbiennálé érdeklődést keltett a „fiúkban" a magasabb szintű technika iránt. így születtek az efféle képek az iskola fotólaboratóriumában, melyből máris csaknem „versenyképes" Kárpát István Üveggolyó-fantáziája. - „A kiállított fotók alkotói útjuk elején járnak. A művésszé érés azonban hosszú és fáradságos út. Hasonlatos a hegymászáshoz. Veszedelmes mesterség, de ha az ember óvatos és jó vezetője van, fel fog jutni a csúcsra". - A megnyitó ezen jókívánságaihoz csatlakozva kíván az ifjú alkotóknak és mentoruknak sok sikert, a tárlatlátogatóknak - esztétikai örömet. Hurváth Gáborné dr. PETÍCIÓ A HIDERT Március utolsó napján a Balassa Bálint Múzeum könyvtárszobájában újabb találkozóra gyűltek össze a Mária-Valéria híd újjáépítését szorgalmazó civil szervezetek. PécsiL. Dánielnek, a Magyarok Világszövetsége Alapítvány képviselőjének szóbeli meghívására az Esztergom-barátok egyesületének vezetősége és a Hídbizottság közös ülést tartott, hogy egyeztessék a sürgető lépéseket. Meghívott vendégként a Regionális Együttműködési Alapítvány képviselői, dr. Braun Gyula elnök és Szabó András kuratóriumi tagok, továbbá Jan Oravec, Párkány polgármestere és Csernusné Láposi Elza, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sportbizottság elnöke, dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő irodavezetője voltak jelen. A helyi civil szervezetek képviselői tájékoztatták a vendégeket a közelmúlt eseményeiről, Pécsi L. Dániel pedig részletes tájékoztatást adott németországi és strasbourgi látogatásának eredményeiről. (Erről az Esztergom és Vidéke 13. számában adtunk hírt.) A Regionális Együttműködési Alapítvány képviselői megosztották információikat az esztergomiakkal: „A kormány saját ügyének tekinti a híd újjáépítését. Felelőse a Külügyminisztérium és a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium" - erősítette meg a kormányzati szándékot Szabó András. A soron következő lépések legfontosabbika, hogy egy olyan jól kimunkált projekt készüljön, amely bemutatja a híd nyújtotta előnyöket. A virágvasárnapi szentmisét Paskai László bíboros-érsek - barkaszenteléssel egybekötve fél 11-kor az esztergomi Bazilikában végzi. Nemcsak a két városnak, hanem az egész térségnek szüksége van erre az átkelőre. Csak olyan, regionális szemléletű projekt kaphat támogatást, amely dokumentálja, hogy a híd megépítése mindkét félnek, sőt harmadik országnak is előnyöket kínál. Európában a regionális együttműködések támogatást élveznek. Ezért lenne fontos, hogy Esztergom és Párkány régió-központ szerepkörének hangsúlyozásában mielőbb egy önkormányzatok közötti konzultatív csoport alakuljon, továbbá egy olyan önkormányzatok közötti regionális együttműködést dokumentáló szerződés, mely a későbbiekben egy Duna-Garam-Ipoly Eurorégiónak is hivatkozási alapjául szolgálhat! E konzultatív szervezet összehangolhatja a térség fejlesztési feladatait, javaslatokat fogalmazhat meg és terjeszthet bel- és külföldön a kormányzati és európai szervezetek elé. Célszerű, hogy megalakulása, deklarálása mielőbb, lehetőség szerint már május elején megtörténjen. Ez bizalomerősítő intézkedések jeleként lenne értelmezhető - a két ország kapcsolataiban is. Az európai mintájú együttműködés szervezeti sémájának kidolgozásában a Regionális Együttműködési Alapítvány segítségét ajánljuk fel - fejtette ki véleményét dr. Braun Gyula. A tanácskozáson az is javaslatként hangzott el, hogy a civil szervezetek petícióval forduljanak a kormányhoz: - Az eddigi tényeket kormánynyilatkozatban erősítsék meg, mind Magyarország, mind pedig Szlovákia kormánya. Csak egy kormánynyilatkozat fejezheti ki érdemben azt, hogy a felek megkezdték a híd újjáépítésének tényleges előkészületi munkáit. E petíciót az EBE és a Hídbizottság rövidesen a kormány elé terjeszti. K.P. - Azt beszélik a városban, ön nagyon haragszik az önkormányzatra... - Ebben még nem lenne semmi rendkívüli, környezetemben ez általános. Például a Szenttamáson élők velem együtt nehezményezik, hogy a gázt abba a negyedbe nem vezetik be, holott köröskörül ez már mindenütt megtörtént. S hogy még csak meg sem kérdezték, mi erről a véleményünk, hozzájárulnánk-e a költségekhez, és így tovább. De ismétlem, az én esetemben nem erről van szó. Én most csak az önkormányzat, a polgármesteri hivatal egyik osztályára és a jegyzőasszonyra haragszom, rájuk viszont nagyon. A saját nevemben, bár ugyanakkor közösségi ügyben is. - Miről van szó? - Időben távolabbról kell kezdenem a történteket. Annakidején, húsz éve azért vettem meg ezt a házat itt a domboldalon, a Technika Háza fölött, mert gyönyörű kilátás volt a Dunára. Akkor már néhány éve éltem a városban, albérletekben tengődve, és nagyon örültem, amikor sikerült ideköltöznöm. Elláttam a hegyekig, láttam még a Gerecsét is, a folyót, a túlsó partot, mindent. Szép volt a látvány. A szomszédaim háza alacsonyabban volt, hiszen itt teraszosan élünk, raögöttem-fölöttem is mások. -A múlt időből arra következtetek, ez már nincs így? - Nincs. De menjünk sorjában. Az elmúlt két évtized alatt rengeteg munkát és pénzt áldoztam erre a házra. Majdnem minden, könyvekből származó jövedelem erre és az utazásokra ment el. A nyolcvanas évek végén még szerettem volna hozzáépíteni néhány helyiséget és garázst is. A szomszédoktól vettem telekrészt és benyújtottam a terveket. Tudja, milyen feltétellel engedélyezték? A városképre való hivatkozással csak föld alatt építkezhettem! Nehogy bárkinek is elvegyem a kilátását... Ehhez csak annyit teszek hozzá: a telkem mögött nem lakik senki, azon a részen nincs is lakóház, ahol elvehettem volna a kilátást. Egy játszótér van ott, de akkor még az sem létezett. Nem tudom, rajtam kívül hány embernek kellett Esztergomban kötelezően a föld alá építkeznie a Hivatal miatt? - De ön megtette. - Az a hivatal még más volt, mint a mai, keményebb. Vagy csak én hittem úgy... Ez az utasítás nekem akkor egymillió forintos többletköltséget jelentett és minden helyiség a föld alá került, de a szigetelése máig nincs megoldva. Mindezt nem véletlenül mondtam el. Ugyanaz a hivatal, amely akkor ennyire védelmezte a nem is létező városképet és az ott sem lakók érdekeit, egészen másként járt el mostanában. - Csak nem arra az egész Szenttamást elcsúfító éktelen tető-monstrumra gondol, amit újabban látni a város felöl? - Pontosan arról van szó. A kicsit alattam lakó szomszéd, a város egyik ismert embere, R.K. hét évvel ezelőtt átjött hozzám és mutatta a tervrajzot: majdan szeretné felújíttatni a házát, manzárdot építene a tetőszerkezetbe, stb. Mint szomszéd azzal a feltétellel adtam a hozzájárulásomat, hogy a tetőszerkezet nem lesz magasabb az akkorinál. Ez teljesen természetes volt számomra és úgy tűnt, neki is az. Meg is igerte. Én meg olyan ostoba voltam, hogy hittem neki. - Hát ez jóval magasabb, mint a régi, ezt a laikus is látja. - A laikus igen, de az építési osztály úgynevezett szakemberei szerint nem magasabb. Vajon miért van ez a látáskülönbség köztük és köztünk? No, mindegy... Folytatom a történetet. Tehát hét évvel ezelőtt kapott R.K. engedélyt, de aztán semmi sem történt. Gyorsan rendbe hozta romba dőlt régi pincéjét és öt évig nem nyúlt semmihez. Tavaly aztán lebontották a régi tetőt és újat kezdtek építeni a helyére. Már akkor szóltam az építési hatóságnak, hogy a készülő tető jóval magasabb lesz az engedélyezettnél. Kértem, szálljanak ki, nézzék meg. Ezt megígérték, de nem jelentkeztek. A tetőszerkezet pedig felépült és én fal mögé kerültem. Azóta nem látom a Dunát, a Gerecsét, a párkányi partot, semmit. - Ez elég kellemetlen annak, aki pedig éppen ezért költözött ide. - Természetesen. Miután a hivatal egyszerűen nem reagált, szóltam az építtetőknek. Mint írót például érdekelne annak a tervezőmérnöknek a lelkivilága, aki nyugodtan megtervezi a magasabb tetőszerkezetet, sőt irányítja annak kivitelezését is. Hallja, hogy a szomszéd tiltakozik, hallja, ahogyan R.K. közli, majd alacsonyabbra vesszük, nem lesz ám ilyen magas... És építi tovább a túl magasat... Én meg gondolkodni kezdtem. Annyit hallani manapság korrupcióról... Felépült a háztető és elzárt a világtól. Hát hosszú levelet írtam az önkormányzatnak, az építési osztálynak. Amit itt elmondtam önnek, az mind szerepelt a levélben, de ennél többről is szó esett. Az emberek mesélik ám ezt, mesélik azt annak, akiről tudják, hogy országosan ismert ember, akiről hiszik, hogy segíthet nekik. Fura ügyekről hallottam, amelyeknek nyilván lesz még folytatásuk. A város kívülről szinte láthatatlan helyein, például az Esze Tamás utcában nem engedélyezik manzárd építését a „városképre" való hivatkozással. Pedig az a rész aztán igazán nem idegenforgalmi nevezetesség, sok helybeli sem tudja, merre található. A Kaán utca túlsó végén sem engedélyeznek ilyen házakat, pedig azt látni sem lehet a városból, de a terepviszonyok miatt még közelről is alig! Ugyanakkor engedélyeznek arrafele (is) többemeletes sátortetős monstrumokat. Úgy látszik, a hivatal számára az „esztétikus" és az „illik a városképbe". - Korrupciót említett... - Ez csak gyanú. Mert gondolja el: miközben az építési osztály oroszlánként küzd, nehogy valaki jelentéktelen ablakot nyithasson a saját háza tetején bárhol a város eldugott pontjain, addig a történelmi városkép kellős közepén, például a Fürdő Szállóval szemben gigantikus panzió építését engedélyezi! Vagyis ott, ahol minden turista megfordul, ahol a régi építészeti emlékekbe „mászik bele" az a szörnyűség. Vagy éppenséggel egy ilyen óriástetőt engedélyez, amely teljesen megváltoztatja Szenttamás látképét. - A hivatal válaszolt ezekre a. ..hm... fejtegetésekre? - A válasz mástól jött és másról szólt. Először is az építési osztály helyett a jegyzőasszony válaszolt, fel nem foghatom, miért. A levélben gondosan kerülte az általam felvetett fontosabb kérdéseket. Mintha azok szóba sem kerültek volna... Én azt állítottam, hogy az engem ért kár a házam és telkem eszmei értékének egynegyede, vagyis körülbelül 2 (kettő) millió forint, ugyanis megfosztottak a kilátástól, a látványtól. A Dunakanyarban ez elég lényeges értékfokozó tényezője egy háznak vagy teleknek. A jegyzőasszony elsiklik afelett, hogy az a tető sokkal magasabb lett az engedélyezettnél. Szerinte nem magasabb. Az állítólag itt járt hozzáértő építészeti ellenőrökre hivatkozik. Én meg azt mondom: szakember az, aki nem látja, hogy R.K. a régi födémre eleve egy 50 centiméter magas, új födémet rakatott és attól kezdte mérni az új tetőt? Amely, ismétlem, még így is sokkal magasabb a réginél. Számos fotóm van bizonyítékként, ezeken az övével egybeépült szomszédos háztetőkkel lehet mérni a különbséget. Levelemből kiderült, hogy R.K. telkén az engedély kiadása után sok évig nem történt semmiféle építkezés. Most én magyarázzam meg a jegyzőasszonynak, hogy ilyen esetben az építési engedély érvényét veszti? - Ön végül is az önkormányzattól követelt kártérítést? - Levelemben azt kérdeztem: szerintük ki a felelős? Azt válaszolták, hogy a hivatal (természetesen!) rendben van, ha nekem nem tetszik valami, akkor vigyem a dolgot bíróság elé. - Magyarul, mossák kezeiket... - Persze. Tehát ha a hivatal nem figyel, ha hibát követ el és emiatt „ügy" lesz, ha a polgár károsodik akkor az állampolgárok intézzék el az egészet a bíróságon egymás között. Drága pénzen, új gyűlöleteket és konfliktusokat okozva egymásnak. - Talán nem egészen ideillő az összehasonlítás, de megkockáztatom. Graham Greene angol író létére a franciaországi Nizzában élt sok évig és amikor az ottani polgármester összeállt a maffiával, nyílt levélben leplezte le a dolgot... - Erről itt nincs szó. A levelemben ugyan szó esik gyanítható építési korrupcióról, de nem írtam maffiáról. Mellesleg a levél másolatát megkapta a polgármester úr is. Kértem, nyilvánítson véleményt. Ez nem történt meg. - Bírósághoz fordul? - Nem tudom. Egy biztos: látva az ügy „elintézését", bizonyos gyanúim megerősödtek. - Ha van Esztergomban korrupció, mit lehet tenni ellene? - Hát miért léteznek a helyi médiák, ha nem ezért? Aki tud ilyen sötét ügyekről, forduljon a helyi tévéhez, rádióhoz, újsághoz. Nem mindegyik média jut számottevő támogatáshoz a polgármesteri hivataltól, és ha jutna is, ezzel azt a hivatal nem vásárolhatja meg. De tudok olyan helyi médiáról, amely még a képviselők által megszabott összeget sem kapta meg az önkormányzattól. A helyi médiáknak bátran fel kell vállalniok ezeket az ügyeket, így és csak így lehetnek hitelesek az emberek szemében. Csak az efféle piszkos ügyek nyilvánosságra hozatalával szerezhetnek több nézőt, hallgatót, olvasót. - Ön személy szerint is tenne valamit? Talán bosszúból? - Nem bosszúból. Ha teszek valamit, kizárólag pedagógiai célzattal. Nehogy azt higgyék az illetékesek, azt csinálhatnak ebben a városban, amit akarnak. Ebbe nekünk is van beleszólásunk, és nem csupán négyévenként egyszer, a választásokon. Hanem folyamatosan, mindig. T.Z. Miért haragszik Nemere István?!