Esztergom és Vidéke, 1995

1995-06-01 / 22. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE es POLGÁRI LAP Érdekeink - értékeink 3 Bemutatkozott a német kisebbségi önkormányzat Május 24-én a Városháza dísztermében gyűltek össze azok az esztergomiak és környékbeliek, akik számára fontos a hazai németség ügye. Először a Gyakorló iskolások örvendeztették meg a jelenlévőket egy kis német dalcsokorral, majd Krammerné Hampl Zsuzsa az Esztergomi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket. Ezután a vezetőség tagjai mutatkoztak be: Bánhidy Lászlóné, dr. Wágenhoffer Vilmos, Gindl Sándor és Schlosser Annamária. Jelen volt továbbá Juhász Albin, a városi önkormányzat nemzetiségi ügyekkel megbízott képviselője. Dr. Wágenhoffer Vilmos mint a német kisebbség történetének tudós ismerője érdekfeszítő előadást tartott, elsősorban esztergomi vonatkozású adatokkal és tényekkel megtűzdelve. Idézte az Esztergom és Vidéke egyik 1898-as keletkezésű cikkét is, melyben Pór Antal kanonok úgy emlékezik, hogy gyermekkorában, a reformkori Esztergomban a városházán még javarészt német szó járta. E protokolláris rész után a jelenlévők számos javaslattal álltak elő. Volt, aki a kertvárosiak bevonását kezdeményezte, mások a létrehozandó illetve egy már meglévő alapítvány viszonyáról vitatkoztak. Felvetődött, hogy egy nemzetiségi óvodát vagy osztályt is kellene indítani, hiszen nyolc gyermek jelentkezése esetén már állami támogatás is kérhető. Hárs Gyuláné - régiónk képviselője az országos önkormányzatban - a szervezeti keretek kínálta lehetőségeket vette számba. A sváb-bál gondolata is jó visszhangra talált. Az esztergomi németség napjaként pedig május 7-ét, Gizella napját szeretnék megünnepelni. Az idén - kivételesen - augusztus 20-a, István és Gizella házasságkötésének ezredik évfordulója lesz a helyi németség napja. A tervek között egy kulturális együttes megalakítása és a helytörténeti kutatások megindítása is szerepel. (s.j.) Mi tartja fenn? ... (Folytatás az 1. oldalról) Miből lesz több fedezete, ha egyre több középiskolát vesz át tulajdonba éslvagy fenntartásba? - Csodát nem várunk, de a magam részéről biztos vagyok benne, hogy jelenlegi helyzetünkhöz képest csak jobb következhet, fejlődésünk előtt tágabb perspektíva nyílna meg. E remény valós alapját abban látom, hogy a fenntartói feladat, ami a város számára csak vállalható, - a megyének kötelezettsége. A szükségleteket inkább megközelítő többlet-támogatásokat a központi költségvetésből ezért pályázati úton elnyerhetik a megyék, amelyek egyébként is feljövőben vannak. Közigazgatási szerepük erősödni látszik, és ez - véleményem szerint - jelenleg szükségszerű, helyes irány. Ezen a fenntartói középszinten kötelezettség, egyben nagyobb lehetőség is van rá, hogy folyamatosan áttekintsék, összemérjék, egyszóval értékeljék a korszerű programokban testet öltő minőséget. Ugyanakkor a megyei feladatkörből nem következik az a kényszerhelyzet, hogy a humán erőforrások fejlesztési igényeit az alapvető infrastruktúra, a közművek kiépítésének költség-igényével állítsa szembe. A választ köszöni: Nagyfalusi Tibor BALLA ANDRÁS a Magyar Televízióban és Stuttgartban Az országosan és Európa szerte,, „civil" és mű vésznevén (AB ALLA) egyaránt elismert fotográfus június 5cn, hét főn töt e a Magyar Televízióban szerepel. 6 lesz a vendége Szemadám György Harcképek című, 22.15 órakor kezdődő műsorának. A kitűnő futómű vész a DB (Deutsche Bauzeitung) cíinft folyóirat építészeti témájú nemzetközi fútóbiennáléján elnyerte a fődíjat. Ennek átadására június 23-ún Stuttgartban kerül sor. Az újabb siker nemcsak az alkotó, hanem Esztergom európai jóhi'rnevét i$ öregbítu Szívből gratulálunk - és köszöntjük! Viktóriás visszatekintő Szent István(osok) megkoronáz(tat)ása Ami a megkoronáztatást illeti, jó, ha tudjuk: nemcsak 1000-ben történt meg Várhegyünkön, hanem most, május 23án is, az államalapító szent királyunkról elnevezett nagymúltú középiskolánk dísztermében. Az idei István-napok ugyanis - a Hell szakközépiskola, a József Attila Általános Iskola és a Dobó gimnázium szintén hagyományos, hasonló rendezvényei után - István-bállal kezdődtek, amelynek nyitó tánca előtt a „király" is megérkezett, sőt annak rendje s módja szerint meg is koronázták. Természetesen itt és ekkor csak játékból „ismételték meg" a történelmet. (Amiről egyébként tudnivaló, hogy ismételni nem hagyja magát...) Ráadásul nem először tették: a megelevenítés diákszereplőinek bőven volt alkalmuk, hogy alaposan felkészüljenek. Hónapokon át tanulmányozták iskolájuk névadójának korát: - nem túlzás ez egy bálnyitó játék kedvéért? Az lenne, de ők nem játékból készültek ennyit. Pontosabban: nem csak, nem egészen azért. Amire készültek, az csak félig játék, félig sokkal több. Félre a titokzatossággal: - vetélkedő. Történelmi és országos, amelynek teljes címe: „Emese álma - Mítosz és történelem - Vetélkedő a magyar honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére". Szabatosan, kissé hivatalos ízzel megfogalmazott nevelési célja pedig az volt, ,Jiogy a középiskolás fiatalok minél nagyobb számban, ismeretekkel és érzelmileg is felkészüljenek az évfordulóra." Ezt a nemescélú vetélkedést idén már második alkalommal hirdette meg a Honismereti Szövetség, társulva - többek között - a Lakitelek Alapítvánnyal, a Nemzeti Múzeummal, a Magyarok Világszövetségével és a Megyei Pedagógia Intézetekkel. Az idei verseny első fordulójára - egy rejtvényfüzet kitöltése útján - 957 hazai csapat nevezett be, 160 pedig a határainkon túli magyar középiskolákból. A további - megyei, területi - előversengések után 24 belföldi és 11 határon túli csapat jutott a döntőbe, amelyet ez évben - május 6-án - Esztergomban, a Tanítóképző Főiskolán rendeztek meg. (Tavaly fővárosunk volt a helyszín.) A csapatok végig négy kategóriába osztva vetélkedtek: külön a határon túliak mezőnye, továbbá a hazai gimnazisták, a szakmunkásképző intézetek, illetve a szakközépiskolák tanulói. Az utóbbiak között két esztergomi csapat is a döntőig tanulta-játszotta magát. A,.hazai pályáig" vállvetve - az Árpád-házi testvériesség jegyében - haladt együtt a Szent Erzsébet Humán Szakközépiskola (Palincsár Mária, Hofmann Renáta, Szabó Angéla, Chalupa Zoltán felkészítő tanár vezetésével) és a szent istvánosok szakközépiskolai csapata. A „leányrokon" is nagyszerűen megállta helyét: a kategória nyolc döntős csapata között a 6. lett, az elérhető 226 pontból 156-ot szerezve meg. A győztes csapat 28 ponttal erősebb volt, de az általa elnyert fődíj is a „családban maradt". Sőt haza sem kellett vinni, hiszen itthon voltak... Nos, igen: az istvánosoké lett a diadal, azaz - ha latinul írjuk-mondjuk -: victoria, Viktória... Lapunk az izgalmas döntő utolsó órájában ott volt a helyszínen, ugyanígy az eredményhirdetéskor is. Tájékoztatót kaptunk Bari a Évától, a Nemzeti Múzeum munkatársától, aki az ifjúság körében hosszú idő óta megszállott patronája a honismereti tevékenységnek. A vetélkedő fővédnökét, a magyar régészet nesztorát, László Gyula professzor urat is szóra bírtuk. (Csöppet sem volt nehéz, hiszen városunknak igen régóta barátja.) Rákövetkező lapszámunk egyik kis hírében ígértük is a tudósítást, de anyagtorlódás miatt csak most közölhetjük a részleteket. És éppen a legjobbkor: közvetlenül az István-napok után, amelyek, lám, jóval előbb elkezdődtek, méghozzá ezzel a nagyszerű győzelemmel. Amelynek szintén része volt egy koronázási játék, mégis „igazibb", mint a báli, hiszen tétre ment. A döntő egyik feladataként ugyanis a történelmi kort is felidéző, kellő ünnepélyességgel kellett bemutatni István királlyá koronázásának jelenetét. E játékos megelevenítés vizsgadrukkjában ott feszült az a biztonságérzet is, amelyet a komoly munka adott a csapat mindhárom tagjának. Az eredményhirdetés sikeréig ívelt tehát a hosszú tanulmányút a múltba, amelyen a csapatot Viktória vezette - a victoriáig. Sőt, kettő is. Higgyék el, én sem akartam hinni a fülemnek, amikor a babérkoszorús csapat felkészítő tanárától, Tamáshidy Viktóriától megtudtam, hogy a tavalyi döntőn csapatuk - majdnem ugyanebben az összeállításban - már elért egy harmadik helyezést, és „edzőjük" szintén Viktória volt, ki is lehetett volna más? Csak éppen egy másik történelemtanár: Erösné Vörös Viktória. - E kettős jelben győzni valósággal gyerekjáték lehetett, igaz? - tettem fel az első, „beugratónak szánt" kérdést a mostani győztes „hadvezérnek", aki hét évvel ezelőtt Mezőtúrról pályázott ide, az István gimnáziumba. - Természetesen nem volt könnyű válaszolt szerény mosollyal. - De jelentősen megkönnyítette dolgunkat, hogy kedves kolléganőm és druszám tavaly erős alapot rakott a továbbépítéshez. újvári (Az interjút következő számunkban folytatjuk.) Ez utóbbi okiratot egyetlen hatóság sem tudja pótolni. A rendezési terv tervezési alaptérképének forrásául a Földhivatal nyilvántartási térképei szolgálnak. így függ egymástól és kapcsolódik össze az Állampolgár és a Hivatal tevékenysége. Tisztelt Uram! Az 1898. évi telekalakítási ügyét átnéztem, és az itt található iratok szerint az engedélyezett megosztási vázrajzokat Ön kapta vissza az engedélyező határozat mellékleteként. A Földhivatalhoz történő továbbítása feltehetőleg elmaradt, ezért nem történt meg az átvezetés a mai napig! A jelzett területen jelenleg is használt kazánházra és garázsra használatba-vételi engedélyt nem kért, így annak térképezése sem történhetett meg. Mindannyian tudjuk, hogy az államhatalom az elmúlt negyven év során a tulajdon teljes felszámolására törekedett. Az volt az elképzelés, hogy minden földterület állami tulajdonba kerül, és csak az épületek lesznek magántulajdonba. Az 1976-ban bevezetett tartós földhasználat ennek az elképzelésnek egyik torzszüleménye, 11 év után szerencsére ki is múlt. Ami ugyanis az államé volt, az igazán senkié sem volt, így aztán mindenki - kis túlzással - azt csinált ami eszébe jutott. Ez vezetett a mai építési morálhoz. Általában ha elég nagy volt az érdekeltségük, kértek engedélyt; ha nem - hát nem. Remélem, lassan - úgy 20-30 év alatt - mindenki megtanulja, hogy mire kell építési engedély; de bízom abban is, hogy a tervezők a pontos és szakszerű tájékoztatásban segítségünkre lesznek. így például engedély kell a terepviszonyok megváltoztatásához. Mert például bármennyire is kényelmes lehet számomra a pincegödörből kitermelt földet szétteríteni, még sem engedheti meg, hogy aztán a csapadékvíz folyjon, amerre tud; az alsó szomszéd meg építsen kétszer akkora támfalat, hogy ne csússzak a nyakába. Esztergomban közel annyi a belterületi ingatlanok száma, mint ahány lakos van. Egy ügyintézőre kb. 6000 jut, míg külterületen egyetlen egy ügyintéző van. (Ott eddig nem volt gond; de most, a privatizáció után egyre több akad.) Végezetül szeretném megnyugtatni a jövőt illetően. Bár munkánk, elismerjük, nem mentes hibáktól, - hivatalunk ebben a bonyolult és folyton változó világban is képes lesz feladata ellátására és ügyintézésének, sokrétű tevékenységének folyamatos javítására. Ehhez kérjük a lakosság segítségét az önkéntes jogkövetéssel és a pontos adatszolgáltatással. Ha nem lesznek segítségünkre, nincs olyan hatóság a világon, amely meg tudná akadályozni, hogy engedély nélkül olyat tegyenek, amit nem lenne szabad, és nincs az a büntetés, ami visszatartó erővel bírna. Ez a város a miénk. Ha fittyet hányunk a szabályokra, magunknak tesszük lakhatatlanná. Dr. Takács Márta jegyző Helyreigazítás .Aprócska, 90 négyszögöles telkemet a rajta álló régi parasztházzal bővíteni kellett"- írta Nemere István Vigyázat, elavult! című levelében. Pontosabban: ennek kéziratában, amely lapunk legutóbbi számában jutott nyomdafestékhez. Mielőtt azonban hozzájutott, a begépelés során megkapta az „értelmes sajtóhiba" nevű súlyos betegséget, amelyet korrektorunk sem észlelt, és így nem is orvosolhatott. „Aprócska, 90 négyszögletes telkemet..." - írja tehát lapunk, amiért is ezúton kell kérnünk az országszerte méltán népszerű író, mellékesen szenttamási ingatlantulajdonos szíves elnézését. Higgye el, biztosak vagyunk benne; annyira jól nem ment és nem megy neki (sem), hogy mára bár aprócska, de 90 db telek büszke ura lehetne. (U.i. Ezután pedig, hogy leleményes kormányzatunk a szerzői honoráiumokat is újabb sarcolás forrásává tette, még kevésbé fog jól menni. Szerény hetilapunkról már nem is beszélve...) György, István és József az esztergomi triumvirátus és én, a jöttment - hittük: nekünk minden sikerülhet. Ez lesz, az lesz, ezt meg amazt, jó bor mellett éjféltájt a lehetetlenjfs lehetséges, hajnal felé a magyar ember végtelenül bizakodó és vidám, - vagy éppen végzetesen szomorú. Virágzó tavaszban tört ránk a hír, engem éppen Mártélyon ért; - temetésen kellett találkoznunk... Isti, Jóska és én, ha összefutottunk, ki nem mondva is a hiányzóra gondoltunk és csak elhangzott a név, GyuriReméltük és hittük is már; nem lehet ismétlőjelben a másik élete. Óvtuk, kértük, ezt ne, azt ne, mindhiába... „Nna, és akkor mi van?" - kérdezett vissza. Isti, - utoljára. Jóska és én nemigen nevettünk, a két fiatal barát hiánya sötét felhőként települt hangulatunkra... És már a mi fejünkben is megfordult, talán sietni kellene dolgainkkal, hiszen ki tudja, a mindenkor lehetséges, de soha el nem fogadható bármikor megtörténhet... Közös munkánk, a római versesképes könyv így hát összeállt sietve, de már el nem készül soha... 129 esztendőre Mert hát megtörtént, amit O már oly régen megírt „Egyre másra. Kitalálva egymást a halálra a mozdulatlan és utálatos örökkévalóságra." Én már csak félszázéves koromban fogok újra kiállítani, mondtam, azt meg is kell ám érnünk! - nevettek rám és nevettem én is a tréfán, - hisz egyikünk sem gondolta komolyan, hogy ez nem is olyan nyilvánvaló, egyszerű... A minap kértem Jóska jóváhagyását: könyvemben jöhet-e a verse? Engedi-e? „Igen, persze, örömmel." Édesanyja adta át az üzenetét. O mondta azt is, hogy mielőtt meglátogatom, hívjam föl, ott van-e még a kórházban, nem jön-e közben haza. ... Hazajött. András Vaderna József Esztergomban született. 44 évet élt. Leghosszabb ideig újságíróként - Tatabányán, majd Veszprémben dolgozott. Szülővárosához mégis erősen kötődött, gyakran járt haza, barátáihoz. Az évek során lapunk is közölte néhány versét, és örömmel mutattuk be Anyám szemébe zárva című „esztergomi verseskönyvét", amely 1990-ben a Városi Tanács támogatásával jelent meg. Június 3-án, szombaton 14 órakor vehetünk tőle végső búcsút Tatabányán, az újtelepi köztemetőben. Kharon Mártélyon