Esztergom és Vidéke, 1995

1995-05-11 / 19. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Érdekeink - értékeink 3 VENDÉGEINK VOLTAK A tanítóképző főiskolán: dr. Muzslay István Május 2-án este a jezsuita professzor előadására zsúfolásig megtelt a főiskola díszterme. A találkozót ének és vers ve­zette be - a Liszt Ferenc Ifjúsági Kórus illetve Márton Aliz erdélyi diáklány elő­adásában majd Paskai László bíboros köszöntötte a vendéget, és átadta neki a Magyar Püspöki Kar „Pro Ecclesia Hun­gáriáé" kitüntetését. Az előadót dr. Bencze Lóránd, a Zsámbéki Római Ka­tolikus Tanítóképző Főiskola főigazgató­ja mutatta be, ismertetve a 72 éves aka­démikus pályáját, amely az Esztergom­ban elvégzett gimnázium után a jezsuita rendbe, illetve hollandiai egyetemekre vezette. Ott folytatott társadalom- és köz­gazdaságtudományi tanulmányokat; 1961­ben pedig katedrát kapott a Katolikus Egyetem Alkalmazott Közgazdaságtani Karán, Leuvenben, ahol nyugdíjazása óta a Collegium Hungaricum igazgatója. Tagja a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának. A professzor kiváló előadónak bizo­nyult. Bajóti gyerekkorának és esztergo­mi diákéveinek személyes élményeivel a súlyosabb gondolatok számára készítette elŐ hallgatósága figyelmét. Fejtegetését 1993-ban megjelent első magyar nyelvű könyvének címével (Gazdálkodás és er­kölcs) indította el, amelyhez egy magyar­országi szerző Gazdálkodás és racionali­tás című könyve adta az ötletet. Szerinte ugyanis a gazdaság lesúlyosabb bajait is az erkölcsi válság okozza. A remény a fiatalságban van, ha a szülők, a társada­lom és az állam együtt vállalják a nevelés felelősségét. Az újjáépítéshez igazmon­dásra, megbízhatóságra, szorgalomra van szükség; az ésszerű gazdálkodás is csak úgy képes az embert - a „legfőbb érté­ket" - szolgálni, ha a szeretettel, a szoli­daritással, az áldozatvállalással társul. A mostani kormányzásban a chicagói mo­netáris politika érvényesül, amely a ke­reslet indokolatlanul szigorú korlátozásá­val nem eredményezhet felemelkedést. Az előadás utáni hozzászólások sorá­ban Kovács Zoltán, a Barankovics Ala­pítvány elnöke a külföldi magyarok ha­zatéréséről, erről a nagy jelentőségű szel­lemi tőke-importról beszélt. A Liberális Klubban: Tamás Gáspár Miklós Május 5-én pénteken este a városi könyvtárban dr. Varga Győző köszöntötte az érdeklődőket és a klub aznapi vendé­gét: Tamás Gáspár Miklós filozófust, közírót, akinek érdekes - és a rá jellemző szellemes, ironikus stílusban kifejtett­gondolatmenetéből idézünk néhány rész­letet. Miközben elvhű liberálisként harcot folytattunk legfőbb ellenfelünkkel: az erősen központosított, bürokratikus ál­lammal, és bejutottunk a parlamentbe, majd a kormány-koalícióba is - mondta T.G.M. -, nem vettük észre, hogy az ál­lam gyenge, a polgárok nem tisztelik a törvényt, nem fizetik be az adót. Az anti­kapitalista szemlélet voltaképpen eleve­nebb ma, mint 1952-ben volt. (...) Félre­ismertük a társadalom állapotát. Az em­berek nem hajlandók politizálni, együtt­gondolkodni, a közjóért adakozni, nemi­gen tartják be a „játékszabályokat". (...) A szabadságjogokhoz nem kötődnek ér­zelmekkel. A politikát ugyan figyelik, de nem szeretik. Álmodoznak a demokrá­ciáról - mert ez a mai tényleg nem az igazi -, de tiltakozni, szóval vagy tettel beavatkozni, vagy akárcsak szavazatukat is leadni nagyon kevesen akarnak. Testvérvárosunkból: Espoon Puhallinorkesteri ­Espoo-i fúvószenekar A nagymúltú és népszerű zenei együt­tes egy hetet töltött Magyarországon, má­jus 3-ától Esztergomban, a Városi Szim­fonikusok tavalyi espooi vendégszerep­lését is viszonozva. 4-én, csütörtökön a Ferences templomban egyházzenei mű­veket játszottak, olyan sikerrel, hogy a közönségtől két ráadás-számmal kellett búcsúzniuk. Koncertjük után az Eszter­gomi Szimfonikusok vendégei voltak a városi Zenedében, ahol Rosta Béla zene­kari elnök köszöntötte őket. Május 5-én, pénteken Táton, - szom­baton pedig a Vármúzeum előtti téren ad­tak koncertet. Itt Taina Tuhkanen, az együttes titkára mutatta be a zenekart, Engelbrecht Léiszló tolmács közreműkö­désével. A fúvószenekart 1973-ban alapították, azzal a céllal, hogy ebben a zeneszerető városban magas színvonalú amatőr együttes is működjön, - a számos kiváló kórus és a ma már nagyhírű városi szim­fonikus zenekar, a Tapiola Sinfonietta mellett. A jelenlegi karmester 1982-ben vette át a fúvósok vezetését. Simo Kaner­va - a Finn Rádió Szimfonikus Zeneka­rának és számos rézfúvós kamara­együttesnek is pozanistája - céltudatos munkával olyan zenekart alakított ki, amely rendkívül széleskörű repertoár előadására képes: a szimfonikus fúvósze­nei művektől a szórakoztató zenéig. A zenekaron belül több kisegyüttes is mű­ködik, amelyek igen változatos előadói skálája a hagyományos finn fúvóshetes­től a barokk fuvolazenéig terjed. A Várhegy szabadtéri koncertjének kö­zönségét a „klasszikus" könnyűzene dal­lamszárnyain „utaztatták": argentin tan­góval, firenzei indulóval, bécsi keringő­vel, szlovák dallal, finn polkával... És így tovább, a vastapssal kísért utolsó ráadás­számig, amely után a Vármúzeum elő­csarnokában vendégeink tiszteletére az Espoo-Esztergom Baráti Kör adott bú­csúfogadást. Horváth Béla - lévén a kör elnöke és a múzeum igazgatója - kétsze­res házigazdaként mondott pohárköszön­tőt a testvérvárosi barátságra, vendége­inkre, köztük Pekka Löyttyniemi polgár­mesterre és feleségére. A küldöttség ne­vében Reima TA. Luoto úr, Espoo kultu­rális ügyeinek, testvérvárosi kapcsolatai­nak igazgatója válaszolt. A köszöntők után a zenekar tagjai, a finn és magyar vendégbarátok késő estig együttmarad­tak, beszélgetve vagy a fel-felcsendülő zenére figyelve. (Miután a szomszédos teremben a zenekar egy-egy kamara­részlege összeült, hogy bemutatót tart­son.) Vendégeink május 8-án, hétfőn Buda­pesten, a Vörösmarty téren adtak szabad­téri muzsikát, majd kedden hazautaztak. (Pálos) MEGHÍVÓ 1995. május 13-14-én Dorogon és Esztergomban harmadszor kerül meg­rendezésre a .MEGBÉKÉLÉS NAPJA" rendezvénysorozat, amelynek külön időszerűséget ad a II. világháború befe­jezésének 50. évfordulója. Az esztergomi és dorogi kegyeleti megemlékezést követően május 13-án a dorogi József Attila Művelődési Ház színháztermében nemzetközi kisebbsé­gi konferenciát tartanak „Párbeszéd a toleranciáról" címmel. A konferencia másik kiemelt témáját az Esztergomot Párkánnyal (Stúrovo) összekötő Mária-Valéria Duna híd újjá­építésével kapcsolatos eddigi civil és önkormányzati kezdeményezések, erő­feszítések adják. A konferencia zárásaként a párká­nyi/stúrovoi, az esztergomi, a dorogi és az érsekújvári/Nové-Zámky-i polgár­mesterek ünnepélyesen aláírják a „Má­ria-Valéria konzultatív csoport" létre­hozásáról szóló határ menti együttmű­ködési megállapodást. Az esemény fővédnökei Dániel Tarschys, az Európa Tanács főtitkára, Göncz Arpéld köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök, dr. Gál Zoliéin, az Országgyűlés elnöke és Kovács Léiszló külügyminiszter. Az eseménnyel kapcsolatban a „Megbékélés Napja" Szervező Bizott­sága és a Regionális Együttműködési Alapítvány május 12-én, 11 órakor a Király Vendéglőben (1025. Budapest, Pusztaszeri út 43/B.) nemzetközi sajtó­tájékoztatót tart, amelyen jelen lesznek az Európa Tanács, az érintett önkor­mányzatok és civil szervezetek képvi­selői is. A tájékoztatón bemutatkozik a ma­gyarországi Regionális Együttműködé­si Alapítvány (REGA), amely a rendez­vénysorozat és a magyar-szlovák tér­ségben kibontakozó regionális együtt­működés egyik fő támogatója. A REGA térségünkben az első olyan magánala­pítvány, amely a határ menti és a régiók közötti együttműködés szellemiségét és gyakorlatát hivatott elősegíteni és meg­valósítani. Pécsi L. Dániel a „Megbékélés Napja" Szervező Bizottsá­ga elnöke Dr. Braun Gyula, a Regionális Együttműködési Alapítvány kuratóriumának elnöke Idegenforgalmi fórum a Városházán A Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Eszter­gom Térségi Kamarája az egész megye é.s a Dunakanyar idegenforgal­mának sokoldalú, gyümölcsöző együttműködése, körültekintő fejlesztése és közös, hatásos propaganda kialakítása érdekében a Városháza nagy tanácstermében május 17-én, szerdán 14 órakor idegenforgalmi fórumot rendez, melyen az érdekelt vállalatok, vállalkozók részvételén kívül az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Komárom-Esztergom Megyei Köz­gyűlés, a Komárom-Esztergom Megyei kamarák, a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság, a Megyei Turisztikai Egyesület elnökeinek, valamint a Pénzügyminisztérium illetékes képviselőjének megjelenésére is számíta­nak. A házigazda dr. Könözsy László polgármester megnyitója után öt té­makör megtárgyalását tervezik (zárójelben a felkért előadók): - A térségi kamara céljai {Engelbrecht József, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke) — Az e/évi idegenforgalmi szezon kilátásai, az együttműködés, a közös programok lehetőségei, a jövő évi inillecentenárium rendezvény-terve (Koditek Pál, a Gran Tours Utazási Iroda igazgatója) -Együttműködés a propaganda, a rendezvények és a külkapcsolatok szervezésében (dr. Gaá! Károly, az Akaii Tours Utazási Iroda képviselője) - Szorosabb térségi-megyei kapcsolatok kialakítása (Erős Miklós, a Komtourist területi vezetője) - Esztergom arculatának javítása {Csernusné Láposi Elza. a Képvise­lő-testület Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottságának elnöke). Részletes felvilágosítás dr. Gaál Károlytól kérhető. Tel/fax: 33/312-253. MEGKERDEZTÜK országgyűlési képviselőnket Dr. Haller Zoltánnak szinte mindegyik napja programokkal teli. Plenáris ülés, bizottsági- és frakció ülések, eszmecsere szakértőkkel, térségi tennivaló, fogadóó­rák... Legutóbb a Mária-Valéria híd újjá­építése ügyében találkozott hazai és szlo­vák partnerekkel. Ez az alkalom kínálta fel első kérdésünket. -Hol tart valójában a magyar-szlovák egyeztetés? - Politikai akadálya már nincs, hiszen mind az államközi alapszerződés szelle­mébe, mind pedig az „Együtt Európába" célkitűzés szellemiségébe beleillik. Nemzetközi fogadtatása is jó. Továbbra is tisztázatlan azonban: mi legyen a mér­tékadó Duna-vízszint a híd műszaki ter­veihez? Három magyar minisztérium - a közlekedési, hírközlési és vízügyi, a kül­ügyi, valamint a pénzügyi - a szlovák belügyi, illetve mezőgazdasági miniszté­riummal folytat tárgyalásokat. Legtöbb­ször külön-külön, így nem csoda, hogy az információk nem egységesek. Kis túl­zással azt mondhatnám, hogy boldog­boldogtalan tárgyal, miközben engem nem egyszer kirekesztenek, mint most is, május 4-én. Ez az ügy számára hátrányt jelent, városunk érdekét a legkevésbé sem szolgálja! A harcot az állami bürok­ráciával nem helyi, hanem országos szin­ten kell megvívni. Tudnom kellene, hogy a városnak mik a tárgyalási feltételei, mit tud áldozni a híd felépítéséért, a Prímás­sziget bevédése és az Árok utcai Kis-Du­na híd érdekében. Attól tartok, hogy ha elmaradna a jól megfontolt előzetes dön­tések, később eluralkodhatnak a részér­dekek és a spekuláció, komolyan akadá­lyozva ezt a történelmileg, érzelmileg, politikailag egyaránt fontos beruházást. A miTs7n1d tprveyps nlnpjnnl szolgáin vÍ7­szintről is a legmagasabb kormányközi megállapodásban kellene dönteni. így le­hetne megteremteni annak feltételeit, hogy szeptember 28-án a híd felavatásá­nak 100. évfordulóján aláírásra kerüljön a magyar-szlovák megegyezés. Ha ezt az alkalmat elszalasztjuk, félő, hogy ebben az évezredben nem épül újjá a híd! - Hol tart a miniszterelnök esztergomi látogatásának előkészítése? - December elején mint országgyűlési képviselő levélben hívtam meg Horn Gyula miniszterelnököt az idei augusztus 20-ai ünnepségre. Az utóbbi időben azonban úgy veszem észre, hogy az ezzel kapcsolatos tervekről hiányosan tájékoz­tatnak. Nem akarom ezt visszautasításom jeleként értelmezni, de félek, hogy az idő fogytával egyre csökken miniszterelnö­künk részvételének esélye. A magam ré­széről Horn Gyula, Meciar szlovák és Stoiber bajor kormányfő esztergomi ta­lálkozójában gondolkodtam. Az utóbbi­nak azonban - tudomásom szerint - a város mindeddig nem küldött meghívást, és ha ezt a leggyorsabban pótolnák, már az is elkésettnek látszik. - Hogyan halad a Budapest-Eszter­gom vasútvonal fejlesztése? - Esztergom és térsége egyebek kö­zött a vasút korszerűsítésével válhat von­zó környezetté a befektetők és a turizmus számára. Elkészült az a gyorsvasút-kon­cepció, amelynek megvalósításával a vo­nat hetven perc alatt tenné meg az utat fővárosunk és Esztergom közölt. A MÁV a szárnyvonal minden létesítményét átad­ná működtetésre az önkormányzatnak, amelynek a döntés előtt természetesen hatástanulmányt kellene készíttetnie. Tudtommal Pilisvörösvár önkormányza­ta már kedvezően döntött ebben a kérdés­ben. - Milyen reményei vannak a térségi szerveződés jövőjére nézve? - A regionális szerveződést illetően „bonus páter familias", azaz jó gazda szeretnék lenni. 1996-tól csak regionális, illetve megyei fejlesztésekben lehet gon­dolkodni. Gazdasági és kulturális, szel­lemi együttműködésre van szükség. Nem biztos, hogy a következő ciklusban is vállalom a képviselőséget, de köteles­ségemnek tartom a következő évekre va­ló felkészülést. (Pálos) 'Vrofiászfa Ottokár OÍ jAÁriaVaféria fádról és az életről CSONKA JELENTES RÉV-KOMÁROMBÓL A Dunától északra fekvő, már hajdan is forgalmas kereskedővárosnak ezzel az elnevezésével leggyakrabban Jókai írása­iban találkoztunk. De hát a Dunától délre fekvő várost - ugyancsak hajdanán ­nem Komáromnak, hanem Ujszőnynek nevezték. Érdekes megjegyezni, hogy napjainkban viszont mindkét város lakói, ha át akarnak kelni a Dunán, egyformán úgy mondják, hogy mennek Túl-Komá­romba. Hát mi is átkeltünk a Dunán, gyalog­szerrel a hídon, az április 22-ei magyar nagygyűlésre, amelynek megtartását az utolsó pillanatban tettük közzé. Már a ha­táron is volt egy kis újítás. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az odafelé való mene­telnél csak a magyar határőrök ellenőriz­ték az útleveleket, visszafelé pedig csak a szlovákok. Most már kettős az ellenőrzés, mindkét helyen. Fejlődünk. A másik, ami újdon­ság: a szlovák közegek használnak egy kis abc-s füzetet, annak megvizsgálására: a belépőnek nincs-e valami a rovásán. (Nodehát, így kerek a világ...) Egyébként odafelé a közlekedés jó volt. A tízórai esztergomi autóbusz-indu­lás nagyon is megfelelő volt ahhoz, hogy odaérjünk a délután egy órakor kezdődő gyűlésre, amelynek színhelye a városi sportcsarnok volt. No, de abból kellő van, egy nagyobb és egy kisebb, ott a Klapka tér mögött. A kisebbik állt a fönti A fenti rajzot (Lengyel Csabáné munkája) egy tizenhét oldalas kis fűzel borítójáról véltük át. Nemrégiben jelent meg, és a kiváló egyházi írónak, a hazai keresztényszocializmus egyik szellemi megalapítójának novellisztikus formájú költői esszéjét tartalmazza. Az 1904 után székesfehérvári püspökként híressé vált Prohászka esztergomi korszakában, éppen száz éve, 1895-ben írta. Most Orlutay András emelte ki a felejtésből: az ö bevezetőjével és - a kiadás költségeit vállaló betéti társaság nevében - Győri Krisztina előszavával látott napvilágot. cél szolgálatában, de ennek is kb. 3-4.000 fő a befogadóképessége. Mondom, idejé­ben érkeztünk - elméletileg. Szinte sze­rencse volt, hogy a talponálló étkezde már 3/4 12-kor zárva volt, így ha éhen is, de idejében a helyszínen voltunk/ Idejé­ben? Az épület előtt már többezer ember álldogált, reménykedve a bebocsátásban, miközben hangszórón értesültünk arról, hogy bent a csarnokban már állóhely is alig akad. Én, azzal az indokkal, hogy egy pozsonyi író-ismerősömet keresem, soron kívül bebocsátást nyertem. A kere­sett író olt volt, mások látták is. Nekem nem sikerült találkoznom vele; de egy másik íróval igen, és egy oltani ismert vezetővel is. A nagygyűlésről mindenekelőtt annyit, hogy nagyszerű volt a résztvevők maga­tartása, ahogy reagáltak az elhangzott be­szédekre. Ezek lényege a következőkben foglalható össze: állampolgári törvény­tisztelettel, de a saját jogok melletti hatá­rozóit és öntudatos kiállás, tekintettel a nagy veszélyekre, ami a magyar iskolaü­gyei és művelődést fenyegeti. E tekintet­ben csak a szoros magyar összetartás se­gíthet, elmenve egészen a polgári enge­detlenség határáig. Azt már ők tudják, hogy miképpen. Aznap az oltani magyar sajtó talán még erősebben fogalmazott, miközben beszámolt a magyar napila­pok, többek között a kassai Keleti Napló megfojlásáról. Én nem tudtam végig ott maradni. Mert volt egy magyar vasutassztrájk is. Már kora délután ott kellett hagynom a gyűlést, hogy az utolsó busszal hazaér­kezhessek. Tehát csonka gyűlésen vettem részt, amely mégis nagy élmény volt. Ha­mis szólam nélkül mondva: jó volt ma­gyarnak lenni az ottani magyarok között. Dr. Komáromi Szilveszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom