Esztergom és Vidéke, 1995

1995-04-13 / 15. szám

Alapítva 1879-ben Újraindult 1986-ban es TIDEKE 1995. április 13. * POLGÁRI LAP * 15. szám Az „Esztergom és Vidéke" példányonként megvásárolható - a Círan Tours utazási irodában (Széchenyi tér 25.) - az ÁRKÁD Dohányboltban (Rákóczi tér, Árkádos ház) - a Babits Mihály Városi Könyvtárban - a Bánomi lakótelepi totózóban naponta 10-től 17 óráig, szombaton 8,30-tól 12,30-ig. Ára: 23 Ft PléhKrisztus - Esztergom, 1995 (Bánhidy László felvétele) Bár időrendben Nagypéntek megelőzi Húsvétot, mégis ősisége alapján előbb Húsvét jelentőségét méltassuk, hogy azután Nagypéntekhez kötött új jelentése méginkább előtűnjön. Húsvét az ősi izraelita hagyományban szorosan összefügg a nomád állattartó népek tavaszi ünnepével, mikoris a természet megújulásával szoros összefüggésben újra megindult az életet biztosító nyájak vándor-legeltetése. A Szentírás tudós ismerői a húsvéti bárány áldozati rítusa mögött védő, megújulást elősegítő, az emberi lét fenntartását biztosító szertartást sejtenek. A választott nép e szertartásforma megjelenítését az egyiptomi rabszolgaságból való szabaduláshoz köti és ekként értelmezi. A húsvéti bárány így nemcsak az emberi lét anyagi fenntartájobb jövő záloga. Jézus keresztjében nincs szó kacsintgató elnézésről, önös érdekek felelőtlen igazolásáról. Jézus keresztje a szeretet áldozati jele. Azé a szereteté, amit Isten tanúsít a világ felé, amikor „odaadja" egyszülött Fiát értünk, hogy megtörje a bűn összefonódó láncolatát. A hívő embernek rá kell jönnie, hogy Jézus szenvedésében összesűrűsödik az emberi történelem minden igaztalanul okozott szenvedése, hogy Isten szerető-szenvedő hozzánkhajlása azt fölemelje, megtisztítsa, örök életre szóló erővé, kinccsé formálja. Ez azonban már átvezet a Húsvét keresztény gondolatkörébe, ahol nemcsak az élet újjászületését, a rabságból, a bűn rabságából való szabadulását ünnepeljük, hanem a föltámadást: Isten annyira szeGondolatok Nagypéntekről és Húsvétrój sának a jelképes rítusa. Sokkal többet fejez ki, az emberi szabadság szimbólumává vált. A lélek szárnyalását hordozza minden rabszolgaság ellenében, a röghözkötöttség egyiptomi ,Jiúsosfazekainak" ellenében. A választott nép honfoglalásával az ünnep új jelentéssel gazdagodott, a kovásztalanok ünnepe lett. Ebben kifejezésre jut a földműves életforma első termést örömmel ünneplő hálaadása. A kovásztalan ugyanis azt jelenti, hogy a régi terméssel szemben, amiből kovászt lehetett készíteni, csak az új termésre figyel, annak örül. Teszi ezt azzal a természetes tudattal, hogy mindez Isten ajándéka, az emberi viszontagságos munka megkoronázása. Az élet istene életet ad és éltet. A keresztény ünneplés magában hordozza az ősi emberi ünneplés megfogalmazásait, de új távlatokkal gazdagítja azt. Először is megemlékezik Nagypéntekről, Jézus halálának napjáról. Jézus szenvedésében és halálában azt ünnepli, hogy a szenvedés és áldozat nem értelmetlen terhe az emberi létnek, hanem a bűn, a gonoszság legyőzésének útja, egy reti teremtményeit, a teremtett világot, hogy öröklétet ajándékoz neki. Isten így válaszol az őt kereső embereknek: szent Fiában, aki vállalta az emberi sorsot, a mi sorsunkat is a mennyei öröklét magasságaiba emeli. Itt nincs elfeledett, mellőzött, háttérbe szorult ember. Istennél a legkisebb is az örökkévalóságba kap meghívást. A művészet, találékonyan, úgy ábrázolja Jézus száraz keresztfáját, hogy abból zöldellő, életet rejtő, életet hordozó ágak fakadnak. Ez Húsvét öröme és igazi üzenete a hívő számára: teljék bár életünk nagypéntek keresztútját járva, a kereszt élettelen, száraz fája életté, örök életté magasztosul Jézus feltámadásának erejében. Szt. Lukács evangéliuma, leírva hogy miután Jézust eltemették, minden elcsöndesedett, egy rövid megjegyzést tesz: „A készület napja volt, szombat fényei már felragyogtak" (Lk 23,54). Egész földi létünk készület a húsvéti szombat fényeinek világánál a teljesebb életbe, az örök életbe. Éljünk a Húsvét fényének erejéből, a nagy reményből! Dr. Gaál Endre rektor Csikós Rózsa Sütő Andrásnak Románia, 1990. március 17. Új Krisztusok születnek, és készülnek új keresztek. Bölcsőjében hal meg a Szellem, mert a Sötétség féli a Fényt, s a tényt a Világ bekötött szemmel nézi. A Szó hangszigetelt termekben visszhangzik, és mint leróhatatlan vétket, vezekled születésed. Magyar vagy! Sorsod a nyugtalanság, mert Ész nem ismer nyugalmat. Félnek a Szellemverők, hogy nyújtózol, és ők megsemmisülnek. Budapest, 1990 f N „A békesség és reménység szigete" Országos tudományos diákkonferencia Április 6-álól három napon át városunkban, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán tartotta XXII. konferenciáját az Országos Tudományos Diákkörök Társadalomtudományi Szekciója. A megnyitó ünnepségen, csütörtökön este Gárdái Zoltán főigazgató köszöntötte a vendégeket, a konferencián részt vevő kétszázhetven egyetemi és főiskolai hallgatót, a felkészítő tanárokat, a bírálókat, a zsűri tagjait, mindazokat, akik a dísztermet zsúfolásig megtöltötték. Dr. Gaál Endre az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora rövid bibliai példabeszéddel szólt a résztvevőkhöz, majd átadta Paskai bíboros személyes jókívánságait. Dr. Könözsy László polgármester a város történetével, az iskola városi jelleg kialakulásával ismertette meg az érdeklődő luillgatóságot. (Folytatás a 3. oldalon)J Sütő Andrásnak - 1990. március 17. (László Ákos grafikája) „ÓDA A FÉNYHEZ" Látássérült írók, költők, előadók látókkal - néhány irodalmárral és László Akos grafikusművésszel - közösen hívták életre azt a fényt, amely április 7-én délután városunkban is kigyúlt. (Nagy kár, hogy a helybeliek közül olyan kevés tanúja volt...) A Szabadidőközpont előcsarnokában egy kiállítással, - klubtermében a kötet bemutatójával, amelyet a fenti címen 1992-ben adott ki a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége. (Több támogatónak, köztük a Lakitelek Alapítványnak köszönhetően.) Hazánkban addig még soha nem jelent meg antológia látássérült szerzők alkotásaiból. A művek összegyűjtését dr. Bárányi Imréné, Lak István és Rózsa Dezső végezte el. A szerkesztő, Körmendi Lajos - a kötethez írt előszavában - így számol be olvasói élményéről: „Nem akarom szépíteni a dolgot, így hát bevallom, amikor megkértek, hogy szerkesszek egy antológiát vak költők és írók műveiből, meghökkentem. Eszembe ötlött Homérosz és Milton, de a maiak közül csupán egy-két író nevét és művét ismertem. Kíváncsi lettem. Felébredt bennem a szamaritánus is, miért tagadnám? Elvállaltam a feladatot. Megrettentem, amikor az irdatlan mennyiségű kéziratot megkaptam. Hónapokig olvastam, válogattam. Megrendítő élmény volt. Ezek a sorsok! Ez az irodalom! Mert nem kétséges, itt valódi irodalomról van szó. És igazi költőkről, írókról, akik nem csupán sorsukkal, hanem műveikkel is katarzist váltanak ki az olvasóból." A kötet ihlette rajzok alkotója, László Ákos Debrecenben él, ahová hosszú és kanyargós, embert és művészt egyaránt próbára tévő út vezette. 1940. március 9-én született Budapesten. Ötéves korától Ady és a „holnaposok" városában: Nagyváradon, a „Pece-parti Párizsban" nevelkedett. A Kolozsvári Képzőművészeti Főiskolát - Kádár Tibor és Feszt László tanítványaként - 1963ban végezte el. Ettől az évtől számítva kiállítóművész is. 1982ben áttelepült Debrecenbe. Amióta itt él, a városban és a megyében számos kiállítása volt. Esztergomi bemutatkozásához dr. Makai Erzsébet, a debreceni Polgármesteri Hivatal kulturális tanácsosa mondott megnyitót, amelyből itt közlünk néhány részletet, úgy gondolva, hogy üzenete Húsvét fényhozó ünnepére is szól, hívőket és nemhívőket egyaránt megérint. Ugyanígy az a vers és grafika is, amely Marosvásárhelyre, egy öt évvel ezelőtti ,,keresztútra" emlékeztet. Magyarságunk egyik legnagyobb fényhozójának, Sütő Andrásnak ott, akkor vették el félszeme-világát. „Kedves Vendégeink! Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket e rendhagyó délutánon Esztergomban. Köszönjük a mai találkozás lehetőségét esztergomi vendéglátóinknak, Csernus Ferencnek, a Szabadidőközpont igazgatójának, Horányi László színművésznek, mindenkinek, aki rendezvényünk megvalósításában közreműködött. Az „Óda a fényhez" antológia mutatkozik be most, melynek szerzői és előadói vak és gyengénlátó embertársaink. Megtisztelt bennünket jelenlétével a kötet ihlette grafikák szerzője, László Akos grafikusművész is. Különös, expresszív vízióktól áthatott grafikai lapjainak művészi világa, szellemisége a magyar képzőművészeten belül is egyetemes mércével mérhető. (...) Az antológia megrázó emberi, művészi tartalmával kerít hatalmába bennünket. Szerzőinek balladai sorsában közös az alkotás vigasza, az elveszített fény megteremtése. (...) László Akos bemutatkozása, remélem, mindnyájunk számára maradandó élmény lesz. (...) A művészt barátja, Rózsa Dezső - az antológia anyagéinak egyik összegyűjtője - ajándékozta meg a kötettel. Másnap, mintegy válaszként, Léiszló Akos egy rajzzal jelent meg barátjánál, amelyei az Arcok című vers nyomán alkotott. E rövid mű drámaisága és költői ereje, képisége indította el a hosszú hónapokig tartó folyamatot, melynek eredménye ez a grafikai sorozat: még jónéluíny vershez vagy elbeszéléshez is kötődő, de főként az egész kötet szellemiségét megjelenítő kompozíciók. (...) Rokoniélekre talált az ügy Léiszló Akos személyében. Az ő emberi sorsa, egy annyi kemény megpróbáltatáson keresztülment egyéniség empátiája találkozott e sajátos lelkiséget és szellemiséget tükröző írásokkal. (...) A művész választásai nem véletlenek. A szülőföld, a gyermekkor elveszített tájait idéző íréisokat részesíti előnyben, Erdély és az ottani magyarság sorsa iránt érzett aggodalom kínál számára erős szellemi-lelki fogc>dzót a rajzok megformálásához. így például ahhoz a kompozícióhoz, amely Csikós Zsuzsa Sülő Andrásnak című verséhez készült. (...) Abból a tényből, hogy a művésznek a látássérültekre mint kiállítéis-léitogatókra is gondolnia kellett, egy sajátos technikai feladat is következett. Elsősorban az ő számukra készítetle azt a hét ím. plasztikus képet, letapogatható, ujjal „leolvasható" egyedi kompozíciót, amelyek itt a középső paravánokon vannak kiállítva (Apokalipszis, Harc a sötétség fejedelmével, A madár, A vágy). Két nagyszerű számlék: az antológia szerkesztőinek egyedülálló véillalkozása és a grafikusművész fogékonyséiga laléilkozott össze. Egyesült erővel bizonyítják, hogy a művészet hatalma nemcsak kiűzetésünk tragikus árnyait, de az elveszteti Paradicsomot is képes megidézni. Az Edent, amely a közönséges halandóknál szebb lényekkel népes, amelyben a nekünk világosságot adó fénynél állandóbb és tisztább fényben fürdik minden, ami él, ami lenyűgöz... Hogy megörökíthessük magunkban és szerelemmel szeressük mindazt, amit táléin soha többé nem láthatunk..." László Ákos tarlata a Szabadidőközpontban április 20áig még megtekinthető.