Esztergom és Vidéke, 1995

1995-03-30 / 13. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE es polgári lap Érdekeink - értékeink 3 Esztergomban a mindennapokat is ismerte, mindenről volt véleménye és segítő szándéka sem ismert határokat. (Lapunk ez évi 2. számában emlékeztünk meg 1945 első hónapjaiban való helytállásáról.) Aggódott népéért, egyházáért, főszékesegyházáért. 1944. októberében egy őrmestertől döbbenten kellett megtudnia, hogy a Várhegyre légvédelmi lövegeket akarnak felvontatni. Ekkor még elég volt a szava, hogy a magyar nemzet egyik legértékesebb, talán legértékesebb szent- és kegyhelye ne legyen az ellenséges légierő szükségszerű támadásainak célpontja. Budapest körülzárását megelőzően kereste fel őt néhány keresztényszocialista vezető, akikkel a háború utáni kibontakozásról tárgyalt, s az egyház új feladatait gondolták végig. Tudta, hogy a katolikus egyház nem folytathatja ott, ahol a háború félbeszakította. Szociálisabban gondoskodó egyházat akart. A Haza és az Egyház az ő gondolkodásában közös volt, de a Haza polgárainak tekintett mindenkit, vallási hovatartozás nélkül. Befejezésül idézzük a Szent István Akadémián 1943. december 12-én mondott megnyitó beszédéből: „Ünnepi ülésünket azzal a magyar és katolikus kéréssel nyitom meg, hogy Hazánk és Egyházunk iránt minálunk se magán, se nyilvános életében senki közömbös ne legyen, ha elpusztulni nem akarunk." Ortutay András Függő kertek Március 24-én a Szabadidőközpontban nyílt meg Tamási Péter festőművész kiállítása. A tárlat képeit a művész kertjei ihlették. Az alkotó vallomása: - Szerencsére van egy kertem Pilismaróton: három meggyfa, két sárgabarack, két alma és négy szilvafa; szőlőlugasok és ribizlibokrok. Imádom a kertet. - Századunkban minden be van kerítve. Drótkerítés, rézkerítés - ez most a divat, s így mi magunk is maximálisan be vagyunk kerítve. Az egész életünk. - Persze, tudom, a képnek is van kerete, de a pilismaróti táj és a nagyszerű szomszédok körében kertem egy nagy közös kertté tágul. S jól tudom, ha nem gazolok ki, az a szomszédba is átmegy. Akinek nincs kertje, az egy kicsit szomorú. A dolog eszenciája: benne kell élni a természetben! (S-j.) Váli Dezső grafikusművész esztergomi tárlatára április 5 és május 4 között kerül sor a Duna Múzeum (Kölcsey u.2.) Európai Közép Galériájában. Nyitva: hétfő kivételével hétköznap 9-től 5 óráig. Az Esztergom és Vidéke a „Keresztény Élet"-ben A Keresztény Elet 1995. március 26-i száma Muzslai Zsitva Ágnes írásával emlékezett meg Serédi Jusztinán hercegprímás halálának 50. évfordulójáról. Teljes terjedelemben árvette lapunk 1995. évi második számában megjelent írásunkat, az O.A. monogram feloldásával. Muzslai Zsitva Ágnes cikke emellett több esztergomi vonatkozású, kevéssé ismert információt is közölt. „Serédi hercegprímás utolsó hónapjai' címmel április 9-én a Keresztény Múzeumban sok újdonságot felsorakoztató előadásra kerül sor. 50 évvel ezelőtt, 1945. március 29én halt meg Esztergomban dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás.Életéről és tevékenységéről április végén az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata szervezésében nemzetközi tudományos konferencia emlékezik meg. Serédi hercegprímás tudományos, egyházi és közjogi tevékenysége a szakirodalomban jól feltárt. Az eddigi kutatások azonban nem fordítottak kellő figyelmet Serédinek az ostromlott és többször gazdát cserélő Esztergomban töltött utolsó hónapjaira. Ezt a hiányosságot szerettük volna pótolni az egyházi és különböző indíttatású történelmi tanulmányokban megjelent adatok összevetésével és korrigálásával. Az 1944 októbere és 1945 márciusa közti időszak lehetőleg teljes levéltári forrásait most először gyűjtöttük ki és vetettük össze a visszaemlékezésekkel és szóbeli hagyományokkal. Az előadás a Magyar Országos Levéltár, a Prímási Levéltár és a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Levéltára eddig ismeretlen és feltáratlan dokumentumait felhasználva számos újdonságot sorakoztat fel. Az összegező konferencia előtt szükségesnek tartottuk az eddigi „fehér foltok" hitelt érdemlő forrásokkal való megszüntetését. Reméljük, hogy a rendezvény a nemzetközi konferenciára is felhívja a figyelmet és segítséget nyújt, hogy annak munkája eredményes legyen. Az előadást tartja: Ortutay András főlevéltáros Kutatásait a Controlling System 2000 Betéti Társaság támogatta. A kutatás lehetővé tételééi t ezúton is köszönetet mondunk a tudományos intézményeknek. Az előadásra meghívjuk az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye prímását, a püspöki kai- tagjait, a megyei önkormányzat tisztségviselőit és tagjait, Esztergom Város Polgármesterét és a város egyházi és civil szervezeteinek vezetőit. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára A legjobb hír... ^ „1995. március 21-én anyanyelvi vetélkedőt rendeztek a Balassa Bálint Altalános Iskolában. Az első két feladat szóbeli volt. Fél óránk volt az írásbeli feladatokra. Nagyon jó volt." Eddig az idézet, melynek forrása a József Attila Általános Iskola tanulóinak feladatlapja. Az utolsó feladvány így hangzott: írj egy hírt a mai vetélkedőről! Ismét találkoztunk tehát a Balassában, mondhatjuk nyugodtan: hagyományosan. A harmadik és negyedik osztályosok vetélkedője vidám hangulatban, napsütés és szakadó eső váltakozásának közepette zajlott. A feladatok? Igényesek és játékosak, a gyerekek pedig lelkesek és jókedvűek. Talán ilyen jelzőkkel lehet leginkább jellemezni azt a bizonyos versenyt. És ami kiderült: tudnak helyesen írni, felismerik a verseket, tavaszköszöntőt mondanak és kedvesen szavalnak. És ami talán még fontosabb: ott volt a város összes általános iskolája, sőt még Pilismarót hármas fogata is befutott. A negyedikesek invitálója dr. Orgoványi Lászlóné, a harmadikosoké dr. Varga Dénesné volt. No persze csapatmunka eredményét láthattuk, hiszen a pedagógusok a megelőző napokban térítőkét hímeztek, ajándék figurákat készítettek, üdítőért, süteményért szaladgáltak a boltokba, kólát cipeltek és feladatlapokat készítettek, másoltak. A szervezés kifogástalan volt - köszönet érte a Balassában dolgozó kollégáknak! És mindenkinek, aki szeretettel oktatja, neveli ezt a vidám, tehetséges gyermeksereget. Az eredmények pedig: a negyedikes csapatok közül első a Petőfi iskola, második az Arany János, harmadik pedig a Vitéz János főiskola Gyakorló islokájának csapata lett. A harmadikosoknál a sorrend a következő: első az Arany János, második a József Attila, harmadik pedig a Gyakorló csapata. Köszönjük a részvételt, mi sem mondhatunk mást, mint a hírszerzők: „Nagyon jó volt!" Varga Péter II • SZOMSZEDOLÜ Március 11-én a Duna-balparti Muzsla (Muzla) nagyközség vendége volt Koditek Pá 1, az Esztergom Barátai Egyesületének elnöke. A helybéli Csemadok és Drapák Károly polgármester felkérésére Koditek Pál előadást tartott a történelmi Esztergom vármegye és Muzsla helytörténetéről. Az előadáson a muzslaiak több mint kétszázan vettek részt, és néhányan a környező településekről is. Az előadó - akinek családja 1920-ig több mint ötven éven át Muzslán is élt - a község múltjára vonatkozóan számos helytörténeti forrásanyag másolati példányát adta át a helybéli könyvtár számára. Az ezt követő baráti beszélgetésen szóba került egy Muzsla község történetét feldolgozó helytörténeti kiadvány elkészítése is, melyre több esztergomi kapott felkérést. AZ UROLÓGIAI OSZTÁLY VENDÉGE VOLTAM Veseműtét és az azt követő komplikációk miatt több héten keresztül szó szerint az Urológiai Osztály vendégszeretetét élvezhettem. Ez idő alatt alkalmam volt megtapasztalni, hogy milyen hozzáértéssel, gonddal, figyelemmel, szeretettel foglalkoznak - minden egyes ápolttal. Hasonlóan ahhoz, ahogy kedves ismerősöket, barátokat, rokonokat szoktak vendégül látni. Néhány példával próbálom érzékeltetni a gyógyítást végzők és a betegek kapcsolatát: Minden ápoltat nevén, leggyakrabban keresztnevén szólítanak. A műtét utáni legnehezebb egy-két éjjel az operált ágya fölötti lámpa fényét ráborított lepedővel tompítják. A fájdalmakkal, rossz közérzettel, kétségekkel küszködők állapotát minden lehetséges tárgyi és lélekre ható eszközökkel igyekeznek elviselhetővé tenni. Az Osztály munkája egy jól szerkesztett és folyamatosan karbantartott gépezet működéséhez hasonlítható. Az osztály vezető főorvosa, az orvosok, a nővérek, a műtősök és a takarítónők nagy tapasztalattal, kötelességtudóan, szívvel-lélekkel végzik a betegek gyógyulását, felépülését, utógondozását szolgáló munkájukat. Az osztályhoz kapcsolódó Belgyógyászat, Röntgen, Sebészet részéről is ugyanezt a segítő- és együttműködőkészséget, messzemenő gondosságot, jóindulatot láttuk. Külön említést érdemel a Kórház konyhája. Az ételek íze, minősége, elkészítésének módja minden üzemi konyhát, nemzát felülmúl. Néha az otthonit is megközelíti. A hideg vacsorákat gondosan válogatva, ízléses kiszerelésben küldik az osztályokra. Mindezekért ezúton is köszönetet mondok. Hálás betegük: Dobay Péter Ötven éve hunyt el Serédi Jusztinián hercegprímás 111. Viktor Emánuel Olaszország királya Esztergomban 1937. május 22-én a királyi palota ásatásainak megtekintése után. Jobb szélen, főpapi díszben Serédi Jusztinián bíboros 1945. március 29-e, nagycsütörtök. A kitört ablakú, belövésektől és bombatalálatoktól rongált érseki palotában, a város március 21-ei elfoglalása utáni napokban a súlyos cukorbetegségben szenvedő esztergomi érsek, Serédi Jusztinián így szólt papjaihoz:,Milyen szép, ha valaki nagycsütörtökön halhat meg." Március 28-án elvégezte a szentgyónást, nagycsütörtökön reggel még misézett, ebéd után negyed háromkor íróasztalánál érte a halál. Utódja, Minszenty József hercegprímás a háború befejezése utáni első püspökkari körlevelében így emlékezett meg róla: „... akit semmiféle kényszer nem tudott rávenni arra, hogy elhagyja főpásztori őrhelyét és aki határozott állásfoglalásával elejét vette Esztergom kiürítésének és ezzel együtt az ottani és bölcsességét épp a legválságosabb időben kell nélkülöznünk. Soha el nem halványuló példája marad ő a nemes hűségnek és bátor szókimondásnak: amikor az igazság védelméről volt szó, semmiféle emberi tekintet nem tudta őt visszatartani." Bánk József 1956-ban Rómában megjelent latin nyelvű emlékbeszéde röviden foglalta össze életpályáját. 1884. április 24-én született a Pozsony megyei Deákiban a szegény sorban élő Szapucsek György és Oroszlán Júlianna tizedik gyermekeként. Szülei vallásosán nevelték a keresztségben György nevet kapó fiúkat, akit Mihály bátyja, a bencés paptanár támogatott. Bátyját a bencés rendbe is követte és a névmagyarosításban is. 1901-ben Serédi Jusztinián néven bencés novicius lett. A pozsonyi gimnáziumot Pannonhalma, majd Róma követte. 1908-ban szentelték pappá Pannonhalmán. Az első világháború Olaszországban érte, s lakni is a Vatikánban kényszerült. Nagy feladatot kapott és válminiszterelnök hamar be is látta. Serédi Jusztinián, a bíborosi kar legfiatalabb tagja hatalmas egyháztörténeti, egyházjogi, magyar történeti és köztörténeti tudását nemcsak egyháza, hanem az egész magyarság, Magyarország minden polgára, lakosa számára kamatoztatta. Nem ismert fáradtságot, figyelme kiterjedt az ország vezetésétől kezdve, püspökei és papjai munkájának segítésére, a szegények támogatására. Nevéhez kapcsolódik a Szent Imre-év, az Actio Catholica felállítása, az Eucharisztikus kongresszus, a Szent István-év megünneplése. S oldalakat töltene ki azoknak a súlyos kérdéseknek a felsorolása, melyekben szavát felemelte, amelyekért dolgozott. Ismerte és szerette népét, de nyíltan beszélt hibáinkról is: ,Magyar Nemzetem! Vajha megismernéd te is legalább ezen a te napodon (1930. augusztus 20. Budapest) ami üdvösségedre szolgál! Vajha megszívelnéd Szentséges Atyánk jóakaratú, de komoly figyelmeztetését, melyet Szent Imre jubileulakosság anyagi pusztulásának. A sok izgalom, amit e nehéz viszonyok közt szenvedett, hosszas betegségtől aláásott szervezetét úgy legyengítette, hogy nemes szíve nagycsütörtökön megszűnt dobogni. Halála nagy veszteség a katolikus Egyházra, de a hazára is, mert világraszóló tekintélyét, nemzetközi összeköttetéseit, nagy tudását lalt, a kánonok gyűjteményét állította össze, majd azok forrásait. Tanított a vatikáni levéltáros iskolában is. Csernoch János halála után XI. Pius pápa, aki fiatal pap korától mentora volt, 1927-ben a magyar kormány ellenkezése ellenére őt nevezte ki esztergomi hercegprímásnak. A pápa döntése helyes volt, s ezt a gróf Bethlen István ma kapcsán hozzád intéz: „Nem elég úgymond - a nyilvános ünnepek pompájában az elődök győzelmeit emlegetni és a szentek nagy tetteit magasztalni, hanem arra kell törekedni, hogy a mostani magyarok a vallásos buzgóságnak ugyanolyan lángjával égjenek, mint a régiek..."