Esztergom és Vidéke, 1995
1995-02-23 / 8. szám
4 Erdekeink - értékeink ESZTERGOM és VIDÉKE es polqAri lap Térségünk gazdasági lehetőségei... (Folytatás az 1. oldalról) Az újonnan megválasztott települési, önkormányzati testületek a feladatokat remélhetőleg a gazdasági önkormányzatokkal (kamarákkal) együtt dolgozva fogják - lépésről lépésre - megoldani. A településeken - elsősorban Esztergom, Dorog, Nyergesújfalu esetében - a rendezési tervben ipari és kereskedelmi területeket kell meghatározni és kijelölni. Továbbá azokat infrastruktúrával, és ha lehet, ipari park-jelleggel kell ellátni. Saját tulajdon esetén eladásra kell őket előkészíteni, hogy egy vállalkozás letelepítése ne ütközzön akadályokba. Az ipari centrumokon kívül kereskedelmi központok kialakítását kell előmozdítani. Például esztergomi piacot, városszéli bevásárló centrumot. Az Általános és a Részletes Rendezési Tervben ezt is kell rendezni és végrehajtani ! Idegenforgalmi központot kell létrehozni: sétálóutcának Esztergomban elsősorban a Széchenyi tér (Arany J. és Simor J. út), Dorogon a Köztársaság út egy szakasza és/vagy a Hősök tere látszik alkalmasnak. - Semleges idegenforgalmi információs, szervező irodát kell létrehozni (elsősorban a települési önkormányzatok támogatásával, de lehet vállalkozásban is - ha a város nem kíván benne részt venni); - Prímás-szigeten strand, termálfürdő, sport és szórakozás feltételeinek megteremtése; - Palatinus-tó körzetének rendezése (csatornázás, parcellázás, elsősorban gazdasági céllal); - Az érintett településeken az idegenforgalom fő útvonalait kell fejleszteni, színvonalassá tenni!; - Kereskedelem: a vásárlóerő növelésén kívül a fekete kereskedelem visszaszorítása a fő cél. (Például tokodaltárói piac, egyéb piaci árusítás, a perifériás bolti kereskedelem rendszeres ellenőrzése). A településeken vagy régióban üzlethelyiséggel rendelkező kereskedők előnyben részesítése másokkal szemben, például közterület igénybevételénél, vásároknál stb. A fenti adatok megfogalmazásában és végrehajtásában az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar Kamarának, valamint a megalakult, új közjogi kamaráknak aktívan részt kell venniük. Mindezeken kívül a kamaráknak humánpolitikai és oktatási képzési feladatokat, illetve annak segítését is fel kell vállalniuk. - Hogyan sorolják a feladatokat? - A fenti széleskörű feladatsor közül fontossági sorrendben a következőkkel kell feltétlenül foglalkoznunk: 1. Budapesti gyorsforgalmi út. 2. Szlovákiai kapcsolat, sorrendben: nemzetközi határátkelő (már megvalósult), teherkomp-közlekedés, a Mária Valéria híd megépítése, nagyforgalmú közúti híd. 3. Sétálóutcák kialakítása (Esztergom, Dorog, Nyergesújfalu). 4. Prímás-szigeti koncepció és végrehajtása (Esztergom). 5. Idegenforgalmi információs és közvetítő iroda létrehozása. 6. A Palatinus-tó környékének rendezése. 7. A Lencsehegyi bánya sorsának rendezése. 8. A településeket érintő infrastruktúra fejlesztése-koordinálása; távhő-kontra gáz, ivóvíz, tömegközlekedés a munkahelyekre. ÉDASZhálózatfejlesztés, telefonvonal-kiépítés. 9. A helyi mozgalom a „Legyen próféta saját hazájában!" jelszóval, a térségben lévő vállalkozók előnyben részesítése közfeladatok, beruházások végrehajtásában. A vállalkozások egymás közti viszonyára is ugyanez vonatkozik. A fenti feladatok mindegyikének megoldásához a települési önkormányzatok aktív részvételére, illetve a legtöbb feladat esetében a főszerep vállalására lesz szükség. Programtervünk nem titkolt célja az volt, hogy a sok megoldandó térségi feladat közül kiemelje azokat, amelyek kisrégiónk gazdasági fejlődését elősegíthetik, így teremtve elő a költségvetési (oktatás, szociális, sport stb.) kiadások fedezetét is. Kamaránk vezetése a települési önkormányzatok aktív kezdeményező készségére számítva a közvélemény tájékoztatása mellett a legfontosabb feladatok végrehajtását tűzte zászlójára. Ezek érdekében már lépéseket tett (információszerzés, egyeztetés, lobbizás stb.). E programterv remélhetőleg elősegíti a térségünkért tenni akaró emberek (szervezetek) együttműködését, mely kiváló adottságokkal rendelkező régiónk további létének és fejlődésének záloga lehet. (P) Az ipari hanyatlás nyomai. Segíthet a privatizáció! PROGRAMAJANLAT Locsolóbál az Aranybikában Debrecenben Húsvéti program 1995. április 15-17 (szombat-hétfő) Elhelyezés: a három csillagos Aranybika Szállodában Ellátás: teljes panzió Program: zenés áhítat, mise a református, illetve a római katolikus templomban, tojásfestés művész részvételével. Műsoros vacsoraest locsolóbállal, városnézés idegenvezetővel. A program ára felnőtteknek személyenként: 5.350,-Ft 14 éven aluli gyermekek részére: 4.150,-Ft Megrendelhető: Gran Tours Utazási Iroda Esztergom, Széchenyi tér 25. Telefon/fax: 33/313-756 Az esztergomi szőlőkultúra A szőlőművelés Esztergomban igen régi eredetű. Az Ispita-hegy oldalán lelt római sírkő tanúsága szerint már a rómaiak is termeltek itt szőlőt. Az esztergomi hegyi borok annak idején jó hírnévnek örvendtek. Az uralkodó szőlőfajta a kadarka volt. A fehér szőlők közül különösen a mézes fehér, a gohér, sárfehér, dinka, szlankamenka, ezerjó volt e tájon. A legkitűnőbb borok az Arany-, a Kálvária-, a Kater, a Diós-, a Világos- és Bronz-hegyből, valamint a szentjánoskúti, a kusztusi és a szamárhegyi dűlőkből származtak. A déli fekvésű, meleg oldalokon a korai Margit szőlő adta a legédesebb tüzes fehér bort. Valamikor a Fürdőszálló híres „Chateau Koditek"-je is ebből készült! A múlt század nyolcvanas éveiben bekövetkezett filoxéra (szőlőgyökértetű) pusztítás után a kötött talajú hegyi termőhelyek kopárrá váltak. Ezek után a síkvidéki (immúnis) homokterületeket nagyrészt fehér szőlőfajták foglalták el. Uralkodó fajtája a „rizling" lett. De itt is jelentős volt a kadarka. A filoxéra vészt követő időben sok helyen elterjedtek az értéktelenebb direkttermő fajták, mint a Noah, az Izabella, a Konkordia, az Otteló. Az amerikai (filoxérának ellenálló) oltványokkal való telepítést az Aranyhegyen Kaán János kezdte meg. Az ő példáját követte Bleszl Ferenc, Brenner József, Maiina Lajos, Reusz József, Laiszky János. A szénkénégetéssel kapcsolatban ugyancsak ők vezették be a hazai szőlőfajták ültetését és a homokszőlők telepítése terén is élenjártak. Az utóbbi tekintetében különösen Maiina Lajos, Schönbeck Imre, Schalkház Ignác és Nagy Pál jeleskedett. Esztergom határa - borai tekintetében - a neszmélyi borvidékhez tartozik. (Neszmély legfontosabb szőlője a Juhfark volt.) A gazdák alig heverték ki a filoxéra-pusztítás által okozott károsodást, 1893-ban új csapás érte a szőlőkultúrát. Az országosan elharapódzott peronoszpóra-betegség az egész határt leforrázta, és abban az esztendőben üresen maradtak a pincék és a hordók. (A rézgálic felhasználásával készült bordói lé ma is a peronoszpóra elleni leghatásosabb és a legjobban ajánlható permetezőszer.) A második világháború után a szőlőterületek csökkentek, átalakultak. A termelőszövetkezeti gazdálkodás során felszámolták, „eltüntették" a Ispita-hegyi és a Hegymeg szőlő- és gyümölcsös ültetvényeit. Ezeken a helyeken szántóföldi művelést alakítottak ki. A jó homoki borokat termő Dinnye szőlőt a lőtér létrehozásával a szovjetek tették tönkre. Ott 1950ben szüreteltek utoljára a szőlősgazdák. (Esküvői borunk is itt termett, amely 1951-ben került az ünnepi asztalokra.) A termelőszövetkezet a szentgyörgymezői határban fogott nagyobb arányú szőlőtelepítésbe. Magas, kordonművelésű ültetvényt alakítottak ki, a következő fajtákból: Saszlafélék, Irsay Olivér, Hamburgi muskotály, Kocsis Irma, Mathiász Jánosné muskotály, Szőlőskertek királynője mukotály... Ez az ültetvény ma már kárpótlásra és egyéb tulajdoni részekre tagolódik. A Vaskapura vezető turistaút mentén van az ún. Latin pince, amely a bencés papok kezelésében volt. A présház emeleti részét - a déli falon lévő napórával együtt - elsodorta a háború forgataga. Á présház bejárata fölött azonban még olvasható a szépen felújított érdekes felirat: „VINIS HUIATIBUS CELANDIS COLANDIS ATQUE POTANDIS" (A megivásra való bor kezelésére, tárolására és megőrzésére.) A pince mai tulajdonosa az Eitler család. A régi szőlőművelések és a borok hangulatát még ma^is őrzi a Siszler-, a Rozália- és a Mélyút mentén kétoldalt egymás mellett sorakozó ódon borpincék sokasága, amelyek sorát ma egyre több átalakított és újkeletű is szaporítja. {Klotz József) 180 éve született az első esztergomi lap kiadó - szerkesztője: PONGRÁCZ LAJOS 1863. január 4-én, vasárnap jelent meg az Esztergomi Újság című „vegyestartalmú hetilap" első száma. A Felduna-vidéki közlöny alcímet viselő folyóírás kiadó-tulajdonosa és felelős szerkesztője Pongrácz Lajos volt. Pongrácz Lajos 1815. február 14én született a „szentmiklósi és óvári" predikátumú liptói eredetű család sarjaként a Hont megyei Felsőtúron (ma: Horné Túrovce). Pesten végzett jogi tanulmányai után húszéves korától a megyei közigazgatásban tevékenykedett - egészen az alszolgabírói tisztig vitte. A „szépliteratúra" terén is sikereket ért el: versei, elbeszélései a pesti lapokban jelentek meg. 1839-ben ő adja ki a megye első folyóiratát Honti Literatúrai Füzér címen. A mindössze két füzetet megért „időszakirat" az előfizetők kis száma és a nem kedvező megyei fogadtatás miatt szűnt meg. (Á Füzér egyik írásából kiderült, hogy Pongrácz már 1833-ben járt Esztergomban). Következő irodalmi vállalkozása sem arat osztatlan sikert. 1841-ben ő is állást foglal a Kossuth-Széchenyi vitában. A vitát Széchenyinek A Kelet népe című könyve váltotta ki, melyben „a legnagyobb magyar" Kossuth az év elején megindult Pesti Hírlapjának hangnemét kifogásolta. Pongrácz Kossuth mellé állt és A Kelet népe felnyitotta szemeit; Egy Nyugotfinak című röpiratában szenvedélyes, túlzásoktól sem mentes hangnemben marasztalta el a grófot. Kossuth-rajongása abban is megnyilvánul!, hogy 1841 és 1844 közt, amíg Kossuth szerkeszti a lapot, Pongrácz a Pesti Hírlap honti „levelezője". Kossuth ezt azzal hálálta meg, hogy 1848-ban kinevezi Pongráczot a pénzügyminisztérium titkárává. Egyébként Pongrácz a forradalom hevében újra lapkiadással próbálkozik. Honti Krónika című lapjából azonban csak egy szám jelenik meg - megszűnésének oka ugyanaz, ami a Füzért is elhervasztotta. A világosi fegyverletétel után Pongrácz visszavonul a közélettől, sőt még szülőmegyéjét is elhagyja - Biharban egy uradalom gazdatisztje. 1859-ben visszatér Hont megyébe és az alkotmányos élet visszaállításakor, 1860-ban megyei főjegyzőnek választják. Az abszolutizmus újabb térnyerésekor a leköszönő tisztikar tagjai közt ő is ott van. Ekkor költözik Esztergomba Szinnyei szerint „gyermekei neveltetése végett". S nekivág harmadszor is az újságalapításnak. A budai Helytartótanács engedélyével adja ki lapját, melynek jelzője - mint azt az Esztergomi Közlöny 1882-es évfolyamában Pongrácz megírja - a volt városi főügyész, Kiss Mihály felszólítására lett -a- betűs, azaz Esztergomi. A „vegyes" tartalomnak megfelelően a versektől kezdve, a „külhoni" tudósításokon át a Párizsban élő testvér, Pongrácz Anna levele jelenik meg e rovatban - a gazdászati rovatig sok minden belefér a lapba. A kiadó-szerkesztő legnagyobb huszárvágása azonban a 7. számban, 1863. február 15-én megjelentett Scitovszky-nyilatkozat volt. Az osztrákbarát Scitovszky hercegprímást az Ország című pesti lap élesen bírálta gyakori bécsi látogatásai miatt. Pongrácz kihallgatást kért és ezen elérte, hogy a hercegprímás beleegyezett egy Pongrácz által, de a prímás nevében fogalmazott nyilatkozat megjelentetésébe. A nyilatkozatban az „ország áldornagya" (prímása) visszautasítja az ellene felhozott vádat. E pár soros szövegnek köszönhetően a kis vidéki lap, az Esztergomi Újság neve felkerült a másnap megjelenő pesti országos lapok címoldalára. Pongrácz 1882-es visszaemlékezésében nem tér ki arra, miért lépett vissza a közben „Felduna-Garamés Ipoly vidéki Közlöny" alcímmel, majd „több esztergomi intézet s a barsi gazdasági egylet hivatalos lapja"-ként megjelenő periodikum szerkesztésétől. 1863. október elsejétől Haan Rezső a szerkesztő. Pongrácz neve itt-ott feltűnik még a következő évfolyamok hasábjain is - a legfigyelemreméltóbb az 1864. április 12-én megjelent Életbiztosítási jelentés című írás, melyet így írt alá: Pongrácz Lajos, mint az első magyar ált. biztosítási társaság ügynöke (irodája a városház melletti Fogarassy-féle házban)". Esztergomi távozásának pontos dátuma s oka nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy 1865. október 8-án újra Ipolyságon, Hont székhelyén választják meg őt törvényszéki ülnökké. Ettől kezdve megyei karrierje töretlen, a csúcsot a 66 éves korában elért alispáni szék jelenti. Élete utolsó éveit Pesten élte le, sajtó alá rendezgetve a 48-as emlékeit is közreadó Szemelvények egy régi vármegyei táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból című kötetet. 1899. augusztus 10-én hunyt el. Emlékét Ipolyságon ma utcanév őrzi, reformkori gazdag tevékenységéről pedig e sorok szerzője jelentetett meg 1994-ben monográfiát: Pongrácz Lajos - Hont megyei portré a reformkorból címmel. dr. Kiss László (Csilizradvány, Szlovákia)