Esztergom és Vidéke, 1995

1995-02-23 / 8. szám

Az „Esztergom és Vidéke" példányonként megvásárolható - a Gran Tours utazási irodában (Széchenyi tér 25.) - az ÁRKÁD Dohányboltban (Rákóczi tér, Árkádos ház) - a Babits Mihály Városi Könyvtárban - a Bánomi lakótelepi totózóban naponta 10-től 17 óráig, szombaton 8,30-tól 12,30-ig. Ára: 23 Ft Alapítva 1879-ben Újraindult 1986-ban ESZTERGOM és VIDÉKE 1995. február 23. * POLGÁRI LAP * 8. szám Dr. Haller Zoltán KÉPVISELŐNK VITAESTJE Dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő február 17-én, pénteken a Technika Háza előadótermében vitaestet tartott. A jelenlévők az országos és a helyi politikáról kérdezték. Tihanyi Frigyes a pártok költségvetési támogatásáról, a több mint 3 milliárd „elherdálásáról", a társadalombiztosítás részéről őt ért sérelmeiről szólt. Béres Béla a Schweidel utca 2-4. számú házak vételi körülményeiről, az „elakadt" ügynöki törvényről, a kárpótlási jegyek értékcsökkentéséről, az 56-os perekben való felmentésekről; Bajer János a szegényekkel, elesettekkel történő gondoskodásról, a választási programról, a megvalósulás késlekedéséről, a koalíció vitájáról, az elszomorító közbiztonságról (a gyilkosok feletti enyhe ítélkezésről), a jogalkalmazás furcsaságairól, a privatizációs visszaélésekről, a megszerzett vagyon „elherdálásáról", a köztartozásokról, a helyi sporttámogatásról fejtett ki véleményt. Egy Déli városrészből érkezett hölgy a Táti út 55. számú házban üzemelő italbolt ellen emelt szót. Mogyorósi József a Kossuth Lajos utcai házak tatarozásáról és a Zenede épületének elodázhatatlan befejezéséről beszélt és támogatást kért. « Dr. Haller Zoltán válaszában elmondta, hogy a demokráciában minden törvényes párt fontos, mivel alternatívát jelentenek a választópolgároknak. A pártok támogatása az évek során nem változott, nem nőtt, de nem is csökkent. A választási kampány nincs szabályozva, de a pártok adósságát nem lehet elengedni. A szegényeknek, a rászorulóknak többet kell juttatni, a tehetősebbeknek pedig fizetniük kell a többletszolgáltatásokért. Segélyt csak a valóban rászorulók kapjanak, már az iskolában is! A Schweidel utcai lakásokra vonatkozóan „valós megoldás" várható, az igazságosságot nem fogják megsérteni. Jogállamban élünk, de még sokat kell dolgozni, hogy tökéletes legyen. A kormánynak nem érdeke, hogy az ügynöki törvény „elüljön". Aki vétett a törvény ellen, az kerüljön ki a közéletből. A kinevezett bírók közül kettőnek le kell mondania. Ellenzi, hogy ilyen bírók mondjanak ítéletet. A kárpótlási jegyek értéke a tőzsdén már 1994 januárjától csökkent. Kevés volt a felkínált vagyon. Képviselőnk hiányolja a jó szociális irányultságú lapokat. Túl sok a liberális, aminek nem örül. Az ellenzéki lapokat is szívesen olvassa. Az 56-os sortüzek pereit tisztességesen nem lehet lefolytatni. Harminc-negyven év után nehéz tanúkat találni, ezért a perek sikertelenek. Koncepciós pereket nem szeretnének. A baloldaliság „szolidaritás, igazságosság, egyenlőség" jelszavával ne gyűlölködést szítsanak, hanem emeljék fel az embereket. A kormány jobb egészségbiztosítást, nyugdíjrendszert, államháztartási rendszert akar. A parlamentben privatizációs bizottság alakul, felgyorsul a magánosítás. A helyi kérdések kapcsán képviselőnk szólt a volt Vasas pálya sorsáról, sportágak vállalkozók általi szponzorálásáról, a lakáskérdésről, az önkormányzattal való együttműködésről, a Budapest-Esztergom vasútvonal felülvizsgálatáról, a Zenede elismertségéről és támogatásáról, a Mária Valéria híd újjáépítése ügyében tett lépéseiről. Koncert a vármegyeházán Február 19-én 19 órakor a Bottyán kollégium (volt vármegyeháza) dísztermében került sor a Városi Szimfonikus Zenekar soros hangversenyére. A termet zsúfolásig megtöltő közönség Haydn D-dúr zongoraversenyét, C-dúr brácsaversenyét hallhatta, majd J. Strauss Esz-dúr kürtversenyét. Közreműködött: Bársony Péter (brácsa), Kutas Dávid (kürt). Az est vendége Umemura Yuko zongoraművész, kulturális attasé volt. A közönség soraiban pedig jelen volt Tsutsumi Koichi, Japán rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint feleségeMejghívó MÁRIASI IVÁN festőművész kiállításának megnyitására március 5-én, vasárnap 15 órakor a Keresztény Múzeumban kerül sor. Megnyitja dr. Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem dékánja, címzetes apát. Közreműködik: Reményi Károly, a Városi Zenede igazgatója és családja. Megtekinthető: március 5-étől ^április 20-ig. Umemura Yuko Térségünk gazdasági lehetősége* Beszélgetés Engelbrecht József, kamarai elnökkel Az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar Kamara Hírlevelében tanulmányjelent meg Esztergom-Dorog térségének középtávú gazdasági lehetőségeiről. Engelbrecht Józseftől, a kamara elnökétől kérdeztük: - Miként értékelhető a jelenlegi helyzet? -Térségünk gazdasági gondjai súlyosak és komoly beavatkozás hiányában még további hanyatlás várható. Térségünkben - a mindannyiunk által ismert okok miatt - összeomlott a nagyipar (Labor MIM, SZIM Marógépgyár, Dorogi Szénbányák Vállalat stb.). Ezeknek a vállalatoknak a maradványain létrejövő több kis vállalkozás sem árbevétel, sem munkahelyteremlés szempontjából általában nem fogja pótolni azokat. Ezen lényegében a közben idetelepült Magyar Suzuki, illetve az AMP Hungaria gyára sem tudott segíteni. Hiába csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, térségünk a gazdasági mélyponton sajnos még nincs túl, és nem is látható, hogy mikor és minek a hatására jöhet létre a fellendülés. Erre leginkább a vásárlóerő mértéke a jó mérőszám, mely a térségen belül is minősíti a gazdaságot. Ez pesszimizmusra adhat okot. - Milyen lehetőséget látnak a változtatásra? - A vásárlóerő mértéke elsősorban a bérből és fizetésből élők jövedelmétől és a tőkehozamok mértékétől (beruházástól) függ. Mindkét jellemző valamilyen mértékben összefügg a vállalkozások árbevételével és forgalmával. A fellendülés csak akkor várható, ha térségünk pótlólagos árbevételhez jut. Ez két módon lehetséges, mégpedig külső tőke bevonásával (hitelbefektetők stb.) vagy más térségből jövő^ árbevétel fokozásával. így egy olyan alapvető problémához jutunk el, hogy a térség fejlődéséhez pénz kell, hiszen az árbevételnövekményt is csak beruházások növelésével lehet elérni, legyen az akár ipar, vagy idegenforgalom. Eljutottunk a legalapvetőbb korláthoz, a közlekedés fejletlenségéhez. A legfontosabb feladat ennek a feloldása. Két irány a meghatározó: egyrészt Budapest „elővárosává" lenni, a másik: kapcsolatunk Szlovákiával. Budapest felé egy korszerű közút, Szlovákia felé pedig egy dunai híd a legfontosabb. Á másik lényeges és fontos kérdés a régión belüli infrastruktúra, a települések közötti közút- és telefonhálózat (több, jobb és olcsó) vonal, a szennyvízhálózat fejlesztése. A fenti alapvető változás jelentősen növelné a térség iránti érdeklődést. Harmadik fontos terület a térséget gazdaságilag érintő gondok megoldása: a lencsehegyi bánya jövője, a hőerőmű, az ivóvízellátás... A fenti három kérdés megoldása a térségben a kiszámíthatóságot, a tervezhetőségetjavítja, melyek egy vállalkozásbarát környezet kialakítását segítik elő. - Milyen feladatok várnak a térségre? - A helyi feladatok mindegyike önkormányzati részvételt vagy legalábbis egyeztetést igényel. (Folytatás a 4. oldalon) Télből a tavaszba Kis K.D. tűnődései „Most tél van és csend és hó és halál"... - ez a majdan megtanulandó sor motoszkált bennem, ahogy a Gesztenyefa sor hóborította útján zötyögött viharvert babakocsim. Igen, azokon a hideg, havas hétköznap délelőttökön szép, csendes volt a sziget. A hó jótékonyan elfedte az útburkolatok hiányosságait, a Rumpold minden tiszteletreméltó erőfeszítése ellenére szanaszét heverő legkülönfélébb minőségű és mennyiségű szemetet. Elnyelte a zajokat, más távlatot kapott a táj, a fák, az épületek, a bazilika és a vár lenyűgöző, méltóságteljes együttese. És halál, igen. Ezen a télen ismét aratott a hirtelen halál. Én még nem sokat tudok róla, csak azt, hogy fájdalmas és igazságtalan. Azt, hogy a minap rámosolygok Zágonyi doktor úrra például, mert rövid életem folyamán valahányszor találkoztunk, mindig volt hozzám egykét kedves szava - aztán három nap múlva hallom, hogy többet már nem találkozhatunk vele. Hogy Kollár Pisti ismerős alakja újra és újra feltűnt sétáink során, mindig üdvözölt minket és én utánanéztem jellegzetes, otthonos figurájának - és most már őt sem látom többé Esztergom utcáin. Hát igazságos ez...? Igazságos az, hogy az ember ül a robogó vonat meleg biztonságában és esetleg a megérkezés perceit, az elkövetkezők tennivalóit latolgatja magában, vagy társalog útitársaival, vagy épp csak nézi az elsuhanó téli tájat és tán a várva vált Szentestére gondol - amikor hirtelen mindennek vége? Mindennek? Es az élet megy tovább. Eljött a karácsony, kinek örömteli, kinek fájdalmas - érdekes, hogy a karácsonyhoz a legszélsőségesebb érzelmek tapadnak. A veszteség, a hiány, a magány érzése ilyenkor sokakban elviselhetetlenné fokozódik, míg mások számára az év legbensőségesebb, legmelegebb estéje. Nagy volt a nyüzsgés városszerte már jóval az ünnep előtt, és karácsonyfát is korábban láttam, mint 24-én az otthonit. Mindig megcsodáltam a Városháza előtt fellámpázott nagy fát. Hamar eldöntöttem, hogy szeretem az ünnepeket. Persze erre már tavaly rájöttem, mikor október 26-án a szakadó esőben fel zarándokoltunk a Sötétkapuhoz. Büszke voltam -rá, hogy, bár voltak ott gyerekek, én voltam az egyetlen gyerekkocsis, én voltam a legfiatalabb. Gyertyát vittünk az emléktáblához és anyám mesélt nekem valamit, amit nemigen értettem, de megjegyeztem, mert egyszerre volt szomorú és örömteli. Csodálkoztam, hogy viszonylag kevés városi képviselőt láttam ott. Előzőleg, március 15-én még olyan picike voltam, hogy csak a helyi tévé rövid tudósítását láttam a városi ünnepségről - ott sem sok képviselő képviseltette magát. A polgármester úr, úgy tűnik, mindenütt ott van, de szerintem ez a természetes; inkább az a természetellenes, hogy a képviselők távoltartják magukat a városi ünnepségektől. Pedig azt hittem, szívügyük a város minden örömével, bajával, megmozdulásával. Nem baj, márciusban és októberben még a régi képviselő-testület működött, az újabb vélhetően aktívabb lesz ebben a dologban is. Reméljük, felelősen őrzik, ápolják kincseinket, tradícióinkat, hiszen több és jobb munkát ígértek, mint az előző testületé volt. Ezért nehezen akarom elhinni, hogy, mint édesanyámtól hallom, az Esztergom és Vidéke léte veszélybe került. Eddig ebben a lapban csak pusztuló, enyészetre hagyott anyagi értékeink fölött értetlenkedtem. Most pedig egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy az 1879-ben alapított Esztergom és Vidéke, amely 1986ban újraindíttatott és azóta hetente, kéthetente megjelenik ilyen vagy olyan tartalommal, most, alig tíz év után újra megszűnjön! Lehetséges lenne, hogy a képviselő-testület, amely saját tiszteletdíjául minden további nélkül megszavazott évi tizenhét millió forintot, sajnálna Esztergomnak erre a nagymúltú és egyetlen polgári lapjára kétmillió forintot költeni? Már régen tovatűnt a hó, fölengedett a fagy: simán kerekezem a korán jött tavaszban. Amely évszak a jövő jelképe, ahogy ezt már az oviban tudatni fogják velem a zengő verssorok... Azt is mondják, én, mi gyerekek vagyunk a jövő. Hát én nagyon szeretném, ha a város megőrizné nekünk ezt a lapot! Képviselő hölgyeink és uraink nyilván felelősen és széleslátókörűen tudnak dönteni nem csak a fontos gazdasági, de kulturális kérdésekben is. Én mindenesetre bízom bennük és remélem, eleltűnődgethetnek és ugyanennek a lapnak hasábjain a jövőben is! (Várady) TARTALOMBÓL A Városháza hírei A Zeiss-ügy hullámai Rendőrségi hírek Fórum Szenttamáson Tü/hír A szentgyörgymezei borverseny A máltaiak hálja Ismeretien adatok Helytörténeti írások Angol utazók Esztergomban Jó tanulók-jó sportolok Programajánlat Az esztergomi szőlőkultúra Előjegyzés Köszöntjük a tévéseket