Esztergom és Vidéke, 1995

1995-12-21 / 51-52. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 51-52.. SZÁM * MELLÉKLET IDŐLAPOZÓ FEJA GÉZA Folytatás az elözö oldalról Ennél az iskolánál tanítottam [Bányai] Kornéllal együtt Iskolánk valóban „senki földje" volt az állam engedélyezte, de anyagi támogatást egyik minisztérium sem nyújtott Az igazságügy azzal érvelt hogy nem tart fenn iskolát a kultuszminisztérium pedig azért tagadta meg a támogatást mivel az igazságügyihez tartozunk. Ez a magatartás fölötte jellemzi a kort Az iskola mégis élt gyerekek ezreit segítette biztosabb és nagyobb kenyérhez. Azokból a morzsákból tartotta fenn magát melyek a gyerekek ellátására kiutalt összegekből hullottak. De kéregettünk is. Midőn szaporodott a tanulók száma, Esztergom iskoláitól kértem kimustrált padokat így nyitottunk párhuzamos osztályokat A fizikai szertár tárgyait a feleségem eszkabálta. Tanítottam mindenféle tárgyat magyart, németet, történelmet még földrajzot is; ám hiányzott egy ideig Európa térképe, hát úgy rajzoltam fel óra előtt a táblára. Őskor volt ez, és akkor nem sejtettem, hogy hasonló próbák sorozata lesz életem; drámából drámába térek majd.(...) Nevelés a huszadik században (...) Döntő élményt jelentettek nékem a tábori évek, tanítványaim sorsán keresztül vehettem először mély pillantást társadalmi életünkbe. Kezdjük a Tüköri fiúkkal. Apjuk 1919-ben a direktórium elnöke volt Budapest egyik külvárosában, és természetesen börtönbe került Anyjuk belehalt a nyomorba meg a szomorkodásba, ezért a minisztérium mindkét fiút hozzánk utalta. János, a nagyobbik megfélemlített zákózott gyerek volt ijedten emelte föl többnyire lesütött tekintetét mintha folyton ütést várna. A kisebbik, a Pista azonban nem tört meg, ügyesen és bátran mozgott, ha pedig szükség mutatkozott, alaposan kinyitotta a száját. Mindenik tanár tartott egy fiút aki apró szolgálatokat végzett körülötte, és ezért állandó pénzjutalomban részesült Tüköri Pistát vettem magam mellé, mivel feltűnően ragaszkodott hozzám. A húszas esztendők derekán Babits Mihály házat és gyümölcsöst vásárolt az esztergomi Előhegyen. Alaposan becsapták, a házikó a vétel után egykettőre rogyadozni kezdett, akár a kártyavár, éppen eleget kellett költenie, míg lakhatóvá vált. Babitsék májustól a hűvös idő beálltáig a hegyen laktak. Háztartási alkalmazottat nem fogadtak, ezért az első itt töltött esztendő nyarán ana kértek, hogy válasszak nékik az intézetből ügyes, jóravaló és kellő gyakorlati érzékkel rendelkező fiút aki segít a ház körül, és bevásárol. Nyárra elutaztam, Tüköri Pista azonban az intézetben maradt hiszen szegény legfennebb a váci fegyházba utazhatott volna az apja után, ezért beszerveztem őt Babitsékhoz. A tizenhárom esztendős és jogos lázadással telített fiút szépen kioktattam, hogy híres íróhoz, kivételes szellemhez és jó emberhez kerül, viselkedjék tehát ilyen értelemben. Nemsokára azonban kiderült hogy Pista mindössze kétféle embertípust ismer: a magafajta elnyomottakat és azokat akik fölül, vagy legalábbis följebb vannak, tehát szükségszerűen nyomják az alattuk senyvedőket Társadalmi tudata nem is lehetett más, nem tudhatott finom megkülönböztetésekről, gondolkodásmódját nagyon keserves tapasztalatok és sohasem feledhető gyermekkori fájdalmak alakították. Nyilvánvaló lett volna, hogy amennyiben mód nyílik, Pista a maga gyermekmódján feltétlenül társadalmi igazságszolgáltatásra törekszik. Nyár végén visszatértem, és meglátogattam Babitsékat. Dicsérték a gyereket, de szavaikban bizonyos szorongást éreztem: - Nagyon elhatalmasodott a Pista feL. ettünk - mondogatták. Panaszukat túlzott érzékenységüknek tudtam be, mivel amúgy kiemelték a gyerek becsületességét egyenes jellemét bátorságát Elmúlt néhány nap, és történetesen ebéd után kapaszkodtam fel az Előhegyre. A kővetkező csendélet fogadott Babitsné mosogatott, Babits törölgette az edényeket Pista pedig nyugágyon hevert és regényt olvasott Gyerekfővel így intézte el a maga „osztályharcát", és így bűnhődött szegény Babits másokért. Szeptember elsején Pista visszatért Táborba, és ismét mellettem szorgoskodott Közvetve próbáltam meggyőzni Babitsékkal szemben elkövetett hibáiról: - Nézd, Pista - mondottam -, vélem szemben milyen jó és gyengéd vagy. Rám emelte okos, barna tekintetét: - Természetesen. Hisz a tanár úr is szegény ember. Nem folytattam. Ekkor vált tudatossá bennem, hogy nagy, egyetemes igazságok indulnak útnak a tömegek mélyéből, és érvényességük mellett a személyi igazságok eltöipülnek.(...) Szilveszteri kínrímológia Éjfélt ütött az óra már, Pezsgővel telt a hűs pohár. E hoszzú év ma véget ért Mely ádáz harc volt létedért Küzdöttél a médiáért És a nyugdíj-korhatérért, Tüntettél a Kossuth téren, Hogy ne maradj koldus-béren. Panaszkodott feleséged, Megdárgult az eleséged, Drágább már a tej a bornál, S munka csak a Relabornál. A tévédből bár dőlt a kvíz, Oly drága lett a gőz, a víz. Homlokunkon száz redő, Ha csönget kint a díjszedő. Zárd be inkább jól az ajtót S ne dobd ki a végrehajtót Ne játszd meg a gladiátort Kapcsold ki a radiátort, És spórold a kilowattot (Sötétben is adhatsz mattot.) S hogyha nem lelsz kincsesládát Add el anyád giccses házát Hirdessed meg gazos kerted! (Úgyis csak a kártyán nyerted.) Kérhetsz kölcsönt még apádtól, Vagy megválhaltsz vén Ladádtól. Úgy sincs pénzed tankolásra. (S nejednek sincs flancolásra. Most lett kész a protézise; Nincsen kedve beszélni se. Nem mintha ez nagy baj volna! Néha jobb, ha szót se szólna! Főzne inkább több ötlettel, S nemcsak krumplit töktöltettel!) Persze, te sem vagy már deli, A vécéd is kínnal teli. Emlékezz csak grósztatádra, S vigyázz jól a prosztatádra! Más örömed alig akad: Néha egy-egy finom falat, Egy jó cikk a századvégről Esztergom és Vidékéből. Halgass a bölcs Pálos úrra, Ne menj el az esti zsúrra, S ne bámuld a szomszéd lányát, Vedd meg lapunk új példányát! Tele jobbnál-jobb hírekkel: Találkozó az írekkel, Gyáravatás, autólopás, Gázbekötés, útfelbontás,... Gólt rúgott a Gádor Samu, Jól berúgott három zsaru, Feltűnt Haller úr, a derék, Eltűnt kocsidról a kerék, Olcsóbb most a sima velúr, Reklamál a Miavecz úr, S dr. Etter kifejtette, Hogy ezt ő már rég sejtette. Kárpátalji szegény lányok, Jóska bátyánk gondolt rátok. Összegyűjtött garbót százat Kelengyének való vásznat összegyűlt már sok csicsóka, avagy újabb szerkesztői komolytalankodás Három láda jó itóka, Adakoztak cirok-kefét, S van tíz csomag intim-betét. Hát ti, nagy és kicsi pártok, Mondjátok, most mit csináltok? Gyűléseztek, vitatkoztok? A koloncon osztozkodtok? Tenni kéne valamit már! Régen kiürült a kincstár, Ürességtől kong a kassza, S üres fejeknek sincs haszna. „Hé, naplopók! Mindent látok! Átok rátok, vak apátok!" így szólt ki az ajtaján Jó páterünk hajdanán. Talán megfogant az átka, Most sem rózsás, amit látna: Petyhüdt pór és gőgös gazdag, S öntetnek a méla maszlag. * Kérdi barátom, a serény: - Mennyi borod lett az idén? - Ne merengj el pincém titkán! Nem iszom most bort csak ritkán. Nem lelsz nálam telt hordóra, Elvitte a peronoszpóra. - Hallottam az anyosómtól, Szőlőd nem látszott a gyomtól. Ritkán ragadsz kapanyelet? - - Robotolok én eleget Munkát ad a képviselő, Postás, meg a díjbeszedő, Bekopogtatt vigéc, koldus, Gyámügyis és asztrológus. Szólnak hozzám bírák, papok, Süketek, bénák és vakok, Fűznek régi s mai lányok, S meg-meglopnak a zsiványok. Ráadásul fő a fejem, Mivel lepjem meg a nejem. Nem veszek én drágakövet Jó lesz majd egy Onagy-kötet!... Tőlem ne várjon Kánaánt!... Jaj, de unom már a banánt!" - Megvan-e még bankbetéted? Vagy már azt is mind felélted?" - Nyugdíj, kegydíj, pótdíj, segély, Mind nem elég, hogy jól megélj. - Szakmád gyakran kitüntetett. S kormányod most megbüntetett Néked húszezer is elég, S emelésnek öt százalék." - Szállnának le a toronyból, S élnének meg harminc rongyból!.. Horn és Bokros elégedett. De hogy mitől?! Ki érti ezt?! - Kérlek, hagyd az iróniát! Nem csípem a politikát... Béke, BÚÉK, malac farkaBolond, aki mást akar ma! * - Csodáltad az ősz aranyát? - Ó nem, csak a bősz Baranyát, (Városatyákkal küzd érted, Rigófüttyre fekszik s ébred.) ... No és Antalovics doktort! (Meggyógyított ő már sok kórt!... Bölcsen kérdez, ha nem dereng, Aztán leül, s tovább mereng.) Kedvencem a dr. Varga... - Törvényedet nem akarta, S míg vitatta hat tételét Elővette katéterét. - No és a jó bürgermejszter? - Hallottam őt szólni egyszer. Nagy jó urunk, 'hogy felállott, Mindnyájunk szava elállott Torvényhozó jó testület! Vitatkoztunk, s ím este lett Még mielőtt havazni kezd, Meg kell gyorsan szavazni ezt! * Kint a parton ültünk nemrég, És ma már ez mind csak emlék. Hó borult a tájra már, S vén szíved a bájra vár. Ne gondolj most búra, bajra! Tégy egy szelet húst a vajra! Most ne kívánd más nejét Inkább idd a hegy levét Edd a finom pontyot harcsát S hagyd békén a kontyos Marcsát! Otthon vár a nőd a hallba', S fogytán már erőd, te balga! Áll a bál és szól az ének, Száz petárda száll az égnek. Hullik s őszül gyér hajunk. Hörpints, úgyis meghalunk! Gyorsan száll e földi élet Kívánjunk hát boldog évet! Tölts, oly jó e móri bor! S rá se ránts, mit mond a Horn! * Ajánlás: Főszerkesztőm, kedves Tibori Néha kell egy bágyadt vigyor. Nem vágyom a parnasszusra, Poétái babérokra, Múzsám csak egy kancsal vágy volt Mosolyt vinni, ahol árny volt Döntsd el: öröklét vagy homály, Címoldal vagy szemétkosár! * Főszerkesztőm feltételezett válasza: Oly silány e költemény, S hogy jobbat írj, hiú remény. Jajj! De hát üsse kő! Jajj! De hát üsse kő! Döntsön a Nagyérdemű, Jó avagy csak férc e mű! A követ dobja ő! A követ dobja ő! Sz.B. Életfa-motívum kalotaszegi cserépen Balla András felvétele Horváthy Péter Felfedezések kora (Az egyetemi évek emlékeiből) Alkalmazott politikai gazdaságtan ,Egy kőbalta - két nyílhegy!" - magyarázza, Marx és Engels nyomán, Pégéedit a Politikai Gazdaságtant. Ez rendkívül érdekfeszítően hangzik: tudjuk megtanultuk - a modem szocialista társadalom megértése nem lehetséges a politikai-gazdasági alapok kellő ismerete nélkül! Az is igaz viszont, hogy néha kissé absztraknak tűnik az egyetemi oktatás. Ezértis hasznos a nyári gyakorlat: kimenni a nagybetűs ÉLET-be, kapcsolatba kerülni a valós társadalom ügyes-bajos dolgaival, problémáival! Sikeresen levizsgázunk; kitör a vakáció és hazautazunk. „Nyet! Bez paszport nye mózsna, paszport nélkül nem válthatom be a rubelt!" - magyarázza a dorogi IBUSZ kőszívű kisasszonya, immár harmadszor. A Továiis leveszi tányérsapkáját megtörli izzadó fejét és újabb rohamra indul. De hiába lengeti a százrubelest a kisasszony csak a fejét rázza. A kétségbeesett hadfit Dönci menti meg: ,Jöjjön utánunk!" mutatja neki. Remény csillan a ruszki szemében. Döncivel motorra szállunk és Esztergom felé indulunk, nyomunkban a zötyögő teherautóval. A Repülőgyárnál - onnan már látni a Bazilika kupoláját - lassítunk. Hátrafordulok: .jövünk!" - int vissza egy katona a ZIL platójáról. Beérünk a városba. A Hősök terénél balra fordulunk, aztán jobbra. Becsengetünk egy házba, de Pali a gyárban van. Most mi lesz? Szétcincál minket ez a teherautónyi orosz, ha hiába tiblondítjuk őket! „Dvanagycaty" - mutatja a tiszt. (Az IBUSZ-nál tizenhat lenne.) "Ezt nem lehet kihagyni!" - győzködjük Pali apját Végülis kifizeti. Már indulnak vissza, mikor befut Pali: „Micsoda, tizenkettő?!" - ugrik a teherautó elé, felháborodva. „Agyínnagycaty, egy fillérrel se több! Davaj gyengi)!" Megfagy bennünk a vér. összenézünk Döncivel: halott-halvány ő is. Meglepetésünkre a marcona felszabadító zokszó nélkül visszaad egy százast Sőt a katonák egészen fölvidulnak: „Más nem kell, pazsálujszta?" Pali épp hosszú külföldi útra készül. Gyorsan megalkuszunk: húszliter benzin, kannával=félliter Sztolícsnaja, üveggel! Igaza volt Marxnak: az elmélet próbaköve a gyakorlat!