Esztergom és Vidéke, 1995

1995-02-02 / 5. szám

Alapítva 1879-ben Újraindult 1986-ban es VIDEKE 1995. február 2. * POLGÁRI LAP * 5. szám Az „Esztergom és Vidéke" példányonként megvásárolható - a Gran Tours utazási irodában (Széchenyi tér 25.) - az ÁRKÁD Dohányboltban (Rákóczi tér, Árkádos ház) - a Babits Mihály Városi Könyvtárban - a Bánomi lakótelepi totózóban naponta 10-től 17 óráig, szombaton 8,30-tól 12,30-ig. Ára: 23 Ft Kell-e Esztergomnak saját lap? Az idén - újraindításától számítva - tizedik évfolyamába lépett Esztergom és Vidéke kis papírhajóját ismét magasra törő hullámok hányják-vetik. A (részben) új testület új költségvetés tárgyalására készül, friss erővel támad fel hát a régi kérdés szele: szüksége van-e az önkormányzó városnak - választott vezetésének és választóiknak - minden tekintetben saját, önálló lapra? A szél azonban most nemcsak helyből fúj. A 24 Óra című megyei napilap (szintén) új és dicséretesen ambiciózus főszerkesztője létre kíván hozni egy esztergomi szerkesztőséget (is). Ez nagyon régi terv, korszerű felújításban: természetes mai mozgatója a profit. A 24 Óra tulajdonosa egy nemzetközi sajtó-nagyhatalom, az Axel Springer cég, amelynek jól felfogott elemi érdeke a piacbővítés: a nagyobb példányszámban eladott lap, a jóval több előfizető. Eszköze az a befektetés, amely a városi szerkesztőség(ek) létrehozásához, a helyi melléklet(ek) előállításához szükséges. A Tatabányáról „kiküldött tudósítók" mellett mindenhol alkalmaznának egy helyben élő munkatársat. Közös újságírói-szerkesztői munkájuk eredménye lenne a melléklet, elsőként az esztergomi, amely - értesüléseink szerint— hetenként kétszer jelenne meg 4-4 oldalon. A 24 Óra előfizetői a laptestben kapnák kézhez, de Esztergomban (és vidékén?) különállóan is meg lehetne vásárolni. Hetilapunk négy oldalához képest négy oldal többlet: - nem is kérdéses, hogy ez Esztergom számára nyereség. Ráadásul (legalábbis egyelőre még így hírlik): közpénzből támogatást sem igényelnének hozzá, az önkormányzatnak tehát nem kerülne semmibe. Éppen ezért joggal vetődhet fel az igazi kérdés: járna-e valamilyen veszteséggel, ha tulajdonosunk, a képviselő-testület szüneteltetné vagy megszüntetné a város eddigi lapját, ily módon a ráfordított költségvetési támogatást is megtakarítva? Más megfogalmazásban: ilyen anyagi, technikai hátterű, profi munkaerővel működő, tőkeerős üzleti vállalkozás cirkálója mellett szükség van-e ugyanazon a vízen szerény papírhajónkra? Azaz egy esztergomiak által írt, Esztergomban szerkesztett, az esztergomiakhoz szóló, nem máshonnan irányított lapra?... Arra az értékrendre és tartalomra, amit a párt- és csoportérdekektől független „várospolgáriság" határoz meg?... A tényekkel megalapozott, mértéktartó vélemények cseréjének, a különböző érdekek nyilvános egyeztetésének bárki számára hetenként biztosan nyitva álló lehetőségére?... Szükség van-e arra az irányvonalra, amit kizárólag Esztergomban szabnak meg, illetve szabályoznak; mégpedig a 116 éve alapított újság hagyománya, együtt a városépítő közérdek jelenével és jövőjével, - a mindenkori hivatalos önkormányzat, közösen a helyi civil társadalommal: Önökkel. Talán mi is joggal gondoljuk úgy, hogy ezeknek az értékeknek, érdekeknek felismerése vezette a város tanácsát 1988-ban, amikor a lapot hivatalosan megalapította; és utódját is, amikor 1992-ben hozott határozataival vállalta a jogfolytonosságot. Ezen belül azt a laptulajdonosi kötelezettséget is, amely a fenti értékek, érdekek sajtó-szolgálatának anyagi támogatását jelenti, - szemben a pusztán piaci megmérettetéssel. Talán mi is joggal kérdezzük: a valóban nagyon szűkös - de főösszegében több mint kétmilliárdos - költségvetés megkövetelte takarékossági szemponton kívül, milyen egyéb érdek indokolhatja, hogy a képviselő-testület, „megszabadítva" magát a tulajdonosi kötelezettségektől, a tulajdonosi jogokról is lemondjon, vagy legalábbis azok gyakorlását bizonytalanabb alapokra helyezze? Avagy: hány tál lencséért érdemes eladni mindazt, ami értékben, érdekben mérve - a helyi történelem és a helyi nyilvánosság jogán - igazoltan Esztergom és az esztergomiak sajátja?... Lapunk sorsáról rövidesen a képviselő-testület dönt. Döntő kérdés: a lokálpatrióta megfontolás kerckedik-e felül: a várospolgári gazda-tudat, vagy az ún. „gazdaságossági" szempont? Amely utóbbi mögött egyéb (nem okvetlenül £<)'z-)érdekek is serénykedhetnek... Kedves Olvasóink, örülnénk, ha velünk együtt Önök is igényelnék, hogy ne Önök nélkül döntsenek. Ha Önök is elmondanák véleményüket, - akár lapunk hasábjain is. Amíg mód van rá, hogy közölhessük... A Szerkesztőség Megfiatalodik-e a százéves „öreg hölgy"? Dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő már öt éve felvetette az Esztergomot Párkánnyal összekötő, 1944 karácsonyán felrobbantott híd újjáépítését. Pozsonyban Agócs Zoltán hídmérnök 1988 óta tervezi a híd helyreállítását. Az elmúlt években sok jószándékú ötlet és javaslat merült föl, amelyekről az Esztergom és Vidékében is többször tudósítottunk. A helyi televízió úgyszintén rendszeresen foglalkozott e témával. Párkányban és Esztergomban is dolgozott a Híd-bizottság. Mindkét településen jótékonysági koncerteket szerveztek. Pozsonyban és Budapesten szintúgy. Esztergomot és Párkányt elválasztja a csonkahíd. Ha megépülne, a két régió állampolgárai nemcsak a szó fizikai értelmében, de egymás megértésében és megbecsülésében is közelebb kerülhetnének egymáshoz. Annak, hogy a világ legtermészetesebb dolgát, egy híd újjáépítését ötven éven keresztül „elfelejtették", politikai és gazdasági okai voltak. Esztergom az utóbbi években helyi, városi szinten képviselte a Mária Valéria híd ügyét. A közelmúltban Gyurkovics Sándor nyiltkozatára reagáltunk (1994. november 3.). Január 24-ére dr. Haller Zoltán szakértői értekezletet hívott össze Esztergomba, amelyen részt vett Gyurkovics Sándor, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára, dr. Kovács György Zoltán, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke, Ján Oravec, Párkány város polgármestere, Agócs Zoltán, a pozsonyi műszaki egyetem professzora, Udvari László, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója. Esztergom város polgármestere a Fórum a Mária Valéria hídért megbeszélés előtt nyilatkozott a televíziónak, de más elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a konferencián. Kimentette magát a párkányi térség országgyűlési képviselője is, aki ugyanabban az időben Budapesten tárgyalt. Ján Oravec bevezetőjében elmondta, hogy négy év óta foglalkoznak a híd újjáépítésének ügyével, konkrét terveket dolgoztak ki. Szlovákia e híd ügyét miniszteri szinten intézi, s jó volna, ha a magyar fél is hasonlóan foglalkozna a megoldások keresésével. A vízszint sokáig vitatott kérdésére már megfelelő műszaki megoldást találtak. A szükséges pénzek előteremtésében gondot jelent, hogy magyar részről koncessziós változatban gondolkoztak, de Szlovákiának hoszszú ideig nem volt koncessziós törvénye, ám ez a probléma mára megoldódott. Szlovákia állami szinten, esetleg állami költségvetésből is hajlandó a híd költségeinek felét vállalni. Természetesen PHARE-segély is szóba jöhet - javasolta a párkányi polgármester. Agócs Zoltán professzor elmondta, hogy a két hídbizottság öt megoldási tervezet közül végül a régi híd felépítése, mint legcélszerűbb javaslat mellett döntött. „Híd legyen, ne szöveg!" Elmondta, hogy a pozsonyi elképzelések az Uvaterv tanulmányával nagyrészt azonosak, a két program összekapcsolható. 400-400 millió forintra becsülte a híd költségvetéseit, amelynek több mint száz éve épített pillérei még hosszú évtizedeken keresztül szolgálhatják a gyalogos* és személygépkocsi-forgalmat. Esztergom városa részéről Balázs László főépítész és Homor Kálmán nyugdíjas főmérnök számolt be az eddig végzett munkáról. Kovács György Zoltán jelezte, hogy a Mária Valéria híd ügyét nemcsak esztergomi, de megyei feladatnak is tekinti és a szakminisztériuAz elmúlt hét bizonyára a fenti címen vonul majd be a Mária Valéria híd nagykönyvébe. Helyi, országos és nemzetközi szinten egyaránt szóba került a híd újjáépítése. Jó tudni, hogy Esztergom és Párkány lakosságának évekkel ezelőtt kezdődött küzdelme végre szét tudta feszíteni a lokális kereteket. A híd ügyét elsősorban az újjáépítés jelentőségét felismerő dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő politikai fáradozásának eredményeként sikerült a Horn-Meciar kormányfői találkozó napirendi pontjai közé felvetetni. A lakonikus rövidségű sajtótájékoztató ugyan csak annyit mond, hogy „a kormányfők áttekintették az esztergom-párkányi híd újjáépítésének lehetőségét", de ez reménnyel tölthet el bennünket, hiszen immár legfelsőbb szinten is kitapintható a pozitív szándék. „Megvalósítható-e a híd, mely a jövőbe vezet?" E címmel szervezett tanácskozást január 25-én a budapesti Hotel Gellért különtermében a Rákóczi Szövetség, a Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány és a Magyarok Világlapja Szerkesztősége. Mintegy százan, szakemberek, főhatósági és társadalmi szervezetek, valamint a kulturális élet képviselői és több polgármester tett eleget a meghívásnak. Az országos sajtó, bár kivétel nélkül minden napilap meghívást kapott, nem tanúsított különösebb érdeklődést a tanácskozás (vagy a téma?) iránt. Párkányt Ján Oravec polgármester és Himmler György, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, Esztergomot dr. Etter Ödön, a városfejlesztési bizottság elnöke és Homor Kálmán mérnök, a Hídbizottság elnöke, a Rákóczi Szövetség megyei A híd-diplomácia nagv hete szervezetét e sorok írója képviselte. A tanácskozást Katona Szabó István író, a tájékoztatási alapítvány ügyvezető elnöke nyitotta meg; a miniszterelnök nevében Tóth András, a Miniszterelnöki Kabinetiroda főnöke, Kovács László külügyminiszter, Lotz Károly közlekedési miniszter és dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő levélben köszöntötte. Ján Oravec és Etter Ödön Párkány és Esztergom lakosságának a híd újjáépítéséért tett eddigi erőfeszítéseiről, a két város hídbizottságainak eddig elért eredményeiről és az önkormányzatok határozott hídépítési szándékáról szólt, majd Homor Kálmán mérnök a műszaki megvalósíthatóság kézenfekvő lehetőségeit ismertette a jelenlévőkkel. Az önkormányzatok és a hídbizottságok az előkészítés és szervezés területén elvégezték a döntéshozatalhoz szükséges munkálatokat. Most már csak a politikai akaratnyilvánítás és mintegy 800 millió forint hiányzik ahhoz, hogy a híd megépülhessen. Ez utóbbi költség elenyésző összeg ahhoz képest, amibe egy új híd megépítése kerülne! - fejezte be tájékoztatóját Homor Kálmán. A sok hozzászólás közül hely hiányában csak a legfontosabbakat van módunk közreadni: Balogh József, a Ganz Acélszerkezetek Gyára vezérigazgatója a száz évvel ezelőtti hídépítő cég jogutódaként ajánlkozott a Mária Valéria híd rekonstrukciójára. „Nemcsak számlázni, hanem adni is akarunk" mondta, jelezve azt, hogy esetleges megbízás esetén jelentős árengedménnyel vállalják a híd újjáépítését. Hasonlóan fontos felajánlást tett Bretz Gyula, az Uvaterv vezérigazgatója, aki a megvalósítás első fázisaként az építés engedélyezési tervdokumentációjának elkészítését a tervező vállalat nevében ingyenesen vállalta el. (Folytatás a 3. oldalon) Kevesebben utazunk Miért drágul a helyi közlekedés? A Vértes Volán Rt. a képviselő-testülettől a helyi autóbuszközlekedés díjának módosítását kérte. A testület a Városfejlesztési Bizottság javaslatára csak részben tett eleget a kérésnek. - Mi indokolja a díjak emelését? Kasza József, a Vértes Volás Rt. főmunkatársa: - A térség rossz gazdasági helyzete, a növekvő munkanélküliség és az emberek elszegényedése miatt az utasok száma folyamatosan csökken. A menetjegyes, illetve az egyvonalas bérletes forgalom hullámzása kiegyenlíti egymást. Nyári időszakban a menctjegyes forgalom növekedése és a bérletesek csökkenése volt megfigyelhető. Nem számottevő a tanulói és a nyugdíjas bérletek számának csökkenése. De észrevettük, hogy szeptembertől kevesebb diák utazik a helyijáratokon, mint korábban. Ez számunkra veszteség, mert jelentős árkiegészítést kapunk az államtól. A menetdíjakból 26 millió, a bérietektói 20 millió forint bevételünk volt, a kiadásaink viszont 45 millióra rúgtak. Nyereségünkből három Rába motor lecserélését határoztuk el - korszerű D 10-es típusra. Kettő már megérkezett és kielégítően üzemel. Új autóbusz beszerzésére nincs pénzünk, így a meglévők műszaki állapotának megőrzésére törekszünk. Az 1995-ös költséggazdálkodásunkat befolyásolja a gázolaj és az egyéb energia (villany, gáz, szén) drágulása, az anyagköltség, az import növekedése , a bérköltség változása, mellyel a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási díjak, továbbá a munkaadói járulék növekedése is együtt járnak. Üzemi önköltségünk átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Ha költségeink növekedését nem követte volna a díjak emelése, akkor vagy az önkormányzattól kértünk volna támogatást, vagy kénytelenek lettünk volna a járatok számát csökkenteni. Ez mindenképpen visszalépést jelentett volna. A február elsejétől életbe lepett tarifák: vonaljegy elővételben 30 forint, vonaljegy az autóbuszon 35 forint, egyvonalas bérlet 600 forint, összvonalas bérlet 900 forint, diák és nyugdíjas bérlet 225 forint. Az átlagos emelkedés 25 százalék. Legutóbbi adataink szerint 996 utas egyvonalas és 468 utas összvonalas bérletet váltott. Javasoltuk a képviselő-testületnek, hogy a pótdíjak meghatározása során az egységesítésre való törekvés érdekében az alábbi szabályzatot hagyja jóvá: Pótdíjat fizet az az utas, aki utazása alkalmával érvényes menetjegyet vagy utazási igazolványt felmutatni nem tud, illetve valamely kedvezményt jogtalanul vesz igénybe. A pótdíj összege 1.200 forint. A pótdíjat a menetjegy árán felül kell fizetni. A pótdíj összege 800 forint, ha az utas kézipoggyászként nem szállítható tárgyat visz az autóbuszba, ha a járművet beszennyezi. Ha az utas a megállapított pótdíjat 8 napon belül nem egyenlíti ki, akkor a pótdíj 2.600 forintra emelkedik. (Pálos)