Esztergom és Vidéke, 1995

1995-10-19 / 42. szám

3 ÉRDEKEINK ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 30-31. SZAM VISSZATEKINT 0 Tábori krónikák 5. ,Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék" Az Esztergomban járt kárpátaljai gyerekek técsői szüleinél tartózkodva, meglátogattuk Huszt várát. A várat az enyészet már régóta fojtogatja. Hamvas szeder, fodormenta, csipkerózsa, ebszőlőcsucsor, mogyoróbokor tenyészik a romok között. A történelmi múlton elmerengve, gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Munkácson a Rákóczi-szabadságharc fellegvárát, Munkácsy Mihály szobrát és szülőházának helyét kerestük fel. Egy egész napos autóbusz-kirándulás alkalmával - Rahó és Kőrösmező festői vidékén át, - az ezeréves határnál elértük a fenyvesekkel ékes Tatár-hágót. E hágó, nevében, a tatár betörések emlékét őrzi. Innen a Hoverla és a Pietrosz 2000 m-nél magasabb csúcsainak lenyügőző látványa tárult elénk. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Esztergomi Csoportja szervezésében, augusztus 21-től 25-ig tartózkodtunk Técsőn. Szállásunk az egyes családoknál volt. Técső a Tisza partján, a román határnál fekszik. Ukránok, magyarok, oroszok élnek itt, egymást megértő békességben. Mintegy négyezer a magyarok száma. Van római katolikus, görög katolikus és református temploma. Hollósy Simon festőművész a század elején művésztelepet hozott létre Técsőn. Itt festett és tanított 1904-től 1918-ig (haláláig). Emlékét ma is ápolják. Kossuth szobor is van a városban. Esztergomból három család 11 fővel (6 felnőtt és 5 gyermek) vett részt ezen a családok közötti találkozón. Befogadó házigazdáink - a nehéz anyagi körülmények ellenére - szívélyes vendégbarátsággal fogadtak és bőséges ellátást biztosítottak részünkre. Köz- és magánadakozásból származó gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket is vittünk magunkkal. Ezeket a római katolikus plébánián adtuk át a jól ismert, kedves Anikó nővérnek. A lakosok közül sokan járnak ide gyógyszerért. Láttuk a receptekkel a kezükben sorban álló embereket. A városban - éppúgy, mint máshol is - igen nagy a munkanélküliség. Akinek családi háza és kertje van, törekszik annak jó kihasználására. Gyakori a fóliás zöldségtermesztés, évenként többszöri hasznosítással. A gyümölcsfélék közül leggyakoribb: az alma, körte, dió. Egy nálunk már régen elfelejtett, ellenálló magyar almafajta, a Sikulai télialma is megtalálható kertjeikben. Nagyon sok háznál láthatjuk a fémvázas tartószerkezetre felfuttatott, nagyfelületű bejárati szőlőslugast. Legnagyobb mértékben a direkt termő Izabella (labruska ízű) szőlőt termesztik. Ez adja az étkezési szőlőt és a bort is. Megszokták, szeretik az ízét. A mi házigazdánk, Mátyás Sándor kertjében is van ilyen nagy kiterjedésű lugas, több tőkéből kialakítva. Tavaly, három mázsa szőlő termett rajta. Kertjében Jonathán és Sikulai almák teremnek. A családi házban a szülők a nagyszülőkkel együtt laknak. Közösen malacot, nyulat nevelnek és tyúkokat tartanak. Ilymódon oldják meg legtöbb helyen (ha erre mód van), a család gyümölcs-, hús- és borrellátását. Altalános, hogy a gyümölcsfákat, szőlőket nem permetezik, vegyszert nem használnak! Ennek több oka is van. Jóízű, ismert és értékes a técsői alma. A küföldiek is felfigyeltek erre, biogyümölcsként tartják számon. A munkanélküliség egyeseket arra ösztönöz, hogy messze északra utazzanak néhány hónapra, ahol hatalmas mezőgazdasági területeken vállalnak idénymunkát. A bérüket terményben kérik. így biztosítják sokszor a kenyérgabona, a cukor és a kukorica iránti szükségletüket. Kárpátaljai tartózkodásunk során (a Munkácson dollárért bérelt autóbuszon), ukránul és magyarul jól tudó idegenvezetőnk, nagy hozzáértéssel adott tájékoztatást minden nevezetes látnivalóról; történelmi eseményekről, évszámokról, építészeti, néprajzi és gyakorlati tudnivalókról. Köszönet érte! Ami Técsőn és másutt láttunk, azt a hitet erősíti bennünk, hogy jóakarattal, szorgalommal, összefogással a nehéz időkben is helyt lehet állni és előbbre léphetünk. Kölcsey Ferenc 1831-ben írt Huszt című versének utolsó sorai (a mi belső megújulásunkra), ma is élő üzenetet közvetítenek: ,Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!" Klotz József Meghalt Szálkái Ferenc tanműhely vezető A volt Labor Műszeripari Müvek utolsó tanmühelyfőnöke volt Szálkái Ferenc. Éveken át sok száz diák tanulta meg és szerette meg a keze alatt a vasipari, műszeripari szakmát. Szálkái Ferenc és oktatói sokat fáradoztak a munkásutánpótlás nevelésében. A vállalat felszámolásával egyidőben tört rá betegsége is, és most 54 éves korában érte utol a halál. Családja, volt tanítványai, oktatói, a Labor MIM volt dolgozói gyászolják. Temetése október 20-án, pénteken 14.30-kor lesz a Belvárosi Temetőben. Gondok az egészséges Minden pedagógus és szülő közös vágya: egészséges fiatalok nevelése. Ezért az iskolák fontos feladatuknak tekintik a tanulók egészséges életmódra nevelését. Mindezek ellenére megyénkben egyedül az esztergomi Petőfi Sándor Altalános Iskola csatlakozott „Az Egészségesebb Iskolákért" mozgalomhoz - olvashattuk e lap hasábjain. (1995/38. sz.) Mi lehet az oka? Talán a közömbösség, a tenniakarás, a lelkesedés hiánya? Nem hiszem. Inkább az, hogy jól ismerve a realitásokat, aggályok merülnek fel e szép és nemes program megvalósítását illetően. Mert nem beszéltünk addig pl. korszerű, egészséges táplálkozásról tanulóinknál, amíg a diákétkeztetés gondokkal küzd az infláció és a nem megfelelő finanszírozás miatt. Hiába építjük be a nevelési- és oktatási tervbe az egészséges életmódra nevelés elemeit, ha az nem realizálódik, ha hiányzik a gyakoroltatás. Hisz nap mint nap tapasztaljuk, hogy tanulóink az iskolai büfében nem tejet, hanem kólát, édességet vagy rágót vásárolnak. Igen sok tanulónál nem beszélhetünk egészséges életmódról a túlzott szülői elvásárok, - (négyest nem vihet haza pl.) az erős teljesítmény orientáltság, tanulói túlterheltség, különórák stb. miatt. Magas vérnyomás, fejfájás, szorongás jelentkezik sok tanulónál. Mozgásszegény világban élünk. Tanulóink keveset mozognak. Ülnek az órákon, a délutáni foglalkozásokon, napköziben, majd otthon a tévé és a videó előtt. Hányszor beszélünk osztályfőnöki órákon a testmozgás fontosságáról! Mindhiába. Tanulóink tudják a jót, de nem teszik. életmódra nevelésben S itt szólnom kell a szülők felelősségéről is. Értékrendjükben előbbre kerül a márkás holmik megvásárlása gyermekeink számára, mint a közös hétvégi mozgásban és élményekben gazdag családi szabadidős program. S ez nem mindig pénzkérdés. Sokszor inkább szemléletbeli változásra lenne szükség. Hiszen mi, az „Ép testben ép lélek" elv alapján egészséges gyermekeket szeretnénk nevelni. Sok iskolánál jelent gondot a feltélelek hiánya: nem minden helységben adottak az úszásoktatás feltélelei, s a rendszeres uszodába járás sem. Főleg a kisebb településeken gond ez. A tornatermek a legtöbb iskolában hétvégeken zárva vannak nevelői felügyelet hiányában. A táborozás költségei drágulnak. Egyre kevesebb gyermek tudja megfizetni a magas összeget. így szorulnak ki a közös élményekből, abból, hogy megismerjék hazánk szép tájait. Az állam egyre inkább a szülőkre hárítja a különböző pedagógiai szolgáltatások költségeit, s így a szülők sokszor erőn felül is fizetnek. A nevelők nem megfelelő anyagi megbecsülése, a különórák vállalása, túlterheltségük nem teszi lehetővé, hogy többet túrázzanak, s hogy több szabadidős programot szervezzenek tanítványaiknak. Úgy érzem, hogy mindezek a gondok nem szolgálják tanulóink egészséges életmódra nevelését. Nem szabad belenyugodnunk. Társadalmi összefogásra van szükség. Tennünk kell érte, hogy előrelépés legyen ezen a téren, hogy valóban egészséges nemzedék kerüljön ki kezeink alól a nagybetűs ÉLETBE. Törőcsik Jenőné HIBA-ROVA(R)T-GYUJTO Már nagyon régen volt, hogy utoljára önkritikus közszemlére állítottuk ki rovatunkban szerény lapunk legtolakodóbb sajtóhibáit. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy szorgos gyűjtésükről letettünk volna. íme hát két hónap la-_ jxjldalairól a legbosszantóbb rovarok, amelyek főként az általunk - helyesen - közölni szándékozott neveket lepték el. Az ismert művészettörténész Wehner Tibor nevét Wechner-nek írtuk (aug.17., melléklet II.), Madarasné Benedek Anikó nevét Madarászné-nak, a Bűbe becenevet - Horváthy Péter emlékiratában - Buke-nak, a Nautica boltot Naturá-nak neveztük el. (Mindegyiket az aug. 24-ei számunkban.) Körösi Márk, az egyik kassai vértanú neve Körösy-ként jelent meg (szept. 14.), a filozófus Kis János pedig Kiss vezetéknévvel (szept. 21.). Ugyanennek a számnak a mellékletében egy köszönetnyilvánítást a nyári rendezvények támogatásáért a Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottság aláírásával publikáltunk, holott feladója az Esztergomi Várszínház Alapítványának kuratóriuma volt. A legutóbbi számunkban a Hell szakközépiskola igazgatóját, Kora Antalt ,.kereszteltük át" Kará-ra, - abban a cikkben, amelyben az iskola udvaráról eltűnt, őzcsaládot ábrázoló szobor után nyomoztunk. A szerkesztői megjegyzésben felsoroltunk még néhány hiányt, amelyeket a városunk közterületein szorgoskodó illegális fémgyűjtők (vagy „műgyűjtők"?) okoztak. Sajnos nem vettük észre időben, hogy számítógépünk egy szemtelenül tréfás kedélyű bogara felfalta a lista végét. Most közöljük a teljes felsorolást, azzal a felemás örömmel, hogy legalább ezt a hiányt módunk van pótolni. ,y4 múlt év folyamán eltűnt a sötétkapui sortűz áldozatainak névsorát megörökítő névtábla két alsó díszcsavarja, a Balassa-család címere nagy katonaköltőnk szobrának talapzatáról, és immár a Belvárosi temető Majer István-síremlékéről is (örökre?) hiányzik a tudós kanonok domborművű arcmása. (A Szerk.)" Október 20-án 18 órakor TÁNCHÁZ nyílik a Szabadidőközpontban. Vezeti: Szénási Attila A foglalkozások programjában - minden pénteken 18 órától - a szabad táncoláson kívül néptánctanítás is szerepel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk ! A Féja Géza Közösségi Ház gyermekszínházi bérleti sorozatának első előadása október 21-én 11 órakor a Hell József Károly Szakközépiskolában: Mátyás király tréfái. A bérletek ára négy előadásra 400,-Ft, az egyes előadásokra 150,-Ft-os áron a helyszínen válthatók belépőjegyek. Onagy Zoltán Nap 8. '89 márciusa óta diszponálok egy 56-os naplórészlet felett. Október 7-én, vasárnapon kezdődik, november 28-án zárul, amikor már mindennek vége. írója tizennyolcéves egyetemista lány, aki utcákon bujkálva, kollégiumi ablakból leskelődve követi a harcokat, hallgatja a pletykákat, a rémhíreket, a SZER hülyítő helyzetelemzéseit, a Magyar Rádió hol ködösítő, hol csak szerencsétlen és tanácstalan közleményeit, olvassa az újságokat, naponta regisztrálja a történteket. Friss, okos, szorongó, lelkes, rémült, hitehagyott, borzongó, elkeseredett, aggódó, végül szomorú, mint az adott történelmi helyzetben száz és százezren. '89 márciusa óta hol ezen, hol azon a polcon fekszik, tudok róla, mégis véletlenül kerül a kezembe, amikor már szörnyülködve nézem, mi az istent csinálnak ezek az idióták dédelgetett, túlhistorizált, túllirizált legendámból, 1956-ból. '89. június 16-ra - Nagy Imre temetés - azért még jut valami fenséges és hihetetlen. A makogás, motyogás, nyíltszíni ,jaj, csak nehogy valami bajunk legyen ebbőT sasszézás mellett Orbán Viktor belebődül a Kossuth térbe, és tisztán, világosan érthetően kimondja kilencmillió magyar magában régen megfogalmazott gondolatát: Menjenek már a francba. Megismételhetetlen pillanat. (A 970 000 párttagot, reformkörösöket, szakadárokat, hívőket, konzervatívokat nem adom hozzá a kilencmillióhoz.) Ezzel aztán vége. Vége ötvenhatnak. A cél az, ki mond nagyobb magyart, ki habzik jobban, ki harcolt sziklakemény Anteusként, kinek adott több kitartást édesanyukája, a drága magyar haza. Fél- és egész napos televíziós közvetítések a szónoklatokról, főhajtásról, kitüntetésekről, rehabilitációról és átkozódásról, vonulásokról és szájtépésről. A Párt harmadik-negyedik-ötödik vonala, megszagolva a soha vissza nem térő lehetőséget, élre perdül, megcsillantja képességeit. Ezt isszuk azóta is. Most csend lesz - érthető okokból. Ez sem nagy dicsőség, erre sem lehetünk büszkék. Persze egy utódpárttól elfogadható, ha nem ugrik páros hátraszaltókat a „sajnálatos októberi események" évfordulóján. Egy oldalazó napló Bár valami ünnepre, valami felemelő szépre, éltetőre mégiscsak szüksége volna az országnak, ezt nem teheti meg a Fradika menetrendszerűen. (Ha az előzetes látvány nem csal, üvölt majd mindenki helyett egy Nemzeti Szövetség Magyarországért Egyesült című kis csapat: Hasznos Miklós, Schamschula útbáró, Torgyán budai ügyvéd, édes Csurka, Horváth Béla tűzmester.) Vissza az egyetemista lány naplójához. Rendszerint ilyentájt szedem elő, hogy megnyugtasson, jelentenek a dolgok mást is, nem pusztán azt, amit ezektől látunk. Három bejegyzés október huszonharmadika előzményeiről: ,A XX. kongresszus szele úgy tört be hazánkba, mint a friss levegő. (...) Van, aki bizonygat: Ilyenek a kommunisták, nem megmondtam? Van, aki úgy érvel: Legalább ne kiabálnák ki ország-világ előtt, még majd azt mondják, ezek a tökkelütött magyarok még a saját államukat se tudják vezetni! Van persze aki csöndben azt mondja: Tetteket, ne szavakat/" Rajk-temetés: „... Es tömeg, végtelen sok ember. Lopva figyeltem a melleltem állókat, és igyekeztem kitalálni, hogy kit mi hozhatott ide. (...) Mély csönd volt és érzelemtől csordultán hallgattam a beszédeket, közben sajnáltam, hogy nem vagyok férfi, és így nem vehetem le a kalapom az Internacionálé és a munkás-gyászinduló hangjaira. Az összes beszéd közül Münnich Ferencé tetszett a legjobban: Neki nem adatott meg a hősi halál - mondta Rajkról, - öt a személyi kultusz mocsarából előkúszott szadista gyilkosok pusztították el. (...) Közben fújt a szél, hideg volt és sár. Nagyon fáztam. Ereztem, hogy a mellem teljesen áthidegszik, de azért kitartottam egészen a beszédek végéig." A Parlament előtti nagy tüntetés estéje: „ Közben végre megérkezett Nagy Imre. A nép nem hitte el, hogy ő az. Elölte valaki kijött az erkélyre, és a Nemzeti dalt szavalta. Akkor mindenki elcsitult, a refrént az egész tér mennydörögte rá. Az utolsó előtti versszaknak csak három sorát engedték elmondani s a lemossuk a gyalázatot megint mindenki egyszerre kiáltotta. Megrendítő volt."