Esztergom és Vidéke, 1995

1995-10-12 / 41. szám

ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 41. SZÁM Szeptember Az ősi városrészek csatlakozásának szimbolikus megerősítése a centenáriumi emlékülésen Török József mint Szenttamás városrész képviselője: „(...) Adózzunk néhány másodpercig fejet hajtva mindazok emlékének, akik a vá­rosegyesítés áldozatos és fáradságos munkájából annak idején kivették részüket. Talán nem szerénytelenség tőlem, ha megemlítem, hogy 1895-ben szenttamási képviselőként közöttük volt néhai nagyapám is.(...) A feljegyzések és az éves költségvetések száz év távlatából is tanúsítják: elődeink kevés pénzből is sokat tettek, hogy szebb legyen a város és szebb legyen Szenttamás is. Utak, utcák kövezésével, kutak létrehozásával és gondozásával, majd villanyáram bevezetésével, vízvezetékrendszer kiépítésével bizonyították eltökéltségüket, s így az eredmény nem maradt el. Azonban száz év is kevés volt, hogy a nagy feladatokat mind megoldják, így bőven maradt számunkra is megoldandó feladat. Igen Tisztelt Képviselő-testület ! Polgármester Úr ! Ilyen reánk váró feladat megoldásához tegyük meg mi is az első lépéseket! E felemelő percben mindnyájukat arra kérem, segítsenek, hogy a belvároshoz közvetle­nül kapcsolódó Szenttamás legyen mielőbb ékessége, Rózsadombja Esztergomnak! Ehhez most, száz év elteltével is összefogásra van szükség, mert egy képviselő csak akkor tudja betölteni hivatását, valóra váltani céljait, ha a képviselő-testület nem csak szavakkal, hanem egyesült erőfeszítéssel, tettekkel is támogatja a jogos kérést.(...)" VISSZATEKINTŐ Tábori krónikák 4 Szeptember 28-án A 100 éves város, a 100 éves híd című kiállítás meg­nyitóját koszorúzás követte. A Duna Múzeumból küldöttség indult a Belvá­rosi Temetőbe, hogy Esztergom mai lakosainak nevében a városegyesítés öt vezetőjének - Helcz Antal polgármesternek, Maiina Lajos helyettes polgár­mesternek, Földváry István tiszti főügyésznek, Kruplanicz Kálmán főispán­nak és Frey Ferenc parlamenti képviselőnek - a sírjánál tisztelegjen. (Ké­pünkön elöl Takács Márta jegyző és Lengyel Károly képviselő.) A n. Országos Pasztell Biennálét október 5-én Vigh Tamás szob­rászművész nyitotta meg. A zsűri döntése alapján a Komá­rom-Esztergom Megyei Önkor­mányzat és a Kernstock Károly Alapítvány díját - mint fődíjat ­Mohácsi Sándor, Esztergom Város díját Kemp Zsuzsa, a Magyar Alko­tóművészek Egyesületének díját Mészáros Katalin, a Képző- és Ipar­művészeti Lektor díját pedig Ku­dász Emese nyerte el. Andráskó István - a tatabányai Papp Albert társasá­gában - október 5-én Skóciába uta­zott. A két festőművész képeiből kulturá­lis csereprogram keretében Komárom­Esztergom megye testvérmegyéjében, Midlothian tartományban október 8­án nyílt kiállítás. A lapunk állandó munkatársaként is pub­likáló Muzslai Zsitva Ágnes tollából, Ületve szerkesztésében egy kisfüzet látott napvilágot Mindszenty József hercegprímás 1945. októ­ber 7-ei esztergomi székfoglalásának 50. év­fordulója alkalmából A kiadvány, amelynek megjelenését az Esztergom Barátainak Egyesülete, a Computer's ATEK és a RELA­BOR Kft. támogatta, mutatvány egy nagyobb kötetre való anyagból Elhunyt vagy élő kor­társak (Bojtor Sándorné, dr. Bády István, dr. Zeöke Pál, Éliás Erzsébet, Belánszky László és felesége) visszaemlékezéseit és a Szabad Esztergom című újság cikkeit közJL (Ennek alapító-szerkesztője, Muzslai Zsitva János az emlékfüzet szerkesztőjének édesapja volt) A később - reméljük - szintén megjelenő tel­jes gyűjteményben kapnak majd helyet a her­cegprímás életének, tevékenységének eszter­gomi időszakát bemutató, nagyrészt máig publikálatlan irattári dokumentumok. Ezeket Muzslai Zsitva Ágnes 1988-1993 között gyűj­tötte össze, amikor a Prímási Levéltár alkal­mazottiaként különböző papi hagyatékokfel­dolgozását végezte. A most - Koditek Pál előszavával - ki­adott válogatás a Gran Tours Utazási Iro­dában 100 Ft-os áron megvásárolható. Egy rendőrségi hír nyomán Az eltűnt őzcsalád No, nem az erdőből tűntek el, nem is saját lábukon mentek odébb! Egy díszkút tetején álltak, bronzba öntve, legalábbis még a múlt hét elején. Sok mindent loptak már el Esztergom­ban. Szobrot - úgy tudom - még nem. Most erre is sor került. A rideg rendőrségi hír hallatán felke­restük Kertvárosban a Hell szakközépis­kolát, a különös bűntény színhelyét. Kara Antal, az intézet igazgatója tájékoztatott a történtekről. A mintegy másfél méter magas bronz szobor-kompozíció - egy kicsinyét szop­tató őz - a hajdani Ipari Minisztérium ajándékaként került az iskolához. Az is­kolaépület előtt lévő márvány díszkút te­tején állt évtizedek óta. Súlya 3^1 mázsa lehetett. Elszállításához több ember és valamilyen teherautó kellett. A kapu la­katját lefeszítve hatoltak be az udvarra a szerdára virradó éjszakán. Különös, hogy - bár a szobor leszerelése és elszállítása nem történhetett zaj nélkül, - senki sem hallott semmit. Azt gyanítjuk, az akció megrendelésre történt. Szobrunk azóta talán egy rózsadombi villa kertjében díszeleg, de valószínűbb, hogy beolvasz­tásra került, hiszen a szobor mint nyers­anyag is igen értékes. Folyik a rendőrségi nyomozás, lehet, hogy eredményt is fog hozni, hiszen a szobor kicsinyített mása a tulajdonukban van, s ennek körözött fényképe segítheti a felderítést. Sz.B. Megjegyzés: Amint Ráday Mihály mű­sorából régóta tudjuk: „Időnként városvé­dő Pallos Athene kezéből is ellopják a lán­dzsát".^ Amint az utóbbi években ország­szerte és városunkban is egyre inkább ta­pasztalható: mást is, úgyszólván mindent ellopnak az őrizetlen közterületekről, ami színes fémet tartalmaz Az illegális fém­gyűjtők (vagy „műgyűjtők"?) számára ezek csak - több-kevesebb fáradsággal ­elmozdítható, beolvasztható és/vagy elad­ható tárgyak; közösségi értékükre termé­szetesen nincsenek tekintettel A múlt év folyamán eltűnt a a sötétkapui sortűz ál­dozatainak névsorát megörökítő névtábla két alsó díszcsavarja, a Balassa-család cí­mere nagy katonaköltőnk szobrának ta­lapzatáról, és immár a Belvárosi temető PETŐFI SÁNDOR ANYANYELVI KLUB KJIYE yrOPCbKOÍ PlflHOÍ MOBH ÍM. WAHflOPA IIETEOI [a UA-295800 Rahó / PaxiB, Borkút n. / Byji. BypKyr 65. 8 + 7 03 1 32 22-341 Kelt / J\&tá, iktatószám / Ne: Rahó / PaxiB, l n f) l;>. nu {;iuu-:tua 2\\. 1995. augusztus 28. Kedves Józsi Bátyám! Tegnapelőtt este, 26-án érkeztem haza a másik nyaraló csoporttal Deszkről, ahová Esztergomból egyenesen utaztam a gyerekek után. Ezért csak most tudok írni. Minden nyaraló gyermekcsoport szerencsésen itthon van már és nagyban készülnek az iskolaév megkezdésére. Az Esztergomban nyaralók nosztalgikuson emlegetik az ott töltött szép napokat. A tábortüzeket, utána a sok zsíroskenyeret paprikával, paradicsommal, a finom dinnyét, mindazt, amivel igyekeztél a tel­hetetlen gyermekbendők örömére szol­gálni. Emlegetik a csodálatos ünnepi játéko­kat, a tűzijátékot, a várszínházat, és az ezer kis világító hajó Dunára bocsátását, amiben ők tevékenyen is részt veitek. Azok a fényképek, amelyeket András csi­nált és még ott szétosztott, kézről-kézre járnak. Sajnos nekem nem jutott belőlük, mert nem voltam ott, ahol osztották. Szó­val felejthetetlenül szép volt az ott töltött idő. Drága Józsi bátyám! Hálás szívvel gondolok mindnyájatokra, akik igyekez­tek örömtelivé varázsolni a gyerekeknek az ottlétét. Legelőször is Neked mondok köszönetet a sok jóért, szeretetért, gon­doskodásért, amit Tőled kaptunk. Ha el­gondolom, hogy is volt, tudom és érzem, hogy Te voltál az a biztos pont, ahova bizalommal fordulhattam, ha problé­mánk volt. (...) A jó Isten áldjon meg mindezért, adjon erőt, egészséget, hogy még nagyon soká­ig tudjad pártfogolni a rászorulókat. Ebben a levélben szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik olyan szere­tettel igyekeztek segíteni abban, hogy jövőre lesz 1000 éve, hDgy Magyar* • országon is elkezdődött 51 szervezett, : csoportos oktatás; Ebből az alkalom* ííból mi, a Balassa Bálint Általános Is? kola diákönkormányzata, kutató és gyűjtő munkára szólítjuk fel Eszter­gam iskoláinak valamennyi tanulóját. Kutassak fel, gyűjtsük össze és dol­gozzuk fel az ezer éve kezdődött isko­lai oktatásnak városunkban fellelhető : dokumentumait! Bizonyára sok meg* gyermekeink üdülése még szebb, még gazdagabb legyen. A jó Isten áldása kí­sérje őket is az életben. Kívánom mind­nyájuknak, hogy mindig, egész életükön keresztül tudjanak segíteni a rászorulók­nak. Elnézést kérek, hogy nem külön-külön köszönöm meg a jóságukat, de a címük­nek nem vagyok birtokában. így téged kérlet meg, Józsi bácsi, hogy tolmácsold hálás köszönetünket. Hollai István Atyának a szentképekért, Bibliákért, vallásos könyvekért, Belicsky Máriának a sok gyönyörű szentképért, Rendes Csabának (Csakis Bt.) a finom nápolyikért, Nagy János igazgatónak (Uniker) a cukorkákért, Zakariás József­nek a 10 db, Nagy Józsefnek az egy má­zsa dinnyéért, Varga Márton húsbolt-ve­zetőnek (Tokodi TSZ) a zsír- és szalonna­ajándékért, Gerendás János hentesmes­ternek és kedves családjának a finom kol­bászért, zsírért és szalonnáért, az Eszter­gomi Máltai Szeretetszolgálat közösségé­nek a ruhaneműkért, csokoládékért, szá­raz tésztáért, pudingporért, fogkefékért és fogpasztákért. Végül, de nem utolsósorban az Eszter­gomi Szalma csárda tulajdonosának azért a kellemes estéért, amikor a fimon babgulyással és palacsintával vendégel­ték meg a Kárpátaljai gyerekeket. Nem csak a jó vacsora, az ajándékok mutat­ták, hanem a vendéglátás minden napja és órája, hogy mindenki őszinte szere­tettel igyekezett örömet szerezni a kis­diákjaimnak. Mégegyszer köszönök min­dent a gyerekek nevében is. Józsi Bátyám! Kérlek külön is add át hálás köszönetünket a gyógyszerekért, amelyeket az itteni rászorulóknak küld­Felhívás a diákokhoz sárgult irat; tárgyi emlék árulkodik a régmúlt iskoláiról. Érdekes megis­merni, hogyan és mit tanultak a régi korok diákjai, Versenyre hívunk Ben­neteket: ki tud több és érdekesebb anyagot gyűjteni. A pályázatokat díjazzuk, s az osz­szegy^jtött anyagot kiállításon kíván­juk bemutatni. (A részletes pályázati A címzett: Török József képviselő tek. Nagy segítség volt, mert így olyan emberek jutnak gyógyszerhez, akik talán nem is tudták volna megvenni drága pén­zért a feketepiacon. Köszönetemet és a szülök köszönetét is tolmácsold a kórház összes dolgozójá­nak, hogy olyan megértő szeretettel fo­gadták be a kis Harapkó Istvánkát, ami­kor beteg lett és kétségbeesve bevittük, majd a vizsgálat és a megnyugtató sza­vak után teljes bizalommal hagytuk ott. Idehaza a szülei és a nagymama könnyezve fogadták a hírt, és azt mond­ták, hogy a jó Isten akarta, hogy még ott jöjjön ki a betegség, mert itt nem is tud­ják, hogy kezelték volna ki. Sokáig fogják áldani a kórház dolgozóit, és téged Józsi bátyám, mert elmeséltem, hogy a te segít­séged nélkül nem tudtunk volna mihez fogni a beteg gyerekkel. Magunkról csak annyit, hogy megva­gyunk. Itt az iskolaév kezdete. Az idén még több gyermeket fogok tanítani, mint tavaly. Szeretettel üdvözlöm családodat, Té­ged ölellek: Bilics Éva Legközelebbi számunkban Klotz József beszámolóját közöljük esztergomi gyerekek kárpátaljai látogatásáróL felhívást minden iskolának meg fog* juk küldeni, de addig kezdjétek «í a kutatómunkát!) E nagyszabású munkához ezúton is kérjük az Oktatási Bizottság, a taní­tóképző főiskola, a levéltár, a múzeu* mok és könyvtárak támogatását, va- : lamint tanáraitok segítségét / a Balassa Bálint Általános Iskola "Diákönkormányzata: Onagy Zoltán Nap 7. Tizenkét év Az Antall-Boross-Kónya-Csurka-Maczó-Dénes János féle őrületek, hisztériázások, 22 oldalas tanulmányok fém­jelezte korszak utolsó évében már úgy számolt az ország, mint a gyerek, születésnapja előtt: hányat kell még aludnia, hogy megkaphassa az ajándékokat És jók voltunk. Nem néztünk oda, ha úgy alakult, mert előre tudtuk, ha látnánk, amit nem szabad, még rosszak volnánk, sikítanánk: hová viszi a bácsi a zsákot, az a miénk! Vigyetek, amit akartok csak menjetek már. Mint a terhes vendég. Az ember nem akarta a feudális alapdalt, a méltó­ságos uramékat, a naccsasszonyt, nem akarta a vitézkötést, az árvalányhaj-lobogtató bokacsattogtatást. Nem akarta lát­ni a kibekkelők és a hozzájuk csapódók virtuális valóságát. Megtörtént. Az elvtársurak elhajtva. Visszahívva korábbi elvtársurak, kombinálva a titkosított SZDSZ-szel, akiket tizenöt éven át körbe-körbe hajszoltak az országban, mi meg azt hittük hülyén, ezek megoldják együtt, ami megoldásra vár. Azért, mert olyan jól, mint az egy fáról nőtt, de ellenséggé vált két csapat, senki nem ismerheti a másik hibáit, hiányosságait, gyenge pontjait, és ennek ismeretében leülnek összeteszik az erényeiket, vivát, a haza fényre derül. Ehelyett: bolhacirkusz, kutyakomédia, haszontalannak tűnő presztízsharcok, másikat égető nyilatkozatok sorozat­ban, mint egy rossz élettársi kapcsolatban, ahol kifelé kell bizonyítani, a ház lakóinak kénytelenek megmutatni, a má­sik a rossz, a másik kiabál tíz után, a másik nem akarja, hogy a közös költséget kifizessék. Néhány hónappal korábban, március közepéig, a Bokros­ajándék meghirdetéséig azt lehetett feltételezni, a kormány csendben dolgozik, felépítik a gazdasági koordinátarend­szert, összehozzák azokat a szabályzókat, amelyek kisebb­nagyobb javításokkal évtizedekig üzemelhetnek. Például rá­találnak egy olyan adórendszerre, melynek bevezetésével megszűnik az az egetverő baromság, hogy az összes befize­tett személyi jövedelemadó, háromnegyedét a létminimum környékén kereső közalkalmazottaktól vonja el a szociáli­san érzékeny szocialista többségű kormány. (Azzal a ki nem mondott, de nyilvánvaló gondolati tartalommal: Belőletek úgysem lesz addig vállalkozó, amíg az utolsó gatyátokat el nem veszem, pedig ti képesek és képzettek vagytok, kommu­nista koromban én oktattalak titeket, ismerem kvalitásaito­kat. Tudom, egy lusta banda vagytok, és amíg jut vasárnapi rántott húsra, hús utáni sörre, jut a szeretőnek ajándékbu­gyira, nem mozdultok. Hát teszek róla, kedveseim.) Ez van most, október első napjaiban. A semmi. Húzzuk az igát, hogy ne csússzunk le nagyon, remélve, hátha ja­vunkra, előnyünkre változik valami, és nem kizárólag a 800 dollárnyi kiváltható útivaluta, mert azt süthetjük, és nem a forint konvertibilitása, mert azt is. Kimutatás nélkül: ötször annyit dolgozom, mint az utolsó MSZMP-kormány, Németh Miklós idején, de nem tesz büszkévé a nagy kései nekifeszülés, mert kevesebbet és arányítva (kimutathatóan) rosszabbul keresek az ötszörös energia-felhasználással, mint Németh alatt. Ez - persze - a következőket is jelenti: nem tartom el a könyvkiadókat és könyvterjesztőket, nem veszek részt a vendéglátóipari egy­ségek fenntartásában, tőlem éhen halhat a konfekcióipar, az utazási irodák, stb. Hogyan lesz ebből 12 év, három egybe­érő ciklus, nektek, édeseim? De azért, mondhatom, jut örömhír is: nyolcéves az MDF. Másik is: az MDF helyi szervezete áhítatos kirándulást szervezett Lakitelekre, ahol megtekintették Lezsák Sándor lakhelyét, építő jellegű beszélgetést folytattak Pálfy G. Ist­vánnal. Ebből kimaradtam. Ez benne az öröm. (Legutóbb ­harminc éve - Nógrádi Sándor főpartizán lakhelyét tekin­tettem meg áhítattal a Cserhátban megbúvó rejtekhelyen, hallgattam építő jellegű előadást a járási párttitkár elvtárs szájából. Elég volt egy életre. Ha mégsem volna elég, vala­hogy csak beosztom.) A mostaniakból már elég. A tegnapiakból még mindig sok. Holnapiak meg nincse­nek. Jaj, idesanyám, nézem az eget reggelente, ha tudom, hogy csak ennyire képesek, meg nem tanulom egyik banda nevét sem. "YT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom