Esztergom és Vidéke, 1995

1995-10-05 / 40. szám

3 ÉRDEKEINK - ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 30-31. SZAM Hogyan történt? Az előre megadott program szerint papszentelésre készülődött 1995. szeptember 30-án a ferences templomban gyülekező hívősereg. Dr. Paskai László bíboros, prímás, érsek atya örömmel vállalta a püspök feladatát, hiszen ferences kispapok szentelése egyben a rendhez való tartozását is kifejezte. Ráadásul évek óta nem volt hasonló esemény az esztergomi ferenceseknél. A bíboros atya 16.30-ra érkezett a rendházba, ahol már készülődtek a hívek - mintegy 1500-an - és az 50 főnyi papság. Rövid időre betért a rendi ebédlőbe, ahol a szertartással kapcsolatos részleteket megbeszélte az illetékesekkel, dr. Várnai Jakab tartományfőnök és Lovász Rajmund házfőnök atyával. Beszélgetés közben lett rosszul, kb. 16.45-kor. Állapotát hihetetlen fegyelemmel igyekett leplezni, ezért a körülötte lévők csak kis idő elteltével állapíthatták meg, hogy nem átmeneti jelenségről van szó. Dr. Németh László irodaigazgató gyorsan felmérte a helyzetet és kiosztotta a teendőket. Rövid idő után jelentkezett egy szegedi orvosnő a hívők közül, aki a beteg segítségére sietett. Hamar odaért a kollégiumi ápolónő is. Közben sikerült riasztani a kórházi mentőautót, mely kb. 5 perc múlva négy fős személyzettel megérkezett. Tíz perc múlva megjött dr. Dékány Vilmos püspök úr, hogy helyettesítse a főpásztort. így aztán 17 órakor rendben megkezdődött a szertartás. Ahogy a papság elvonult, a mentők elszállították a bíboros urat. Amikor a mentőautóban elhelyezték, már ott volt dr. Szontagh Csaba szívspecialista, a kórház és a belosztály főorvosa, aki a továbbiakban személyesen irányította a beteg ellátását. (Őt a felesége érte utol a vasútnál, az állomásfőnök segítségével. Éppen jóbarátját, Szalay Ferencet, Esztergom egyik díszpolgárát és vendégeit kísérte ki a vonathoz.) Közben már dr. Sáska Magdolna ügyeletes belgyógyász felkészülten várta a beteget. Három hónapja hasonló helyzetben dr. Dékány Vilmos püspök urat látta el sikeresen. Kb. 1-1,5 óra elteltével bíboros atya állapota stabilizálódott, mindannyiunk megnyugvására. Viselkedése rosszulléte idején imponálóan fegyelmezett volt. Csak a külső jelek és a mérési eredmények árulkodtak állapotáról. Gondolkodása, beszéde mindig logikus volt. A kórházba érve öntudatosan vette fel a betegek szentségét Hegedűs Kolos atya kezéből. Onnét köszöntötte a már felszentelt kispapokat és az ünneplő rokonokat, híveket. Hajas Amosz újmisés testvért magához kérette, hogy vasárnap részesítse őt szentáldozásban és újmisés áldásban. Vasárnap este a budapesti Kardiológiai Intézet felajánlotta, hogy átveszi a bíboros urat. Ó azonban elégedett lévén az esztergomi gyógykezelés eredményességével, továbbra is a híres elődje által alapított egészségügyi intézményben, az esztergomi Vaszary Kolos Városi Kórházban kívánt maradni, ahol hívei is keresik a gyógyulást. OKTÓBER 6-ÁN ^lllilli a 13 Aradi vértanú tiszteletére az Esztergom Barátainak Egyesülete, a Városi Sportközpont és a Városi Diáksport Bizottság ismét megrendezi r • A- KEGYELETI STAFÉTÁT, '

; A célbaérkeaés helyszínén, az Aradi vértanúk terén 15 órakor kezdődik az emlékűnhepség Köszöntőt mond: dr. Etter Ödön képviselő :• •' Közrem uködik: a Liszt Ferenc Vegyeskar {vezényel Vereczkei Attila) és Bencsik Péter versmondó (Bottyán János gimnázium). Október 6.: valószínűleg mindnyájunk SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ szamara ismert történelmi dátum, évrőlévre visszatérő alkalom a tiszteletadásra a kÖltÓ „haza és haladás" vértanú-hőseinek emléke előtt. Alighanem jóval kevesebben vannak, akiknek ebben az évben eszébe jutott egy kétszáz éves jubileum: a Martinovitsféle köztársasági mozgalom. 1795 nyara: hét kivégzés a Vérmezőn, - többek számára pedig bizonytalan időre szóló fogság a kufsteini várbörtönben. Közöttük volt a Bihar megyei köznemesi családból származó Szentjóbi Szabó László, tanár, jogász, költő és író, akinek halálos ítéletét kegyelem útján változtatták fogházbüntetésre. 1795 október 6-án halt meg Kufsteinben. Városunkban él a család egyik leszármazottja: Szentjóbi Sz. Zoltán orvos, a vele és öccsével, Szentjóbi Sz. Andorral - a család történetének kutatójával - készült interjút következő számunkban közöljük. A kétszázadik évforduló alkalmából október 6-án Szolnokon a Megyei Könyvtárban Szentjóbi Szabó László emlékülést tartanak. Ottomány 1767. június 22. Kufstein 1795. október 6. PRO URBE ESZTERGOM 1995 Dr. Bense Imre nyugalmazott főorvosnak, hat évtizedes szolgálatáért, Esztergom egészségügyének érdekében kifejtett áldozatos munkásságáért, a családorvosi intézmény helyi megalkotásáért, példa értékű orvosi életművéért. Balla András fotóművésznek, a mai magyar fotóművészet kiemelkedő alakjának, az országos fotóbiennálék esztergomi megrendezéséért, a helyi Art Fotóstúdió megalakításáért, városunk történelmi értékeinek magas színvonalú megörökítéséért. GAZDA SZEME Olvasói levél Béke térről Tisztelt Szerkesztő Úr! Levelemben az Esztergom és Vidéke című lap 38. számában megjelent „Nincs béke a Béke téren" című íráshoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni, leírva a saját álláspontomat, amivel szerintem sok Béke téri is egyetért. Sajnos a fórumon nem vehettem részt, így csak a cikkben olvasottakra hagyatkozhatok. Az építés ellen szóló érveket már sokan hangoztatták, ezekre nem is akarok most kitérni. Szeretném viszont megvizsgálni azokat a kijelentéseket, amelyek állítólag az építkezés mellett- szólnak. Kezdjük mindjárt a legnyomósabb érvvel, miszerint a város pénzhez jut. Ez ellen senkinek'sincs kifogása. Csakhogy attól tartok, ezt a pénzt nem a Béke térre fogják költeni. Miért is tennék? A terület a városé. Azt viszont már elfelejtik, hogy nem a város lakik itt, hanem a Béke tériek. így jogot formálhatnak a pénzre, egyfajta „kárpótlásért" az elveszett parkra. Kétlem azonban, hogy egy ilyen üzletbe belemennének a Béke téren lakók. Új munkahelyek, a kérdés csak az, hogy kiknek a számára lesznek itt új munkahelyek? Az üzletközpont egy részét a vezetőség fogja kitenni. Ők -nagy valószínűséggel - még csak nem is esztergomiak lesznek. A többi dolgozót már a környékről fogják toborozni, de kevés Béke téri lesz köztük. Ebben a kérdésben megint nem találkoznak a Béke tériek és az üzletközpont-lobby érdekei. Ellátottság. A Béke tériek eddig is jól megvoltak ezzel az ellátással, amely egyáltalán nem rossz, és ezután is meglesznek. A város többi része pedig, eddig sem ide járt vásárolni, és ezután sem ide fog járni. Új felvevőpiac a termelöknek. Szinte biztos vagyok benne, hogy az üzletközpont nem a környékbeli kistermelőknek fog új felvevőpiacot teremteni, hanem az ország más tájain élő nagytermelőknek. Összegezve a leírtakat, én úgy látom, hogy az üzletközpont valójában nem az esztergomiakra épít. Ez a beruházás sokkal inkább a nyugati - elsősorban német - turisták kényelmét célozta meg. Ha jól sejtem, nem véletlenül választották a Béke teret. Itt van nem messze a Bazilika, tehát sok a turista, akik közül egyesek jobban szeretnek a megszokott, hazai cégnél vásárolni. (Emlékeznek? „Ismert német kereskedelmi cég" kívánja a területet „hasznosítani".) A turisták igényeit ki kell elégíteni, hiszen csak így hagyják itt a számukra oly fontos keményvalutát. Ez igaz. Semmit sem szabad azonban túlzásba vinni. Arról nem is beszélve, hogy egy turista általában nem arra kíváncsi, amit otthon is láthat! Motoszkál bennem a gyanú, hogy a tervezők ezt az egészet nem gondolták igazán végig, már ami a gazdasági részét illeti a dolgoknak. Lehet, hogy nyáron szép forgalmuk lenne, de télen nem maradna sok pénzük, miután a rezsit kifizették. Vegyük pl. a Prima bevásárló központot. Nincsenek pontos adataim, de biztos, hogy nagyobb nyereségre számítottak, amikor beindították az üzletet. Akkor most kicsit az unásig hangoztatott évekről. Itt van ez a szép park. A fái kb. most érték el azt a kort, amikor a park már tényleg park, és nem csak faiskola. Erre jön egy átgondolatlan terv, és máris kivágnák őket? A Bánomi lakótelepen most akarnak fásítani, így végül is ott vagyunk, ahol elkezdtük. Csak éppen a Bánomi mellett nem megy a főút, nincs nagy üzletközpont és még maradt néhány öreg fa is, amit az építők valami „isteni sugallatra" meghagytak. A Béke térből pedig egy kis Békásmegyer válna. Akárhova néz az ember, csak beton lesz. A fiatal anyák a betonon tolnák a babakocsit, ugyanott ahol az öregek is róják napi sétájukat. A gyerekek szintén betonon játszanának, esetleg biológia órán megtanulnák, mi is az a fa. Végül értetlenségemnek szeretnék hangot adni, amiért Sz.B. Úr egyenlőséget tett a fejlődés, és az üzletközpont közé! Nyugaton az számít fejlődésnek, ha normális emberi környezetet tudnak teremteni a lakóhelyeken, és minden talpalatnyi zöldet megmentenek. Ók már túl vannak azon, hogy a fejlődés ürügyén megpróbálják leigázni a természetet. Miért nem tudjuk ezt a példát átvenni? Remélem a testület, amelyik e kérdésben dönteni fog, nem csupán eszköz lesz egy nemzetközi cég kezében! Ellenkező esetben a következő önkormányzati választásokon a szavazók emlékezni fognak munkájukra! Még annyit, hogy a cikkben fölvetődött a kérdés: „Vajon a város egészének érdeke előbbre való-e egy városrész egyöntetű tiltakozásánál?" Magyarul - fontosabb-e a többség véleménye, mint a kisebbségé? Nos, egyrészt az üzletközpont nem feltétlenül az egész város érdeke. Másrészt, egy demokratikus államban figyelembe veszik a kisebbség érdekeit is! Prommer Mátyás Szerkesztőségünk örömmel közli Kedves Olvasónk reagálását az említett cikkre. írásommal éppen az volt a célunk, hogy állásfoglalásra késztessük Önöket. Prommer Mátyás legtöbb észrevételével egyetértek, mindössze azt vitatom, hogy egyenlőséget tettem volna a fejlődés és az üzletközpont közé. Én csupán kérdéseket tettem föl, amelyek szándékom szerint nem egyféle választ sugallnak, hanem felkínálják a lehetőséget minél több érv és ellenérv indulatok nélküli, józan megvizsgálására. Sz.B. TARLATROL TARLATRA Szeptember 29-én két tárlat is nyílt városunkban. 16 órakor a Somogyi iskola Sugár Galériájában Almássy László Csendes csodák című fotókiállítását dr. Németh Irén 17 órakor a Szabadidőközpontban a Gyakorló általános iskola rajzszakkörének kiállítását Kaposi Endre nyitotta meg. Október 2-ától tekinthető meg a Dobó gimnázium galériájában Bottyán Marianna festőművész tárlata, amelyet a megnyitón Bánomyné Kovács Ildikó ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Október 4-én a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában Horváth Helén Sára főiskolai hallgató kiállítását Földi Péter festőművész nyitotta meg. Október 12-étől a József Attila iskola aulája ad otthont Maier-Kránitz László festőtanár képeinek. 17-órakor Bánhidy László művészettörténész-tanár nyitja meg a tárlatot. Onagy Zoltán Nap 6. Rengünk Egész héten át rengünk. Előbb ott a drámai, szorongató kérdés, ugyan a független magyar bíróság megfelelő szépségűnek találja-e a Torgyán doktort, a népvezérhajlamú hajdani ügyvédet, ahhoz, hogy bűncselekmény gyanúja miatt letartóztassa az MH publicistáját, ezzel kivonja a forgalomból, nehogy bűnismétlés vétkébe essen, netán megsemmisítse a bizonyítékokat. Vonzó ember. Torgyán a kezdetektől vonzó. Sőt, igenigen vonzó. De ha számomra nem is volna az őrültig vonzó, ha nem is tartanám álmaim férfiideáljának, éppen elegendő, ha a nőnemű választói szemében ő testesíti meg a tökös magyar férfiút, a Rózsadomb Buga Jakabjába applikált Robin Hoodot, aki, ha igazságérzete úgy diktálja, számszeríját megpörgetve odacsap a népnyúzó bolsevistáknak. Egy napirend előtti ötpercesben akár hatszor felszólítja őket a lemondásra. És akkor az anyák és árvák könnyeiről, tankokkal tiport édes hazáról, a nemzet sárba tiprásáról, a fájdalmasan sóhajtó alföldi akácokról még nem szóltam egy szót sem. Vonzalomügyben viszont ott van nekem a Torgyáni Magyar Jövő Pártjának alapító elnök nagyasszonya, a FKGP Női Szövetségének elnökhelyettese, a nyugalmazott pécsi operettprimadonna: Dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária. Ha vonzalom ügyében esetleg gondot okoz Apánk, akkor ott van Anyánk, vonzalmamat némi ügyeskedéssel átirányíthatom. Mit lehet erre mondani? Tavaly októbertől az idei áprilisig Apánk 257 alkalommal szólalt fel plenáris ülésen. Számoljunk. Ha ez kétperces, amelyet a körítéssel nyugodtan nevezhetünk hárompercesnek, a megtámadottak válaszával: ötpercesnek, a frakcióvezetők illetve helyetteseik megjegyzéseivel: tizenkét perces, + körítés, + zúgás, + a plenáris ülés vezetőjének kommentárjai. Csontig leszedve, nem számolva a napirend előtti ötpercesek plusz idejével: 257 x 12 = 3084 perc. Rövidebben: 51,4 óra. A legszűkebb számítások szerint ennyi Torgyán a Parlamentben októbertől áprilig. És a tavalyi év? És a 93-as? Parádé hátán parádé? Egy földrengés nem okozhatna nagyobb kár a munkák végzésére szánt parlamenti időben. Rengünk, mondom. Alattam fűtetlen garázs, fölöttem lakatlan lakás lezárt radiátorokkal, szemben üres lakás, középen fűtetlen lépcsőház, a közép közepén rosszul záródó, csámpás ajtó. Látom, előre látom a telet, a lábfázást, a három pár zoknit, a vacogást, a 16-17 fokokat. Tíz éven át csak tévedésből billentünk át az emberinek mondható 20 Celsius fokon - télen. Nyáron meg negyven. Talán már most elkezdhetünk imádkozni, az Úr intézzen fagypont körüli teleket. Rengünk, mondom. Az Úrhoz vagyunk kénytelen fordulni, tőle remélni átvészelhető klímát, miközben mostanában, másfél éve, második tele választottunk új pártokat, új országvezetést, megbízva őket azzal, legyenek szívesek télen meleget csinálni. Nem arról volt szó, hogy befűtenek az országnak, főleg arról nem volt szó, hogy azokat nyúzzák meg, akikről már eddig is lefejtették a bőrt. A télről, a következő és az azt követő telekről gyakran eszembe jutnak a nyolcvanas évek erdélyi lakótelepi, a kivágott ablakokból kandikáló kályhacsövek, a használt autógumik korma a házfalakon, az éjszakánként kidöntött parki fák. Közben lazán és jókedvűen saját költségemen olvasztom a havat, a jeget Dorogig, végestelen végig a vasút mentén, olvasztom a játszóterek havát, a Mártírok útján a járdát, a Bottyán hidon is lazán, szó nélkül, gazdag legény vagyok, gazdag város. Ha valaki kedvesen szólna hozzám, szíves kérésre leolvasztanám a Várhegyet, a Szent Tamást, a turisták el ne csússzanak, a szent-tamásiaknak ne kelljen havat söpörniük. Fogyasztó vagyok, a rezsi az enyém. Rengünk, mondom. Közben volt egy kóbor földrengésünk, rövid, haragos morgás a felszín alól. Talán jelzésféle.