Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-28 / 39. szám

3 ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 39. SZÁM VISSZATEKINTŐ • A takarékpénztár jubiláris közgyűlése. Az esztergomi takarékpénztár március 14-én d.u. tartotta meg ötvenéves fennállását ünneplő közgyűlését a pénzintézet helyiségében. Nagyszámú részvényes tagok jelentek meg. Dr. Feichíinger Sándor elnök megnyitva az ülést, emelkedett hangú beszédben üdvözölte a részvényeseket Bleszl titkár felolvasta az igazgatóság jubiláris jelentését, melyet a közgyűlés egyhangúlag határozatul elfogadott E határozat legnevezetesebbje, hogy a pénzintézet 15 ezer forintnyi alapítványt tett az újonnan építendő esztergomi közkórház javára. Erre az igazgatósági tagok választása következett. (március 16.) • A régészeti társulat ülése. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat csütörtökön délután a városház nagytermében tartotta első választmányi ülését Kruplanicz Kálmán főispán úr elnöklete alatt. (...)Elnök megnyitván az ülést, mindenekelőtt bejelenti, hogy a febr.3-án tartott alakuló közgyűlés megbízása értelmében táviratilag kérte föl főmagasságú Vaszary Kolos bíboros hercegprímás urat a társulat fővédnökségének kegyes elfogadására. Még aznap megjött a távirati válasz, mely szerint ő Eminenciája a fővédnökséget szívesen elfogadja. (...)Ezután a választmány fölkérésére elnök úr magára vállalta, hogy nem csak a megye egyes községeit, mint testületeket fogja a társulatba való belépésre buzdítani, hanem Bars és Hont megyét is felszólítja a támogatásra. Főispán úr két irányt tűz ki a társulat céljául: az összes megszerezhető anyag összegyűjtése után Esztergom monographiájának megírását és a társulat kebelében levő szakférfiák irányítása mellett ásatások eszközlését. (március 2. • Az esztergomi történelmi és régészeti társulat feliratot intézett a város tanácsához, hogy a társulat céljait tőle telhetőleg támogassa. A városi tanács ama javaslatot terjesztette elő, hogy a városban dobszó útján tudassák a lakossággal, hogy a város belés külterületén talált régiségeket a városháznál azonnal bejelentsék, a város ezután a talált régiségeket vétel és ajándék útján fel fogja ajánlani a régészeti társulatnak. (július 13.) HIRE K. • Esztergom monographiája. Megirtuk már a múltkor, hogy a „Magyarország vármegyéi és városai" cimű országos munka szerkesztősége Esztergom városhoz kérvényt intézett, amelyben a városról irandó munka költségeire 1000 frtnyi segélyt kér. A város tanácsa e kérvényt a Régészeti- és történelmi társulatnak adta ki véleménynyilvánítás végett. Hasonló kérvényt intézett a szerkesztőség a vármegyéhez is. Ez ügy a holnapi közgyűlés elé kerül, s mint értesülünk a vármegyegyűlés előtt azon indítvány fog tétetni, hogy a megye adjon 2000 frtnyi segélyt a monographiára, melynek fejében megkapná a mű 300 példányát. Esztergom vármegye és ebbe belefoglalva Esztergom város monographiája 40-45 ívnyi vaskos kötetet tenne ki és szép kivitelű illusztrációkkal lenne ellátva, melyek a helyszínen fölvett eredeti fényképek után készülnének. A munka nem levéltárba való adathalmaz, hanem nagyközönségnek is érdekes olvasmány lesz. Szerkesztője dr. Sziklay János, munkatársai közt pedig ott látjuk ezeket a fényes neveket: Berzeviczy Albert, Czigler Győző, dr. Falk Miksa, dr. Fodor József, Jókai Mór, dr.Pasteiner Gyula, Rákosi Jenő, id. Szinnyei József, dr. Vár adi Antal és még számos kiváló szakférfiú. A szerkesztőség most rendezi sajtó alá AbaújTolna megye monographiáját. Volt alkalmunk a sajtó alól már kijött íveket megtekinteni, s ha Esztergom megye és város monographiája is ilyen lenne - bízvást mondhatjuk - olcsó áron egy régi kívánalom menne teljesedésbe. (március 27.) • A városi könyvtár. Egyik múltkori számunkban közöltük közéletünk érdemes veteránjának Meszéna János úrnak nyílt levelét a város polgármesteréhez a városi könyvtár ügyében. Erre vonatkozólag illetékes helyről a következő felvilágosítást vettük. A Helischer-féle eredetileg négyezer forintos alapítvány most csak 1799 frt 26 krt tesz ki regále- és magánkötvényben, meg betéti könyvekben. Hogy mi lett a többi pénzzel ezt a városházán sem tudják, de ők is azt hiszik, hogy Kossuth-bankókban égették el. Az összeg az autodafé óta még gyarapodott is, mert a város évenként bizonyos összeget vesz fel költségvetésében a könyvtárra. HÍREK Ebből és az 1799 frt 26 kr évi 84 frt 47 kr kamatából fizetik a könyvtár őrét, mindenkor a város főjegyzőjét, ki e címen egy évre 31 frt 50 krt húz a városi pénztárból, ezenkívül újabb könyveket szereznek be, és a Szent István Társulat tagsági díját fizetik a kamatokból. Ha nagyobb összeg maradt fölöslegül, ezt tőkésítették s ezzel szaporodott az alap. Közöltük e felvilágosítást, nem mintha azzal tökéletesen kielégítve volnánk. Egy közgyűlésen most már csakugyan jó volna fölvetni, mi a való a Kossuth-bankók történetéből, szereztetnek-e be kellő számú új könyvet, és mért nem teszik a nagyközönség használatára szánt könyvtárat hozzáférhetőbbé azáltal, hogy katalógusát kinyomatják és szétosztják? (május 25.) • A prímás adománya. Magyarország hercegprímása, Esztergom bíboros érseke csütörtökön fejedelmi adománnyal ajándékozta meg városunkat. Ötvenezer koronát ajánlott fel az építendő új kórház céljaira. Tudósításunk a hercegprímás legújabb nemes tettéről a következő: Dr. Mátray Ferenc, kórházi igazgató főorvos már régebben közbenjárt a hercegprímásnál, hogy nagyobb összeget eszközöljön ki a nagy lelkesedéssel tervezett új kórház építésére. A prímás csütörtökön titkári hivatala által értesítette Mátrayt és dr. Helc polgármestert, hogy ez ügyben délután öt órakor kész fogadni a város küldöttségét. A jelzett időben tehát tisztelgett a bíborosnál a polgármester vezetése mellett: Dr. Földváry István, Frey Ferenc, dr. Mátray Ferenc és Brenner József képviselőkből álló deputáció. Dr. Helc előadta az új kórház építésének tervét, a mostani kórház fogyatkozásait és a város nevében a herceg „nagy szívéhez" fordult emberbaráti támogatásért. Erre ö Eminenciája kijelentette, hogy a költséghez ötvenezer koronával járul hozzá. Kéri tudatni, mikor fognak a tervek véglegesítettni és mikor kezdődik az építés, amikor az összeg a város rendelkezésére áll. A polgármester az építés megkezdését jövő év tavaszára helyezte kilátásba.(...) A fejedelmi adomány híre villámgyorsan terjedt el a városban és mindenhol határtalan örömet keltett. A magunk részéről legyen szabad a küldöttség után elsőként kifejezni a város köszönetét. Esztergom bíboros érseke sokáig éljen! (április 20.) (Folytatás a melléklet II. oldaláról) Majd városunk kitűnő Demosthenese, Földváry István dr. emelkedett fel és a következő szónoki hévtől áthatott gyönyörű beszédben, köszöntötte fel a Herczegprímást: Mélyen tisztelt uraim! A mi szerény városunk mai ünnepén, amely kihatásaiban nagy és századokra szól, polgártársaim szívéből vettem a szavakat s a hódolat és őszinte ragaszkodás érzetével emelek poharat Esztergom legelső polgárának Ő Eminencziájának egészségére, jólétére. Hosszú évszázadokon át fonódik immár egybe az érseki szék és Esztergom története, századok óta képezik e város büszkeségét az ország hercegprímásai, de talán sohasem folyt össze elannyira e két történet mint abban a fejezetben, melynek címét a ma felavatott Mária Valéria híd büszke ívei díszítik és talán sohasem dobogott oly örömmel Esztergom szíve mint ma, amidőn az ország főpapja - Esztergom díszpolgára magas kormányunk nagyjelentőségű és maradandó alkotását, Esztergom fejlődésének és haladásának hatalmas eszközét megszentelé. Esztergom régi álma, régi vágya vált valóra és hisszük, hogy e híd, mely a Dunának két partját összeköti, Esztergomot egy pangó, hanyatló korszakból, a fellendülés aerájába fogja átvezetni. De midőn őszinte hálával köszönjük meg a nagyméltóságú kir. kormány nagy alkotását, megyénk és városunk fejlődését elsősorban érintő közforgalmi bölcs gondoskodását, - el nem mulaszthatjuk, sőt megragadjuk az alkalmat, hogy az iránt, aki éppen Esztergomért oly nagylelkű áldozatkészséggel járult e nagy mű megalkotásához, ki annak egyik elősegítője és saját érdekeinek a közérdekért való teljes feláldozásával mondhatni egyik alkotója volt, hogy az iránt, aki jóságos szívének egész melegével magas pártfogásban és bőkezű támogatásában részesíti városunk felvirágoztatására irányuló minden törekvéseinket, hogy Ó Eminencziája iránt érzett rajongó szeretetünknek és fiúi hálánknak ez ünnepélyes órájában is újból és ismételve kifejezést adjunk. Esztergom, ez ősi város, hol a honalapító István király bölcsője ringott, e nagy kiindulási pontja az állami léüiek - megifjodik hogy méltó lehessen a közelgő nemzeti ünnepre. A millénium örömnapjának ragyogó sugarai e városban immár az első év mohos sziklafaláról - az ezredik év: a haladás és munka, diadalíveire verődnek át. A sziklafalak a koronahozó Asztrikot - a hatalmas hídívek O Eminencziája nevét hirdetik, akiknek megjelenése a magyar történelemben, az események csodás játéka, - akit egy ezredév után ismét Pannon hegyéről küldött az Úr, hogy e nemzetet a második ezredévbe vezesse be, akire a nemzeti lét és hivatás újabb eredévre szóló hirdetésének és megszentelésének apostoli munkája vár. E nagy hivatású férfiúnak, O Eminencziája az ország bíboros herczegprímásának egészségére és hosszú életére ürítem e poharat és kívánom, hogy O Eminencziája nagy misszióját szerencsésen betölthesse, hogy szeretett hazája emelkedésének és virágzásának sokáig, igen sokáig örvendhessen! Földváry beszéde a jelenlevőket valósággal elragadta és lelkesen megéljenezték őt. Több toasztot nem tartottak. A prímás vendégei fél négy óráig kedélyes hangulatban maradtak együtt. Az ebéd alatt a 26. gyalogezred zenekara a prímási palota előtt zenét adott. Négy óra felé a miniszterek kíséretükkel együtt külön gőzhajón eltávoztak városunkból, búcsúzáskor a hercegprímásnak és az Esztergomiak köszönetüket és ama reményüket fejezték ki, hogy városunk az új korszakban az anyagi és szellemi fejlődés ösvényén fog előre haladni. ZEZp I jz ó d_ o Wlassich és a hírlapírók. Midőn a híd bejárása után visszatértek a miniszterek, egy szemfüles újságíró a nagy tolongásban közvetlenül Wlassich miniszter elé került. Reviczky főszolgabíró figyelmeztette, hogy engedjen utat a kegyelmes úrnak. Erre Wlassich közbeszólt: - Hagyja csak kérem, a sajtó mindenütt ott lehet, annak mindent kell látnia. Midőn Wlassich kocsijára szállt, a különféle hírlapok tudósítói lelkesülten megéljenezték. Jellemző egyébiránt, hogy a herczegprímási ebédre a sajtó képviselői közül egyet sem hívtak meg. Bánffy miniszterelnök külön kérdezősködött a Dánielbankett rendezőinél, hogy a hírlapírókat meghívták-e. Mikor megtudta hogy nem, nyomban elküldte a rendezők egyikét, és meghívta az ebédre a helybeli lapok szerkesztőit. A hajóhíd Egy asszony keservesen sírni kezdett, mikor a három lövés eldördült és a hajóhidat ad acta helyezték. - Mi baja néni?- kérdi valaki tőle. -Hát mikor kérem, lebontják a hajóhidat, ahol az uram 28 évig kereste a kenyerét. Néppárti hangok. Egy hang a népből: Aunye csak leszakadna ez a fránya vashíd, mikor a miniszterek rámennek! HÍREK. • A milleniumi helyi bizottság kedden délután ülést tartott a városház tanácstermében dr.Földváry István elnöklete alatt. Elnök beterjeszti, hogy eddig beérkezett bejelentési ívek a győri kerületi bizottsághoz elküldettek. Bemutatja Kobek István orszgy. képviselő levelét amelyben egy 150 frtos könyvszekrényt rendel meg valamely esztergomi iparos által. A hercegprímási iroda megkereste a bizottságot, hogy az iparosok hozzá rajzokat és költségvetést nyújtsanak be ipartárgyakról. A hercegprímás ezekből hajlandó lesz megrendelni egyetmást, majdnem mindenféle iparágból. Örvendetes tudomásul vette az ülés azon jelentést, hogy a bíboros érsek megígérte, hogy 2025 szegényebb iparost a kiállítás tanulmányozása végett saját költségén el fog küldeni Budapestre. A trifaili bányatársulat is fog kiállítani, hasonlóképp az Első Magyar Üveggyár is, melynél az esztergomi termékek külön lesznek kiállítva. Adományok ez ideig még nem folytak be, de értesült a bizottság, hogy az Esztergomi Takarékpénztár és az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank egyenként 100-100 frtos adományt fog tenni és van remény arra is, hogy maga a város tetemesebb segéllyel mozdítja majd elő az esztergomi érdekeket a millenáris kiállításon. (március 20.) • Milleniumi emlékdomb. Az egyesült Esztergom közönsége méltóan fogja megünnepelni hazánk ezredéves fennállását. Hála a június 23-iki nagy zápornak a volt Szenttamás és kir. város határán tehát éppen ott, hol a különvált részek összekapcsoltattak - egy hatalmas domb bontakozott ki a föld felületéből. így a városi hatóság meg lett kímélve ama tetemes költségtől, hogy az emlékdombot felépítesse. Miután azonban a kisebb kaliberű hegység nem a legmagasabb (körülbelül 2 méter magas) mint halljuk, elhatároztatott, hogy a domb felületére egy monumentumot fognak építeni, amely büszkén fogja a legkésőbbi századoknak hirdetni: „Ez az a hely, ahol a városrészek határait egybekapcsolták és ahol a jóakaró természet saját jószántából emlékdombot emelt az egyesítés örömére." Rosszakaratú és rosszszájú emberek eme dicső kiemelkedésre azt fogják, hogy az intéző körök hanyagsága folytán díszteleníti el a Kis-piaczot; - már pedig ez nem igaz, mert a dombot czéltudatosan hagyták meg. így jutottunk mi szegény esztergomiak olcsó pénzen egy monumentális emlékhez!! (július 31.) Az esztergomi BORÁSZATI EGYLET 'ir.int srSvetkezet) nii!}:i a ... IfeftiMipn'k y.l Wn.lew.-tt |iiitewii n viJélc lefj.ilib I'EEÉR ét VÖkÖS BORAIVAL .•Iv.k ti-.- •,•„"•.,•,•. V- MrtMixtfrt felelőssé,.. yAllaltatik. A,: ,-l.r.i.',< - v ].:>•• é, kicsinyben KOKDÓKBAN és PALAOZKOKBAN N j,áruk mellett. • Panaszkönyv. Igen t. szerkesztő úr! Hogy a Buda-utczán a kaszárnya csatornáit csinálják most az rendén való dolog, de hogy a földhányások árkait hatóságunk nem látja el korláttal, ezen méltán megbotránkozhatunk. Tudomásunk van róla, hogy egy előkelő esztergomi úr, ki csak nemrég heverte ki régebbi lábtörését, minap este a „Magyar Király" szállodából az utcza másik oldalára akarván menni, belelépett egy ilyen árokba és ismét súlyos zúzódást szenvedett a lábán. Kérdjük, nem szándékozik-e hatóságunk ez irányban intézkedni. Több Buda-utczai lakos. - Egy szőlőtulajdonos aláírással másik levelet kaptunk amelyben panaszkodik, hogy a szőlőhegyek pásztorait utak készítésére használják, minek következménye az, hogy a nappali dologgal elfoglalt pásztor nem teljesítheti tulajdonképpani kötelességét, amiért fizetését húzza, éjjel pedig alszik, minta a bunda őrködés helyett. A szőlősgazdáknak pedig most, e filokszérás és peronoszporás világban, kínnal termett pár fürt szőlőjét is lelketlen tolvajok ellopják. Mi is azt hisszük, a pásztor legyen pásztor és ne egyúttal útkaparó. (szeptember 4.) A vidék érdekeiért (Esztergom, 1895. okt£.) Egyik vidéki munkatársunk tollából kaptuk az alábbi érdekes czikket, amely a vidéki városok hátramaradottságával, a főváros túlságos dédelgetésével foglalkozik. Jóllehet mi esztergomiak a legújabb időben igen nagy lépéssel haladtunk előre és így mellőztetésünk, hátramaradottságunk miatt nincs okunk panaszkodni, alábbi czikket, - amely a szomorú valót élénken ecseteli, közöljük, már csak azért is, mert igen sok e közleményben érintett hiányt nekünk is minél előbb pótolni kell. (...) Végre már teszünk is és nemcsak lamentálunk! A vidék megmozdult és tizenöt törvényhatóság kérelme fekszik az országgyűlés előtt, azt kérve, hogy a kormány figyelme ne mindig Budapest emelkedésére legyen irányozva. Concrét kérelme pedig a tizenöt törvényhatóságnak az, hogy a vidéki városokban építendő új házakra is terjessze ki a kormány a 25. évi adómentesség kedvezményét. Abban bíznak, hogy akkor fölélénkülne a vidéken is az építkezési kedv és néhány év múlva a vidék nem volna oly elriasztó kontrasztja a fővárosnak. A központi sajtó, mely okát akarja adni, hogy eddig miért folyton a főváros fejlesztésével törődtek kormányaink, azt mondja: Párist a központosítási irányzat és a demokratikus elemek ösztönszerű tömörülése tette naggyá; Londont, a decentralizáló angolok fővárosát az ipar, kereskedelem és a világbirodalmi forgalom és Budapestet a nemzeti önállóság ösztöne. Erős és népes Budapest nélkül Magyarország államisága papíron lett volna s Bécs marad továbbra is a birodalom fővárosa. Midőn tehát volt egy kor, melynek jelszava volt: .Mindent Budapestért, voltaképpen azt mondottuk: Mindent Magyarországért." A fejtegetést elfogadjuk. Az erők összetömörülésével, egyoldalú, lázas tevékenységgel és mondjuk a nemzet egyértő akaratával ez sikerült. De van egy fényes fővárosunk, mely többé állami gyámolítás nélkül, a maga megindult nagy arányaival fog fejlődni és most már az államhatalom fordítsa figyelmét vidékünk felé is, mely állami gyámolítás nélkül vagy stagnál, vagy senyved és pusztul. Azzal, hogy a házak 15 évi állami adómentességet kapnak, már a főváros egészségének veszélyeztetése véget is föl kell hagyni a gyáripar centralizálásával. Budapestet a gyárak egész gyűrűje övezi, melyek élvezik az állami kedvezményeket és szállítási refakciákat. Csak ezt tegyék meg a vidék jóvoltáért, hogy legalább jövőre ne adják meg a nagy gyárvállalatoknak a koncessiót, hanem szorítsák azt a vidékre. Mert hasztalan adja meg az államhatalom az új házak adómentességét, azért a vidék mindig kezdetleges marad és városias instikueziókra nem fog gondolni, amíg hozzá, mostani elmaradottságához, idegen, jótékony tényezők nem fognak jönni. Potemkin városát nálunk nem lehet csinálni. Reális fejlődése csak úgy lészen, ha az ipar, kereskedelem lendületet vesz, ha közlekedési útaink kifejlesztetnek és emporiumokká lehetünk. Jól tudjuk mi azt s fáj tudnuk, hogy egy 5000 lakosú Lajthán túli város menynyivel különb mint egy 30 000 lakosú magyar város. Amannak kövezete jó, nálunk az alföldön padló járdák vannak, - a víz kitűnő, a világítás megfelelő, az utcák csinosak, a lakosság a kultúrában megtalálhat mindent, amire lelkének szüksége van. S nálunk? Minek mondjuk el. Hiszen tudja mindenki. De míg az osztrák városban a városi jövedelmek fordíttatnak kulturális terhekre, addig nálunk minden közterhet az áldott magyar föld visel. Jól lehet annyira elvagyunk maradva, azért közterheink 84 százalék pótadót is ránk rónak. A vidékeknek indolens maradiságát nem szabad oly nagyon szemére vetni senkinek. Mesébe való Potemkin városokat nem csinálhatunk. A magunk mostani erejében, fájdalom, meg kell maradnunk a mostani tisztes szegénységben. (október 3.)