Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-28 / 39. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 32-33. SZÁM * MELLÉKLET ÜNNEPI EMLÉKLAP II. A s • A vashíd. Fokozott érdeklődéssel nézzük az új Dunahíd készítését. A télen 1 meglehetősen szünetelt a munka, csupán a r » r. r. * földtöltéseken dolgoztak. De most az eny­hébb tavaszi napok beálltával ismét serény kezek dolgoznak a hídon. A párlányi olda­^ Ion kezdik az idén. Először megkészítik az £ ^ első pillérig szükséges cölöpzetet és járót, jlfc ^ melyen síneket helyeznek el. Azután jön a rV % D un a közepén lévő, még hiányzó hídsza­^ kasz kiépítése: cölöpök leverése és a vasí­v vet tartandó faszerkezet elkészítése. Érde­* kes, hogy ezt a szerkezetet már másodszor csinálják. Tavaly ősszel egészen készen ^ volt, de kiszedték, mert a jégzajlás első­ig dorta volna. E faszerkezetre rárakják az­r~ A A "y katrészeket. Utoljára építik az esztergomi * (i r A után a párkányi oldalon várakozó híd-al­^ ' L-ofroc7Al-íif TTfr\l-íat*a pnt li L r a7 PC7lí»mAmi A part hídnyílását.(...) (március 27.) V • A kisdunai új hidak építkezése né­3 9 A hány nap óta rohamosan halad előre. (...) A munkálatokat nagyban könnyíti, hogy a ca­issonokat nem kellett a vízbe bocsájtani, amint azt a nagy Dunán való építkezésnél tették, hanem a kis Duna partján leástak a víz szinéig, leállították és úgy mélyítik min­dig lefelé és építik föléje a pillért. A villa­mos világítás még nem működik, egyelőre éjjel gazolin mellett dolgoznak, néhány nap múlva azonban a vülamos üzem is megin­^ dul, mihelyt a sodronyokat kifeszítik, és a If; lámpákat a dynamogéppel összekötik. A > • szigeti feljárón is szorgalmasabban dolgoz­A ' jA nak, mint eddig. (...) A nagyhíd ívezetei kö­zül négyet már felraktak. Már csak az ötö­dik felállítása, mely az esztergomi parton lesz, van hátra. (...) A vízivárosi feljáró tel­jesen készen áll, oldalán az elvetett fűmag V szépen kel ki. (...) (június 26.) * 1 • Az új vashidat, melynél a munkálatok (d Aff) szorgalmasan folynak, és az öt főív már tel­V + ^ jesen készen áll, ez év szeptember 1-én ^ " ' nyitják meg és adják át a forgalomnak. A kisdunai híd azonban nem lesz kész szep­temberre, mert a vasgyár, ahonnét a vasszer­kezetet kapják, csak novemberre készítheti el azokat, miután roppant sok ott a dolog. Az új vashidat tehát Víziváros felé nyitják meg és a főközlekedés egyelőre arra lesz.(...) Az idei télen csak a gyalogközle­kedést fogják a Lőrinc-utcza felé megnyit­ni, mert az ideiglenesen épített fahídon a ^ kocsiközlekedést nem engedhetik meg, de ^ ^ meg a Lőrinc-utcza sem volna alkalmas mai A szélességében a kocsiközlekedésre. ^ (július 20.) • Az állami hidat e hó 15-én veszi át az állam a Chatry Szaléz és fia vállalkozó-cég­től. Az állam egy évig házi kezelésben fogja tartani a hidat. (szeptember 4.) • Az új híd megvizsgálása. E hó 24-én délelőtt az immár elkészült vashidat műsza­küag-rendőrileg fogják megvizsgálni And­rássy János alispán elnöklete alatt. A szemle vezetőéül a miniszter Czekélius Aurél mi­niszteri osztálytanácsost nevezte ki.(...) (szeptember 18.) • Szent István-híd. Illetékes helyről vett értesülésünk szerint az esztergomi vas­hídnak Ferencz József nevéről leendő elke­resztelése korai és alaptalan. Tudvalevőleg Ferencz József-híd már van Pozsonynál, Er­zsébet-híd pedig Komáromnál, s így két dű­li nai híd alig viselhetvén ugyanazon nevet, A sokkal hihetőbb és históriai alappal is bírna itt Esztergomban az új hídnak Szent István­ról való elnevezése, ami felsőbb helyen sem találna ellenzésre. (július 13.) • „Mária Valéria" híd. Míg mi eszter­gomiak azon törtük szegény fejünket, mi légyen az újonnan épült hídnak neve, addig Dániel miniszter úr ő Felségének felterjesz­ti. A tette, hogy Mária Valéria kir. herczegnőről, yy ^ a legmagyarabb érzelmű királyleányról ne­vezzék el a hidat. Jóllehet mi lapunkban a „Szent István" híd elnevezésnek előharczo­sai voltunk, mégis őszinte örömünknek adunk kifejezést, hogy ő Felsége kedvenc gyermekének nevéről fogják a mi büszke­ségünket keresztelni. Most még csak egy forró óhajunk volna:,Jöjjön ő Felsége, a mi szeretett, alkotmányos érzelmű királyunk fenséges leányával, Mária Valériával a híd­megnyítás ünnepélyére." (...) (augusztus 3.) ** * r* r A r A ^ • A herczegprímás és az új híd. Eszter­A g° m polgármestere feliratot intézett a keres­\ kedelemügyi miniszterhez, hogy rendelje el, hogy Vaszary Kolos herczegprímás neve ^ is az új állami vashídon megörökítessék, r'• (...) A hidat Esztergom bíboros érseke szen­® teli fel. A híd neve - mint már megírtuk ­„Mária Valéria" híd lesz, első pillérét ő Fel­sége a király, a másodikat a minisztereinők, a harmadikat a kereskedelemügyi miniszter, ^ a negyediket a herczegprímás nevéről fog­ják elkeresztelni. (augusztus 21.) Az esztergomi hídavatás A középületek, magánosok házai fel­lobogózva, a Széchenyi téren alig volt ház, melyen lobogó ne lengett volna. Az utcákon sok ember tolong, mindnyájan a nagy Duna mellé igyekeznek, hogy még egyszer, utoljára lássák az avult hajóhidat és megtekintsék az ünnepély díszítéseit. Ma reggel verőfényes, pompás idő kedvezett a hídavatásnak. A híd és kör­nyéke meglepő szépen volt díszítve. Az esztergomi oldal vámháza elé piros-fe­hér-zöld és kék-piros (Esztergom város színei) drapériából sátort rögtönöztek a herczegprímás és kísérete számára. A ví­zivárosi hídfeljáró elejére diadal-kaput emeltek, zöldgalyakból. Felül ez volt ol­vasható: Isten hozott! A híd végig zász­lókkal volt díszítve, igen csinos volt a csavargőzös állomás díszítése. Roppant kíváncsi közönség, köztük sok szép asszony és lány gyülekezett az ünnepély színhelyére s különösen a pro­peller állomásához csoportosult. A rendet a csendőrség és a város díszruhás rendő­rei tartották fenn mintaszerűen. A vármegye küldöttsége eléje ment a minisztereknek a Kovács-pataki csavar­gőzös-állomáshoz; vezette őket Andrássy János alispán. A minisztereket hozó kü­lönvonat ide 9 óra 15 perczkor érkezett meg. A 10 tagból álló vármegyei küldött­ség nevében Frey Ferencz országgyűlési képviselő ezt a beszédet intézte a kiszálló miniszterelnökhöz: Nagym. m. kir. miniszterelnök úr, nagym. miniszter urak, mélyen tisztelt vendégeink! Az esztergomi helyi gőzha­józási társulat, mely a Duna két partja között az év egy részén át a közlekedést évekig fenntartotta, szerencsésnek érzi magát, hogy azon napon, melyen a mo­dern vívmányok és követelményéknek megfelelő állandó híd veszi át, ezen Esz­tergom városát és megyéjét felvirágoztat­ni hivatott nagy műhöz Nagyméltóság­toknak útja a társulat járművén vezet át. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, me­lyet nekem az Esztergom polgárai által alapított társulat bizalma e nagy napra nyújt, s társulatunk nevében üdvözölve Nagyméltóságtokat, azon óhajtásunknak adok kifejezést, vajha a magas kormány minden jövendőbeli alkotása oly köz­hasznú, áldáshozó, szeretett hazánk felvi­rágoztatását biztosító és oly szilárd ala­pon nyugvó lenne, mint a ma megnyitan­dó híd. Isten hozta Nagyméltóságtokat és mélyen tisztelt vendégeiket! Bánffy báró miniszterelnök válaszolt erre röviden és megköszönte a szívélyes fogadtatást. A csavargőzösre felszállott az illusztris társaság, élén a miniszterelnökkel. Utána jött a másik három miniszter: Dániel, Perczel és Wlassich, Cscörghő, Vörös és Zsilinszky államtitkárok, Ludvigh m. kir. állami vasúti igazgató, Czigler Gyözö műegyetemi tanár és még többen, a ke­reskedelmi minisztérium legelőkelőbb hivatalnokai közül számosan. A fellobogozótt csavargőzös fél 11 órakor ért Esztergomhoz. Itt várakozott már Kruplanicz Kálmán főispán, Szabó Mihály főjegyző, Reviczky Gyözö főszol­gabíró, a megyei hivatalnoki kara, aztán a városnak 200 tagú küldöttsége mind fekete díszben, Frey képviselő, Reviczky Károly képviselő és mások díszes fogatai oldalt sorakoztak. A feszült várakozást riadó éljenzés vál­totta fel, midőn a miniszterelnök alakja láthatóvá lett. Ő is és minisztertársai is mosolygó jókedvükben voltak és látható­an kellemesen lepte őket meg a szívélyes fogadtatás. A főispán bemutatta a minisz­terelnöknek Maiina polgármestert, váro­sunk falai közt üdvözölte őt és kérte, hogy Esztergom városát is részesítse jó­akaró figyelmében. Bánffy miniszterelnök válaszolt erre: „Köszönöm az igazán szívélyes fogad­tatást. Már ebből is látom, hogy Eszter­gomban jól fogjuk magunkat érezni és alkalmunk lesz ez örömünnepen önökkel együtt örülni." Erre a díszes társaság a várakozó ko­csikra ült és a hercegprímási palotába hajtatott. A várakozó közönség soraiban ott lát­tuk: Maszlaghy, Pór, Rosszival, Vencel, Fellett, Mally, Greffel kanonokai, Bolti­zár József és gróf Csáky püspököket és másokat. A miniszterek a prímási palotában nyomban tisztelegtek a herczegprímás­nál, azután visszajöttek a hídhoz. Vaszary Kolos teljes bíboros díszben, nagy papi kísérettel pontban 11 órakor érkezett a hídhoz díszfogatán, barátságos főhajtással fogadva a nagy éljenzést.(...) Ezután következett az előírt hídfelava­tási szertartás, amely áll néhány imából, a 102. zsoltárból. Ezután a főpap segéd­letével együtt néhány lépésre a hídon be­ment kétszer egymásután, első ízben szentelt vízzel jobbra és baka locsolt, másodszor tömjénezve. (...) Ezután a herczegprímás kíséretével ugyanazon sorrendben amint jött eltávo­zott, a miniszterek pedig a díszsátorban helyet foglaltak. Kruplanicz főispán lépett elő és körül­belül e szavakat idézte a kereskedelmi miniszterhez: Nagyméltóságú keresk. miniszter úr, kegyelmes uram! Nagymél­tóságodnak vármegyénk és városunk iránt tanúsított kegye által, immár befe­jeztetett az állandó híd, ezen remekmű, amely városunkat Párkánnyal összeköti és a város forgalmát, kereskedelmét, ipa­rát, közvagyonosodását nagyban emeli. Az elkészült hidat most már a herczegprí­más is felszentelte, nincs tehát többé semmi akadály, hogy a közforgalomnak átadassák. Midőn a város, a vármegye és az egész vidék nevében excellenciádnak legmélyebb köszönetünket tolmácsol­nám, hogy a hídépítést sikeresíteni mél­tóztatott, egyúttal köszönjük, hogy e szép ünnepélyt személyes megjelenésével szerencséltetni méltóztatott. Arra kérjük végül nagyméltóságodat, hogy a hidat a közönség közhasználatáta engedje át. Kí­vánjuk, hogy excellenciádat kormánytár­saival együtt az Isten sokáig éltesse. (Él­jenzés.) Dániel Ernő keresk. miniszter: Öröm­mel jöttünk ezen történelmi múltú város­ba, mert olyan mű felavatására jelentünk meg, amely hivatva van, hogy a béke ál­dásaival fokozottabb mértékben árassza el e város és vidék lakosságát. Bár­mennyire előnyös és kiváló haszonnal jár, hogy az országban nagy folyók van­nak, nem lehet tagadni, hogy emellett van hátrányuk is, mert a két part közt áthidalhatatlan akadályt képez. Látjuk itt is, hogy az év legnagyobb részében, néha 2-3 hónapig fennakadt a közlekedés. Nagy akadály ez nemcsak az iparra és kereskedelemre, hanem a kultúrára. Fel­ismerte ezt a kormány és eltökélte, hogy az ország több részén, első sorban Po­zsonyban, Komáromban és itt Eszter­gomban hidat épít. Nem tagadom, igen tisztelt uraim, hogy eleinte nagy akadá­lyok merültek fel, főleg financiális ter­mészetűek. De a kormány belátva, hogy az érdekeltektől a felépítést nem lehet kö­vetelni, elhatározta, hogy államköltségen építteti fel a hidat. Ez a herczegprímás bőkezűsége folytán első sorban volt le­hetséges, mivel ő lemondott a vámsze­désből húzott jövedelemről, melyet felál­dozott a hídépítésre. E szerint el lévén határozva, a hídépítést az országgyűlés 1893-ban megszavazta, ami őfelsége ál­tal 1894 januárban szentesítve lévén, a szerződés Chalry vállalkozóval megköt­tetett. A vállalkozók a legnagyobb lel­kiismeretességgel rövid 1 és fél év alatt fel is építették. Mielőtt befejeztetett, szó volt arról, hogy a híd nevet nyerjen. Őfelsége legkegyelmesebben megenged­ni méltóztatott, hogy a híd azon fenséges főherczegnőről neveztessék el, ki atyai szívéhez legközelebb áll. A helyszíni szemle alkalmával úgy találtatott, hogy minden körülménynek a híd megfelel, és a próbaterhelésnél, hogy elég szilárd. Mi sem áll tehát útjában, hogy a közforga­lomnak átadhassák, hogy a kultúra és közforgalom szolgálatába álljon. Majd emeltebb hangon tette hozzá: ,Ezennel kijelentem, hogy a hidat a köz­forgalomnak átadom." (Lelkesült, szűnni nem akaró éljenzés.) A beszéd után három ágyúlövés dör­dült el, a harangok megszólaltak, a régi hajóhidat kinyitották, hogy többé be ne csukják... Most a miniszterek megindultak a hi­don, utánuk kíséretük és nagy közönség. A híd közepén megállott a menet, és Lud­vigh igazgató pillanatnyi fénykép felvé­telt csinált az illusztris társaságról. A párkányi oldalon a község elöljáró­sága fogadta őket, kikkel a miniszterek néhány barátságos szót válatottak. Dániel Rogrünn Ede közs. pénztárnokot és Iva­nits jegyzőt szóllította meg: - Nem volnának-e hajlandók a párká­nyiak Esztergommal egyesülni? - De igen, kegyelmes uram, válaszolt Ivanits, de csak anyagi érdekeink meg­óvása mellett. Mi pótadót nem fizetünk, Esztergomban pedig közel 80 százalék a pótadó. A miniszter mosollyal fogadta a fölvi­lágosítást. Ezután visszamentek a hidon és a vá­rakozó fogatokon a prímási palotába haj­tottak. Egynegyed egykor a miniszterek A kereskedelmi miniszter ebéde Dániel Ernő keresk. miniszter vendégsze- ^ retö asztalához délben fél 2-kor ezek voltak hivatalosak: Az asztalfőn a házigazda képvi- f seletében Kruplanicz főispán. Jobbján és bal- ' * ján Mattyasovszky Vilmos főügyész, Kobek * István képviselő, Szabó Iván árvaszéki elnök, Lipíhay János főorvos, gróf Csáky c. püspök, / Seefehlner tanácsos, dr. Perényi Kálmán fő­szolgabíró, Csaby Andor főmérnök, dr. Mát­ray Ferenc tb. főorvos, Ilaan Rezső szerkesz­tő, Kelemen János pénzügyi biztos, Bánfi Ká­roly, Nógrádi Jenő szerkesztő, Bártfay Géza közgyám, Ilaudinger Ignác igazgató, Cathry Ede mérnök, Staniek József adóhiv. pénztár­nok, Rogrün Ede, lovag Kaán János igazga­tó, Altorjay Imre csendörszázados, Futtaky Gyula hírlapíró. A menü ez volt: „Csirke ragout kellvirággal. Pisztráng for­rázva. - Viza tartárral. Füstölt nyelv körözve. Óz- és nyálderék áfonyával. Pudding chodó­val. Stíriai kappan és fogoly salátával. Fagy­lalt. Giardinetto. Kávé. Borok. Somlai. 1872. Ganádi különlegesség. Ménesi vörös. Littke Monopolé Sect." Az első toasztot a főispán mondta a király­ra, és a Mária Valéria kir. hercegasszonyra, mit a jelenlévők állva hallgattak végig. A kor­mánynak - úgymond - szándékában volt a király ö felségét vagy a hercegasszonyt meg­hívni, ha magas jelenlétükkel a hídavatást szerencséltetnék. De leginkább arra való te­kintettel, hogy a városi feljáró nem készült el teljesen, elállott szándékától. Lelkes éljenzés hangzott fel a toaszt után. Kevés vártatva dr. Perényi Kálmán főszolgabíró köszöntötte fel a keresk. minisztert, majd Haán Rezső a her­cegprímást, Haudinger Ignácz Cathry vállal­kozót éltette. Volt még több felköszöntö is. Az r ebéd 4 órakor ért véget. testületileg tisztelegtek a herczegprímás­nál, ami csak 20 percig tartott. A herczeg nyomban visszaadta a viziteket és körül­belül 10 percig időzött a Bánffy minisz­terelnök számára fenntartott 2-ik emeleti lakásban. Ugyanitt fogadták a miniszterek a me­gye, a város, katona-tisztikar, járásbíró­ság és testületének a deputációját, melyet Kruplanicz főispán vezetett. A főispán a küldöttségek vezetőit egyenkint bemutat­ta. Ezzel az ünnepély hivatalos része vé­get ért. Ti\ Ebéd a herczegprímásnál. A herczegprímásnál a hídavatás ünne­pélye alkalmából 60 terítékű díszebéd volt, amelyen részt vettek a házigazdán kívül: Bánffy Dezső báró, Perczel Dezső, Dániel Ernő, Wlassich Gyula miniszte­rek, Vörös, Cseörghő és Zsilinszky állam­titkárok, a kereskedelmi minisztérium nálunk időző tagjai, Boltizár József, Su­jánszky Antal püspökök, Roszivál, Venc- ; V> zell, Mally, Maszlaghy, Pór, Komlóssy, Jfr'^ Hettyei kanonok, a prímási udvar tagjai, Andrássy alispán, Maiina polgármester, Földváry István dr. városi főügyész, Sza­bó Mihály megyei főjegyző, a katonai tisztikar képviseletében Górcz ezredes és Schmidt őrnagy, Bartal tanfelügyelő és ^^ városunk előkelőségei közül többen. J A pezsgőnél felemelkedett Vaszary Kolos herczegprímás és ő Felsége a kö- 4t> vetkező gyönyörű beszédet mondta: f Azt az örvényt, amely a szellemi téren a különböző eszmék és elvek harcosait f s egymástól elválasztja, áthidalja a haza anyagi jólétének fejlesztésére irányzott £ egyesült törekvés. A „viribus unitis" jel- ^ szó alatti működésünk bámulatos ered­ményeket tüntet fel. Múltunkhoz képest évtizedek alatt századokat haladtunk. A J^ fő- és székváros rendkívüli gyors emel- ^ kedése mellett, a vidék is figyelemben részesül és méltán; ami az ország bár­mely részét felvirágoztatja, a hazát teszi ^Ty szebbé általa, aki a vidék iparát, gazdá- Á A szatát a közlekedés könnyítésével is elő­mozdítja, nemcsak magát a vidéket, ha- ^ ^ nem vele a hazát is gazdagítja. Tévednek ^ azonban, ha nagyságát, erejét, jövőjét A A csupán az ipar s a gazdászat és kereske- f delem felvirágozásában, vagy a tudo-^í^ mány és művészet ápolásában helyez- ^JjJ^ ném és nem egyúttal a felséges Urunk f> Jj által hangsúlyozott „ősi erények" fenn- ifr tartásában, a jellem tisztaságában, szi­lárdságában!(...) Eminenciája után Bánffy miniszterel­nök tartott egy rövid, de igen magvas és A lendületes beszédet.(...) Andrássy János alispán a szakminisz­ternek, Lukácsnak és különösen Dániel­nek fejezte ki a megye osztatlan köszöne­tét a szép mű létesítéséért, előzőleg azon­ban kegyeletes szavakban emlékezett é 4 9 A A r> A Js <s A meg Baross Gáborról, ki az esztergomi £ híd felépítését elhatározta. ^ (Folytatás a 3. oldalon) mw 9 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom