Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-21 / 38. szám

3 ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 38. SZÁM VISSZATEKINTŐ TÁBORI KRÓNIKÁK 3. Harmadszor a táti víziparadicsomban A Dobó gimnázium elsós és másodikos tanulói immáron harmadszor fejezték be a tanévet a táti szigetekkel ékes víziparadicsomban. A Soros Alapítvány (25 ezer Ft-os) jóvoltából - no, meg a saját zsebből is - húsz-húsz diák öt-öt napig ismerkedett a vízi élettel: a sátorban lakással, a naponta többszöri vízreszállással s a természet megfigyelésével. A tábor az utolsó tanítási napot követően kezdődött, így a napirendet a szabadság és a pihenés szabta meg. Nyolc órára mindenki felkelt s a sátranként közös lavórban - vagy a közeli csendes kis öbölben - megmosdott. A táborvezető tanárnő, Tóth Kálmáné nemcsak a diáksereggel, hanem a fakanállal is jól bánt: a reggeli és a vacsorakészítést is ő vezényelte. Az ügyeletesek dolga volt a rendrakás, a tábor őrzése és a vendégszülők fogadása, (ha kellett: megnyugtatása). Reggeli után vagy vacsora előtt került sor a hajók tisztítására. A délelőtti gyakorlásra rendszerint tíz órakor indult az első menet. Délre, félegyre megjött a csapat, addigra elkészült Éva néni finom ebédje! Kettőig pihenés, beszélgetés, tere-fere a sátorban, a közeli cserjésben bogarászás, az élővilág megfigyelése. Két órától pedig a „félhosszú" túra három órán át a távolabbi vizeken! Az újoncok a túrákon elegáns sárga úszómellényt viseltek. Pedig minden táborlakó ,/elvételi vizsgát" tett úszásból, 200 m-es távon. Az óvatosság, az előrelátás azért sem árt, mert egy-egy váratlan zivatar, vihar, de akár egy hirtelen felbukkanó motorcsónak is veszélyes hullámzást, vízsodrást okozhat! A sok vizet szemmel is szokni kellett, mert éppen akkor áradt a Duna. Az újoncokat a harmadik napon avatta a tábor. Az egységek cédulákon kapták a feladatot A versenyt időre mérték. A szavakból össze kellett rakni a mondatot, s ha sikerült, indulhattak. A terepen, a szigetekről négy számlapot kellett begyűjteni és visszahozni. A vacsora altalában 6 óra körül készült el. Aki nem segédkezett Tücsi néni bográcsos főztjénél, az strandolt, karban tartotta a hajókat, vagy a másik táborvezető, Szekeres János tanár úr vezetésével megfigyeléseket végzett és fotózott. így valósult meg táborozás egyik fontos célja: a természet megfigyelése, a vadvízország megörökítése. A biólogia leckékhez bizonyára társulni fog az itt szerzett élmény: a gyurgyalag, a kócsag, a vörösvércse, a széki lille, a sárga billegető valóságos képe. A csend, a paradicsomi állapot, a bolydulatlan életmód teszi itt szelíddé az állatokat. Ezért kerülhetett lencsevégre a gyerekek hátán üldögélő vagy a sekélyesben fürdőző kismadár, a sérült sünmalac. A tanulók minderről naplót is vezettek, Tücsi néni pedig szárnyaló versben örökítette meg az időjárás és a napszakok változásait, a zöld szín árnyalatait, a vizek és a partok szelíd népességét, a tábor örömeit. Reméljük, hogy a fényképeket majd láthatjuk a Dobó Galériában, s a megnyitón - kisérőszövegként - a vers is elhangzik. A mindennapi tevékenység esti vízitúrával zárult.Amikor az utolsóról voltak visszatérőben, a vízen ringatózva a csónakok népe talán vadászkalandokról vagy a jövő évi táborozásról álmodozott, a szervezők pedig sikeres pályázatokról, hogy nem csak hajóra, sátorra, gázpalackra jusson, hanem... Na de erről majd jövőre! Addig reménykedjünk, hogy a Dobó Gimnázium vízitábora évről évre a tanulók hasznára, tanáraik örömére tovább élhet! Horváth Gáborné tanár Véndiákok új diplomával Szeptember 7-ei számunkban tett ígéretünk szerint közreadjuk azok névsorát, akik a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola tanévnyitó ünnepségén arany- illetve gyémánt okieve let kaptak. A félévszázaddal ezelőtt diplomázott aranyokleveles pedagógusok: dr. Barcsa Istvánné, Bárányi József, Bíró György né, Bíró Vincéné, Csomor Jenő, Drobni Sándorné, Erdély Jenő, Germán Béla Ferenc, Halasi Andrásné, Horváth Józsefné, Jalsovszky Gézáné, Kálmán Vilma, Kalácska Lajosné, Klics Józsefné, Kocsis Jenöné, Kottler Ottóné, Meszes Rudolf, Ménes László, Mohai Rezsőné, Nagy Gáborné, dr. Nagy Ignácné, Németh Ferencné, Pálfalvi Imréné, Rückschlossné Podlupszky Erzsébet, Simon Józsefné, Selmeczi Miklós, Somorjai Ferencné, Somfainé Berényi Mária, Sulyok Tibor, Szamosvölgyi István, Széki Jánosné, Vadkerti Margit, Vadkerti Dezső, Virág Gyuláné, dr. Zagyva Gáborné. 60 éve végeztek és gyémántoklevelet kaptak: Érdi Sándor, Hamvas József, Hasenbeck Ilona, Horváth Elemér, dr. Jászai László, Rajfai Jenő, Szakály Mátyás, dr. Tőkés Zsigmondné. Az ünnepeltek egyike: Dr. Meszes Rudolf nyugalmazott középiskolai tanár ötven évvel ezelőtt, 1945 június 9-én végzett az esztergomi érseki tanítóképzőben. Eminens tanuló volt. Később a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. A doktori disszertációját készítette, mikor politikai okok miatt néhány hónapra bebörtönözték, ezután már csak rövid ideig taníthatott a Kossuth majd az Arany János iskolában. Nem tagadta meg keresztény világnézetét, ezért a pályáról távoznia kellett. Az ötvenes években egy erdei termékeket gyűjtő állomáson volt vezető. Sok idő elteltével doktorálhatott, majd Nagykőrösön lett népművelő. Amikor már újra taníthatott is, magyart a budapesti szerbhorvát gimnáziumban , majd itthon a Ferences gimnáziumban történelmet oktatott. Ma is élmény hallgatni, amikor ünnepélyeken néha Mécs László, Sík Sándor, vagy Reményik Sándor valamelyik költeményét tolmácsolja. (Pálos) Az Egészségesebb Iskolákért Program Európai Hálózata három európai szervezet által kezdeményezett program, amelyet hazánkban a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet szervez. Az országban 100 iskola tagja a hálózatnak, megyénkben egyedül az esztergomi Petőfi Sándor Altalános Iskola. Miskolczi Csabáné igazgatóhelyettes elmondta, hogy iskolájuk három éves nevelési terv elkészítésével teljesítette a csatlakozás feltételét. Ennek alapján elkezdődhetett intézményükben egy új iskolatípus kialakítása. A nevelési és oktatási munkába beépülnek az egészséges életre nevelés elemei is. Például az önismerethez szükséges mentáihigiénia, a helyes táplálkozás, a sport, a káros szenvedélyek elleni küzdelem, a környezetvédelem is helyet kapott a nevelési programban. A nevelési munkához tartoznak a különféle rendezvények is, amilyen a Föld napja volt, az ENSZ által nemzetközi világnappá nyilvánított Gyermekek világnapja. Az egészségnevelési program egyik része a táborozás is. Idén nyáron nagyon kedvező lehetőség nyílt a tanulók számára a nyaralásra: 45 felsőtagozatos és 45 alsótagozatos tanuló vett részt a balatonzamárdi üdülésben, amelyhez hasonlót jövő nyáron is szeretnének megszervezni a gyerekek számára. V V V A városrészek, városlakók vetélkedőjének meghirdetett témaköre: Esztergom helytörténete 1820-1920 között, kiemelten a városegyesítés évének eseményeu Néhány könyv és folyóirat a felkészüléshez: Esztergom vármegye. Szerk.:Borovszky Samu Osváth Andor: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Szerk.: Balogh Kata és Bárdos István. Pifkó Péter: Esztergomi utcák 17001990. Cséfalvay Pál: Az Esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum. Prokoppné dr. Steingl Marianna: Esztergom- Belváros. Műemléki séta. Esztergom Évlapjai: 1960., 1979., 1981., 1983., 1985., 1988., 1994. Limes. K.-E. megyei tudományos szemle: 1988-1995. Esztergom és Vidéke: 1879-1920, illetve az 1995. évi számok. FOISKOLAI TAJÉKOZTATÓ Kedves szerkesztő IJr! Nagy kérésem lenne. A ngot szakon végzett hallgatóinkat sok általános iskolai igazgató azzal utasítja el, hogy nincs nyelvvizsgájuk. Szerintem nem tudják pontosan, fu)gy mire képesíti őket a főiskolán megszerzett diploma. Azt gondoltam - és ez a nagy kérésem hogy ha van rá mód> írjanak az Esztergom és Vidékében erről, hátha ez megkönnyíti hallgatóink - bocsánat, frissen végzett kollégáink —állásra találását. (::.} : Mellékelek egy tájékoztatót, ámít én írtam, kissé a szülőknek is szánva (valóig színiileg elküldöm a 24 Órának is.) Remélem, tud segíteni, amit előre is köszönök. Zoltán Erika főiskolai docens, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola angol csoportjának vezetője Az angol nyelvoktatói-tanítói szakról Az idegen nyelv (angol) - oktató - tanító szak az 1990/91-es tanévben indult négyéves képzés. Célja olyan angol nyelvoktatók képzése, akik az általános iskolai korosztály minden életkori sajátosságának megfelelően tanítják a nyelvet. Sajnos, jelenleg nagyon kevés tanító rendelkezik ezzel a speciális képesítéssel, hiszen ez a képzés csak ötödik éve folyik Magyarországon. A legtöbb magyar általános iskolában tanárképzőt vagy egyetemet végzett tanárok, esetleg nyelvvizsgával - vagy azzal sem - rendelkező tanítók oktatják az angol nyelvet a gyermekeknek, noha ez különleges felkészülést igényel. Figyelembe kell venni a gyermekek rövid koncentrálóképességét, tehát sok és változatos gyakorlattal kell érdeklődésüket fenntartani, sőt motiválni. Ráadásul a sikerélmény, amely minden munkában igen fontos, bizony elég sokat várat magára, hiszen a kisgyermek mielőtt aktív nyelvhasználóvá válik jóidéig csak befogadja a hallottakat, tanultakat. Nagyon fontos, hogy milyen módon tanulják az új anyagot. Külső szemlélő számára sokszor úgy tűnhet, hogy „csak" játszanak, pedig ezek a „játékok" elengedhetetlenek a gyermekek nyelvtanulásában. A mondókák, dalok nem mindig tűnnek hasznosnak, pedig ezekkel tanulják meg a jó kiejtést és sok-sok szót. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán (VJRKTF) is folyó angol nyelvoktató tanító képzés minderre, azaz speciálisan a kisgyermekkori nyelvtanításra készíti fel a hallgatókat. A végzettek diplomája a U/1990.(X.4) MKM rendelet alapján felsőfokú C típusú állami nyelvvizsgával egyenértékű. A tanterv, amely eleinte az egyetemi angol szakok programjának egyes elemeit követte, az évek során - egyre inkább az általános iskolák gyakorlati igényeinek irányában - változott és finomodott. A British Council is támogatja ezt az újfajta képzést, anyanyelvi tanárokat küld és oktatási anyagokat biztosít a Lower Primary Projekt (általános iskolai angol szakos tanítóképzési projektében résztvevő főiskoláknak, így a VJRKTFnak is. Ez a projekt részét képezi a britmagyar kulturális egyezménynek. A British Council igen nagyértékű könyvadományokat is ajándékozott a főiskolának, valamint minden évben fizette egy-egy tanár angliai továbbképzését is. Az útiköltéget a minisztérium és a főiskola fedezte. A projekt résztvevői, mind a brit, mind a magyar tanárok rendszeresen hazai továbbképzéseken vesznek részt évente két-három alkalommal, és így a tapasztalatok megvitatása után közösen alakítják a tantervet. Eddigi angol szakos hallgatóink igen nagy lelkesedéssel tanulják a nyelvet és a nyelv tanításának módszertanát; jó képességűek, ami a tanítási gyakorlat során is bebizonyosodott. Remélhetőleg a főiskolán végzett ifjú kollégáink igen sok kisgyermeknek fognak kedvet csinálni az angol nyelv alapos elsajátításához. Onagy Zoltán NAP. 5. Az öregasszony elköltözött Ö volt az esztergomi távolsági járatok egyik utolsó kalauznő-mohikánja. Süvöltött, mint a gőzmozdony, parancsnok volt, hajóskapitány, aki Isten után első a fedélzeten. Nála nem tehette meg a rafinált utas, hogy Dorogig, esetleg Visegrádig vegyen jegyet, közben a nemzetgazdaságot súlyosan károsítva felblicceljen az akkori központi pályaudvarig, az Engels térig. Akkor sem, ha ötszáz polgár gyúrta egymást a hajnali, reggeli járaton. Ha valaki egyszer is utazott parancsnoksága alatt, egy életre megjegyezte a paramétereit: honnan, hová, milyen minőségű pénztárca, milyen ing, télikabát. Ezek - ugye -, mind a férfiember alaphelyzetének tévedhetetlen mutatói. Utas pedig jutott tízezerszám. A kor olyan furcsa, ha valaki ragaszkodott ahhoz, hogy munkája legyen, de lakóhelye közelében nem talált megfelelőt, fogta magát és Pestre járt. Vagy Budára. Vagy akárhová. Bolsevista munkahelye pedig kifizette az útiköltség 75 %-át, szerencsés esetben, és ha kvalifikációja kívánta, az egészet. Persze, aki egyszer utazott parancsnoksága alatti járaton, ő maga sem felejtette el. Hangját, méreteit, kötött sapkáját, kötött mellényeit, magabiztosságát. Hajdani magabiztossága több család közt felosztható volna a mostani, nem éppen önbizalomnövelő MSZP-SZDSZ-világban. Na, és a hang. Mint legjellemzőbb megkülönböztető jegye. Onnan értesülök a ház ügyes-bajos dolgairól, hogy az öregasszony beszélget. Szándéka szerint halkan és kedvesen beszélget, értelmez, következtet ajtaja előtt valamelyik emeleti szomszéddal. Földszinten lakunk, ő a szembe-ajtó mögött. Ha beszélgetni, értelmezni, következtetni van kedve, a lépcsőn elkapja az alanyt. Tehát mami beszélget, én bent ülök a szobában, az íróasztalnál, mellettem a rádió, és ezen túl pontosan értem minden szavát. A másikét nem, de nem számít, mert mami viszi a szót - rendszerint. Gyorsan kitapasztalom, milyen útvonalon járjak, melyik útvonal a biztonságos. De igazán biztonságos nincs. Miután élettársa meghal, akkor válik igazán veszedelmessé. Az öreg kicsi ember, halk, bólogatós, ahogyan ez normális. Társak közül csak az egyik ordíthat, egyik ihat, egyik lehet link, mert ha mindketten teszik, gyorsan vége a szövetségnek. Márton - ez volt a neve - velem együtt köhög reggelente. Cigaretta, köhögés, korty pálinka, cigaretta, köhögés. Ó sem bírta megszokni a padlószőnyeget. Majd a sárga föld meggyógyít, mondja, amikor megjegyzem, öreg, reggel megint sztereóban nyomattuk. Ma már nemigen köhög. Bekövetkezik a nap, az öregasszony eladja a lakást, fiához költözik. Fiához, akit a nők szüntelen tönkretesznek, kizsigerelik, kihasználják, lenyúlják, nem tud egyenesbe jönni az élete. Majd ő ott lesz ezentúl, és vigyáz. Rosszak a tapasztalataim hasonló ügyletekkel kapcsolatban, mondom is, csak szolidan és óvatosan, mami, mert villámgyorsan otthon találja magát, láttam én már ilyet. Köszöni a figyelmeztetést, de miatta nem kell aggódnom. Azért én csak aggódom, mami, mondom, egy huszonötéves nő magánál sokval jobban fel van fegyverezve. Egy huszonötéves asszony tiszta terrorista arzenál. A fiúi szeretet kevés, ha harcba indul. Köszöni, mondja, megpaskol, hogy milyen huncut ember vagyok. Közben elárulja, teljesen kipucolja a birtokot. Délután jön a szerelő, viszi a fürdőkádat, a csapokat, a villanykapcsolókat, mert az övéi, a beépített szekrényeket, mert az övé, a tűzhelyet, a padlószőnyeget is felszedi, ha megoldható. Mert ő csak a lakást adta el, nem a tartozékokat. Mami, ebből balhé lesz, mondom, amikor átvisz, és látom, nem viccel. Az előszoba szekrénysora szétbombázva. Ha a vevő meglátja, egyből agyoncsapja magát, nem is gondolkodik rajta. Nono! Nem úgy van az! Papírom van róla, csak a lakás. A berendezés nem. Szombaton, dél körül végeznek a rakodással. Nem megyek ki, már elköszöntünk. Nem integetek, csak nézem a konyhaablakból, ahogyan győzedelmesen, szomorúan beül a fia zöld kocsijába, a kocsiorr megemelkedik, mint a rakétáé, és elhajtanak a teherautó után.