Esztergom és Vidéke, 1995

1995-07-06 / 27. szám

ESZTERGOM és VIDÉKI es POLGÁRI LAP MELLEKLET 1995. 27. szám I. IDŐL APOZÓ ORTUTAY ANDRAS szerkesztésében Polgárképek a 18. századi Esztergomból (6.) A család egzisztenciáját apja Valter János György teremtette meg, aki az 1710-es évek elején települt át Komáromból Esztergomba. 1717-ben, Imre fiának születésével szinte egyidőben szerzi meg a városi polgárjogot és a nemesi armálist. Ez utóbbinak elnyerése végett a királyi kancelláriához benyújtott kérelmében arra hivatkozik, hogy a család korábban már rendelkezett címerlevéllel, amelyet katonaósei vitézségükkel érdemeltek ki, s amelyet ő Bécs török általi ostromakor oly szerencsétlenül elvesztett. Valter János György ettől kezdve, hosszú időn keresztül különböző vármegyei hiva­talokat viselt, s elsősorban az esztergomi járás szolgabírájaként gyakran és szívesen ütköztette a város és a vármegye érdekeit - általában ez utóbbi javára. Fia, szinte magától értetődő módon ugyanazokat a hivatali lépcsőfokokat járta meg, mint ő. Mesterséget nem tanult, s hivatali munkájához elengedhetetlenül szükséges ismerete­ket feltehetőleg a vízivárosi jezsuitáknál és - természetesen - a gyakorlatban sajátította el. A városlakó polgár-nemesek különös, köztes állapotában Valter Imre pályafutásá­nak első, s hosszabb ideig tartó szakaszában inkább a vármegyét szolgálta - táblabírói címét mindvégig megtartva - hol szolgabíróként, hol adószedő ill. pénztárnokként működve. A városi hivatalok felé való fordulása talán éppen annak az 1770-ben megtörtént esetnek a következménye lehetett, amelynek során - a vármegye ítéletle­vele értelmében - Valter Imre táblabíró Buda utcai, a Lőrinc-kapu közelében lévő házát végrehajtásnak kellett alávetni. Ennek Angol utazók Esztergomról (6.) A XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. század első harmadában megváltoztak az utazási szokások: diplomaták, a legmagasabb európai arisztokrácia, tudósok és kalandorok mel­lett az érdeklődők is megjelentek a barokk-kori Magyarorszá­gon. A reformkor és az azt követő időszak legjelentősebb és leg­többet forgatott legendás magyarországi utazója John Paget (1808-1892), aki Loughboroughban született, s angol orvosból Paget János erdélyi gazdálkodó, nagy magyar hazafi lett. Házasságát, a kor romantikus felfogásának megfelelően kissé kiszínezve Jósika „Az élet útjai"-ban örökítette meg, a szabad­ságharc alatti bravúros hőstetteit pedig Jókai Mór az „Egy az Isten"-ben. Balatonfüreden emléktábla hirdeti, hogy a füredi Anna-bálról ő adott hírt először angolul. Magyarország és Erdély című munkájának előszavát hosszú magyarországi tartózkodás után 1839-ben fogalmazta meg Lon­donban. Döbbenetesen maiak gondolatai: „Nem szereméin ol­vasóimat bármiben is készakarva félrevezetni. Magyarország boldogulásának ügyét őszintén a szívemen viselem, s úgy gon­dolom, nagyban előmozdítaná ezt, ha Nyugat-Európában, és különösen Angliában többet tudnának róla." (A fordítást a Mal­ler Sándor által válogatott és szerkesztett, Rakovszky Zsuzsa által magyarított 1987-es kötetből vettük.) Olvasóink a jövő hónapban ismét John Pagettel fognak talál­kozni, most csak azt idézzük, hogyan pillantotta meg gőzhajó­járól az esztergomi várdombot: „... a Garam folyó torkolatával szemben: ezen áll a félig befejezett székesegyház és Rudnay hercegprímás palotája." Rudnay Sándor hercegprímás és Esztergom (1.) Valter Imre előzménye, hogy a delikvens az 1768/69­es katonai évben a vármegye adószedő­jeként 2426 Ft hiánnyal zárta a rendkívü­li adó pénztárát. Minderről a megye hivatalosan is értesítette a várost, kérve a végre­hajtás lebonyolításában annak közreműködését. A városi tanács Pethő Sebestyén és Kollár Péter szenátorok személyében tanúként képviseltette magát. Mivel azonban Valter Imre időközben 1 évi haladékot eszközölt ki a megye közbenjárásával a hely­tartótanácstól, valamint a hiányzó összeget is 905 Ft-tal csökkentették (ezt adószedői hivatalának lejártát követő hónapra előlegezte meg teljesen szabálytalanul a beszállá­solt katonaságnak, s mivel a kifizetés ténylegesen megtörtént a megye hajlandó volt jóváírni), házának elárverezése lényegében jelképes volt, s csupán a megyei pénztár biztosítékául szolgált. A mintegy 1500 Ft-os tartozást - valószínűleg részletekben ­kifizette, erről tanúskodik a megye 1774. évi felmentő levele. Ez a balszerencsés eset nyilván a családnak nem csupán társadalmi, de vagyoni státuszát is megrendítette, s talán emiatt kényszerül Valter Imre 1771-ben fiai taníttathatása érdekében, azoknak „mint nemes ifjaknak", királyi konviktusba történő ajánlását kieszközölni Esztergom vármegye közgyűlésétől. Egyre növekvő adósságai szorításában 1778-ban eladja a Budai utca házát, s helyette a Szt. Lőrinc utcában vásárol egy szerényebbet (a mai Jókai u. 20. sz. alatt állt), ahol élete utolsó két évét tölti második feleségével, Gessel Antóniával. 1779. október 28-i halálát követően összeírták maradék vagyonát, s e hagyatéki leltár szerint kiárusított ingóságai összértéke 1950 Ft-ot, míg tartozásai több, mint 1600 Ft-ot tettek ki. Valóban „fűnek-fának" tartozott, a boltosnak szalonnáért, a patikusnak gyógyszerekért, a gombkötőnek a maga és fiai mentéjének, nadrágjának zsinórozásáért, a szabónak foltozásért, stb. Hagyatékából jó néhány könyv is előkerült, melyek nagyobb részét László fia vásárolta meg a reá jutó kevés készpénzből. Ezek közt volt német nyelvű útleírás Franciaországról és Angliáról, különféle latin nyelvű jogtudományi művek, törvénytárak, klasszikus auktorok és Pázmány Péter „Magyar Kalahúz"-a, valamint egy szakadozott, 17. századi, Bambergben nyomtatott német nyelvű biblia, melyet a belvárosi templom káplánja vásárolt meg 2 Ft-ért. Az ugyan­csak a hagyatékban talált a nemesi státusszal járó fegyvereket, mivel különösebb értéket nem képviseltek, László fia kapta meg. Közöttük szerepelt egy „avitt török puska" is, melyet Valter Imre talán édesapja egykori hadizsákmányaként őrizgetett. Gyermekei elszármaztak Esztergomból, Teréz és Borbála Pozsony vármegyébe men­tek férjhez, fiai a Károlyi grófok uradalmába szegődtek. László a tarcali uradalom gazdatisztjeként szolgált 1795. évi korai haláláig, ennek fia, Valter László Imre, a Károlyiak nemzetiségi leváltárnoka, nagy műveltségű tudós, történetbúvár, a Tudo­mányos Akadémia levelező tagja volt, kinek írása a Tudományos Gyűjteményben, az Athaeneumban, a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében s más neves folyóiratokban jelent meg. Kántor Klára Idén van 175 éve annak, hogy rudnai és divékújfalusi Rudnay Sándor herceg­prímás és az Esztergomi Székesfőkápta­lan hosszú századok után visszatért ősi székhelyére, Esztergomba. Az esztergo­mi érsek, a székesfőkáptalan 1543-ban a török elől elmenekült Pozsonyba és Nagyszombatba. 1595-öt és 1683-at kö­vetően, az esztergomi vár átmeneti majd végleges visszafoglalásai után a prímá­sok és a káptalan továbbra is a felvidéki tartózkodást ítélte biztonságosabbnak, de Buda visszavétele után sem telepedtek vissza, csak egyes tisztviselőik, a kápta­lan egy-két tagja élt Esztergomban. Ezt sokáig az indokolhatta, hogy a vár felsza­badítását követő nyolc évtizedben a vár, a várhegy közvetlen katonai parancsnok­ság alatt állt, mint várral számolt vele az udvar és a bécsi haditanács. XIII. Kele­men pápa buzdítására gróf Barkóczi Fe­renc prímás megkezdte a várhegy rende­zését, igyekezett a katonai objektumot az érsekség céljaira átformálni. Korai halá­la, majd az a tény, hogy utána több prí­más is csak rövid ideig viselhette az egyxházfői méltóságot, illetve, hogy az uralkodók nem töltötték be az esztergomi érseki széket, - szintén okai voltak, hogy az érsekség és a káptalan esztergomi je­lenléte szinte csak szimbolikus volt. A két egymástól elkülönülő birtoktest meg­felelő részének irányításában viszont már jelentős szerepük volt az Érseki-Vízivá­rosban élő prímási, a Szenttamáson élő káptalani tiszttartóknak. Lotharingiai-Habsburg Károly Amb­rus főherceg (1808-1809) rövid prímás­sága után I. Ferenc osztrák császár és ma­gyar király VII. Pius ismételt felszólítá­sának engedve 1819-ben járult hozzá Rudnay Sándor erdélyi püspök esztergo­mi hercegprímássá való kinevezéséhez. Rudnay Sándor 1760-ban született, ta­nulmányait magyar szemináriumokban végezte, s 1806-ban már szemináriumi rektor volt. Tehetséges szervező, tanár és lelkiatya volt. 1815-ben lett erdélyi püspök, és 1819. július 12-én kreálták esztergomi érsekké. Mint esztergomi hercegprímás elfo­gadta a pápa intését, s első intézkedései­nek sorában hozta meg a döntést: vissza­helyezi az esztergomi érsekséget ősi székhelyére, ott megfelelő bazilikát emeltet, s a káptalant is visszaköltözteti Esztergomba. Rudnay Sándor elhatáro­zása korszakalkotó volt Esztergom jövő­je szempontjából. A legközelebbi Idölapozóban Eszter­gom szabad királyi város állapotát mu­tatjuk be a 19. század első két évtizedé­ben. Oy. Adalékok Rudnay Sándor leszármazásához A prímás leszármazása a felsőbb bíró­sági fórumokon évszázadok óta folytatott családi birtokperek révén ismert. Az Újfalussy és Rudnay családok a Petrőczyekkel aló. században folytattak már pereket. (Rudnay Béla: Ujfalussyak és Rudnayak perei a Pelröczyek ellen 1543-1591. Budapest, Franklin Társulat 1910.) A periratokban régebbi oklevelek má­solatai, átiratai is szerepelnek, ezek alap­ján egy nagyrészt hiteles, itt-ott fiktívnek tekinthető leszármazási sor jött létre. Ősei az okleveles anyagban való szerep­lésük évszámával említve a föntebbi Andrástól: 1424 János, akit újfalvi Jókának mondanak. Divékről másképp újfa­luról 1480 János, hol újfalvinak, hol újfalvi Jókának, hol rudnai Jóká­nak említve 1495-1501 Rudnai Osvát, újfalvi Jóka János fia 1565-1567 Rudnai György 1590 Rudnai László 1636-1642 Rudnai Zsigmond, majd - apa-fiú sorrendben - Rudnai Vilmos, Rudnai Ferenc, Rudnai Sándor, Rudnai András. Ez az utolsó már rudnai és divékújfalvi Rudnay András. Nyitra vármegye főszol­gabírája, aki Rudnay Sándor atyja volt. Anyja nemes Dőry Anna, valószínűleg a jobaházi Dőry családból. A Rudnay család levéltára a Magyar Országos Levéltárban 1956-ban tűzvész­ben elpusztult, kivéve 202 darab közép­kori oklevelet. A család másik, divékúj­falusi levéltárának egy kis része Szlová­kiában található. Vissi Zsuzsa Az Esztergomi Körzeti tv számára ír­tam Széttöretett 75 éve címmel emlékmű­sort, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulója alkalmából. A kutatómun­kám során érdekes dokumentumra buk­kantam, amely dr. Zwillinger Ferenc ne­véhez kapcsolódik. (Portréját a legutóbbi Idölapozóban szintén én próbáltam meg­rajzolni.) Az Esztergom című politikai napilap 1920 június 10-én az alábbi köz­leményt jelentette meg: „Az esztergomi izraelita hitközség kép­viselö-testülete dr. Zwillinger Ferenc in­dítványára a következő határozatot hoz­ta: Az esztergomi izraelita hitközség mély megdöbbenéssel és őszinte fájdalommal értesült a békeszerződés aláírásáról. Ha­zafias szívünk egész melegével érzünk együtt a kegyetlenül szétszakított Ma­gyarország minden részében felzúgó s a meggyötört lelkek millióinak ajkáról ele­mi erővel kitörő tiltakozással. Egy szívvel s egy lélekkel teljesen egyértelműen kije­lentjük, hogy mi a békeszerződés feltéte­leibe soha belenyugodni nem fogunk s minden erőnkből - felajánlva életünket, vérünket és utolsó fdlérünket - rendület­lenül küzdeni fogunk, hogy szeretett ha­zánk ismét a régi nagyságban és a régi boldogságban tündököljön. Elhatározza a képviselő-testület, hogy mindaddig amíg ezt el nem érjük minden szombaton és ünnepnapon a nyitott frigyszekrény előtt a főrabbi ünnepi köntösben imát fog mondani hazánk területi nagyságának helyreállításáért és a magyar nemzet régi boldogságának, dicsőségének és gazdag­ságának visszaszerzéséért." Úgy érzem, hogy ez a mélységes - a magyarság sorskérdéseit a magáénak ér­ző és valló - hazaszeretet nem szorul kü­lönösebb kommentárra. Legföljebb annyit tennék hozzá - egy világháborúval későbbi történelmünk margójegyzetéül emlékeztetőként: fel­ajánlott életüket, vérüket, pénzüket elfo­gadta, igénybe vette a Haza. Csak nem egészen úgy, ahogy ők gondolták. Muzslai Zsitva Ágnes 1895 A VAROSEGYESITES 1895 HOLNAPUTAN:JULIUS 8. 1995 CENTENÁRIUMI ^ 1995 EMIEKF.VÉBEN (.'. ínyrM/f// (,>\./tr <jr/,, ,1 Ko ó/r (V, (Út. t-n mt //{ " *J/"'\>< '' Zaj///'. b éf r.'t./í* orr, ,./><r.// . //Vó, r'>i,/r'/'/ni Ao S t/f- /H!/>Jr/<> t/rZ/ Z, /, M .Át'l./irr* i//t/r/j'f /,<)// tyóMtOÓ /tt; éjtósrfo*". "ry" /Íettj'/tí.yf, fy/fíffftt.'r*t*-t. J ff'/Q. rffoóótt.cr f/tf/r.,) *iniít- ''/ty/fd Jf/jt/Yíi frti t/ó /. - ,/ <h'>k/7r, /Z' -V y^ s'H'if-. / ­y.r rS S fl/jr/-/1. c*., ; /-<* rry//* / t.r-t f^V/f.f f.t t *Yrf<> Ohtt/'d Esztergom öröme (...)Esztergom az egyesítéssel erősö­dött. Városunk, mely dicső múltjánál, kulturális fejlődésénél, intelligenciájánál fogva eddig is előkelő helyet foglalt el hazánk városai között, most az egyesítés­sel az anyagiak terén is egyszerre óriási léptekkel haladt előre. A szétdaraboltság alatt alig volt a tulajdonképpeni Eszter­gomnak 10.000 lakója, most 16-17 ezer lakóval bíró nagy várossá lett. Az eddigi önző különérdekek, melyek a termé­szettől együvétartozó négy városrész to­vábbfejlődését megakadályozták, meg­szűntek, a haladás főkövetelménye, az egyetértő, összhangzatos munkálkodás lehetővé lett. (...) Adja Isten, hogy az összetartás, az ön­feláldozó munkásság megteremjék gyü­mölcseiket és az új ezredév küszöbén lel­kesedéssel és önbizalommal mondhassuk a legnagyobb magyar szavaival: Eszter­gom nem volt, hanem lesz" (Esztergom és Vidéke, 1895. július 11.) (Folytatás a túloldalon) * 7„A ? .WWtott Eu?tfinjoni Képviselő­testülete luvata|oa kimutatás íjzei int a kö­vetkező i^Aldoji Mórdr,, Szenttamás. Ba tt» Arinln f.t,JJ W Agqstoi}, lUcJl András Szentgyörgyoietf, 'Bálint János Vlüjyáros, Bártfay ' Gésft,* IMő'I^r Szentgyörgy­JRle«l Ferenc S?e (ut^iiiás, Bellovits Kcrcnft beráií Antal, Berényi Gyul* dr, Szentgyörgymező.Brenner József, Bruck'ner Albert, Brutsy fiyula, B-tutsy, Márton Bariári János dr, BiUtner Kehért, Cserép János jíj., CVmoch láno? dr Víziváros, Cau e 3rjstváii Víziváros, DÍ»m'ífnt BeTn'át, ndczy"7Vnratrr>öczy Ferenc, Dudás János. Eggeiijipfer Albert, Eggenhofer József hckstelfir Mór Szenttamás, Erős András Szentgyörgymező, Etter Gyula Szent­györgymező, l-arkas Gyula Víziváros, Fai kas .Tivadar, Fehér Gyula dr., Feichtin­ger Sándor, dr., Felsenburg Gyula Szenttamás, Fcketo Géza, Fekete Pál, Földváry István dr.. Frey Ferenc, Éried Arnold, Gabanyitz Ferenc Szenttamás, Gere Antal Szentgyörgymező, Gerendás János, 747. Gerendás 'Lajos, Globutsntg József Szenttamás, Grósz Antal, Grósz Ferenc, Grünwald Lajos, IJajal^cs Albert, Haller Ferenc Szentgyörgymező, Hamar Árpád Szentgyörgy inező,' Hanny Béla Víziváros, H;*udinger Ignác— Víziváros,™ I lavas Vince SZgfirtaroátíj—Havait Imrei Hegedűs József iíj. Szentgyörgymező' Helc Antal dr. He|cz József, Helcz Kál­mán, Helschinann Ferenc, I l&a^.liy&ilíií Víziváros. Hittner András bíró Szenttamás, lioffer Béla Szentgyörgymező, Iloftinaim KIRALYI VAROS Jf^, VÍZIVÁROS SZENTTAMÁS SZENTGYÖRGYMEZŐ 1700 1744 174 8 A névsor további részeit folytatólagosan adjuk közre 1744

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom