Esztergom és Vidéke, 1995

1995-06-08 / 23. szám

ESZTERGOM és VIDÉKI es POLGÁRI LAP MELLEKLET 1995. 23. szám I. IDŐLAPOZÓ ORTUTAY ANDRAS szerkesztésében Angol utazók Esztergomról 5, A 18. századi angol utazók között sok volt a lelkész, aki egyházi munkája részének is tekintette, hogy saját szemével győződjön meg a világ állapotáról. Jeremiah Miiles (1713-1784) is lelkészcsaládból született, tanulmányait Oxfordban végezte. Tanulmányai befejezése után több utat is tett: 1737-ben nagybátyja, Richárd Pococke társaságában az akkor a törökkel háborúskodó Magyarországra utazott. Az útról Pococke egy kétkötetes munkában számolt be, de érdekesebb és színesebb a fiatal Millés kézirata, amelynek Esztergomot érintő részét Gömöri György fordításában közöljük. „Gran, amit a magyarok Esztergomnak hívnak és latin neve Strigonium, a Duna déli partján van, éppen afölött a hely fölött, ahol az ugyanazon nevű folyó beomlik a Dunába... Esztergom hegyek alatt fekszik, és csak nyugati irányban néz sík vidékre. Két városrészből áll, amelyek egymástól mintegy negyed mérföldnyire vannak. A nyugati részt, a nagyobbikat Szabadvárosnak (Freystadt) hívják; ezt csak egy kis dombféle veszi körül. Korábban meg volt ugyan erősítve, de nem hiszem, hogy bármikor is túl erős lett volna, mivel egy magaslat emelkedik föléje. Ennek a városnak körülbelül négyzet alakja van, mindössze négy-öt utcából áll, de a házak többségükben csak egyemeletesek, és az egész városrésznek roppant szegényes hangulata van, mert miután a törökök elpusztították, évekig pusztán volt hagyva, míg aztán húsz vagy harminc éve elkezdték újra benépesíteni. Van itt egy szép kis ferences kolostor és egy plébániatemplom is, ami korábban a ferencrendi apácák kolostora volt, mindaddig, amíg a törökök azt fel nem dúlták. Azt mondják, hogy IV. Béla király ebben a templomban van eltemetve, de senki sem tudja, pontosan hol. A rácoknak is van itt egy temploma, de nincs belőlük harminc-negyvennél több a városban. Ezzel a várossal szemben a Duna szigetet alkot. Mintegy negyed mérföldnyire keletre, a hegy alatt, amelyikre a vár épült, van a Víziváros. Ezt a hegytől a folyóig húzódó régi falak védik, de kerülete mégsem nagyobb egy-egy mérföldnél, és nagyon gyéren lakják. A jezsuitáknak van itt egy kicsi, de rendes külsejű missziója és a ferenceseknek egy szegényes zárdája, valamint van még egy kis plébánia is. Egyes szerzők szerint régebben meleg fürdők is voltak itt, de ezek annyira feledésbe merültek, hogy nem is tudnak róluk. Én úgy hallottam, hogy valóban van egy meleg forrás a ferences zárdában, de látni nem láttam. Ebből a városból egy híd vezet át a szigetre, ahol csak egy kicsi városrész van; régebben hajóhíd vitt át oda a Vízivárosból." A továbbiakban a várral és ostromaival, megmaradt emlékeivel ismerteti meg olvasóját. Leírása precíz, mintha csak egy korabeli metszet elevenedne meg a jótollú és felkészült Miiles leírásában. O.A. Polgárportrék a 18. századi Esztergomból 5. 1717. január 2-án említi először a városi jegyzőkönyv, s ekkor rögtön két okból is. Az első, amit akár rosszul sikerült „belépőnek" is nevezhetünk, egy becsületsértési ügy, s eszerint Heim Ferenc polgár feljelentést tett Faichtinger József ellen, aki állítólag két tanú jelenlétében azt mesélte a fiatal Hytter Ferencnek, hogy egy bizonyos szolgálóleánynak „fattya" született Heim Ferenctől. Csorbát szenvedett tekintélyének helyreállítása végett Heim elégtételt követelt és a vádaskodóval való szembesítést. Az ügy tárgyalását napirendre tűző tanácsülésen időközben megjelent maga a vádlott Faichtinger is, hogy letevén a polgáresküt, felvétesse magát a királyi város polgárai közé. A polgárrá avatás ceremóniáját követően, a rágalmazási ügyre is sikerült pontot tenni, mivel a felek az összesereglett szenátorok „atyai bíztatására egymás kezeit fogván barátságosan megegyeztek." A bajor származású Faichtinger József a komáromi borbély céh tagjaként ekkoriban telepedett le Esztergomban. A városban 1717 áprilisában hirdették ki a céh ünnepélyes, függőpecséttel ellátott kiváltságlevelét, melyben a felsorolt mesterek között Faichtinger is szerepelt. Valószínű azonban, hogy pusztán a mesterségéből megélni nem tudott, mert mint az 1720. évi népességösszeírás megjegyzi, a városban élő két chyrurgus (orvos) is inkább hajnyírással és borotválással foglalkozik s más apró-cseprő munkát kénytelen vállalni. Az említett összeírás egyébként - mely általában jelzi a foglalkozást is -, Faichtinger neve mellett nem tünteti fel borbély mivoltát. Valójában ekkor már nem is volt szüksége a mesterségére, mivel 1717-ben, röviddel a polgárjog elnyerése után, megházasodott, egy helybeli tehetős polgár, Hytter Szilveszter özvegyét véve el feleségül. E házasságból született Ferenc nevű gyermeke, aki később a kiterjedt család megalapítója lett. FAICHTINGER JÓZSEF Faichtinger József, családjának vagyoni felemelkedését ugyan e meglehetősen céltudatos házassággal alapozta meg, a továbbiakban azonban ő maga is jelentősen hozzájárult az anyagi gyarapodáshoz. A família rangjának, tekintélyének megteremtését jelentősen elősegítette az 1720-ban kieszközölt nemesi armális, amit a vármegye az 1721 májusi közgyűlésen ellenmondás nélkül hirdetett ki. Faichtinger tőkepénzét gyakran helyezte ki kamatra és e kisebb-nagyobb - néha talán csak szívességből kölcsönadott összegeket azután akkurátusan intabuláltatta a városi jegyzőkönyvekben, s ha szükséges volt, akár végrehajtás útján is beszedette. 1723 januárjában pl. öt különböző személytől összesen 120 ft-ot hajtatott be hivatali úton, máskor pedig az adósság fejében szőlőt foglaltat le. Óvatos ember lévén, különféle szerződéseit bölcs előrelátással a város levéltárában téteti el, s csupán a hiteles másolatot kéri ki. Anyagiakban történt látványos előrehaladásával egyenes arányban emelkedik közéleti és hivatali pályája. Az 1724 évi tisztújításkor az elhalt Glázer János szenátor helyébe választották, a másik két jelölt, Szandhoffer Ferenc és Rajzi Jeremiás előtt. 1735-ben városkapitány, egy évvel később pedig Zelizi Andrást váltja fel a bírói székben. Bírósága idején, 1737 májusban felajánlotta a városnak, hogy a szőlőhegyen lévő romos Orbán kápolnát saját költségén rendbehozatja, s arra is ígéretet tett, hogy - nyilván a közelgő Orbán-nap illetve az ekkor tartandó vásár tiszteletére - „Szt. Orbánt és Donátust az égi háború ellen le iratatja", azaz lefesteti, s a képeket a kápolnában fogják elhelyezni. A város e nagylelkű felajánlást elfogadta, s az építkezéshez fövennyel és téglával maga is hozzájárult. Faichtinger József módos, megbízható polgárként többször képviseli a várost hol az országgyűlésen, hol magas udvari hivataloknál eljárva. Ekkor már jótékonykodik is: 1744-ben - miként a jegyzőkönyv kihangsúlyozza - „jóindulatból" magára vállalja a városi szegényház gondnoki feladatkörét, melyet azután éveken keresztül ellát. A 17 évig tartó özvegységét 1749-ben cseréli fel új házassággal, amikor feleségül veszi özvegy Rochusnét, s három évi házasélet után, felesége házában (jelenleg Bottyán utca 5.) éri a halál 1753. július 8-án, 66 éves korában. Kántor Klára Adalékok az esztergomi Holocaust-emléktábla felavatásához Hírek az Esztergom és Vidéke 1886-os évfolyamából dec.12. „ Megyesi Krausz vásárolta meg Kenyérmezőt Bánréthi Fuchs Miksa vasúti igazgatótól, a ki ez idő szerint súlyos betegségben szenved Döblingben. Az új földbirtokos a szeszgyártást fokozni fogja, s a munkások számára nem csak nagyobb telepet épít, de rendes iskolát is alapít. A család legidősebb fitagja ifj. Krausz Izidor (a ki mellesleg legyen mondva bölcsésztudor is) nagy buzgalommal lát hozzá, hogy a gyárat felvirágoztassa. És ezt a buzgalmat városunk s korai gyáriparunk érdekében lehetetlen örömmel nem üdvözölnünk." máj.9. „Csinosodást constatálhatunk a kispiaczi Muzsik-féle házban, hol a Scheiber József és fia czimű jónevű czég csinos új kirakatot készíttetett nagy kristály üvegtáblákkal. Csak a szomszédok és mások folytatnák!" Édesanyám, Kicsindy Irén mindig szeretettel emlékezett dr. Zwillinger Ferenc ügyvédre, akinél az 1940-es évek elején irodistaként dolgozott. Munkájával Zwillinger úr olyannyira elégedett volt, hogy - gyermeke nem lévén - többször is úgy nyilatkozott: szívesen vállalja édesanyám taníttatásának költségeit, hogy jogászt neveljen belple. Felesége mindig finom reggelit vitt be neki az irodába, ő is úgy bánt vele, mintha a kislányuk lett volna. Anyám a zsidótörvények hatálybalépésétől kezdve mint bejelentés nélküli alkalmazott dolgozott tovább az irodában. A németek 1944. márciusi bevonulása után elkezdték a gettók kialakítását. Esztergom belvárosában is kijelöltek több zsidó tulajdonú házat, és a város más részeiből is ezekbe költöztették össze a listára vett lakosokat. Ilyen gyűjtőhely lett az ügyvéd Deák Ferenc utca 9. számú háza is. Tulajdonosa ekkor már 68 éves volt, a megaláztatást már csak ezért is nehezen viselte el, de lelkét bizonyára még nagyobb súllyal terhelte, minthogy az izraelita hitközségnek is felelős vezetője: elnöke volt. Édesanyám a nyilasok által őrzött ház Duna-partra nyíló hátsó kapuján átjuttatott be élelmiszert Zwillingeréknek és a velük IM MEMÓRIÁM dr. Zwillinger Ferenc egy fedél alá kényszerített lakótársaiknak. A házigazda még a deportálás előtt meghalt; sírja itt van az esztergomi zsidó-temetőben. Özvegyét azonban elhurcolták a városból, a törékeny alkatú asszony soha többé nem tért vissza. Dr. Zwillinger Ferenc - aki több évtizeden át tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, a város képviselő-testületének, ügyésze a szentgyörgymezei közbirtokosságnak, továbbá egyik vezetője a függetlenségi 48-as körnek igazi lokálpatrióta várospolgárként sokat foglalkozott Esztergom történetével és régészetével. Erre vonatkozó dokumentumokból, könyvekből, leletekből igen értékes gyűjteményt alakított ki, amit édesanyám szeme láttára istálóvillával hánytak fel a nyilasok egy teherautóra, mint a zsidóvagyon értéktelen, de gyanús, ezért elpusztítandó részét. A nemzetiségi vagy vallási, legszörnyűbb megnyilvánulásaiban „faji" alapon ítélkező gyűlölet a történelem bármely korszakában az emberi élet, az anyagi és szellemi értékek kegyetlen és értelmetlen pusztításával járt, pótolhatatlan érték-veszteséget okozott. Muzslai Zsitva Ágnes DOKUMENTUM Komárom és Esztergom k.e.e. vármegyék főispánjától 90/1945. föisp. szám Tárgy: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék egyesítésével kapcsolatos intézkedések A vármegye alispánjának, Esztergom, Komárom és Esztergom megyei városok polgármesterének, az esztergomi, tatai és komáromi járások főjegyzőjének, az Esztergom városi és Komárom városi, továbbá az Esztergom vármegyei és Komárom vármegyei nemzeti bizottságok elnökének. Az 1923. évi XXXV.t.c. 11 §-a alapján létesített Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közigazgatási összetartozóságát a m. kir. minisztérium 1938. évi szeptember hó 18-án kelt és az 1938. évi XXXIV. t.c. 4. §-ának /1/ bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadott 9.330/1938 M.E. számú rendeletének 1. §-ával megszüntette. A Szövetségesek és a magyar ideiglenes nemzeti kormány között 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény (kihirdetve: az 525/1945. M.E. sz. rendelettel) 2. pontja értelmében Magyarország többek között arra is kötelezte magát, hogy minden törvénykezési és közigazgatási intézkedést, amely a cseh-szlovák, jugoszláv és román területeknek Magyarországhoz csatolására vagy bekebelezésére vonatkozik, hatályon kívül helyez. Az ideiglenes nemzeti kormány f. évi február hó 26-án kelt 526/1945. M.E. számú rendeletével a fegyverszüneti feltételből folyó kötelezettségeként a fent említett 1938. évi XXXIV. t.c.-et és az annak végrahajtásával kapcsolatban kibocsátott összes törvényeket és rendeleteket, valamint egyéb közigazgatási intézkedéseket azonnali hatállyal hatályon kívül helyezte, aminek következtében 1945. évi február hó 26-ával automatikusan feléledt az 1923. évi XXXV. t.c. 11. §-ának hatálya, amely Esztergom megyei város székhellyel Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék létesítését kimondta. Az ekként egyesített vármegyék közigazgatási apparátusának sürgős beállítása, az adminisztráció megszervezése és kiépítése és ennek folytán a kormányzatomra bízott vármegyék közönsége elsőrendű fontosságú érdekeinek, továbbá a rendezetlen közigazgatási kérdések felszámolása céljából a legutóbb idézett törvénycikk, továbbá a 14/1945. és az 1.030/1945. m.E. számú rendeletekben előírtak végrehajtásaként az alábbiak szerint rendelkezem. Komárom és Esztergom k.e.e. vármegyék nemzeti bizottsága haladéktalanul felállítandó. Az így felállítandó nemzeti bizottság létszámát 30 főben állapítom meg, akként, hogy a nemzeti bizottságba mindenegyes közigazgatási egység, tehát a két megyei város és a három járás hat-hat bizottsági tagot delegál. A beküldendő hat tag közül egyet-egyet a magyar nemzeti függeüenségi frontba tömörült öt parlamenti párt éspedig a független kisgazda párt, a magyar kommunista párt, a nemzeti parasztpárt, a polgári demokrata párt és a szociáldemokrata párt helyi (városi és járási) szervezetének tagjai közül, egy tagot pedig a szabad szakszervezetek helyi (városi, járási) szervezetének tagjai közül kell beküldeni. Amennyiben valamelyik politikai párt, vagy a szabad szakszervezet nem működik, a beküldendő hiányzó tagot a működő politikai pártok és szabad szakszervezetek pártközi értekezlet megállapodása alapján jelöljék. Felhívom a városok polgármestereit, illetőleg a járások főjegyzőit, hogy a városi, illetőleg járási nemzeti bizottságok által fentiek figyelembevételével kiküldött bizottsági tagok névjegyzékét hozzám legkésőbb 5 nap alatt terjesszék fel. A felterjesztést kimutatás formájában kérem összeállítani, amely magában foglalja a kiküldött bizottsági tag nevét, foglalkozását, életkorát, lakóhelyét és politikai pártállását. Ezen rendeletemmel a komáromi alispáni kirendeltséget megszüntetem. (Ez a mondat az eredeti iraton át van húzva!) Esztergom, 1945. évi május hó 23-án. Székely Béla s.k. főispán Egyházak szolgálata TÖRTÉNÉSZ-KONFERENCIÁK ESZTERGOMBAN, 1991-1995 Beszélgetés dr. Bárdos Istvánnal Egyházak a változó világban címmel öt esztendeje rendezték meg városunkban az első konferenciát, mottóként azt az idézetet választva, amellyel homlokán bazilikánk az örök Dunára tekint, mint változatlanul érvényes igazsággal a világ folyására, a szüntelen változás folyamatára: „Que sursum sunt quaerite!" (Az odafennvalókat keressétek!) Lapunk 1991. május 24-ei számában én voltam a szerzője a vezércikknek, amely ezt a sorozatnyitó konferenciát köszöntötte. „A különböző egyházak, felekezetek - fájdalmas történelmi hitvitáik, vallásháborúik, mai megosztottságuk ellenére - (írtam akkor) évezredek óta ezzel hívták és hívják közösségeikbe az értékkereső embert szerte a Földön. Ennek jegyében szólítják egymást az utóbbi évtizedek során párbeszédre: megkeresni, ami különböző tanításaikban, vallásgyakorlatukban, szertartásaikban egyszerre sajátos és közös érték. Ezt az úti. ökumenikus gondolatot elhatározóan a II. Vatikáni Zsinat erősítette "MINISTERIO" KONFERENCIA 1995. MÁJUS 24-26. a változó világban katolikus kezdeményezéssé, mozgalommá. (...) Ezen az eszmei alapon épült fel az esztergomi rendezvény is - ökumenikussá. Tervét ez a törekvés kezdeményezte, majd körvonalazta 1988-89 táján. Ez munkálta ki tartalmi és gyakorlati részleteit több mint egy éven át, mióta a szervező bizottság - az esztergomi dr. Beke Margit és dr. Bárdos István társ-elnökletével - fáradhatatlanul működik. Bel- és külföldi tudományos műhelyek, hivatalos és társadalmi támogatók, egyháziak és világiak, hívők és nem hívők fogtak össze megvalósításának érdekében." Ilyen széleskörű összefogás nyilvánvalóan csak úgy jöhetett létre, hogy az elképzelés megvalósítását a társadalmi környezet közérdekűnek értékelte: - folytattam magamban öt év elteltével az előző gondolatmenetet. Megerősítésért pedig dr. Bárdos István művelődéstörténészhez, a megyei önkormányzat főtanácsosához fordultam, aki a konferenciák szervező bizottságának változatlanul társelnöke. (Ahogy - az érsekség részéről - dr. Beke Margitja a Prímási Levéltár időközben nyugalomba vonult igazgatója is, aki a történettudományokban tavaly elnyerte a kandidátusi fokozjatot. A Prímási Levéltár mostani vezetője, Hegedűs András a konferencia titkári feladatait látta el.) (Folytatás a következő oldalon)