Esztergom és Vidéke, 1994

1994-03-10 / 10-11. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A nemzeti ünnepen les? 75 éves Aki átélte a felvidéki kitelepítést A demokratikus államrendnek köszönhetően ma már nyíltan írhatunk a százezres nagyságrendű felvidéki kitelepítésről. Sok-sok család szakadt szét, közte a miénk is. Édesanyám, dr. Pálos Imréné március 15-én tölti be 75. életévét Ebből huszonhatot a Felvidéken, a Kassa melletti Jászon élt le. Jászó 800 éves magyar település. A táj gazdagságát, szépségét a premontreiek fedezték fel. Kálmán király alapította, s a tatárjárás után IV. Béla erősítette meg a jászőiaknak adományozott birtokokat. Mohács után a fenyegetett egri püspökség Jászóra teszi át székhelyét. Jászó 1745-től a gyönyörű barokk templom és kolostor építésével indult virágzásnak. Több mint hétezer hektáros erdőséggel, fafeldolgozó üzemeivel, tégylagyárával, vízimalmaival, halastavaival, vasúttal, áramfejlesztővel, villanyteleppel a Felvidék egyik paradicsoma volt. Édesanyámat, orvos apámat, három gyerekkel - magyarságuk miatt 1945 május 12-én reggel utasítottak ki Jászóról a szlovákok. Még aznap délelőtt szekéren, 25 kilós csomaggal elhagytuk otthonunkat. Nagyapánk, Csáky Dezső erdő tan ácsos, 1948 március 15-i temetésére Jászóra egyikünk sem kapott útlevelet. így csak a kassai rokonság volt ott és nagymamánk. Nagymamánkat az éltette tovább, hogy 1948 áprilisában 30 napot kaptunk arra, hogy a kiutasításunkkor széthordott bútorainkat összeszedjük és vagonban Magyarországra hozzuk. Akkor Jászárokszálláson éltünk, majd apám pályázattal a gyulai kórház főorvosa lett, 1951-től. Ekkor Édesanyám már öt gyerekét nevelte, két testvérem már a mai Magyaroszágon született. Azóta is Gyulán él, Jászó utáni második otthonunkban. Rendszeresen visszajár a Felvidékre, rokonságunk egyik fele ott él, ott vannak elődeink sírjai. Édesanyám legutóbb 1993 augusztus közepén járt Jászon, mikor a kitelepítések óta először Paskai László bíboros úr mondott magyar nyelvű misét a jászói premontrei templomban. Úgy zúgott a magyar himnusz Jászon, annyian voltak felvidéki és anyaországi magyarok, mint még soha. Akitelepítéseknek jövőre lesz 50 esztendeje. Édesanyámat 75. születésnapján öt gyermeke, menyei, veje, tizenegy unokája köszönti. Az ünnepen, mely egyben nemzeti ünnepünk is óhatatlanul beszédtéma lesz Jászó, Kassa és a felvidéki magyarság, ahol gyökereink vannak. (Pálos) 1| r^/ct* M * NiBd ' 111 Tűzoltóink terepmunkája a Honvédtemetőben Megalakult Habsburg Ottót díszpolgárrá választók baráti köre Eddig nyolc település választotta díszpolgárrá Habsburg Ottót, a Páneurópai Unió Elnökét, az Európa Parlament tagját. Most e városok, községek - Velem, Bánk, Dombóvár, Tokaj, Sóskút, Tiszafüred, Makó, Nagymaros - polgármesterei elhatározták: megalakítják a Habsburg Ottót díszpolgárra választó települések baráti körét. Közös törekvésük, hogy napi politikától mentesen a Páneurópai Unió szellemét követve környezetükben az egységes Európa megteremtésén munkálkodjanak. A kör adminisztrációs teendőinek ellátását Nagymaros önkormányzata vállalta magára. Azóta Budapest V. kerülete is díszpolgárrá választotta. (A dr. Gyaraki Frigyestől kapott tájékoztató szerint a Habsburg-titkárságon úgy tudják, hogy az esztergomi díszpolgárság ügye „függőben van" a Szerk.) Zsuzsi néni százéves özv. Czárl Lajosné, Zsuzsi néni Kertvárosban, a Nyitrai utcában március 6-án ünnepelte 100. születésnapját. Nagycsergeden (Erdély) született, három gyermeket nevelt, akik közül kettő már meghalt. Öt unokája és kilenc dédunokája van. Egyébként 52 éve özvegy. Isten éltesse! Májusban kezdik el A Balogh Péter alpolgármestertől kapott információ szerint a Kertvárost és Dorogot elkerülő út építését május 5-én kezdik el. A területi kisajátításokra napjainkban kerül sor. A Tatabányai Közúti Igazgatóság kivitelezésében készülő utat a szerződés szerint 1995. október 31-én adják át a forgalomnak. Mint ismeretes, ez a Budapestet Esztergommal összekötő gyorsforgalmú út első szakasza lesz, és a kesztölci elágazásnál éri el a budapesti út mai nyomvonalát. Egy film a MÚLTRÓL ÁRNYÉKBÓL Mi a legfontosabb Esztergom lakói számára: a város múltja vagy jelene? Erre keresett többek között választ a belpolitikai főszerkesztőség filmje, az Árnyékból. - Jó kis város - vélekedett egy utcán megkérdezett járókelő - hál' istennek kis város. - Az utcai körkérdésre adott válaszok, akár turisták szájából is elhangozhattak volna, mert számomra úgy tűnt, Esztergomról mindenki a Bazilikát, a Várat mutatná be, de aztán valahogy elszakad a film... Persze csak képletesen, Neuman József operatőr gyönyörű képeket varázsolt kamerájából a tévéképernyőre. De e képek mintha egy halott várost, egy elveszett múltat mutattak volna. - Régi, dicső múltjából sokat vesztett a város - magyarázta dr. Etter Ödön képviselő - s veszít ma is. - Véleménye szerint Esztergom önerőből nem tud „felkapaszkodni", de ennek semmiképpen sem egy külső nyomás az oka, az erre való hivatkozás eddig is a tehetetlenséget próbálta szépíteni... Egy érdekes paradoxonnal is találkozhattunk a filmben: miközben Nagy László szerkesztő-riporter többször is feltette a kérdést, hogy Esztergom kapcsán miért mindenki a múltat akarja megmutatni, ettől a műsor készítői sem tudtak elszakadni, egymást váltották Esztergom nevezetes történelmi korszakai: az Árpádok kora, 1956 - Mindszenty József kapcsán, a lerombolt híd korabeli filmkockái... Ekkor elkezdett bennem motoszkálni egy gondolat: Nem túl nagy béklyó-e Esztergom briliáns múltja? Nem köti-e meg túlzottan a tenniakaró emberek kezét? Sokan az egyháztól várják Esztergom régi fényének visszaállítását. Sajnos a főváros hatása már e téren érvényesül, legalábbis ezt vettem ki Paskai László bíboros-érsek úr szavaiból. A tényleges munkára, a reprezentatációra már jórészt Budapesten kerül sor. Bánlaky Pál szociológus szerint Esztergom mai jelentéktelenségének gyökerei a XVIII. században keresendők, a város árnyékban volt, már akkor sem tudott élni lehetőségeivel és a kisvárosok sorában is jelentéktelen maradt. Szóba került Esztergom jövője is, Könözsy László polgármester, a Suzuki és az AMP muntinacionális cég gyárára büszke, s az ipar, a gazdaság fejlesztésében keresi a megoldást. Koditek Pál mint az idegenforgalom szakértője, a vendégforgalomban bízik. Szerinte a városnak Magyarország nemzeti zarándokhelyévé kellene válnia. Mint két testvért, úgy ültették a kamerák elé az Esztergom és Vidéke főszerkesztőjét, valamint a Párkány és Vidéke képviseletében Himmler Györgyöt. A két lap jelképezte a lerombolt, s azóta újjá nem épített híddal szétválasztott két város újjáépülő kapcsolatait. Sajnos a Mária Valéria híd kérdése ismét politikai kérdéssé vált, s ennek megint mi isszuk meg a levét. Végezetül hadd súgjak valamit a film készítőinek: szép volt a film, de nem ez a város teljes mai arca. Nem a kihalt ódon épületek, sokkal inkább a Bástya környéke, a munkából hazasiető ember, az örökké vidám kis- és középiskolások vonuló csapatai, valamint a fáradhatatlanul próbálkozó vállalkozók. Például kimaradtak a filmből a műszakiak, akik szorgosan tevékenykednek a város fellendüléséért, de hiányoltam Brassai Györgyöt, Balogh Pétert is. Velük teljesebb lett volna a film. Müller Gábor