Esztergom és Vidéke, 1994

1994-01-13 / 2. szám

1994. január 13. 2. szám Ára: 23 Ft ESZTERGOM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban Szent Adalbertnek, a Szent István korabeli esztergomi székesegyház és a főegyházmegye névadójának és az egyházmegye védőszentje halálának 1997-ben lesz ezeréves évfordulója, azaz millenniuma. A 997-ben meghalt szentet négy nemzet is magáénak vallja. Az ünnepségsorozatot előkészítendő a hamvait őrző Gniezno lengyel városban tanácskozást szerveztek, melyen többek között részt vett Miloslav Vlk prágai érsek, Tadeusz Kondrusiewicz moszkvai érsek, Alberto Piazzi (Verona), Peter Zulicke (Magdeburg), Haris Herrnann Henrix (Aachen) urak és Paskai László bíboros, prímás érsek képviseletében Ladocsi Gáspár, a Hittudományi Főiskola professzora. S mint az többé-kevésbé köztudott, Gniezno és Esztergom testvérvárosi kapcsolatfelvételéről is megindultak a tárgyalások. - Mi az ünnepségsorozat célja? - kérdeztük öt. - Először talán életéről mondanék néhány szót. Vojtech, mert így ismerték életében; apja, a cseh Szlávnik fejedelem részéről szláv, anyja Adilburg részéről pedig szász, tehát germán vér is folyt ereiben. 972-ben a magdeburgi dóm jónevű iskolájába került, s a bérmáláskor vette fel az Adalbert nevet. 983-ban szentelték pappá, majd ugyanez évben, a veronai birodalmi gyűlésen püspökké. 990-ben a római aventinói görög kolostorban volt bencés szerzetes. Csehországba hazatérve megalakította a brevnovi apátságot, mely igazi szellemi-lelki központú vált. Sok püspököt, apátot, szerzetest adott Morvaországnak, Lengyel- és Magyarországnak, továbbá számos misszionáriust küldött Oroszországba. 994-95-ben Magyarországon térített. Többek között ő bérmálta meg Szent Istvánt. Máig is ő az esztergomi egyházmegye védőszentje. Lengyelországban járva megalakította Meseritz kolostorát, majd az északon élő balti törzsekhez, a preussenekbez (poroszok) ment térítő útra, de hamarosan a litvánokhoz szándékozott tovább indulni. De még mielőtt erre sor kerülhetett volna, a pogányok lánSzent Adalbert millenniuma dzsájának áldozata lett, 997. április 23-án. A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól, és Gnieznoban temettette el. Ereklyéjét ma is a gnieznoi székesegyház főoltára mögött egy hatalmas ezüst szarkofágban őrzik. A lengyelek úgy tisztelik, mint mi Szent Istvánt. Szilveszter pápa már 999-ben a szentek sorába iktatta. A róla elnevezett esztergomi székesegyház a középkorban a legtekintélyesebbek közé tartozott. évvel ezelőtt ő volt a legnagyobb alakja. Sok népet tudott összefogni. A gnieznoi tanácskozás a millenneum eszmei céljának az újraevangelizációt tűzte ki, azaz Európa népeinek a kereszténység jegyében való újra-összefogását - a 20. század végén, a harmadik évezred küszöbén. Mindezt hitünk szerint a mennyei támogató segítsége révén. Az ünnepségekre két területen kerül sor. Egyrészt a lelki pásztorkodás köré csoportosítva, a keresztény hitélet erősebbé tétele jegyéSzent Adalbert, a megye védőszentje egy 1285-ből származó főkáptaíiUni pecséten A II. évezred fordulóján és azt megelőzően számos ünnepségre kerül sor, a németországi Aachentől Moszkváig. Mint az előzőekből kiderül, Közép- és Kelet-Európa keresztény hitre való térítésének ezer ben. Szentmisék, liturgikus rendezvények, zarándoklatok, lelkigyakorlatok, lelkiségi napok alkotják ezt a rendezvénycsoportot. Másrészt a kulturális programok révén az a törekvés, hogy Szent Adalbert történelmi örökségét közkinccsé tegyük. A lengjelek valószínűleg összeállítják az Ő teljes ikonográfiáját, illetve a rávonatkazó irodalom bibliográfiáját. Az ünnepségek központja Gniezno lesz, és körülötte koncentrikus körökben, a környező egyházmegyékben és az európai városok koszorújában kerül sor Szent Adalbertre emlékező rendezvényekre. Már 1997 előtt is lesznek megemlékezések, melyek felívelése 1997ben ér csúcspontra, de a „lecsengésre" is gondoltak a szervezők. A lengyelek és a németek egy nem túl hosszú, de olvasmányos életrajzot is kiadnak, amely azért tudományos kutatásokra alapoz, és nemcsak életét, hanem kultuszát is bemutatja. Magyarország illetve Esztergom is szervesen bekapcsolódik ebbe az ünnepségsorozatba. A pontos programról még nem tudok számot adni, de biztos hogy nemcsak zarándoklatokat szerveznek, hanem a spontaneitásnak is nagyon fontos szerepe lesz, például az ifjúság körében. A tervek két pont körül kezdenek kikristályosodni. Egyrészt sor kerül egy egyháztörténeti konferenciára, másrészt az ünnepi megemlékezésekre koncentrálunk. A dátumok is bizonytalanok, csupán április 23., az emléknap tekinthető bizonyosnak. Dr. Paskai László bíboros úr felállított egy magyarországi előkészítő bizottságot, melynek dr. Beke Margit, a Prím ás i Levéltár igazgatója a koordinátora; tagjai Cséfalvai Pál és dr. Horváth István, valamint jómagam. E bizottság már két ülést is tartott. Bizonyos, hogy a rendezvény Esztergom lakosságát is érinti, nemcsak hivatalos fórumon. A Strigonium Antiqum sorozatban is megjelenik egy kötet. En személy szerint különösen fontosnak tartom az ifjúság bevonását, egyrészt a történelmi, másrészt a hitbéli ismeretek keresztény elmélyítése okán. E rendezvénysorozat nyílt célja a kereszténység és Európa egybetartozásának megerősítése, itt a mi térségünkben. Sebő József