Esztergom és Vidéke, 1994

1994-02-17 / 7. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás az 5. oldalról) Katonaévei múltán Esztergomba jön, családot alapít és a Művelődési Központ művészeti előadója, valójában mindenese lesz. Lelkesen szervez, rendez, díszletez. Fontos szerepet játszik a „Légy jó mindhalálig" színrevitelében. Majd a „Volpone" előadása öregbíti az amatőr színjátszók hímevét. A megyében 11 helyre hívják és fogadják lelkesen az esztergomi teátristákat. Mindkét előadásnak jó sajtója van. Andráskó István előtt egy amatőr színjátszói, rendezői karrier lehetősége tárul fel. Ő azonban visszatér a festészethez és ennek a sok-sok lemondással, áldozattal járó művészi hivatásnak lesz hűséges és áldozatos szerelmese - egész életében. 1953-ban mutatkozik be először önálló kiállítással az esztergomi publikum előtt. 1954-ben már a megyei tárlatra is meghívják. Zolnay László - akkor esztergomi múzeumigazgató - barátsága és erkölcsi támogatása egyengeti a göröngyös művészpályát. 1958-ban kiállítását már a Képzőművészeti Főiskola professzora, Kampis Antal nyitja meg. Festői pályája első két évtizedében az alkotó tevékenység még nem jelent egyben megélhetést is. Kirakatrendező, dekoratőrként keresi meg a mindennapit. Csak 1974-ben veszik fel a Képzőművészeti Alap tagjai sorába. Két év múltán belevágott, hogy életformáját is a „céhbeli" státuszhoz igazítsa, azaz hogy a képeiből próbáljon megélni. Ettől kezdve nevezheti magát önálló, hivatásos művésznek. Körülbelül ekkor kapja meg küzdelmes életútja, művészi törekvései legnagyobb adományát: rátalál saját kifejezésmódjára, stílusára, témavilágára, férfiasan érzelmes líraiságára, zeneiségére. Mindez, természetesen, sok vívódással, kétellyel kísért lassú kibontakozást jelent, amely az alkotó belső útkeresésének logikáját követi. E fejlődés mérföldkövei: egyegy hazai és külföldi kiállítás, közöttük több mint harminc egyéni tárlat. Jólesik a siker, az elismerés és főleg a művészete iránt rajongók növekvő tábora. Több díjat mondhat magáénak. Néhány képét a tatai Kuny Domokos és a helyi Balassa Bálint Múzeum vásárolta meg. Számos műve kerül külföldi gyűjtők tulajdonába. A siker szükséges és óhajtott kísérője egy művészi pályának, de gyakran csapdát is jelenthet. Csábításának engedve sokan tértek már le saját belső hangjuk követésének gyötrelmesebb útjáról. Andráskó Istvánra nem ez a folyamat a jellemző. Technikája bravúros kifejezésmódot tenne lehetővé, neki mégis az a legfőbb törekvése, hogy egyre inkább leegyszerűsített, kevés motívumból komponált, sűrített tájélményt nyújtó képi világot alkosson. A történelmi változások hatására őelőtte is fokozatosan kitárulnak a Nagyvilág kapui. Hívják Európa és Amerika tájai, városai. Tanulmányútjai Angliába, majd öccse segítségével az USA-ba vezetnek: mindegyik alkalom arra, hogy más - a miénktől nem egészen idegen, de eltérő - kultúrákkal szembesüljön. A külföldi kiállítások- Svájcban, Finnországban, Németországban, Hollandiában-nem annyira anyagi, jóval inkább erkölcsi sikert hoznak számára. Főképp pedig azt az élménykincset, mellyel az alpesi, a finn, az angol és a holland táj gazdagította festészetét. Kirándulásai végeztével azonban mindig visszatér a Balatonhoz: Kalifornianapja éppúgy, mint a ködben úszó holland szélmalmok mintha a „magyar tenger" nádrengetege mögül tűnnének elő. Miközben figyelmét, energiáját a munka köti le, nem gyűjt magának evilági javakat. Szerény, mondhatni puritán körülmények között él kis lakótelepi lakásában, de főleg műtermében és szakadatlanul fest. Mindkét kép, amely szobám falán függ, az érett, kiteljesülő korszak termése. Andráskó István eddigi életművével olyan világot teremtett, melyben nem csak alkotója érzi otthonosan magát, hanem mindenki, aki vele kapcsolatba kerül. Legutóbb tavaly nyári esztergomi kiállítása ajándékozott meg azzal az élménnyel, amelyet ennek az életműnek minden nagyobb gyűjteményes tárlatán átélhet a látogató. A vibráló színek és fények micsoda kaleidoszkópja kápráztatja el a szemlélőt, a puha, melegen simuló hangok micsoda adagiettója kíséri lépéseit képről-képre, teremről-teremre, feltárva előtte egy lélek rezdüléseinek titkait. Az Andráskó István műveit befogadó termek ajtaján - én mindig így látom - mintha felirat intené a látogatót: Belépés csak tiszta szívvel! Horváth Zsolt „Civil diplomáciai" küldetés; Dr. Kiss-Rigó Lászlót meghívták Dél-Afrikába Dr. Kiss-Rigó László teológiai tanárt, a Rudnay Sándor Alapítvány kuratóriumi elnökét a Dél-Afrikai Köztársaság Kormánya hivatalos, jószolgálati diplomáciai látogatásra hívta meg. Hazánk és a Dél-Afrikai Köztársaság három éve kötött kétoldalú kereskedelmi kapcsolatot, és 1991. júliusában írták alá a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezményt. F. W. de Klerk köztársasági elnök 1992 februárjában járt hazánkban, s akkor kötötték a konzuli egyezményt, mely eltörölte a vízumkényszert. Ezt 1993-ban Jeszenszky Géza külügyminiszer dél-afrikai látogatása alkalmából az üzleti és egyes magánlátogatásokra is kiterjesztette. Ekkor jött j étre a két ország közötti tudományos és kulturális együttműködési szerződés. Jelenleg is készülőben van az új kereskedelmi egyezmény, valamint a kettős adózás eltörléséről szóló szerződés. A kormányszintű együttműködés mellett fokozottan előtérbe kerül a „civil diplomácia", így a két ország egyes egyetemei közötti kapcsolatok és a társadalmi élet más területeinek szakember-cseréje. így kapott kéthetes meghívást dr. Kiss-Rigó László, valamint az MSZOSZ elnökségének egy tagja, a Nyitott Társadalom Alapítvány kuratóriumi elnöke, továbbá az ELTE történelmi tanszékének dél-afrikai szakértője. Ok négyen február 19-én, szombaton indulnak Budapestről és Londonon át repülnek Johannesburgba, s március 5-én érkeznek haza. A „civil diplomáciai" küldetésről dr. Kiss-Rigó Lászlót kérdeztük: — Az út gondolata először novemberben vetődött fel, mikor meghívást kaptam a Dél-Afrikai Köztársaság budapesti nagykövetségére. Ott Comelius van Niekerk Scholtz rendkívüli és meghatalmazott nagykövet úr ismertette kormánya külügyminisztériumának kérését, hogy vállaljam el a meghívást. Az utazás és a kéthetes kinntartózkodás teljes költségét fedezik. DélAfrika de Klerk elnökségének kezdetétől, 1989. szeptember 20-a óta I választotta a demokratikus utat. 1990 februárjában kiengedték a börtönből Nelson Mandelát. (De Klerk > és Mandela kapta meg az 1993. évi i Nobel-békedíjat - a Szerk.) > Az első szabad, diszkrimináció- mentes választásra 1994. április 27- én kerül sor. Erre készülnek, erre t hívtak meg bennünket. > A kéthetes részletes programot el- utazásunk előtt kapjuk meg a nagy• követ úrtól. Dél-Afrikában Magyarországról 1 szóló szakmai előadásokat fogunk • tartani, egyházak, kormányhivata" lok, szakszervezetek, tudományos " és oktatási intézmények képviselői; vei fogunk találkozni. Elmélyítjük a tényleges kapcsolatokat, megismer 1 kedünk az ottani viszonyokkal és tapasztolatokat szerzünk. Ok is békés úton haladnak a de- mokrácia felé. Mi a pártállami viszo- nyokból, ők a fajgyűlölő apartheid rendszerből indultak. : Dél-Afrika hatalmas ország, terü- lete tízszerese, lakossága háromszo- rosra hazánkénak. Két hét alatt jóformán az egész . országot bejárjuk, sok-sok találkozó - vár ránk. Továbbá számos fórum, politikai és szakmai előadás. Hetek óta készülünk az útra, megkaptam a DélAfrikai kormány statisztikai jelentéseit, információkat az iparról, kereskedelemről, idegenforgalomról, alkotmánytervezetről és más minisztériumi jelentéseket. Dél-Afrika életéből is felkészültünk. A „civil diplomáciai" utat nem kis izgalommal várom, melyről hazatértem után az Esztergom és Vidékének készséggel nyilatkozom Jó utat, tanár úr! (Pálos)