Esztergom és Vidéke, 1994

1994-02-10 / 6. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Szülőknek, nevelőknek az iskolakezdésről Messze van még a szeptember, amikor az elsős kisdiákok számára - a mai óvodásoknak - megkezdődik az első tanítási nap. Az iskolakezdésről mégis aktuális beszélnünk, gondolkodnunk, hiszen már minden óvodában lezajlottak ennek kapcsán a megbeszélések, s hamarosan megkezdődnek az iskolaérettségi vizsgálatok. A nevelési tanácsadó azokat a gyermekeket vizsgálja, akikre az óvoda felhívja a figyelmet, illetve ha a szülő kéri a vizsgálatot Ugyanis egy-egy gyermek esetében kérdéses lehet az iskolakezdés optimális időpontja, továbbá a megfelelő iskolatípus meghatározása. (Ez utóbbi végleges eldöntése nem a nevelési tanácsadó feladata.) Előfordulhat, hogy nézetkülönbség alakul ki a szülő és az óvónő között. Mindegyik másként látja a gyermek adottságait. Ebben az esetben tárgyilagosan dönteni csak kívülálló, minden tekintetben elfogulatlan s megfelelő szakértelemmel bíró munkacsoport képes. Ezért a vizsgálatot végzők között az óvónő, tanító, gyógypedagógus éppen úgy jelen van, mint a pszichológus. A döntés persze gyakran még ezzel a szakértői háttérrel is igen nehéz. Nehéz, mert szeptemberig majd fél év telik még el, s egy 6-7 éves gyermek életében ezalatt is rengeteg változás következhet be. Nehéz azért is, mert mindannyian hittel valljuk, hogy az iskolakezdés sorsot meghatározó esemény lehet, s ily módon felelősségteljesen mérlegelve, s kizárólag a gyermek szempontjait szem előtt tartva kell döntenünk. Egy ilyen döntés meghozatala nem mindig zökkenőmentes. A gyermek érdekében néha szülővel kell vitába szállnunk, néha egyegy intézménnyel. Tiszteletben tartjuk a szülő véleményét, s elfogadjuk, hogy ő maga ismeri legjobban gyermekét De előfordulhat, hogy kissé elfogultan látja, vagy nem ismeri pontosan az általános iskola követelményrendszerét Nekünk viszont kötelességünk az objektív tényeket föltárni, s ez bizony - bármennyire szeretnénk nem mindig fájdalommentes. Mint már említettem, előfordul, hogy az óvodával nem értünk egyet. szakemberek állítják, hogy korai lenne még neki az iskola? Pedig legalább olyan tévedés ez az utóbbi, mint egy hat hónapos gyereket járni tanítani. Arról nem is beszélve, hogy mindkét esemény (a járni tanulás és az iskolai tanulás) az idegrendszer érési folyamataitól is függ. Vagyis hiába tanítjuk, ha nincs meg hozzá a megfelelő feltétel, csak kárt okozhatunk vele. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy milyen okból szoktuk korainak találni az iskola megkezdését. Elsősorban nem az értelmi képességek hiányosságai miatt (bár az isAhogyan a nevelési tanácsadó látja Tudjuk jól, hogy az óvónők számára mennyi többletterhet jelent egy túlmozgékony, esetleg más problémákkal is küzdő kisgyermekkel való foglalkozás. Mégis azt kell mérlegelnünk, mi a jó a gyermeknek Természetesen nem állítom, hogy mi tévedhetetlenek vagyunk, de azt igen, hogy kizárólag a kisgyerek érdekét igyekszünk képviselni. Persze joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a gyerek érdeke, s vele kapcsolatban milyen az a bizonyos ,jó" döntés. Az a jó döntés, amely a gyerek testi-lelki adottságait s az iskola követelményrendszerét figyelembe véve születik, s amelyről bizton állíthatjuk, hogy nincs a gyermek ártalmára. A gyerek ártalmára pedig általában az a tevékenység van, melyet vagy túl korán erőltetünk, vagy túl későn. Mindenki megmosolyogná, aki hat hónapos gyermekét akarná járni tanítani. Vajon ilyen kézenfekvőnek tartjuk-e azt, amikor gyermekünkről kolaérettséget sokan ezzel az egyetlen kritériummal azonosítják), hanem például a félénkség, a gátlásosság miatt. Ez az a tulajdonság, mely a jó képességű gyermeknél is nehezíti a képességek kibontakoztatását, felszínre hozását. Ez egy gyengébb képességűnél pedig még nagyobb hátrány. Ha az ilyen kisgyermeknek lehetőséget adunk arra, hogy az óvó néni „segítőtársa" legyen, s még egy évet az óvodában töltsön, önbizalma, önértékelése megerősödik, s ez az iskolába lépéskor is pozitív hatású lesz. További óvodai nevelést szorgalmazunk a túlmozgékony, esetleg viselkedési problémákkal küzdő kisgyerek esetében is. Itt feltehetően az előbb említett idegrendszeri érés nem jutott még el arra a szintre, mely az iskolába lépéshez szükséges, s ha időt hagyunk rá, akkor el fog jutni. Ritkán, de előfordul, hogy a kisgyerek fizikailag nem bírná az iskolai terhelést (Nem tudom, tudják-e, hogy az írástanulás időszaka olyan terhelést ró a gyerekre, mintha mi felnőttek órákig szenet lapátolnánk egy nagyméretű lapáttal.) Főként ezek azok az okok, melyek miatt nem javasoljuk az első osztály megkezdését Az értelmi képességek megléte tehát csak egy a többi nem kevésbé fontos tényező közül. A jelenlegi rendelkezések szerint lehetőség nyílik arra, hogy gyermekünk 7 éves koráig ne járjon iskolába. Érdemes megfontolni! Viszont ok nélkül megakadályozni sem kell, hogy a már komoly iskolai feladatokra vágyó gyermek megkezdhesse tanulmányait. Ezzel csak ártanánk neki, mert mire iskolába kerül, elveszítheti korábbi érdeklődését, aktivitását. A cél tehát az, hogy a kisgyerek lehetőleg a számára legoptimálisabb időpontban kezdje meg tanulmányait. Ez garantálja a kudarcoktól és a csalódottság érzésétől mentes iskolai tevékenységet - gyereknek, szülőnek egy aránt. Ez alapozza meg azt a reményüket is, hogy egykét év múlva nem kell majd gyermekükkel orvoshoz, pszichológushoz fordulniuk. Hiszen természetesen szívesen segítünk, de jobb lenne a bajt megelőzni, s ha lehet, elkerülni. Bízom abban, hogy az óvodák maguk is felismerik és elfogadják szakmai kompetenciájuk határait, s a gyermekek fejlettségének megítélését továbbra is a nevelési tanácsadó feladatának tekintik. Végezetül jelezni szeretném, hogy 1994. március 2-án (szerdán) reggel kilenc órától délután ötig telefonügyeletet tartunk. Az iskolaérettségi vizsgálattal kapcsolatban az érdeklődők a 311-447-es telefonon tehetik fel kérdéseiket, de fel is kereshetik a Nevelési Tanácsadót, minden kérdésre szívesen válaszolunk. Tóth Jánosné gyógypedagógus-pszichológus, a Nevelési Tanácsadó vezetője Rosta József emlékezete Húsz éve, 1974. február 12-én hunyt el Rosta József, a város „mindenes" pedagógusa. 1900 januárjában született a Győr megyei Nyúl községben, de alapfokú iskoláit Boldogasszonyfalván (Frauenkirchen, Burgenland) végezte. A szakolcai középiskolában pedig Juhász Gyula is tanította. Miután elvégezte a budapesti és a szegedi egyetem magyar-történelem-német szakát, 1924-től az esztergomi Érseki Tanítóképző tanára, ahol a diákok népszerű Szepi bácsija lett, elsősorban kedves anekdotázó lénye miatt. Berényi Zoltán ügyvéd lányát, Editet vette feleségül, aki fiatalon, 1929-ben gyermekszülésben halt meg. A tanítóképzőben a Pázmány Péter cserkészcsapat vezetője lett, majd 1926-tól az esztergomi értelmiségieket tömörítő Balassa Társaság jegyzője. Ez idő tájt Babits Mihállyal is levelezésben állt A képzőben sokáig Bartal Alajos helyettese volt, majd egy rövid ideig igazgató is. Mivel a kommunista hatalomátvétel után nézetei miatt - állítólag nem engedte levenni a kereszteket a falról - az intézményből mennie kellett, és a Dobó gimnáziumba, majd az István gimnáziumba került 1956-ban, a forradalom napjaiban az esztergomi pedagógusok a Bottyán szakközépiskola dísztermében gyűltek össze, ahol ő is fölszólalt, ezért 1957. március 14-én „begyűjtötték", és egy hétig fogva tartották. Ettől kezdve a nemzeti ünnepek előtt rendszerint egy-két napra elvitték Büntetésből Dorogra, a Zrínyi általános iskolába küldték S csak 1960-ban kerülhetett vissza a Dobóba. Nyugdíjba azonban már az István gimnáziumból ment. Álmában halt meg. Sírja rendszerint ma is virágokkal borított RÖVIDEN Múlt heti számunkban az In memóriám Végvári János című megemlékezésünkben tettük közzé Kántor János grafikáját - a művész nevének megjelölése nélkül. Az érintettől ezúton is elnézést kérünk Tisztelt esztergomi művészetbarátok! Ezúton értesítjük Önöket, hogy a Magyar Televízió február 14-ei esti „Harcképek" című műsorában (Szemadám György képzőművészeti sorozata) az utolsó tíz perc Kaposi Tamásról, városunk óriási tehetséggel indult, fiatalon elhunyt festőművészéről szól majd. Ezúton hívjuk fel figyelmüket a megemlékezésre! Kaposi Tamás Alapítvány * A Magyar Vöröskereszt olyan nyugalmazott ápolónőket keres, akik 1941 és 45 között hadműveleti területen tábori kórházakban (a volt Szovjetunióban), hátországi hadtestkórházakban, honvédkórházakban, vöröskeresztes kórházakban, vagy kórházvonatokon teljesítettek szolgálatot Továbbá kéziratos vagy publikált visszaemlékezéseket is keresnek. Jelentkezni a szervezet megyei címén lehet: Tatabánya, V. Mártírok u. 81/b.