Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-22 / 51-52. szám

1994. december 22. 51-52. szám Ára: 35 Ft ESZTERGOM és TIMI POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban - A keresztény ember milyen remé­nyekkel várja a karácsonyi? - Ismét ránk köszöntött karácsony ünnepe. Evangéliuma azt az örömet hirdeti, hogy velünk az Isten. Néha úgy érezzük, hogy nagyon messze van tőlünk, csak fenyeget és büntet ­karácsony azonban megvigasztal bennünket, hogy közöttünk lakik... Néha úgy érezzük, hogy elhagyott az Isten, a Fölséges, a Nagyúr, az erköl­csi rend őre, a törvények kérlelhetet­len számonkérője - de karácsonykor megnyugtat bennünket: velünk az Is­ten. Ez a neve a jászol szalmáján fekvő Kisdednek: Emmánuel, velünk az Is­ten. Azt hiszem, ebben van karácsony varázsának ereje, ezért oly biztató mindig ez az ünnep számunkra. Isten mégis velünk van, mindennek ellené­re, minden bűnnek és hűtlenségnek, minden szenvedésnek és megpróbál­tatásnak ellenére is. A próféta megjövendölte, hogy a Messiás személyében maga az Isten jön el hozzánk, hogy felemelje elfá­radt szívünket. Isten megtehette vol­na, hogy másképpen intézze a meg­váltást. Krisztusnak nem kellett volna testet öltenie és megszületnie ezen az éjszakán. Akkor is meg lettünk volna váltva, de nem lettünk volna megvi­gasztalva. Aki vigasztalni akar, annak szeretnie kell; abban meg kell lennie a szív érzékenységének, amivel csön­des biztonsággal találja meg az utat oda, ami kiszáradt, ami megsebzett. A vigasztaláshoz, amelyről oly sokat beszélnek a próféták, olyan Isten kel­lett, akinek emberszíve van, aki kará­csonykor átlépte saját istenségének végtelenségét, aki gyermekké lett, hogy belopja magát a mi szívünk kel­lős közepébe, aki kicsiny kezét ráteszi az élet gyökerére, hogy érintése nyo­mán áldás fakadjon. Úgy gondolom, az is keresztényi feladat, hogy a Jézustól kapott vigaszt továbbadjuk testvéreinknek. Végtele­nül nagy az ember vigasztalansága. Vigasztalanná tesz az ínség, ami meg­sebez és elcsüggeszt; a vágyakozás, amely nem tud teljesülni; a fájdalom, amit senkit se enyhít; a gyengeség, amelyik nem talál kiutat; a bűn, amelyből nincs felemelkedés. Mind­ezt oda kell vinnünk a kis Jézus jászo­lához a betlehemi pásztorok hitével és mindenki előre megértheti, amit majd e Gyermek később szavakkal is el fog mondani: Jöjjetek hozzám mindnyá­jan, kik fáradtak és terheltek vagytok, és én felüdítelek titeket... Közelében Karácsony reménye és az új esztendő bizakodása Beszélgetés dr. Dékány Vilmos püspök, érseki helynökkel meg lehet érteni karácsony titkát, hogy tudniillik Isten azért lett ember­ré, hogy megmutassa: érdemes em­bernek lenni, érdemes alkotni és el­veszteni, sírni és nevetni, érdemes él­ni, mert annyira közel van az Isten, hogy egy lett miközülünk; olyan lett, mint az ember. Ennek az emberré lett Istennek szolgálatában áll keresztény életünk. Ez a szolgálat azonban közvetlenül az emberre irányul. Egymásra vagyunk utalva: senki sem építi egyedül az éle­tét. Önmagunkból növekszünk ugyan, de a táplálékot másoktól kap­juk. Az igazságot csak egyedül ismer­hetjük meg, de mások azok, akik az igazság tartalmát megmutatják. Az ember űtja a másik emberen keresztül vezet magasságba vagy mélységbe, élethez vagy halálhoz. Isten felé is az ember az, akin az út keresztülvezet. - Milyen meghatározó események voltak a főegyházmegye életében? - Az esztergom-budapesti főegy­házmegye életét az idei évben is az emberszolgálattal párosult istenszol­gálat szándéka vezette. 1994 a család éve volt. Az ENSZ által meghirdetett programot a katolikus egyház is ma­gáévá tette. Főegyházmegyénkben az igehirdetés kiemelt témája a család volt. Lelkipásztoraink minden adódó alkalommal rámutattak a családi élet értékeire és hangsúlyozták, hogy né­pünk nemzeti megújhodásának alap­feltétele a családok életének bensősé­gessé tétele és megszilárdítása. A család-év keretében főegyház­megyénk számos buzdítást kapott a Szentatya megnyilatkozásaiból és Püspöki Karunk körleveleiből. Előa­dások, konferenciák, sajtótermékek és különféle rendezvények igyekez­Minden kedves oívasóníqiaf^ áldott karácsonyt és derűs új esztendőt Iqvánunfcj tek a közfigyelmet erre az életbevágó­an fontos területre irányítani. Bíboros főpásztorunk évek óta minden hónap első szombatján együtt imádkozik bu­dapesti híveivel a magyar családo­kért. Nagy eseménye volt főegyházme­gyénk életének a július 3-9 között megrendezett egyházmegyei zsinat. Erre hosszú előkészítés után kerülhe­tett sor. A papok, szerzetesek és világi hívek példás együttműködésének eredménye a Zsinati Könyv, amely felöleli a lelkipásztori élet minden te­rületét, ismeretet és eligazítás ad val­lásos életünk elmélyítéséhez. A zsinat útmutatásával összahangban került sor egy ötéves lelkipásztori terv ki­dolgozására. Főegyházmegyénkben is nagy ese­mény volt a májusi parlamenti és a decemberi önkormányzati választás. Az új vezetés részéről támogató meg­nyilvánulások hangzottak el. Az ígé­retek komolyságát az elkövetkező időszak igazolhatja. Megtörtént a Mindszenty József bí­boros boldoggá avatási eljárását vég­ző egyházmegyei bíróság felállítása is. Budapesten a Szalézi Rend házá­ban gyűjtik össze az eljáráshoz szük­séges valamennyi iratot, emléktár­gyat... Az eseményről a sajtó is beszá­molt. Arról is örömmel számolhatok be, hogy a tavalyi Bazilika-tűz okozta ká­rok helyreállítása az idén megtörtént. Itthoni áldozatos emberek és jelentős külföldi támogatás tette ezt lehetővé. Hálás köszönet és elismerés az önzet­len segítségért! Az esztergomi Mindszenty általá­nos iskola is tovább bővülhetett azok­nak buzgóságából és áldozatkészsé­géből, akik a katolikus iskolaügyet magukénak tekintik. Eletünkben lehangoló események is voltak. Például a Mátyás-templom elleni robbantásos merénylet. Elszo­morító az is, hogy az egyházi ingat­lanok, különösen az iskolák vissza­adása lelassult. Budapesten például az elmúlt évek alatt egyetlen katolikus középiskola sem létesült. Jézus születésének ünnepén szere­tettel köszöntöm városunk minden la­kóját. Jézus emberszerető jósága és békéje lakjék szívünkben. A nehéz életkörülmények és megpróbáltatá­sok hozzák közelebb egymáshoz test­véreinket és önmagukban bízva. Isten segítségét kérve induljanak el az új esztendő vándorútján. (Pálos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom