Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-22 / 38. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE „„iii'I Ilii - • í I III" >m É iil ii I A ma üres marógépgyári irodaház Hetvenöt éve alakult Petz Testvérek Gépgyár és Vasöntöde Rt. Petz H. Lajos és Béla 1919. szeptember 19-én alapították meg esztergomi gépgyárukat, miután Budapesten, a Mester utca 34-ben már működtettek egy üzemet és irodát. Esztergomban üzleti kapcsolatba kerültek a hercegprímási birtokhoz tartozó Uradalmi Vas- éa Fémöntödével. Petzék az itt gyártott vas- és fémöntvények további megmunkálását és értékesítését végezték. Később, 1922ben Petzék átvették az öntödét és felvették a Petz Testvérek Hercegprímási Vasöntöde és Gépgyár nevet. Telephelyük a Duna-parton a Berényi Zsigmond utca 16-22 szám alatt volt (a korabeli Úri utcában). A létszám és a termelés évről évre nőtt. Fűrészgépeket, harántgyalugépeket, fúrógépeket, esztergapadokat és szerszámgép-tartozékokat gyártottak. Százhúsz-százharminc embert foglalkoztattak, többet, mint az öszszes esztergomi vállalkozás. A Dunaparti „törzsgyár" rövidesen szűknek bizonyult, ezért 1936-ban megvásárolták a mai generáció által is már ismert Táti úti 28. szám alatti területet. Innen nőtt ki az elmúlt évtizedekben híressé vált Szerszámgépgyár. A szerszámgépgyártás esztergomi baráti köre szombaton, szeptember 17-én egykori sporttelepükön összejövetelt szervezett a mai Esztergomi Evezősök Hajós Egyletének csónakházában. Sokan jöttek el. A Petz gyárban kezdtek: Nyitrai József (marós), Tóth Géza (művezető), Turi László (fogazó), Dogossy Károly (gyalus, köszörűs), Mlinszky János (üzemvezető), Tuba Márk (géplakatos), Baják István (üzemgazdász). A későbbi szerszámgépgyáriak: Szabó C. István (öntöde művezető), Juhász Imre (lakatos), Magyarovics József (lakatos), Lőrincz Károlyné (normás), Búzás István (lakatos), Bagi István (villanyszerelő), Bartal János (esztergályos), Meszes Ferenc (esztergályos), Tóth Árpád (esztergályos), Urbán László (öntődevezető), Molnár Tibor (TMK-vezető), Tóth Istvánná (titkárnő), Magyar József (áruforgalmi vezető), Mármarosi Győző (munkaügyi vezető), Hazai Jenő (1962-1984 közötti gyárigazgató), Szabó Máté Zoltán (1984-1994 közötti gyárigazgató). Nyitrai József marós: - 1937. szeptember l-jén a Szent Imre iskolából kerültem ipari tanulónak a Petz gyárba. Kitűnő inas voltam, így három hónappal előbb szabadultam. 1944-ben Győrben mestervizsgát tettem. A háború alatt is végig dolgoztunk, volt, amikor az alkatrészeket csak számmal jelölték. Hadi célra készült. Akkor már 480-500 munkása volt a Petz gyárnak. 1948. március 26-án reggel államosították. Kozma Pál mérnök volt az első igazgató, majd Csala János, Fenyőházi Lajos, Daróczi Lajos, Hazai Jenő követte. Megalakult az Esztergomi Szerszámgépgyár Nemzeti Vállalat. 1953-ban már ezer fölött volt a dolgozói létszám. Az ipari átszervezés során 1963-tól új néven szerepelt a gyár: Szerszámgépipari Művek Esztergomi Marógyára. Szerszámgépeket, másolómarókat, megmunkáló központokat, koordináta fúrógépeket gyártottunk. Képzett forgácsolós, lakatos, szerelő munkásokkal, mérnökökkel dolgoztam együtt. 1982. december 12-én mentem nyugdíjba. Büszke vagyok, hogy Esztergom címerének öntő kokilláját én készítettem marógépen. (Pálos) Türelem és kézügyesség Klotz József mozaikképe A szentgyörgymezői kertbarátok augusztus 20-i kiállításán különdíjat kapott Klotz József magvaktól és termésekből alkotott mozaikképe. A nagyméretű faliképen az esztergomi festők által is kedvelt kis-dunaparti részletet örökítette meg a „festő". Különleges kézimunka; alkotója tizennégyezer magot, termést gyűjtött össze, csoportosított, majd ragasztott fel. - Hogyan készült a kép, milyen magokat és termést hasznúit fel? - Őszi, színes fényképem volt a minta. Erről készítettem kartonra azonos méretű - 100x70 centiméteres vízfestményt. E kép rajzát kettős farostlemez érdes felületére másoltam át. A farostlemezek hátlapját lécekkel még szilárdabbra merevítettem. Csak ezután kezdődhetett - a festett színekhez közelítően - a magok és száraz termések elhelyezése, felragasztása enyvvel. Huszonnégy féle színű, különféle magot és termést ragaztottam fel a farostlemezre. A mozaikszerű ábrázolás hűsége érdekében a tájkép foltjait napraforgóval szegélyeztem. A természetim tájképhez mintegy 14.000 magot használtam fel. Ezek 70 százalékát egyenként kellett felragasztani. A magok, termések gyűjtését, megfelelő előkészítését hónapokkal ezelőtt kezdtem. Ezeket fajtánként és színenként külön műanyag dobozokba gyűjtöttem. Jórészük saját háztartásunkból került ki, másik részét barátaimtól, ismerőseimtől kértem, de voltak olyanok is, amelyeket vennem kellett. A kép súlya a kerettel együtt: 14 kilogramm. Arra törekedtem, hogy festéket lehetőleg ne használjak, de kékszínű magot megfelelő mennyiségben és minőségben nem találtam, ezért az eget (csicseriborsó) és a Dunát (eziistfa termése) kékesre színeztem. A magok, termések jól rögződtek a farostlemez lapon. Remélem, az egyedi ,kertbarát-kép" időtálló is lesz. A kép most már otthon, szobánk falán függ, s így figyelemmel kísérhetem a színeket és esetleges változásaikat. A felhasznált magok, száraz termések: hétféle bab (fehér, vörösesbarna, sárgásbarna, piros, fekete, tarka, lila) 1300 darab, háromféle borsó (zöld, sárga, csicseriborsó) 3400 darab, egyféle búza 1400 darab, egyféle dinnye 760 darab, egyféle ezüstfa 770 darab, egyféle fűmag 1100 darab, egyféle holdviola 50 darab, háromféle kukorica (barnáspiros, sötétsárga, világossárga) 1800 darab, egyféle mahónia 20 darab, egyféle meggymag 1300 darab, egyféle mustármag 1300 darab, kétféle napraforgó (fekete, szürke) 1200 darab, egyféle nagysárfű 400 darab. Várjuk az újabb „meglepetést"! (Pálos) Zeiss Galvánüzem (IV.) A környék tiltakozik Lapunk 31-32., 33-34. és 36. számában már írtunk az Erzsébet királyné útja 37. számú telephelyre tervezett ZEISS gyárról. Egyes üzemei már működnek. Eredménye: zaj és levegőszennyezés. A galvánüzem telepítését az 50-60 méter hosszú csarnokba, a korábbi raktárépületbe tervezik. A lakosság veszélyt érez. Tiltakozik. A Városházát is levél- és panaszözön árasztotta el. Ezek közül az egyik: „Tisztelt Polgármester úr! Mély felháborodással írjuk ezt a levelet, nagyon sok család nevében. A Kontakta Gyárat eladták a német érdekeltségű Zeiss Műveknek. Az Erzsébet királyné utca 39. 41. 43. 45. stb. szám alatt lakóknak egész nyáron nem volt nyugalma. Nem hallunk mást, mint a beton feltörését borzalmas zajjal. Mint megtudtuk, 810 méterre tőlünk galvanizáló üzemet létesítenek. Mi az Erzsébet királyné utca 39. számú házban lakunk. Ezt a házat saját kezünkkel építettük, 1965-ben költöztünk be. Ehhez a lakáshoz saját gyárunk, ahol dolgoztunk, maximális támogatással juttatott hozzá bennünket. Sajnos azóta eltelt 30 év. Ebben a házban majdhogynem csak megrokkant, munkanélküli, idő előtt nyugdíjazott emberek élnek (élnének). Kérjük, hogy ide ne építsenek galvanizáló üzemet! Ne vegyék el tőlünk még ezt a kis oxigént is! így a lakások is elértéktelenednek. Itt az iskola, az óvoda is, mindenki csak csodálkozik, hogy itt a sok gyártelep, és egy lakótelep közvetlen közelébe tesznek be egy ilyen üzemet. „Környezetkímélő" módszereik minket nem nyugtatnak meg. Biztos, hogy nem csak az olcsó munkaerő miatt kellett idejönniük, ez egy ilyen gazdag kft-nél nem lehetett fő szempont! Mi szegény esztergomiak vagyunk, akik a lakásokat több évig fizetjük ki, a sok beteg ember szinte csak a lakásokban tartózkodik, eddig még barátságos környezetben. Szerintünk nagyon nagy szükség lenne egy lakossági egyeztetés összehívására!!! Kérjük, hogy az eddig szép környezetben élő családok helyzetét is figyelembe véve döntsenek az építkezésről! Háromszáz aláírás A szerkesztő megjegyzése: Mi is meggyőződhettünk a „süketíti)" elszívók, ventillátorok, forgódobok zajáról. Mi várható még a galvanizáló esetleges üzembe állításával? A ZEISSnek addig még a Polgármesteri Hivataltól is engedélyt kell kapnia. I)e az még nincs meg! (Pálos)