Esztergom és Vidéke, 1994

1994-08-25 / 33-34. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A Katolikus Szó 1984. augusztus 20-i számában jelent meg dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek vezércikke államalapító királyunkról. Tíz év múltán - gondolatai aktualitása okán - a cikket teljes terjedelemben közüljük. Valahányszor a budai várba igyekszünk fel a kanyargós Hunyadi János úton, a szemünk rögtön keresi a Szt. István Bazilika kupoláját. Vajon a kupola nyújt-e már igazán védelmet a templom padlásterének, s az időjárástól függetlenül a Szent Jobb biztonságosan töltheti-e a nappalokat és az éjszakákat a kápolnai magányában? Mert tettre kész, dinamikus jobb kéz volt Szt. István királyunknak a keze földi életének minden szakaszában. Tudott együttérzően simogatni, ha az ifjú fejedelem szemeiből a meghatódott öröm sugárzott a szegények és betegek felé. Akár hétszer is képes volt átölelni azt a pannonhalmi bencést, akinek a lényéből megérezte az igazi szerzetest, akinek számára a fogadalmak szárnyalást adtak Isten és a társai felé. De ez a szent jobb-kéz kíméletlenül lesújtott azokra akik útjában álltak a keresztény Magyarország kiépítésének, mégha saját vérei is voltak, mint Koppány, Gyula, Vászoly, vagy a besenyő Tanuz aba vagy Ajtony. A jogos önvédelem tudatában Veszprém falai alatt éppoly rettenhetetlenül emelte fel kardját a fiatal keresztény sarjadék oltalmára, mint ahogyan Konrád császár seregét is megfutamította a magyar határról népe fennmaradásának érdekében. Mi jellemezte Szt. Istvánt? Élesen figyelő szemek és erőteljes jobb kéz, de mindig a keresztény magyar jelennek és jövőnek a védelmében. Mire figyel fel Szt. István? - Mindenre, ami itthon Magyarországon történőben volt, s ugyanakkor Európa távoli vidékein végbemenő jelenségekről tudomást szerzett. Szt. István világosan látta hogy korának s az azt előző időkben keresztény fejedelmei a pápához fordultak királyi méltóságuk elismeréséért. Rá sem gondoltak arra, hogy a császártól kérjenek királyi címet, mert ezzel feladták volna a politikai függetlenségüket... A pápától kapott korona és királyi cím azonban nem járt ilyen következményekkel. - Mitterrand francia államelnök ittlétekor pohárköszöntőjében éppen ezt a gondolatot világította meg, amikor a francia és a magyar nép ősi kapcsolatára utalt azzal, hogy Szt. István a Szentkoronát a francia Vajon, mit tervezett Nagy Károly az aacheni Oktogon ívei alatt a maga és utódai számára? Hogy itt rendezzék meg a koronázási ünnepséget, itt tartsák meg a törvénynapokat az uralkodó jelenlétében és itt temessék el őt és utódait. - Szt. Istvánt annyira megragadta Nagy Károly ez az igazán nagyvonalú elgondolása, hogy Aachen mintájáta Székesfehérvárt ő is királykoronázási, törvénynaptartói és királyi-temetkező központnak választotta ki. - Eredetileg - akárcsak Aachen úgy Székesfehérvár sem volt püspöki székhely. Drága Szent Jobb, utat mutass, merre járjunk származású II. Szilveszter pápától kérte és kapta meg. - Még teljesebb képet fest a keresztény Európa valóságáról az a régi megállapítás: a görög és német vérből sarjadt császár biztatására olasz földről, a francia pápától német szerzetes hozta haza a Szentkoronát. Szt. István a megkoszorúzás után az európai keresztény család teljesjogú tagjának érezte magát. Esztergomi udvarából kiterjedt levelezést folytatott éspedig korának akkori hivatalos nyelvén latinul óhajtotta azt lebonyolítani. Ezért a kölni Heribert érsektől kért latinul tudó titkárt, hogy ez az esztergomi kúriát az európai tárgyalási nyelvre megtanítsa.„Heribert C'-ként tartjuk számon az esztergomi udvarnak ezt a klerikus levelezőfőnökét. Az elmúlt májusban a flandriai Brügge város Szent Vér körmenetéről hazatérőben felkerestük az aacheni dómot és elgyönyörködtünk ritka értékes kincseiben. Különösképpen az dobbantotta meg szívünket, hogy amilyen küldetést szánt Nagy Károly frank király, majd nyugatnémet császár az aacheni dómnak, ugyanazt a mi Szt. István királyunk is átvette tőle és Székesfehérváron valósította meg. A nápolyi Anjou-háztól származó Nagy Lajos királyunk lelkét is elbűvölte a Aachen hangulata annyira, hogy az aacheni dóm mellé szervesen felépítette a magyar szentek kápolnáját: Szt. István, Szt. Imre, Szt. László tiszteletére. - Azt tapasztaltuk, hogy ezt a kápolnát látogatják a legszívesebben: nem a magyar szentek miatt, hanem mert itt őrzik az Oltáriszentséget. - Mindegyikünknek érdemes elgondolkodni azon, hogy Nagy Lajos a maga uralkodásának hosszú éveit milyen tudatosan építi bele a magyar múlt gyökereibe.Fiataljaink lelkivilágának mennyire jót tenne, ha lélekben beülnének a Nagy Lajos alkotta magyar szentek kápolnájába s ott átelmélkednének, hogy magyar jelent és jövőt csak a magyar múltra alapozva lehet igazán életképesen felépíteni. - Szt. István ugyanezt véste Intelmeiben Imre fiának a szívébe: „Az én szokásaimat a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra? Semelyik. És kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel." Szt. István a szemeit baráti érdeklődéssel irányította Kelet felé, arra, amerre a IX. században a magyar törzsek vonultak nyugat irányába: Bölcs Jaroszláv kijevi orosz nagyfejedelemmel olyan közvetlen kapcsolatban állott, hogy magyar fiatalemberek tőlünk nem egyszer Kijevbe mentek katonáskodni. Köztük Magyar Mózes egész romantikus életutat járt be: a lengyelek fogságától kiszabadulva a kijevi híres barlangkolostor szerzetesei közé lépett be. Ugrin (Magyar) Mózes néven a pravoszláv egyház ma is a barlangkolostor csodatévő szerzeteseként tiszteli. A szigorúan egyházias fegyelmű Cluny reformmozgalom szervezőjével, Szt. Odilo bencés apáttal Szt. István levelező kapcsolatban állt. Hiszen tanítómesterei és munkatársai ugyancsak a cluny szellemi irányzat hívei és tanítványai voltak. - Szt. István hamar felfigyelt arra, hogy századának az érdeklődése mennyire a szentek ereklyéi felé fordul. Az egyes kolostorokat, de városokat, sőt országokat is túláradó öröm töltötte el, ha ilyen ritka kincseket a magukénak mondhattak. - Szt. István a cluny apáthoz intézett egyik levelében tőle kért ereklyéket. Nem is mert rágondolni arra, hogy az a jobb kéz, amellyel a kérő levelét aláírta, lesz egykor nemzetünk legféltettebb kincse, igazi magyar tőről fakadt legértékesebb ereklyévé. Megilletődött szívvel és világos szemmel nézzünk rá a Szent Jobbra: erre a simogatóan bátorító, a magyar érdekeket megvédő jobb kézre, aki azért a Magyarok Nagyasszonyának pártfogásába ajánlotta árva népünket. Őseink buzgóságával zengjük feléje: „Drága szent Jobb, maradj nálunk, Utat mutass, merre járjunk". Esztergom Vármegye gyűlése 200 év előtt 1794 júliusában, egyetlen particuláris gyűlést tartott Esztergom vármegye, amelyen Missitz József alispán úr elnöklete alatt a vármegye tisztviselői vettek részt. A július 31-én tartott ülés 54 napirendje közül különösebb figyelmet az érdemelt, hogy a II. József alatti összekapcsolás egyes kérdéseit még mostanra sem sikerült megoldani, a közös vármegye földmérője által vásárolt és használt eszközök megosztását még nem tudta elintézni a két megye. A postamesterek felülvizsgálata ügyében intézkedett az alispán. A megyében három postamester működött, Dorogon, Nyergesújfalun és Kéménden. A kéméndi postamesternek egy vitás ügyét is tárgyalta a gyűlés, amely a nyári gyakorlatnak megfelelően hamar végzett feladataival, y. Egy iparigazolvány margójára A legtöbb ember történelemszemlélete leegyszerűsödött, a nagy események tartoznak bele, a mindennapok nem. Romantikus regények, s a televízió képeskönyve mellett bennünk is lehet a hiba. Egy iparengedély-kérelem kapcsán szeretnénk a múlt egyik eseményét életközeibe hozni. Zséger Lászlóné esztergomi lakos 1957-ben háziipari engedélyt kért, amelyet a Városi Tanács VB. elutasított, „hogy a helyi Háziipari Szövetkezet is majd profiljába fogja venni a harisnyakészítést. Ez egyrészt ínég a jövő terve, másrészt az esetleges megvalósulás esetén sem veszélyeztetném annak stabilitását az én napi 12 darabos munkámmal. A kenyérkeresettel pedig nem várhatok, mert 3 kiskorú gyermekemmel már közel egy esztendeje nélkülözünk s a mindennapi betevő falatra nagyon nagy szükségünk van." A fellebbezést kísérő levélben az ipari előadó leírta, hogy az elutasítás oka az volt, hogy Zséger László részt vett az ellenforradalmi cselekményekben. Zséger László az Esztergomi Városi Munkástanács tagja volt, s a kérelem beadásakor már folyt ellene a per. De hozzátették: „Az iparigazolvány kiadását viszont az ügyészség részéről javasolják." Több mint fél évvel később született meg a másodfokú határozat, a Komárom Megyei Tanács Ipari Osztálya részéről, amely az iparigazolvány kiadását elrendelte. Indoklása: „Az 1958. évi 9. sz. tvr. végrehajtási utasításának 12 paragrafusa (1) pontja alapján kellett hogy határozzak, mivel nevezett szociális helyzete indokolja. Zséger László ellen már megszületett az ítélet. Oy LAPUNK KÖVETKEZŐ SZÁMA SZEPTEMIíER 1-JÉN JELENIK MEG!