Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-30 / 26. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1948. Egy fekete gépkocsi áll éjjelnappal a prímási palota gazdasági bejáratánál komoran, vésztjóslóan. Benne a két merev arcú ávós le nem veszi tekintetét az épületről. A házban a várakozás görcse rántja össze a gyomrokat. Készülnek az Egyházzal való leszámolás talán utolsó felvonására: a letartóztatásra, elhurcolásra. Nem kell sokáig várniok. Egy félszeg, csupa kéz-láb kamasz igyekszik minden reggel 7 órára a palotába. Szeme sarkából egy pillantást vet a vésztjósló autóra, majd eltűnik a főkapun át. Nem tartóztatják fel az „őrzők", tudják, hogy a mindennapos látogató egy bencés gimnazista, aki Mátrai Gyula tisztelendő úrnak, az érseki hivatal irodaigazgatójának ministrál. Minden reggel egy forintot kap, ami havi harminc forintot jelent irigyelt gazdaság a diáktársak szemében. Mi mindenre lehetne fordítani? Faber logarlécre, rangos körzőkészletre, esetleg biciklire. A mi kamaszunkat nem csábítják ezek a hívságos dolgok. Helyettük rádiócsöveket, potmétereket, ellenállásokat vásárol és építi Isten tudja hányadik amatőr rádiókészülékét. Egyre jobbat, nagyobbat, érzékenyebbet, korszerűbbet. Már több éve fordítja java energiáit és cseppenő-csurranó magánjövedelmét költséges hobbijára. Tatár József - hiszen az éles szemű olvasó már tudja, hogy ő a nyakigláb kamasz - ma aktív pályája vége felé tart. Átélt egy hosszú történelmi korszakot, a háborút, koalíciós időket, az osztályharc szennyes éveit, 56-ot, a Haynaut megcsúfoló véres leszámolás tobzódását, majd a gulyáskommunizmus tespedését, lassű rothadását. Kérdésemre, hogy hogyan sikerült mindezt úgy átélnie, hogy meg tudta őrizni becsületét, belső integritását, hogy nem szennyeződött be a fennmaradásért folyó harcban, válaszul neveltetését, családi hátterét és hitének erejét említi. Mélyen vallásos katolikus családban nevelkedett. Anyai nagyapja a prímási palotában dolgozott táblaterítőként. Az 50-es évekig egyszemélyes őre volt a Keresztény Múzeum inűvészemélyt számláló értelmiségi csoportjának egyik tagja, atyai szigorral őrködik a falu gyermek-társadalmának erkölcsi tisztaságán. Olyan értékek szellemében neveli őket, mint keresztényi hit, hazaszeretet, a szülők tisztelete, a családi összetartás ereje, becsület, egyenesség, a munka szeretete. Saját gyermekeivel szemben fokozott igényeket támaszt, nekik a többieknél is jobban meg kell felelniök az atyai (akkor még, bízvást mondhatjuk, a társadalmival megegyező) elvárásoknak. Tíz évesen kerül Esztergomba. Nagybátyja, dr. Városi István kanonok, az Érseki Tanítóképző kollégiumának rektora segíti, hogy új környezetében kevésbé érezze magát magányosnak a puha családi fészekből kicsöppent fiú. A bencés gimnáziumban végzi tanulmányait, amit a front rohamos közeledése szakít meg. Apja hazaviszi falujába, ahová a háború csak néhány „zabráló" orosz katona alakjában látogat el rövid időre. Tatárék is szerencsésen „felszabadultak" kevéske értékeiktől, de épen megmaradtak és kezdhették az új életet. Dúló hadak elvonultán Jóska visszatér Esztergomba és folytatja iskoláit. Otthon nagy a szegénység. Rekord infláció bénítja az országot. A reggel kézhezkapott havi fizetés délre már egy doboz gyufát sem ér. A tanítói jövedelem a semminél is kevesebb. Édesanyja varrásból tartja el a családot. Az egész falu az ő „divatszalonjából" öltözködik. Még férfi ruhák is kerülnek ki fáradhatatlanul dolgozó kezei alól. volt a kollégiumban, sok tehetséges ember került ki közülük. A politika egyszer tört csak be közéjük megdöbbentő erőszakossággal. Rúzsa Imre barátjukat egy éjjel elhurcolta az ÁVH. Hónapokon át várták vissza megfélemlítve, némán. Hiába. Sok év múlva találkozott újra a nevével egy matematikai logika-könyv szerzőjeként. 1954-től él és tanít Esztergomban. Először a Közgazdasági Technikum, majd a Bottyán János Szakközépiskola tantestületének tagja. Kollégái és diákjai egyaránt szeretik csendes modoráért, humánus, talpig becsületes jelleméért, fölényes szaktudásáért. 1957-64 között a budapesti Műszaki Egyetem Gyengeáramú Villamosmérnök Karán tanul. A 90 beiratkozott levelező hallgató közül ketten szereznek diplomát. Diplomamunkáját olyan témából írta, melynek sem hazai irodalma, sem szakértője Magyarországon akkor még nem volt. A szakma azonnal felfigyelt rá, és csábító állásokat ajánlottak számára. Ó azonban maradt Esztergomban és a pedagógiában, mellyel egész életét eljegyezte volt. A rá jellemző alapossággal végzi munkáját. Olyan feladatokat vállal, melyek mindig kihívást jelentenek számára. Laboratóriumot rendez be, tankönyveket ír, vagy szerkeszt, szaktárgyainak országos szakfelügyelője lesz, majd vezető szakfelügyelő. Ekkor nyakába szakad a szakközépiskolai átszervezés, könyvkiadás ezernyi gondja, feladata. Állja a sarat mindaddig, míg egy - szerencsére csak kisebb területre kiható - hátsófali infarktus figyelmeztetése: energiáid végesek, lassúbb fordulatszámra nem kényszeríti. Ma is munkával telik a 24 órás nap 10-12 órája. Tervei, feladatai vannak. Míg teheti, meg akar felelni a maga és mások elvárásainak. Workaholic, mondja az angol a munka megszállottjairól. Tatár József tanár úr készséggel elismeri, hogy ennek a mi tájainkon kihalófélben lévő fajnak tagja. Boldog? Igen. Életével, sorsával, körülményeivel elégedett, kiegyensúlyozott, harmonikus családi életet élő, gazdag belső világgal rendelkező ember volt egész életében. Anyagi siker? Ez soha sem volt tolakodóan elsődleges fontosságú abban az értékhierarchiában, melyet útravalóul kapott a szülői házban és élete során mindvégig megőrzött. Karrier? Eljutott a csúcsra, olyan magasra, amilyen a „létező szocializmusban" gyakorlatilag még elérhető volt egy másodosztályú állampolgár számára. Közben szakmájának magaszintű művelőjeként környezete csendes, de a hivatalosnál értékesebb elismerését, megbecsülését vívta ki magának. Tatár József sallangok nélkül, őszintén beszél és az életéről szóló beszámoló során egy érzékeny, zárkózott ember szemérmesen mutatja meg a lélek értékeit. Horváth Zsolt ALLASHIRDETES középiskolai tanárok részére Az Árpád-házi Szent Erzsébet Humán Szakközépiskola (2501. Esztergom, Mindszenty tér 7. Pf. 223.) 1994. augusztus 16-tól az alábbi állásokra pályázatot hirdet. - számítástechnika-matematika-fizika szakos - magyar, lehetőleg német szakkal párosítva - biológia-földrajz szakos tanári állásokra. A szakmai önéletrajzot a pályázattal együtt 1994. július 15-ig az iskola címére kér jük elküldeni. Bérezés a közalkalmazotti törvény szerint. Szolgálati férőhelyet igyekszünk biztosítani! Esztergomi arcélek TATÁR JÓZSEF Jóska egész napját a tanulás és kedvenc időtöltése, a rádióépítés tölti ki. így jut el az érettségiig, majd a budapesti egyetem matematika-fizika szakos hallgatója lesz. A két tudomány szinte erőfeszítés nélkül, magától megy be a fejébe. Ezt azóta tudja, hogy úgy 13 évesen lemásolt egy rádiós szakkönyvet ábrástól, képletestől. Még egyszer már el sem kellett olvasnia, minden, mintegy lefényképezve rögződött emlékezetében. Égyetemi évei alatt idejének nagy részét a könyvtárban tölti. A szakkönyvek segítségével egyre mélyebb ismeretekre tesz szert. Nem ilyen szerencsés az ideológiai tárgyakkal. A marxizmus akár áthághatatlan akadályt is jelenthetett volna a diploma megszerzésében, ha még idejében rá nem jön, hogy az előadók maguk sem értik, amit mondanak, és egy kis halandzsa és handa-banda segítségével, egy-két „úvé" közbejöttével csak sikerült letennie az államvizsgát. Vidám diákélet szi kincseinek. A múzeum akkor még nem volt nyilvános gyűjtemény, a gyér számú látogatókat kalauzolja a fűtetlen, világítás nélküli termeken át. Természetesen csak a nyári hónapokban. Édesapja Móron született, korán félárvaságra jutott és a mama nyolc hold szőlő jövedelméből tartotta fenn a családot és neveltette két fiát. Jóska édesapja az esztergomi Érseki Tanítóképző elvégzése után került az Isten hátamögötti Rábapordányba, majd visszatért Esztergomba, hogy - már mint biztos egzisztenciával rendelkező néptanító, falujának megbecsült, köztiszteletben álló polgára - feleségül kérje diákkori ideálját. A frigy 1930-ban köttetett meg. 1932-ben érkezett az első gyermekáldás: fiú, aki a kereszténységben a József nevet kapta. Őt két évvel később egy leány követte. Jóska életének első gondatlan tíz évét az 1400-as lélekszámú kisalföldi faluban töltötte. Édesapja, a falu négy