Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-17 / 24. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A leköszönő képviselő: dr. Arató Géza Városunk országgyűlési képviselő­je az elmúlt négy évben dr. Arató Gé­za pszichiáter volt. Tevékenységéről, munkájának eredményeiről kérdeztük őt. - Milyen sikereket és kudarcokai élt meg '.' - Az elmúlt négy év egy hatalmas folyamat volt. Lelkesedéssel, őszinte hittel vállaltuk a feladatot. Az ország lelkes hangulata ránk is átragadt. De rövid idő alatt kiderült, hogy a kor­mány mozgástere nagyon szűk, sőt a képviselőké is. A köztudatban a kijáró képviselő képe él, aki választókerületének ezt­azt elintéz. De az is kiderült, hogy ez az „intézmény" most már nem műkö­dik. Közvetlen lobbizásra nem volt lehetőség. Amit tehettünk: például a költségvetési törvény tárgyalása so­rán azt szorgalmaztuk, hogy a sze­mélyi jövedelemadóból befolyó pén­zeket minél nagyobb hányadban jut­tassák vissza az önkormányzatokhoz. A Németh-kormány ezt annak idején két évben határozta meg, az Antall­kormány pedig az eredeti ötven szá­zalékból is csak harminc százalékot állapított meg. Egy helyi képviselő számára természetes volt, hogyan kell szavaznia. Az évenkénti nyugdíjeme­lési kvóta rendezésében folyamatos szerepem volt. Célul azt tűztem ki, hogy a nyugdíjak a nettó jövede­lemmel arányosan változzanak. S a nyugdíjemelés ne tizennégy, hanem tizenhat százalékos legyen. Ekörül nagyon éles, kemény viták alakultak ki. Továbbá interveniáltam Siklós Csaba közlekedési miniszternél a 2000-ig a Dunakanyarban megépíten­dő kerékpárút ügyében is. Hozzá még a tervezőt és tervdokumentációt is el­vittem. Remélem, hogy a biztonságos kerékpározás rövidesen megvalósul­hat itt, a Dunakanyarban. A múlt év decemberében egyik napról a másikra Boross Péter bel­ügyminiszter megvonta az esztergomi repülőtér nemzetközi repüléshez való jogát, noha minden feltétel adott volt. Ez ügyben még Kónya Imréhez, az utódhoz is fordultam. E jogot a na­pokban kapta vissza a repülőtér. E té­mában kétnaponta kellett telefonál­nom. Ez azért is fontos volt, mert a környékbeli vállalkozók és üzletem­berek már lekötötték a megrendelése­iket. Egyébként az esztergomi repülő­tér a napokban egymillió fontot ka­pott a beton kifutópálya építésére. A Suzuki indulásakor Japánból en­gem hívtak az ott dolgozó fiúk. Hely­zetem furcsa volt, hiszen a Suzuki-be­ruházás sikeréért sokat igyekeztem tenni, ugyanakkor Japánból az ott dolgozók azt kérték, hogy tegyek ér­tük valamit: ne vendégmunkásoknak tekintsék őket, hanem tanulóknak. Sztrájkolni is akartak, de én beszél­tem le őket, hogy ez egy olyan kultú­rájú országban, mint Japán, ered­ménytelen lenne. Azt szerették volna, hogy az eredeti megállapodás szerint alkalmazzák őket, azaz ne felejtsék ott őket a szalag mellett. Például a brazil vendégmunkásokénál lényege­sen kevesebb bért kaptak. Ez ügyben sorozatosan jártam Lepsényi úrhoz, miközben a srácokat is igyekeztem nyugtatgatni. Az is eredmény volt, hogy kinttartózkodásuk idejét nyolc hónapról hat hónapra csökkentették. Az elmúlt négy évben a Parlament törvénygyárrá vált, azaz diszfunkcio­nálisan működött. Ez is oka volt, hogy körzetem mindennapjaiba ke­vésbé tudtam bekapcsolódni. Az ér­demi munka a bizottságokban folyt, melyekben irdatlan mennyiségű szak­értői anyaggal kellett megbirkóz­nunk. Amit elképzeltem, sokszor nem tudtam megvalósítani, hiszen nem én szabtam meg, mit tehetek. Választókörzetemben munkám jó­részt az ilyen-olyan személyes ügyek elintézésében merült ki. A pénzelosztások során sikerült el­érnem, hogy az esztergomi telefonos lelki segélyszolgálat megkapta a mű­ködéséhez szükséges pénzt. Az esz­tergomi iskolák is jelentős pályázato­kat adtak be, sport- és szabadidő tevé­kenységük támogatására. SZDSZ-es és MDF-es barátaim is tagjai voltak a pénzeket odaítélő kuratóriumnak. Fo­lyamatosan arra kértem őket, hogy tá­mogassák az esztergomi pályázato­kat, mert itt rosszak a feltételek. A sebészet főorvosa, Jankovics úr is megkeresett: osztálya rekonstrukci­ója halaszhatatlanná vált, ha nem tör­ténik semmi, ott lehetetlen lesz dol­gozni. Ezért Surján László miniszter­hez és Pusztai Erzsébet államtitkár­hoz is fordultam. Utolsó döntéseink egyikeként a Parlament 1,8 milliárd forintot ítélt meg az esztergomi kór­ház számára. Ez ügyben is folyamato­san közbenjártam. Persze mindebben közrejátszott, hogy az ellenzéki kép­viselők lobbizhatnak-e? A számviteli- és a távközlési tör­vény előkészítése során javaslatomba beépítettem az esztergomi szakem­berek véleményét is - és néhány meg­beszélést is összehoztam. Ezeket na­gyon fontosnak tartom. - Városunk lakói közül többen szó­vá tették, hogy keveset látták felszó­lalni... - Képviselőségem alatt mintegy nyolcszor szólaltam fel a plenáris ülé­seken. Azonban meg kell jegyeznem, hogy az érdemi munka a bizottságok­ban folyt. És ez a világ minden orszá­gában így van. Jártam például a hol­land parlamentben, ahol összesen ki­lenc képviselő tartózkodott az üléste­remben. Csapatmunkát végeztünk. Az én felszólalásaimra többnyire es­tefelé került sor, amikor a tévések már nem voltak jelen. A társadalombizto­sítás körébe tartozó törvények ­nyugdíjemelés, költségvetés - előké­szítése során a bizottsági munkában és a plenáris üléseken is keményen kellett harcolni. A most alakuló parla­mentnek is azt kell elérnie, hogy ki­számítható legyen a munka, azaz mi­kor kerül sor határozathozatalra, s ne kelljen feleslegesen az ülésteremben tartózkodni. - Milyen személyes sikerei voltak? - Sikerült öt Fiatal külföldi gyógy­kezelését elintézni. Magam jártam vé­gig azt a procedúrát, amit a betegnek vagy hozzátartozóinak kellett volna, így hamarabb kerülhetett sor a gyógykezelésre. Ez a munka korábbi hivatásomhoz is közelebb állt. Néha napokon-heteken múlt a siker. Ha csak ezeket sikerült elintéznem, akkor is érdemes volt vállalni e szerepet. Különböző kérésekkel levélben is megkerestek, ilyenek voltak a nyug­díjak korrekciójával kapcsolatos elin­téznivalók. Ezeket a lehetséges mér­tékig elvállaltam. s.j. Or. Varga Győző (SZDSZ): Nem mindegy, kik vezetik a várost! Lapunk 22. számában közöltük az országgyűlési képviselő-választás második fordulójának eredményét. A Komárom-Esztergom megyei 5. választókerületben dr. Haller Zoltán győzött, második dr. Varga Győző (SZDSZ) lett. Két hét elteltével a választás ta­pasztalatairól, terveiről kérdeztük. - Hogyan ítéli meg választási eredményét? - Összességében elégedetlen va­gyok az elért eredménnyel, hiszen győzni szerettem volna és ez nem volt alaptalan várakozás. A szavazás előtt több jel arra mutatott, hogy a mandátum sorsa az MSZP-s és az SZDSZ-es jelölt között dől majd el. Az első és a második helyezett kö­zött, mint azt előre „tippeltem", a különbség hal százaléknál kisebb lett. Örömömre szolgál és nem kis elégtételt jelent, hogy Esztergom városában - ha Kertváros nélkül számolom - sikerült győznöm. -Hol és hogyan dőlt el a verseny? - Dorogon és Sárisápon vesztet­tem el a versenyt - és elsősorban nem a kampány alatt. Arra gondo­lok, hogy azokon a településeken ­és itt több, kisebb falut is figyelembe veszek ahol egy párt szervezetileg egyáltalában nincs jelen, 2-3 hónap alatt nem szerezhető meg a szava­zók többségének bizalma. Ehhez jött ráadásként az MSZP országos, lavinaszerű népszerűsége. - Milyen politikai szerepet vállal a következő időben? - Az elmúlt fél évben a személyes politizálás területén oly sok pozitív élmény ért, hogy a politikai ringnek továbbra is aktív szereplője kívánok maradni. Törekedni fogok a helyi, regionális és megyei SZDSZ körök megújítására, a szimpatizáns rcleg kis/,élesítésére. A nem távoli jövő­ben önkormányzati választások lesznek. Nem mindegy, kik vezetik a várost, szeretnénk sikeresn szere­pelni. - Vállal-e együttműködést dr. Haller Zoltán képviselővel? - Az ő térfelén van a labda. Re­mélem, azt nézzük majd, ami össze­köt és nem azt, ami szétválaszt. Megtalálhatjuk az együttműködés területét, de kidolgozandók a köl­csönösenelfogadható feltételek. Azt is remélem, hogy a helyi KDNP-vel is megfelelő munkakapcsolat alakul majd ki. - Mit üzen a választóknak? - Köszönöm a szavazataikat, a bizalmukat. Valamennyien tanulók vagyunk a politikai életben: a poli­tikát alakítók és a szavazók milliói egyaránt. Ahhoz, hogy jól vizsgázzunk - a politikus helyesen döntsön, a polgár a saját és az ország érdekében leg­megfelelőbben szavazzon- ismere­tekre van szükség. Kérem, tájékozódjanak alaposan, kísérjék Figyelemmel az ország­gyűlés, a képviselők munkáját, a vá­rosháza munkáját. Ha dönteni kell, a/ észérveknek adjanak elsőbbsé­get. Várom Önöket a Liberális Klub rendezvényein és számítok szava­zataikra az önkormányzati választá­sokon. (Pálos) Kálmánfi emlékest 1994. június 10-én hatodik alka­lommal rendezték meg az Eszter­gom környéki szlovák nemzetiségi énekkarok a már hagyományos KálmánFi emlékestet. Apiliscsévi, kesztölci, tardosi, pilisszentléleki, mogyorósbányai kórusok közül minden évben más-más a házigaz­dája az emlékműsornak. Idén Mo­gyorósbányán gyűltek össze a kó­rusok és adóztak dr. Kálmánfi Béla emlékének, aki a 60-as években összegyűjtötte és könyv alakjában kiadta e vidék nemzetiségi népze­nei emlékeit. A kórusok működését megalakulásuktól fogva segítette. A bensőséges hangulatú vidám esten határokat nem ismerve, az emberek testvériségét hirdetve zengett a pilisi szlovák dal, feled­tetve a körülöttünk dúló történelmi viharokat és napi gondjainkat. A műsort a Mogyorósbányai Szlovák Bányász Fúvószenekar fellépése gazdagította. Elérzékenyülve néztük-hallgat­tuk ezeket a maroknyi kis csopor­tokat, akik mindannyiunknak pél­dát adnak közösség-alkotásból, egymás és az ősök iránti tisztelet­ből, hagyományőrzésből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom