Esztergom és Vidéke, 1994
1994-06-02 / 22. szám
ESZTERGOM ES VIDEKE 7 Rf SC 1:? 1 W 5^N'™!® #?®> • i , . . . • f. - :. ; * „Itt nyugszik Grigorij Szemjonovics Florov, a 44-ik szibériai lövészezred törzskapitányának teste. Meghalt 1915. szeptember 24-én." (A régi orosz írásmód szerint vésett feliratot Besey László tanár fordította szívességből a szerkesztőség kérésére. Köszönjük!) A Strázsa-hegy Esztergom felé lefutó lankáin a mai esztergomiak jórésze bizonyára még sohasem járt. Nem is csoda, hiszen ott már a háború előtt is zárt lőtéri terület volt. Megközelíteni. különösen 1956-tól egészen a szovjet csapatok kivonulásáig, nem is volt tanácsos. Oda csak egy-egy magyar szakembereket is igénylő építési munka alkalmával merészkedett civil. A hosszú évtizedek alatt a helytörténet egyik szomorú eseménye, kortörténeti dokumentuma került tudatunk perifériájára. (Lám, a 20. század borzalmai is mily gyorsan vesznek a feledés homályába!) A császári és királyi hadsereg pozsonyi hadtestparancsnoksága már az 1900-as évek elejétől jelentós területet bérelt lőtér céljára a Strázsa-hegy térségében. E szerződés szerint e terület még az első világháború kitörésekor is a hadsereg fennhatósága alatt állott. 1914 augusztus végétől már hatalmas hadifogoly-szállítmányok érkeztek vasúton Budapestre - elsősorban az orosz frontról. A felső hadvezetés olyan elhelyezési körletet keresett, mely közel van a fővároshoz, de ugyanakkor vasútvonal mellett található. Ez volt a régi Esztergomi-Tábor! 1914 késő nyarától gyors ütemben épült ki a jórészt mai laktanya és a lőtér területére benyúló hatalmas hadifogoly-tábor, hevenyészett épületekkel, részben föld alá épített szállásokkal, az első időben rosszul szervezett . egészségügyi ellátással. Nem csoda, hogy 1914 őszétől már kolerajárvány tizedelte a szerencsétlen, ekkor még elsősorban orosz és szerb hadifoglyokat. 1915-től már olaszok, 1916-tól pedig már román hadifogAz EBE vezetőségének látogatása a temetőben március 19-én. A kora tavaszi felvételen jól kirajzolódik a 4x4 m-es tömegsírok kontúrja lyok is nagy számban érkeztek a táborba. Volt időszak, amikor egyidejűleg százezer(!) lakója volt a tábornak. A történészek számítása szerint 1914-19 között közel egymillió ember fordult meg az időközben kiépült és már elviselhető körülményeket nyújtó esztergomi hadifogolytáborban! Levéltári dokumentumokból tudjuk, hogy a Strázsa-hegy oldalában során hallottak az 50-es években mélyen belém ivódtak.) Tudjuk, a ma már jeltelen tömegsírok felett az első világháború katonasírjairól ismert (a Szentgyörgymezői temetőben is ilyenek voltak) vaskeresztek álltak. Az időtálló zománcozott táblákon név, a születési adatok és a katonai alakulat száma volt olvasható. 1992-ben bejártam a temető egész területét, de már csak két, ovális táblájától megfosztott keresztet találtam. Ekkor készült a Florov törzskapitány ledöntött síremlékét ábrázoló fotó is. A hadifogoly-temető katonás rend szerint kialakított sírjait a szalézi iskola után a két világháború között a város és a később Esztergom i-Táborba települt magyar harckocsizó alakulat gondozta. Jó állapotáról 1947-48ig vannak - szóbeli - adataink. Ez időtől számítva egészen 1991-92-ig nem tudjuk, mi történt. Pontosabban 1992-ben már csak a képeken is látA monarchia legnagyobb magyarországi hadifogoly-temetője. kialakított hadifogoly-temetőben több mint háromezer katonaáldozat alussza örök álmát. (Talán több is, de - a történelem fintora - a megsárgult halotti listát a szovjet-orosz időkben fellapozni nem igazán „illett".) Tudjuk, a két világháború között az olasz hatóságok több mint háromezer olasz katona holtestét exhumálták és szállították haza. (A többiek máig itt nyugszanak, esztergomi földben.) Édesapám, (néhai) Koditek Károly, mint felvidéki menekült 1921-től 1923-ig, két iskolaévet mint bentlakó, később Esztergomból kijáró diák tanult az elhagyott hadifogolytábor egyik épületkomplexumában kialakított, a Szalézi rend által fenntartott polgári iskolában. Osztály- és padtársával, az azóta szintén elhunyt dr. Bartl Lőrinc esztergomi kanonokkal ezidőben többször kijártak a katonatemető sírjaihoz. A rend tanárai és a diákok halottak napjára mindig rendbe hozták a temetőt, s a sírok felett gyertyát gyújtottak. (Lenci bácsi és apám barátsága apám haláláig tartott. Az ifjúkori élményeik felelevenítése ható tragikus állapotot regisztrálhattam - haraggal teli szomorúsággal. A temető - melyet azóta az Esztergom Barátainak Egyesülete felméretett - közel százezer négyzetméter, nagyjából 500x200 méter kiterjedésű, narancseper fákkal kerített lankás térség. Bal alsó sarkát, mintegy a temetőt harmadba vágva néhány évtizede harckocsik, teherautók vágták-gyúrták keresztbe, így a sírok felett ma földút metszi át a néhai temetőt. A fő helyen, a fasortól mintegy húsz méterrel beljebb volt a temető valószínűleg tisztek részére kialakított parcellája. Erre utal a képen is látható, fehér mészkőből készült ledöntött síremlék, a földfelszín magasságában kitört és a helyszínen már nem található két másik sírkő és egy harmadik síremlék, avagy kőkereszt talapzata is. (A sírok felhantolása és a még kivehető közlekedő utak nyomvonala is ezt látszik igazolni.) Ez így nem maradhat! Az egyesület vezetősége Dobay Pál erdőmérnök társaságában ez év március 19-én helyszíni bejárást tartott. Azóta a temető területét az esztergomi székhelyű Lugas Kertészeti és Kertépítő Kft. vezetője, Fritz Ernő mérnök ellenszolgáltatás nélkül felmérte és a legszükségesebb munkák elvégzésére költségvetést is készített. Szintén Fritz Ernő mérnök úrnak kell megköszönnünk azt a segítséget, hogy a Lugas kft szakemberei társadalmi munkában eredeti helyére visszaállították az elpusztult temető egyetlen fennmaradt sírkövét. Az Esztergom Barátainak Egyesülete 1994. november 1-jére, halottak napjára fából faragott ortodox keresztet állít fel a hadifogoly-temetőben. Egyúttal megkezdi a szervezőmunkát az elhagyott katonatemető rendbehozásához szükséges mintegy félmillió forint előteremtésére. Bízunk benne, hogy az Önkormányzat, a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Minisztérium (a természetvédelmi területté nyilvánítás tudomásunk szerint már folyamatban van) és reméljük, hogy az Orosz Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, a pravoszláv egyház és még sokan mások is támogatni fogják az egyesület kezdeményezését. Talán nem szükséges a történet végén azt is megfogalmazni, hogy az általános humánum és a magyar tisztesség is ezt követeli az esztergomiaktól. Miközben a fejemben ott motoszkál: talán a messzi Oroszországban, a mi első és második világháborús katonasírjainkra is jut halottak napján egy-egy szál virág?! Koditek Pál 3* >•> í , • ... m "" " • m 4*: Szétdúlt sírkövek a temetőben. A felvétel 1992 májusában készült
