Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-26 / 21. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE fa Macskássy Izolda selyemkollázs kiállítása Szombaton, május 21-én délután Macskássy Izolda festőművész selyemkollázs képeiből nyílt nagyszabású kiállítás az esztergomi Balassa Bálint Múzeum kiállító termében. Dr. Horváth István múzeumigazgató köszöntőjét követően a tárlatot dr. Latorcai János miniszter ajánlotta a nagyszámú érdeklődő figyelmébe: - A mai pünkösdnek is van üzenete számunkra - mondotta többek között -: félelem nélkül, elkötelezett, új határozott arcot öltve kell kiállnunk, kell új közösséget, jövőt formálnunk csaknem annyira eszköztelenül, mint az apostoloknak, hitünkre, tehetségünkre és tudásunkra támaszkodva... Magam, mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam először személyesen Macskássy Izolda művésznővel a Budafoki út egyik házának manzárd műtermében. Képeinek szivárványos nyugalmát, kiáradó szeretetét már előbb is ismertem, de azt az igazi, átütő pillanatot ezen találkozás hozta meg. Művészetében az emberi értékek, a természeti szépségek és a magyarság iránt elkötelezett, koráért, népéért felelősséget érző alkotó jelenik meg. Bejárta a világot, látásmódja, kifejezőképessége bővült, szélesedett, de művészete változatlanul arra az ősi forrásra épül, azokból az örök értékekből táplálkozik, amelyet a kereszténység, a magyarság, a család és a szeretet szavakkal lehet leginkább jellemezni. Pünkösd és a mai tárlat kiáradó szellemiségéből töltekezve szeretnénk elindítani ma egy olyan műhelyt, amelynek társadalom-, tudat-, és történelemformáló szerepe lesz. Ez a műhely nyitott mindazon politikusok és polgárok számára, akik e munkát fontosnak tartják, akik a magyarság, a magyar nemzet érdekében a jobbításért tenni akarnak. Ne bízzuk hát sorsunkat, jövőnket a véletlenre, de ne menjünk be a parttalan, csalárd, önpusztító széthúzás és belharcok zsákutcájába se! Hogy a vargabetűs kitérők után oda érkezzünk, ahová szeretnénk: felkészülten, tudásunk és tapasztalatunk teljes birtokában teremtsük meg programunkat egymásnak erőt kölcsönözve, felkészülve a feladatra. És hogy ezen elhatározásunknak hangot adjunk, alapító okiratként Macskássy Izolda .Együtt egymásért" című plakátját lássuk el mi, összetartozók valamennyien, a kézjegyünkkel. A megnyitó után Macskássy Izolda is szólt a jelenlévőkhöz, majd kötetlen beszélgetés alakult ki. Végül közös énekléssel zárult a hangulatos tárlatnyitás. A kiállítás június 17-ig tekinthető meg a Régi Vármegyeháza (Pázmány Péter út 13. szám) épületében. (Pálos) egyik vezetőjeként tevékenykedett. A II. világháború alatt hadműveletek során szükségessé vált a légiforgalmi JU 52-es repülőgépek igénybevétele, és a gépekkel együtt a forgalmi kapitányokat is bevonultatták. A másodpilóta-személyzetet a hadsereg biztosította. Ez a rendelkezés tette lehetővé, hogy több mint másfél évig egy században repülhettem Bánhidi Antal főhadnaggyal. Az együtt töltött idő felejthetetlen és nagyon értékes volt számomra, mert mint fiatal katona módom volt egy kiváló repülős, egyben bölcs élettapasztalattal rendelkező tisztársamtól tanulni. Kitüntetései: négy Signum Laudis, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje. A futárszázad feladatai a legkülönbözőbb területre terjedtek ki; sebesültek, ejtőernyősök szállítása, futárszolgálat. Az egyik ilyen feladatunk az 1943-as doni visszavonulásban való közreműködés volt. A csoportokban gyalogosan menetelő katonákat élelemmel, ruházattal és kötszerekkel láttuk el. Tóni bácsi, aki kiváló rajzoló volt, utólagosan megörökítette e feladatvégrehajtását, a képen látható kétvágányú vasútvonal mellett gyalogosan visszavonuló katonákat és a légihídban résztvevő repülőgépeket. A háború után nagy lendülettel és nemes céllal fogott hozzá a magyar repülés újjászervezéséhez, azonban mint nem kívánatos személy a teljesen mellőzöttek sorsára jutott. A nagy tudású és európai viszonylatban is elismert kiváló pilóta évtizedekig mostoha körülmények között élt. Csak az elmúlt évben ismerték el a magyar repülés érdekében végzett eredményes munkásságát, ezért 1993-ban Széchenyi-díjjal és őrnagyi előléptetéssel jutalmazták. Temetésén katonai tiszteletadással búcsúztatták, s nagyszámú barát és tisztelő részvételével kísérték utolsó útjára a magyar repülés nagy halottját. Iványi Pál Emlékezés Bánhidi Antalra Akik az elmúlt évtizedekben repüléssel vagy repülőgépgyártásával foglalkoztak, azok számára nem ismeretlen Bánhidi Antal pilóta és tervezőmérnök neve. A repülősök doyenje március 18án, életének 92. évében elhunyt. Temetése április 26-án a budapesti kerepesi úti temetőben volt. Mind a magyar, mind az európai repülés történetének legendás alakja volt. Erdélyben, Szamosújváron született. Érettségi után, 1920-ban egy éjszaka, átúszva a Szamost, Budapestre jött, ahol a Műegyetemen folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt megalakult az első magyarországi sportrepülő társaság, a Műegyetemi Repülő Szövetség, melynek alapító tagja volt. Még egyetemi hallgató korában Lampich Árpáddal közösen megtervezték a BL típusú repülőgépet, melyből sorozatot gyártottak. A következő időszakban saját tervezésű „GERLE" típusú gépeivel állt elő. Ezek közül az igazi sikert a „GERLE 13" típussal érte el. Ez a gép korában és kategóriájában Európa legsikeresebb sportrepülőgépe volt. Bánhidi Antal leghíresebb rekordjai: 1929-ben a 18 LE „ROMA" típusú géppel észak-európai körrepülés a svédországiLarlstad érintésével, 1933 tavaszán került sor a Földközi-tengeri körrepülésre és ugyancsak ez év nyarán az észak- és nyugat-európai útra, 5940 km távon - 43 óra alatt. Ezek a 60 év előtti teljesítmények akkor rekorderedménynek számítottak! Mint repülőmérnök Amerikában részt vett Endresz György és Magyar Sándor 1931-ben végzett ócéán-átrepülésének műszaki előkészítésében. 1930-as évek közepétől a Magyar Légiforgalmi Rt (MALERT) kapitányaként, valamint a Légügyi Hatóság