Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-20 / 20. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Rimay János költőtárs és tanítvány vallja Balassiról, hogy az ira (harag) és luxuria (bujaság) volt egyedül vétke. Ha Balassi alakját idézzük - hamisítunk a portréján, ha nagyúri gőgjét, - temperamentumát tagadjuk. Ő volt az, aki apja egyik nemes tisztartóját, mivel az nem tudott elszámolni, kegyetlenül elven, verés lett a selmeci bányabíró szolgájának a sorsa is, midőn a vihnyei hévízben nem átallott a nagyságos Balassi úr mellé telepedni. Főúrnak született, annak nevelték, de a sorsa nem adta meg a mágnásnak járó anyagi biztonságot; bujdosás, pereskedések keserítették. Hivatalos elismerésben mindössze egyszer volt része: a pozsonyi királykoronázási ünnepségen 1574-ben a húszéves Balassi a lakomán bemutatott juhásztáncáért étekfogó címet kapott. Nyugalmat, otthont a végvári vitézek közösségében nyert. A portyázások, az ostromok és hadjáratok a halált állandó közelségbe hozzák. Az élethez, az örömökhöz, a szerelemhez Balassi erőteljesen ragaszkodik. Az élet, a világ szép - hirdeti verseiben: Széjjel tündökleni nem ládd-é ez földet gyönyörű virágokkal? Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal, Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal. Balassi Bálint Sulyok Anna elsőszülött gyermeke. A család Lengyelországban való bujdosásakor 18 évesen egy németből fordított vallásos elmélkedést készített anyjának Beteg lelkeknek való füves kertecske címen. (A sors különös játékaként Bornemisza Péter is közzéteszi 1577-ben Losonczi Anna lánygyermekének ajánlva.) Egy öccse és két húga van, a kisebbik, Mária autónom személyiségét jelzi sikeres válása brutális férjétől. A daliás Báthori István, erdélyi fejedelem udvarában fordul először a szebbik nem felé. Minden szoknya tűzbe hozta: élete során a szerelem egész skáláját végigjátszotta: voltak futó kalandok és nagy, életet átfogó érzelmek. Báthori olaszos műveltségű házában a bókoló szerelmes vers az udvarlás része volt. Az ajándéktárgy mellé vers is dukált: Kit egy násfa felett küldött volt a szeretőjének, kire pelikán madár volt feljegyezve - tudósít egy cím. És sorban születtek az alkotások - például Bebek Judit, Morghai Kata, Csák Borbála, Krusith Ilona nevére. A házasodási tervei sorba dugába dőltek, helyette a tiltott szerelmet ismerte meg Losonczi Anna oldalán, aki a Temesvárnál elesett Losonczi István fiúsított lánya volt, és Ungnád Kristóf egri kapitány, majd horvát bán felesége. Az asszony 4-5 évvel idősebb Balassinál, a férj gyakori távollétét kihasználva 6 évig tartott e kapcsolat. Anna 1587-ben megözvegyül, Balassi méltán hiszi, hogy szerelmese neki nyújtja kezét. De Anna nem a Kegyetlen és kegyes szerelem (BaLassi Bálint és a Nő) szívére, hanem az eszére bízza magát, és visszautasítja a költőt. Tudja, hogy birtoka nem lenne a legjobb kezekben nála, illetve ismeri Balassi nőfaló természetét - pont ekkor zajlik egyik pere, amely hátterében az érsekújvári kapitány feleségével, a szép Luciával való kalandja áll. Balassi meg akarja nyerni Annát, e célból készíti el a 25 versből álló Júlia-ciklust, az első magyar lírai versciklust, a Szép magyar komédia című pásztordrámát és lírai önéletrajzát, A maga kezével írt könyvet. Balassi vesztett, a magyar irodalom nyert. Bujdosom, mint árva, idegen országba, veszettül, mint zarárulok, Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kirú viselek én, úgy gyászlok, Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled, ahoz, akit óhajtokígy kesereg Júliáért a Darvaknak szóló versében. A költő a kurtizánok vendégszeretetét is méltányolja - egy ilyen láto- nyilatkoznak 1583-ban a zólyomi polgárok. A zólyomi asszonyok és leányok - mint erre maga Balassi hivatkozott a megyegyűlés előtt - bezzeg nem borzadnak össze a daliás Alkibiadész (Rimay nevezte őt így) látásakor! 1584-ben megunván az állandó vándorlást elhatározta, hogy megházasodik. Dobó Krisztinát, unokahúgát veszi feleségül, kinek hozománya - Sárospatak-Dobó Ferencnek, Krisztina bátyjának a kezén volt. Karácsonykor Dobó Ferenc távollétében a gyanútlan őrséget lefegyverzi Balassi kis csapata, hogy Sárospatak várát mint felesége hozományát birtokba vegye. A diadal rövid, a vámép még aznap visszafoglalja a várat. Dobó Ferenc pedig bepereli az unokaöccsét felségsértésért (királyi vár elfoglalása miatt) és vérfertőzésért. Pedig Balassi már évek óta pereskedik - az atyai örökség morzsáit igyekszik megszerezni. Legjobban az fáj neki, hogy felesége is elárulja, kiegyezik bátyjával, gatásról szól például a Bécsi Zsuzsannáról s Anna-Máriáról című műve. Egy fiatal özvegyen, a kívánatos Sommer Jánosnén - mint lesvetéshez értő végvári vitéz - az országúton ütött rajt. „Már puszta nevére összeborzadunk, nem csupán látására" sőt házassági hűségét is megszegi. Balassi dönt, bár fiacskája, János is megszületett, válópert indít, 1588-ban feleségétől elválasztják. Ezután próbál a már megözvegyült Losonczi Annáért megküzdeni, kudarcáról már tudunk. 1589-ben végleg búcsút mond a szerelemnek. Mars és Paliasz katonája kíván lenni. Elindul Lengyelországba, hogy résztvegyen a lengyeltörök háborúban. Legelső állomása régi barátjának, Wesselényi Ferencnek dembnói vára. Az úrnő Szárkándy Anna, akibe rögtön beleszeret, félévig el sem mozdul mellőle, megismeri a szerelem csendes boldogságát, melyet a Célia-versek tükröznek. Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim távozzatok el tűlem, Kik mind éjjel-nappal csak búval, bánattal forgottatok körűlem, Mert megkegyelmezett s minden jót végezett Célia énfelűlem. Céliától a tenger melléki Braunberg jezsuita kollégiumba megy, ahol az „Óceánum partján" istenes verseket ír. Visszatérte után újult erővel veti bele magát az életbe. Vénusz utoljára Fulvia személyében látogatja meg. (Az utolsó múzsának csak költői nevét ismerjük.) Milyenek voltak Balassi Bálint kedvesei? - homályosan láthatjuk őket, ahogy a költő láthatta a „feredező" Céliát, kit a gőz eltakart. Szépsége áttündököl - Balassi ezerszínű szárnyát verőfényben kiterjesztő pávához, illetve égi szivárványhoz hasonlítja. A versek alapján az alábbi jellemzés adható róluk: aranyhajúak, hajuk gyöngyökkel díszített, szavuk zengő, szemük ragyog, mellyesek és piros arcúak, táncuk, járásuk gyönyörködtető. A férfi hódol és bókol neki, és a hölgy dönt arról, hogy kegyes vagy kegyetlen lesz. Balassi sok asszonyt bolondított, de a szerelemhez mindvégig hű maradt: Isteniül mindenben adatott idővel változás s bizonyos vég, Csak én szerelmemnek, mint pokol tüzének nincs vége, mert égien ég. Platonista vonásokat is találunk a Balassi-féle szerelemtanban. A Nő: „képtelen nagy szépség", a nagy kerek ég és a csillagok palotájának ostromátjelenti. E szerelem által kapcsolat teremthető az égen túli ideákkal. A sok-sok bujdosó ének a magára maradt ember magányosságát is megszólaltatja: Mint a szarvasfi anyja után rí, ha tűle eltévedt, Szívem úgy hal, vész, halálra már kész, hogy oda nem mehet. A Céliánál megtalált boldogság szülte a rezignált horatiusi életfilozófiát megfogalmazott Kegyelmes szerelmet: Ez világ minékünk kiben mi most élünk, vendégfogadó házunk, Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk, de holnap meg kimúlunk, Azért azon legyünk: amíg tart életünk, legyen víg telünk, nyarunk. Dr. Tölgyessy Zsuzsa