Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-12 / 19. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Május 7-én a tanítóképző főiskola előterében az 1948-ban meghurcolt tanárok és diákok emlékére már­ványtáblátavattak. Cikkünk az akko­ri eseményekre emlékezik. * Az idegenből ránk szabadított kom­munisták nem tudták elviselni 1946­ban elszenvedett választási vereségü­ket. 1948-ban új választásokat írtak ki. Azt a taktikát követték, hogy az úgy­nevezett kis pártokat előre meghatáro­zott képviselői létszámmal indították. Esztergomban és környékén a Schlachta-párt indult. Ebben a pártban három jelöltet állítottak: Schlachta Margitot, Kisházi Mihályt és dr. Groh Józsefet A hírhedt kékcédulás válasz­táson fölényes győzelmet arattak. Ám a kommunisták ezen a választáson sem érték el a szükséges többséget, ezért új taktikát dolgoztak ki. Koalíci­ót szerveztek. Ebbe a koalícióba be­vonták a Szociáldemokrata pártot, a Kisgazdapártot és a Parasztpártot. így s kormányzáshoz szükséges többséget megszerezték. A kormány kulcspozí­cióiba (belügy, pénzügy, oktatásügy) azonban kommunisták kerültek. Ezek a vezetők kíméletlen harcot indítottak az egyház, a magántulajdon és az egy­házi iskolák ellen. Ugyanakkor a leg­főbb vezetők (Gerő, Rákosi) egyházi szertartásokon, emlékműavatásokon vettek részt A belügyminisztérium élé­re Rajk László került Újjászervezte a rendőrséget, a vezető beosztásokba csak párthű embereket helyezett. Egy­re több támadást intéztek Esztergom, a .klerikális, bűnös" város ellen. 1948 tavaszán díszfelvonulást tartottak a Széchenyi téren, ahol bemutatkozott az új motoros rendőrségi alakulat E nap estéjén ezek a rendőrök részegen belehajtottak a téren sétáló tömegbe. Ekkor nagy verekedés tört ki a civilek és a rendőrök között Az a hír járta a városban, hogy másnap reggel három rendőr holttestét találták a Kisduna­híd roncsain felakadva. Ezt az állítást senki és semmi nem támasztotta alá, az viszont tény, hogy a városban mint­egy 30 személyt összeszedtek és ke­gyetlenül megverték őket Senkit nem ítéltek el. Az akkori rendőrkapitány, Feigl Ferenc, 19-es vöröskatona levál­tása után azt mondta, hogy az egész csak provokáció volt Számunkra, esztergomiak számára lényeges volt hogy városunkban kü­lön hangsúlyt kapott a kommunista pártszervezet megerősítése. A régi esztergomi harcosok mellé (Mundi, Mikler, Spóner, Szabó) kineveztek egy sárisápi bányászt (Bártkai), mellé „észnek" egy Steiner nevű erőszakos alakot. (Nem azonos az esztergomi Steinerekkel.) A megalakult ÁVÓ vezetőjének a kegyetlen és szadista Magdos száza­dost nevezték ki. A pártszervezet első ténykedése a baloldali ifjúsági szerve­zet (MADISZ) megerősítése volt Há­rom székházat kaptak, függetlenített vezető állt a szervezet élén, egy Fehér nevű gimnazista. Ez a nagyhírű toll­noka helyi újságban Szt István király­ról gyalázkodástól hemzsegő cikkeket írt melynek címe: Tómjénfüstbe bur­kolt aszaltkezű tömeggyilkos". Ezzel a cikkel többet ártott mint használt szervezetüknek. Egységbe szólította a vallásos érzelmű embereket, fiatalokat és időseket egyaránt A MADISZ má­jus elsejére a dorogi ifjúsággal karölt­ve nagy egyházellenes tüntetést szer­vezett a Széchenyi téren. A környék­beli üzemekből sokszáz fiatalt szállí­tottak e rendezvényre, akik hatalmas táblákkal a kezükben gyalázkodtak és randalíroztak. A katolikus ifjúság el­lentüntetést szervezett A környező falvakból lovaskocsikkal, kerék­párokkal a kisgazdák is felvonultak és szabályos csata után a baloldaliakat kisöpörték a térről, akik fejvesztetten menekültek. Néhány dorogi ismerős­sel beszéltem, akik elmondták, hogy az üzemben felhívták a figyelmüket, hogy aki nem vesz részt a tüntetésen, azt a továbbiakban nem fogják alkal­mazni. A következő hét szombatján a Ka­tolikus Legényegylet vezetősége az donítottam jelentőséget A későbbi események bizonyították, hogy előre megtervezett provokációról volt szó. Nyugodtan elindultam az iskolába. Szentgyörgymező felől mentem. A baloldali kanonokház elején katonai őrség állt és csak azokat engedte to­vább, akik az iskolába mentek. A többi járókelőt a Kis-Lévai útra irányították. Amikor beértem az iskolába, a bentla­kó osztálytársaim kérdezték, mi van a városban, mert a város felől csak a tanárokat és diákokat engedik át más gyalogosok nem közlekedhetnek az iskola felé. Osztálytársaimat még megnyugtattam, biztosan katonai gya­korlat van. A tanterem ablakán kite­kintettem, de az elémterülő látványtól bátorságom is az inamba szállt s rög­tön eszembe jutott a rendőr figyelmez­tetése. Az iskolával szemben három gépfegyverfészket láttam, s a csövek az iskola ablakaira irányultak. Aszem­ben lévő dombon mintegy 30-40 álcá­zott lövészteknőt lövészgödröt lát­tam. A bennük tartózkodók pontban 8 órakor „hurrá" kiáltással megroha­mozták iskolánkat. Ők fegyverrel a 1948; Miért rohamozta meg az ÁVÓ a tanítóképzőt? egyházi iskolák tanulóival fáklyás fel­vonulást rendezett az iskolák államo­sítása ellen és Mindszenty mellett. A tüntetés ideje alatt a kommunisták az egész városban megszüntették az áramszolgáltatást. Bártkai párttitkár utasítására a Legényegylet vezetőjét lakásáról a rendőrég elhurcolta és olyan súlyosan bántalmazták, hogy az elszenvedett kínzásokba beleőrült A megyei alispán tiltakozása ellenére ki­vizsgálás nem történt Ilyen forrongó állapotban érkezettel 1948. június 12. napja. Ez a nap iskolánk (Érseki Taní­tóképző) leggyászosabb napja volt. Utolsó tanítási nap volt ez, amikor 10 óra körül, a második szünet idején, kb. 2-3 szakasz katona vonult hegymenet­ben az iskola előtt. Nem énekeltek. (Ez fontos!) Amint később megtudtam, ez az alakulat Esztergom-táborban szol­gált. Tehergépkocsin hozták be őket a városba, majd menetoszlopba felfej­lődve elmentek az iskola előtt ezt megkerülve az ún. Kis-Lévai közön visszamentek a gépkocsikhoz, majd a laktanyába szállították őket. Néhány diák a felvonulás alatt kiné­zett az ablakon, de senki nem tett még egy halk megjegyzést sem. Június 24-én reggel elindultam az iskolába. Szentgyörgymezőn laktam, bejáró tanulója voltam az Intézetnek. Három rendőr nálunk lakott albérlet­ben. Ezek közül az egyik bizalmasan figyelmeztett, hogy ma ne menjek az iskolába, nehogy valami bajom történ­jen. A másik rendőr, aki ezt hallotta, azt mondta, nyugodtan menjek, mert csak azokat viszik el, akiket felírtak. Ennek a megjegyzésnek én nem tulaj­kézben berohantak az osztálytermek­be, nekünk pedig feszes tartásban né­mán kellett a padokban ülni. Egy tiszt közölte velünk, hogy az iskolában egy fegyveres, államellenes összesküvő csoport van, ezt a csoporttot ők felszá­molják, és az egész épületet át fogják kutatni. Az intézet igazgatójának tilta­kozását figyelmen kívül hagyták, min­ket lehajtottak a díszterembe. A tanári kar már a díszteremben ve­lünk szemben ült. Az egész teremben feszült csend uralkodott csak az „elő­adást" tartó tiszt károgása és szidalma harsogott Ebben az ideges állapotban egyedül Lukszics tanár úr eregetett egyhangúan hatalmas füstkarikákat közismerten büdös pipájából. A tí­pusszövegű, kommunista ömlengést a magát Máténak nevezett százados tar­totta, aki később engem is kihallgatott. Az események folyamán többször tu­domásomra jutott hogy ennek az egyénnek igazi neve nem Máté volt. A beszéd elhangzása után kiszólítottak 23 főt, akik későbbi megfigyelésem szerint mind szürke kabátot viseltünk. Gépkocsira ültettek és az esztergomi rendőrkapitányságra szállítottak ben­nünket. Mindnyájunkat egy nagy helyiség­be tereltek be, ahol senkivel nem be­szélhettünk, mert a velünk lévő kato­nák nem engedték. Az esztergomi ka­pitányságon tanárokat nem láttunk. Délután 3 óra körül került sor a kihall­gatásomra, amit Máté (alias Tóth szá­zados) vezetett. Akihallgatás két civil elvtárs jelenlétében folyt közülük az egyik szentgyörgymezei lakos volt gyermekeivel évekig jó barátságban voltam. Tóth százados felsorolta a vádpontokat Közölte velem, hogy hadsereggyalázást követtem el, mert 1948. június 12-én 10 órakor az iskola előtt nótaszóval (sic!) vonuló katoná­kat leköpdöstük - leköpdöstem -, és gyalázkodó kifejezéseket kiabáltunk­kiabáltam. A következő vádpont az volt, hogy iskolánk padlásán Hitler és Göring képeket valamint 4 db kézi­fegyvert, lőszerhüvelyeket (tehát nem lőszert) és az egyik lakásban lőszerhü­velyből készített feszületet találtak. A vádak elhangzása után meg­könnyebültem, hiszen ezek oly primi­tív állítások, amit pillanatok alatt meg lehet dönteni. A következőket vála­szoltam: Százados úr! Ha megtekinti az asztalon fekvő fegyvereket azok lövésre nem használhatók, közönsé­ges fából készült fegyverutánzatok, amit a leventék alaki kiképzésénél használtak. Lőszerhüvelyt a városban mindenütt kosárszámra lehet találni, mert itt több hónapig állt a front A bemutatott feszületet valamelyik kol­légiumi papfelügyelő lakásán láttam, amit a felügyelő úr tudomásom szerint valamelyik hadifogolytól kapott aján­dékba. Akkor még nem tudtam, hogy Szentei felügyelő urat is letartóztatták. Az első vádponttal kapcsolatosan fel­hívtam a százados figyelmét hogy mint katonatisztnek tudnia kell, hogy hamisan tájékoztatták. Ahol a katonák elvonultak, rendkívül nagy emelkedő van és ilyen terepen nótaszóval nem lehet masírozni. Ha pedig valóban nó­taszóval mentek, nem hallhatták a diá­kok állítólagos megjegyzéseit A le­köpdöséssel kapcsolatban megjegyez­tem: minket nem úgy tanítottak, hogy valakit leköpdössünk, főleg nem a ma­gyar katonákat. (Ez utóbbi megjegy­zást kár volt tennem, mert később ezt úgy használták fel ellenem, hogy a szovjet katonákat biztos leköpném.) Védekezésem után síri csönd lett, úgy éreztem, hogy győztem és egy logikátlan, fanatikus bandát sarokba sikerült szorítanom. Nagyot tévedtem. A százados vöröslő arccal ordítozva felugrott, irgalmatlanul elvert, meg­rugdosott, azt üvöltözte, hogy én egy fasiszta tiszt vagyok, s ne magyaráz­zam neki, hogyan kell a katonáknak vonulni. A verésben elfáradván elké­szítette a jegyzőkönyvet. Az előbb is­mertett vádakat mint bevallott tény­ként írta le. A fő vádpont az volt hogy katonatiszt voltam. (A háború befeje­zésekor 17 éves voltam.) A jegyző­könyv aláírását megtagadtam, ekkor ismét jól megvert. Mikor látta, hogy törekvése eredménytelen, megjegyez­te: így is jó, mert olyan helyre kerülök, ahol könyörögni fogok, hogy a jegy­zőkönyvet aláírhassam. A kihallgatás alatt kértem a jelenlé­vő civil kommunistát - akit, mint em­lítettem, jól ismertem -, hogy igazolja kilétemet, ó azt válaszolta, hogy fa­sisztákat nem ismer. (folytatjuk) Korencsi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom