Esztergom és Vidéke, 1994

1994-04-14 / 15. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A közelmúltban jelent meg a duna­szerdahelyi Lilium Aurum kiadó gondo­zásában az Esztergomban is jól ismert Vaderna József verseskötete Éjféli ige címmel. Ebből válogattuk az alábbi két verset: Festőállvány Kollár Györgynek Műterem a padlástérben hazányi platánfák koronázzák az ablakot a barátság a cserépkályha zöld sóhajtása festőállvány: éppen üres bennem haldokló lányok arca látszik sorban mintha diavetítésen a falon szúette faszobor barokk torzó magyarok Nagyasszonya a másik oldalon járom ökrök gyönyörű ékszere igavonó barom ez a nép mint én vagyok körben a képeken szemmagasságig felrobbanó színek és forrnák mennyi feszültsége van a szétomló létnek? Komp A madár átrepül önmaga határán Párkányig és vissza ­agyammal vonszolom parttól partig a kompot balra félbetört híd megfordulok jobbra félbetört híd mindenhol félbetört híd a komp vagyok K Ö L T É S z E T N A P J A AZ ASZKETASAG SORSA Dr. Patócs Máriának Isten a megmondhatója, mit tervez még velem? Irgalmadnak is köszönhető; élni akar önsorsrontó életem. Utálnak a másságomért, utálom én is rosszaságom, de gonosz azért nem vagyok ­itt dől el, nem a túlvilágon. Mit nagyon akarok, elérem, bár gáncsol e fuser, csúf világ, menedékedben összerakódom, cselekszem a legnagyobb csodát. Papír kell hozzá meg íróeszköz s az én sziklákon edzett stílusom, szerzetesként dolgozok, élek, kifosztott koldus -, olyképp távozom. Sárándi József Nemrég került a könyvárusokhoz PETER EAST-nek - aki lapunknak is hírneves álneves szerzője ­újabb bűnügyi regénye HALALOS KERESZT címmel. Az IPM magazin március-áprilisi száma pedig két folytatásban KESERVES ÉJSZAKA című kriminovelláját adta közre. József Attila Napok A József Attila Általános Iskola já­tékos napok során az idén is megem­lékezik névadójáról. A hagyományos helyesírási-, kerékpár- és egyéb ver­senyeken kívül az iskola neves hely­történeti szakköre is bemutatkozik Városunk történetét kutatjuk címmel. Az április 14-én sorra kerülő kiselő­adás-sorozatban többek között szó lesz a Meszéna-házról, a Belvárosi te­metőről, a város régi településszerke­zetéről, a török kori Esztergomról, Balassi Bálintról és az 1594. évi vár­ostromról. Az Esztergom Barátainak Egyesü­lete és a Hajós Egylet TÉRY szak­osztálya április 17-én (vasárnap) 10 órakor a vaskapui menedékház alap­kőletételének 80 éves évfordulójára emlékezik. Találkozás a menedék­háznál. Minden érdeklődőt szere­tettel várnak! Balassi-túra a Felvidékre Az esztergomi egyesületek és a GranTours utazási iroda a május végi Balassi-konferenciához kapcsolódva emléktúrát szervez a költő felvidéki emlékhelyeire. Az utazás időpontja: május 26. (csütörtök). Indulás: Esztergomból a 7.30-kor induló párkányi komppal. Útvonal: Zólyom - Besztercebá­nya - Brezno - Hibbe - Liptóújvár ­Liptószentmiklós (Rózsahegy) - Zó­lyom - Ipolyság - Vác - Esztergom. Érkezés a késő esti órákban. A csoportot a Balassi-emlékhelye­ket jól ismerő tanárok, idegenvezetők kísérik. Részvéteti díj: 1890,-Ft/fő (Arész­vételi díj tartalmazza az autóbusz, a kompátkelés, az elhelyezendő koszo­rúk és az idegenvezető költségeit.) Jelentkezés: Gran Tours utazási iro­da, Esztergom, Széchenyi tér 25. Tel./fax: 313-756. Esztergomban született 1900. no­vember 19-én, köztiszteletben álló 10 gyerekes család hetedik gyermeke­ként. Édesapja a Városházán volt tiszt­viselő. A hat osztályos elemi után a szatmári nővérek polgári iskolájába járt, majd kereskedelmibe, és mellette ügyvédi irodában volt gépíró. A taní­tóképzőt Pesten végezte, épp úgy, mint a 3 éves hitoktatónőképzőt a Ward kollégiumban. Pedagógusi pá­lyáját a kőbányai balett-iskolában kezdte. Közben kereste azt a legmeg­felelőbb életmódot, ahol oktató-neve­lő munkáját a legnagyobb ered­ménnyel végezheti. S megtalálta a Don Bosco (1815-88) által alapított szerzetesi közösségben, ahol a legkor­szerűbb nevelési elvekkel, a megelő­zés módszerével, a bizalom és a szere­tet légkörében nevelik az ifjúságot. A rend férfi ága az I. világháború után már Esztergom-táborban is működött, a volt hadifogoly-laktanyákat alakítot­ták át nevelő otthonná, tanonc-műhe­lyekké, iparosképző iskolává. A Don Bosco nővérek azonban még nem ju­tottak el Magyarországra. Tóth Erzsé­bet hosszas gondolkodás után elhatá­rozza, hogy 1925-ben barátnőjével, Kollárovits Margittal - Kollányi Ágos­ton, a neves filmrendező nővérével ­Torinóba mennek, a rend központjába, és felvételüket kérik. A jelöltévet itt Mária évtizedeken át volt Nápoly ün­nepelt királynéja, s ahol dédunokája, Endre oly szomorú véget ért. 1937-ben végre elérkezett az idő, hogy hazatérhessen, másodmagával. A Szombathely melletti Óladon kap engedélyt, hogy óvodát és iskolát te­Búcsú Tóth Erzsébettől, a Don Bosco nővérek rendjének magyarországi megalapítójától töltötték, majd a két évi képzési időt Monferratóban. Nem volt könnyű az olaszok ellenérzését elviselniük ­Észak-Olaszországban, az I. világhá­ború után néhány évvel. Az olasz nyelv tökéletes elsajátításához is nagy akaraterő kellett. A fogadalomtétel után Tóth Erzsébetet Nápolyba küldte a rend. 10 évet töltött itt a nagy tengeri kikötő fölé emelkedő meredek hegycsúcsra épült iskola-rendház együttesben. Taní­tott az elemiben és a kápolna kántora volt. Második otthonává vált a via Albi­no 9. szemben a Vezúwal, az Anjou-vár fölött, ahol V. István királyunk lánya, remtsen. Itt nyilatkozik meg igazán nagy szervezőereje. Megszerzi az ál­lamsegélyt és az emberek rokonszen­vét. Hamarosan már heten voltak nő­vérek. 1943-ban az ország keleti ré­szébe költöztek, a Nyírségbe, Mán­dokra. Itt is nagy lelkesedéssel, hatá­rozottsággal, éles észjárással, hittel és energiával s nem kevesebb derűvel te­remtette meg az új óvodát-iskolát. Az 1948. évi iskolai államosítás fia­tal, zöldellő fát tört ketté. 1950 után Óbudán, a Kórház utcai plébánia fo­gadta be a nővéreket. Innen folytatták karitatív munkájukat csendben, észre­vétlenül. Bözsi néni a nagylelkű csa­ládok egész hálózatát teremtette meg, akik több gyermekük mellé még négy­öt gyermeket örökbe fogadtak. Eze­ket, amíg csak tehette, messze 80. évén túl is, rendszeresen látogatta, se­gítette. Az 1970-es években jött vissza Esz­tergomba, 50 év után, hogy idősebb nővérét gondozza. Közben ő is moz­gásképtelenné vált Nővére halála után, két évvel ezelőtt került a jászbe­rényi szociális otthonba. Ott halt meg ez év nagypéntekén. Április 7-én te­mették, húsvét hetében. Az idő hideg, szeles, borús volt rövid napsütésekkel, de a menetet zöldellő fák és virágzó bokrok kísérték. Illett ez Tóth Erzsébet nővérhez: 94 nehéz év, rövid napsüté­sekkel, de ott vannak már az ő életmű­vének fáján az új zsenge hajtások a fa­kadó virágokkal: az újra induló rend. Tevékenységének jelentőségét mu­tatja, hogy Vitéz János Tanítóképző Főiskolánk egyik végzős hallgatója szakdolgozati témaként kapta. Dr. Prokopp Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom