Esztergom és Vidéke, 1993

1993-09-02 / 35. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Ezerötszáz kutya a CAC kiállításon Az elmúlt hétvégén harsány kutyaugatás fogadta a Prímás-sziget sétálóit. A Kolping sporttelepen és a Nagy-Duna partján ezerötszáz kutyát állítottak ki gazdáik, hogy tíz fajcsoportban díjakat szerezzenek. A házigazda a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének esztergomi csoportja volt. Az esztergomi CAC kutyakiállítás egyike az országosan megrendezendő tízből. Kétévenként lehet pályázni ilyen kiállításra. Ebben az évben Esztergom is rendezési jogot kapott. Győző Csaba esztergomi elnök és csoportja hatalmas munkát végzett. A nyílt hazai kiállításon szlovák, német, osztrák és finn kutyatulajdonosok is részt vettek. Szám szerint: 123 fajtából 1501 kutyát 10 fajcsoportban bíráltak. Ezek a következőek: juhászkutyák, őrző-védő kutyák, terrierek, tacskók, ősi típusúak, vérebek, vadászkutyák, spánielek, társasági-kutyák, agarak. A kiállításon minden órarend szerinti pontossággal történt. Kardos Vilmos volt a vezető bíró. A fajcsoportok vezetői is mind neves szakemberek voltak: László István, Siklósi Béla, Kurt Rachnetter, Petrik Zsuzsa, Kiss Ibolya, Erdősné dr. Balogh Zsuzsa, Juhászné dr. Pórfy Tünde, Nagy István, dr. Németh Györgyi, Miklós Levente. A tíz fajcsoportban huszonhat bírónak akadt teendője. A 123 fajtából a legnépesebbje: belga juhász, komondor, kuvasz, németjuhász, puli, angol bulldog, bernáthegyi, boxer, dobermann, német dog, rottweiler, schnauzer, ujfoundlandi, yorkshire terrier, SZálkásszőrű tacskó, alaszkai malamute, erdélyi kopó, magyar vizsla, német vizsla, angol cocker spániel, uszkár, dalmata, angol agár, afgán agár, hannoveri véreb, pumi, bemi pásztorkutya, kaukázusi juhász. Néhány egyedi példányt is láthattunk: tíz farkas, drótszőrű magyar vizsla, közép spitz, ír terrier, kínai meztelen kutya, német pincher, lengyel alföldi pásztor, cseh farkas, laekonis, karinchen tacskó. A legkisebb volt a kis spic (15-20 cm magas), a legnagyobb az ír farkas (120-130 cm magas). A fajcsoportok felvonulása és a csoportgyőztesek kiválasztása után megválasztották a kiállítás legszebb kutyáját, egy rövidszőrű tacskót, gazdája: Márczé János (Budapest). A kiállításon legjobb eredményt elért esztergomi kutya: angol Springer spániel, gazdája: Herédi Henrietta (Bánomi lakótelep). Második helyezett: leonberger, gazdája: Stadlerné Vincze Györgyi (Regiomontanus utca). Győző Csaba elnöktől megtudtam, hogy ő maga dalmata tenyésztő, a kiállításon már több díjat nyert, de az esztergomin sportszerűségből nem vett részt. A budapesti Európa FIC kiállításon májusban két esztergomi győztes is akadt: Lapos János és Berki Ádám. Az is örvendetes, hogy az 1996. évi kutya világkiállítást Bécs-Budapest rendezheti meg. Oda is eséllyel pályázhatnak az esztergomi gazdák. A kiállítók, a rendezők, a felszerelést, tápot árusítók eredményes napot tudhatnak maguk mögött. De dicséret illeti a vezető bírót és a bírói kart is. A több ezer kíváncsiskodó sok élménnyel lett gazdagabb. (Pálos) A Magyar hon dúsgazdagságáról A hajdanvolt magyar világokról már számos kultúrhistóriai leírás készült. Itt talán elég Ráth-Végh István köteteire utalni. Most egy jóval tényszerűbb kötetet állított össze egy múltban búvárkodó csoport, Csiffáry Tamás vezetésével. Gyűjteményükben zamatos, veretes mondatokban sorjáznak a papírsírjukból előbányászott leírások, megfigyelések. Nem előzmények nélkül fogtak e hagyaszorgalmat kívánó munkába. 1879 szeptemberében a nevezetes Természettudományi Közlöny munkatársai - Szily Kálmán ösztönzésére - Régi magyar megfigyelések címmel indítottak sorozatot. E munkát kívánták avatottabb tollal, tágabb horizont alatt folytatni. Nem forráskiadványt szándékoztak adni, inkább művelődéstörténeti olvasókönyvet, afféle breviáriumot, amely, kis túlzással élve, a régi magyar világ enciklopédiájának is tekinthető. Vízválasztónak 1848-at tekintették. A leírtakat az azt megelőző időkből hiteles helyekről - a Magyar Hírmondó, a Honművész, az Erdei és Mezei Gyűjteményből, az Új füves és virágos magyar kert... megsárgult lapjairól tették át a gyűjteménybe - nem téve hozzá semmit, legfeljebb a helyesírást igazították hozzá korunk igényeihez. Néhány példa a honi földön megesett és följegyzésre méltó esetek tárházából: A homo volens, a repülő ember első hazai képviselője Fráter Cziprián, a „levegőbeli hajós" volt: „... a Veres klastromban, mely most a Kamara jószágaihoz tartozik Szepes vármegyében egy Cziprián nevű fráter ki a barátoknak seborvosa volt, tett legelőször próbát a Kárpáthegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni... nem vett nagy segedelmére egy kis levegő golyóbist, hanem a szabad levegőben a Veres klastromtól egy távol lévő Korona nevű hegynek bércéig repült jó magasan. (Hasznos Mulatságok. 1825. Második félesztendő.) Az első léggömb Magyarországon: „Győr, 1784. márc. 1. Agyőri tudomány-főiskolának tulajdona az a dicsőség, hogy magyar hazánkban is meg lett már egyszer annak a repülő golyóbisnak próbája, mely majd csak nem az egész világot fellázasztotta... A golyóbisnak szélessége 12 párizsi hüvelyknyi volt Megtelvén a gyuladó levegővel legelőször is csak a szobában bocsátották fel: egyenes függő mérték szerint vévén sebes emelkedését, majd csaknem egy szempillantás alatt felért a mennyezetig. Onnan levévén az udvarra kivivék. Holott azonnal, amint szabadon eresztetett, egyenes hamar reptével fejjül multa a ház fedelét: Már a szabad levegőben a szél megdűlt emelkedéssel vitte oly magasra, hogy Csallóköz szigetének indulván egynémely percenések alatt csak eltűnt a nézők elől". (Magyar Hírmondó, 1784.) Kik voltak a Magas-Tátra első alpinistái? A választ Frölich Dávid leírásából tudhatjuk meg, 1615-től. (Utazóknak könyvtára vagy vezérlő csillaga, azaz útikönyv. Ulm, 1644.) Végezetül: minden könyv- és betűszerető ember legfontosabb „kellékét", a papírost honunkban - a leírások szerint - „legelőször Brassóban készíttetett Fuchs János város bírája és Benkner János szorgalmok által" (1546). (Csiffáry Tamás: Tüzes sárkányok, repülő barátok és egyéb csudaságok. Múzsák, 1993. AszerzpaVitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola tanára.) Sebő József Cifra beszéd Az esztergomi földmíves képviselő mindig finomítja a beészédjét. Egy városi képviselőtestületi közgyűlésen az újságíró ezeket jegyezte fel: - Tekintetes Közgyűlés! - mondta a városatya. - Tulajdonságunk minőségének a jóvoltjából momentán a múltkor olyan eset fordult elő, ami személyazonosságunkat igen mollesztálja. Szörnyű szép adminisztráció és borzasztó kedvesek a vezető emberek, de amint tegnapelőtt jelenleg tapasztaltam, az már igazán a konzekvenciák szab tája. (Vécs Ottó: Esztergom humora, 1933.) Levélféle - vagy éppen: minden rendben? Egy évvel ezelőtt - erbé - aláírású glosszámmal leszedtem a keresztvizet a tavalyi István-előnapi rendezvények némelyikéről, a tűzijáték (És most? - kérded kajánkodva, olvasó... nos, erre visszatérek),Jcörítéséről", a nekem rossz zenéről, morgolódtam a meleg sör, a drága szoty i miatt. Nem is sejtettem, hogy kitmit s mennyire megbántok. Hogy igazam is volt (lehetett)? Nos, másról van szó. Úgy tűnt, valakinek nem becsülöm a munkáját. Először is: idén a sör hideg volt. Nagyesszét, kisregényt, eposzt, de legalábbis tárcát kívánok arról írni, hogy végre itt a csapolt sör, benne vagyunk Európában ezzel is (a csehek, szlovákok ezek szerint végig benne voltak, el ne felejtsük!) Üveges sört egyébként csak otthon, vendégségben iszik az ember, meg ott, ahol nincs más, de hogy országméretekben ne legyen... Mind a jeles vendég fogadása, beszéde közvetítésének helye és módja, a színvonalas zenés séta történelmünkben (Vagantes együttes) emlékezetes és nagyszerű volt. Utána az utcabál, a remek köz-zene, tér-zene - hadd ne írjak most együttesekről, énekesekről - méltó volt az ünnephez, az önfeledt kikapcsolódáshoz. Morgolódni valóm lenne - de nem adom közre. Pedig barátaim mesélik, hogy várakozás közben egy idő után fáztak a hajókon. Dühödt felnőttekkel, csalódott gyerekekkel is találkoztam. De a kései tűzijátékról én nem írok. Szemtelenség lenne, hiszen csak élveztem, ráadásul másnap a cambrai-i francia vendégekkel este kilenckor láthattam a budapestit (is). Most vigye el másvalaki a balhét. Tisztelettel - erbé - született Rafael Balázs