Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-25 / 8. szám

1993. február 25. 8. szám Ára: 19,50 Ft ESZTERGOM e

s VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban BESZÉLGETÉS DR. KÁLMÁN ATTILÁVAL, a Közoktatási és Művelődési Minisztérium politikai államtitkárával - Államtitkár úr! Ön most itt, a Vertei-kiállítás megnyitóján nagyon jól érzi magát, hiszen kicsit kiszakadt abból a sűrű politikai életből, melyben élünk nap mint nap. Én néhány szó erejéig visszatérnék a hétköznapokhoz. Esztergomban szomorú dolog előtt állunk. Jelentős számban fognak pedagógusokat elbocsátani, itt is, ezen a területen is jelentkezik már a munkanélküliség. Egyetért-e Ön azzal, hogy a pedagógus, aki az egyik legintenzívebb szellemi munkát végzi, még a piacon is megküzdjön? - Nézze, először is én nagyon remélem, hogy ez a dolog nem fog bekövetkezni Esztergomban, mert az önkormányzat jobb belátásra fog térni, ugyanis meggyőződésem, hogy nem szabad csoportokat ilyen nagy mértékben összevonni, és azt a tragikus helyzetet, hogy kevesebb gyermek születik, arra kellene használni, hogy a minőséget próbáljuk meg javítani. A minőségi szintet emelni csak úgy lehet, hogy minél több gyermekkel egyénileg foglalkozunk, és esetleg különválasztjuk az adott területen különösen tehetségeseket és a „fontolva haladókat" (nem akarok más kifejezést használni). Tudniillik ennek a kevesebb gyereknek kell majd megtermelni az előttük járó, nagyobb létszámú korosztályok nyugdíját. Én hosszú távon gondolkodom, és bízom abban, hogy az önkormányzat erre rá fog jönni, s a lehető legminimálisabbra fogja az esetleges elbocsátásokat. - Ezt nagy örömmel hallom. Éppen az Ön elődje, Beke Kata volt az, aki azt mondta, hogy szedjük szét a nagy létszámú osztályokat, csoportokat. De mikor lesz ebből „hivatalos" tendencia? Amikor a 36 fős napközis csoportlétszámok lemennek húszra? - Sajnos, le fognak menni maguktól, mert kevesebb a gyerek. Ez a nagy baj. Az lenne jó, ha csoportbontással csökkennének a létszámok. Először is: az új közoktatási törvényben felső határként megadtunk egy-egy osztálylétszámot, ezt most még félve mondom ki, mert a parlament még nem hagyta jóvá a tervezetet. - Ezt nagyon jó hallani! - Középiskolában lesz a legmagasabb létszám, ami fölött kötelező a bontás: 35 fő. Minél lejjebb molyabb fegyelmezési problémái is vannak. Azt szokták mondani, hogy legnehezebb tanítani a felsőtagozaton, mert ott még nem volt meg a szelekció, - A tízosztályos iskola fog segíteni? - Annyiban, hogy különböző szintűek lesznek az iskolák. A tízosztályos általános iskola könynyebben lesz teljesíthető (az utolsó két évre gondolok), mint egy mai középiskola első két osztálya, mert nyilván a legtehetségesebb, Az egészségügyi szakközépiskolások és a ferences diákok közös táncés illemtanfolyamon vettek részt. Felvételünk a gálaesten készült. megyünk, lényegesen kisebb, 28, 30 körül, de mondom, félek számokat mondani. Azzal, hogy a tanárok kötelező óraszámát a felső tagozaton 20-ról 18-ra csökkentettük, s ennnek az ellentételezése benne is van a normatívákban, ezzel országosan három-négyezer tanári állást mentettünk meg. Szidtak is minket sokan, hogy miért nem az alsó tagozatosoknál csökkentettük az óraszámokat, de az alsó tagozatos nevelő osztálytanító, a felső tagozatos hét-nyolc osztályban tanít, kolegértelmesebb, szellemi területre való, absztrakt gondolkodásra képes gyerekek gimnáziumba fognak menni; jönnek a hat-, nyolcosztályosak- bár az az igazság, hogy egy kicsit szeretnénk visszafogni ezen típusú gimnáziumok elszaporodását, mert veszélyeztetik az érettségizők számát. Tudniillik ha egy épületbe hatszáz középiskolás jár (ez négyosztályos iskola), 15o gyerek érettségizik. Ha hatosztályos, akkor száz. Tehát ha minél jobban széthúzzuk időben, annál jobban lekarcsúsodik, s annál kevesebb gyerek jut el az érettségüg. Nekünk az az érdekünk, hogy minél több gyerek érettségizzen. Visszatérve az eredeti kérdésre: a tízosztályos iskolától nem kell félni, mert azok fognak maradni ebben az iskolában, akik nagy valószínűség szerint nem akarnak továbbtanulni, vagy valamilyen szakmát akarnak szerezni. S helyesebb, ha a gyereknek nem tizennégy éves korban kell szakmát választani, hanem 16 éves korban s addig közismereti tárgyakat tanul, mégpedig a képességeinek megfelelő szinten. Fontosabb az, hogy iskolában tartsuk a gyereket, mint az, hogy munkanélküliként az utcán legyen. -Én nem is félek ettől az iskolatípustól, inkább arra gondoltam, hogy esetleg az utcára kerülő kollégáknak az valamiféle segítség lesz, ha tíz osztályra „széthúzzuk" az iskolát. - Persze! Persze! Az egyik segítség az lesz, hogy a csoportlétszámokat maximalizáljuk, a másik, hogy alsó határ nincs! Szentgotthárd környékén vannak olyan szlovén osztályok, ahol három gyerek van egy osztályban. Igaz, hogy az ottani önkormányzat kapott hozzá egy kis segítséget, mivel az emikai kisebbséghez tartozó gyerekeknek pótlék jár, Tény, hogy alsó határa nincs az osztálynak, lehet három, négy öt, hat gyerek a csoportban, a lényeg az, hogy az önkormányzat tudja-e vállalni! Az önkormányzat nemcsak a normatívából tartja fenn az osztályt. Ötféle bevételi forrása van: a jövedelemadónak egy részét megkapja, normatívát kap, vállalkozhat, helyi adót vethet ki, azonkívül az inaktívak után is kap pénzt (0-tól 17 éves korig és 60 év fölött), tehát nem igaz, hogy csak a normatívából kell fenntartani az iskolát. »>