Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-18 / 7. szám

1993. február 18. 7. szám Ára: 19,50 Ft ESZTIM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban Akik nem mennek haza Fájdalomban, tehetetlen két­ségbeesésben, reménytelen­ségben vibrált napokon át az ország: feldolgozhatatlan, elfo­gadhatatlan a gyermekhalál. Miért? Miért?! Mindenki elvégzi majd a munkáját, mindent leírnak, ki­derítenek, de az embertelen fáj­dalmon, a szülők, a testvérek, a falu tragédiáján senki nem tud változtatni. A legborzalmasabb az ittmaradottaknak. Nem is­merjük a halált, csak azt tudjuk, kikerülhetelen. De így? A reménytelen tekintet mö­gül kitörni készül a józan ész, de nem talál értelmes okokat ­nem is találhat. Már-már hét­köznapi az a cselekedet, mely­hez visszavezethetjük a tragé­diát: a vasúti átjáró jelzőjéből kilopták az akkumulátort, na­pok óta nem működött a fény­sorompó, (ahogy ez előfordul­hat nálunk, Kertvárosban, ahon­nan a rézkábel tűnik el rend­szeresen); most, a végzetes reg­gelen nem állt meg, nem szállt le a gépkocsivezető a sínek előtt; számos, de nem elégséges az ok, az értelmetlen halálra nincs magyarázat. Nap mint nap tömegével indulnak iskola­buszok az egyik faluból a má­sikba, régi, értelmetlen kitalá­ció volt a körzetesítés, az életet vitték el, a fiatalokat szoktatták cl a szülőhelytől. Arra a másod­percre azonban, mikor a ködből kirobbant a vonat, és szétszakí­totta a buszt, és tehetetlenül tol­ta maga előtt cs... arra nincs magyarázat. Mi lett volna, ha... Ez sincs, ez a feltételes mód sincs. Csak a kegyetlen, végtelen igazság­talanság: tizenegy gyermek megfellebezhetetlen halála. Azoké, akik már soha nem mennek haza. Megkérdeztük dr. Kovács György Zoltánt, a megyei közgyűlés elnökét, hogy Esztergomot illetően : GYARMATOSÍTÓNAK ÉRZI-E MAGÁT? - Nem, hacsak a leányrablást nem tekintjük annak, hiszen fele­ségem esztergomi - válaszolta mosolyogva megyénk elnöke. A kérdésre dr. Szontagh Csaba orvosigazgató (Vaszary Kolos Kórház) Kór-Lap-beli cikke adott okot (1993/11.)* melyben azt írja, hogy az esztergomi kórház a me­gye lakosságának legkevesebb egyharmadát látja el, ennek elle­nére a megyétől ezidáig egyetlen árva fillért sem kapott, ugyanak­kor a megyei kórház (á la Tatabá­nya) a megyei önkormányzattól hetven millió forintot, noha ott há­romnegyedrészt tatabányaiakat gyógyítanak Az előző idő­szakban olyan helyzet alakult ki Esztergom és Tatabánya között, amely arra volt jó, hogy kórhá­zunk éppen fennmaradjon. így függőségi helyzetbe kerültünk. Konkrétan: elvitték a bakteroló­giai laboratóriumot, ez most Tata­bányán van. Egy megyei urulógiai osztály volt Esztergomban — épí­tettek, teljesen feleslegesen, egy másikat Tatabányán, és most kettő van, mindegyik félig kihasznál­va... Függőségi helyzetben va­gyunk, amihez hasonló csak egy bizonyos gyarmatosítás után jön létre..." A címben föltett kérdésre dr. Kovács György Zoltán meghívója adott lehetőséget, mellyel február 11-ére a megyeháza konferencia­termébe „sajtóbeszélgetésre" in­vitálta megyénk városainak lap­szerkesztőit. A rövid tájékoztatást - és egy pohárka konyakot követően - jó hangulatú beszélgetés kerekedett, melynek során a címben föltett kérdés is elhangzott. A „leányrablás" fölemlegetése után elnökünk válaszát így folytat­ta: - Tizennégy évesen érkeztem Esztergomba, a ferencesekhez. A fiam is oda jár. Esztergomban élő sógorommal ma is jókat vitatko­zunk a város sorsáról. Először is: tudni kell, hogy a régi megyei sze­repkör ma már a múlté, tehát ke­véssé tudunk hatni az önkormány­zatokra, így, némi iróniával szól­va, munkánk a Gameszéhoz ha­sonló. Én úgy érzem, sokat tettünk Esztergomért. Például a Suzuki odatelepítése érdekében is bőven áldoztunk. A városi gázvezeték építésére több mint húszmilliót adtunk. Továbbá számos esztergo­mi művész részesült megyei ösz­töndíjban, hogy a gitárfesztivál és a különböző tárlatok támogatásá­ról nem is beszéljek. Mindehhez persze az kell, hogy Esztergom is letegye a maga részét az asztalra. A megyei közgyűléseken Sipos Imre tanár úr kemény és harcias felszólalásaiban már többször föl­említette az esztergomi kórház ügyét. Az idézett számadatok azonban nem egészen pontosak. A megyei kórház hetven milliójának nagy része is hitel. És azt sem sza­bad feledni, hogy az esztergomi kórház nem a megyéé, hanem a városé. Szontagh főorvos úr, aki­vel régi jó kapcsolatban vagyok, legutóbb úgy állt föl a megyei köz­gyűlésen, hogy ezután - képlete­sen szólva - mindenütt verni fogja az asztalt. Ez szíve joga. Az ő he­lyében biztosan én is ezt tenném. A beszélgetés eme pontján me­gyénk főjegyzője, Rudlof Tibor is fölszólalt: -Aközelmúltban 12 mil­liót adtunk az esztergomi kórház­nak, amit a helyi önkormányzat más célra költött el!(?!-S.J.) Madarász Anna, a 24 óra főszer­kesztő-helyettese hozzászólva el­mondta, hogy szent törekvéseik ellenére - újságírók Esztergomba telepítése, s a rengeteg hír ellenére - nem tudják meghódítani váro­sunkat. Mire az Esztergom és Vi­déke szerkesztője is csak azt vála­szolhatta: Mi sem igazán... És ha­mar kitudódott, a megyei lapéknál is tudják, hogy Esztergom lakos­ságának egyharmada egyetlen na­pilapot sem járat, s ezzel utolsó a megye városainak sorában. Noha Esztergom büszkén tetszeleg a „kultúrváros" szerepében. A beszélgetés során a jelenlévők körében az a vélemény kris­tályosodott ki, hogy Esztergom a maga cselekvésképtelenségéért, tehetetlenségéért bizony gyakorta igasztalanul kárhoztatja a megyét. A kollégákkal beszélgetve azt is megtudtam, hogy Tatabányán húsz­ezer példányban ingyen dobják a postaládákba a városi lapot. Tatán a havilapra pedig arányosan dupla annyi pénzt szán az önkormány­zat, mint Esztergomban. És akkor a városi tévéknek adott szép szá­mú státuszról nem is beszéltem. Azt hiszem, igaza volt Babits­nak, amikor azt írta Esztergomról, hogy szent és gyámoltalan... Sebő József Elhalasztották az egyházmegyei zsinatot Az egyházmegyei határok rendezése várhatóan a főegy­házmegye életében is új hely­zetet teremt, ezért dr. Paskai László bíboros érsek ez évi má­sodik körlevelében az egyház­megyei zsinat időpontját ké­sőbbre halasztotta. Bemutatkozó szentbeszéd Az új esztergomi segédpüs­pök, dr. Ternyák Csaba febru­ár 21-én a fél tizenegy órakor kezdődő szentmisén mutatko­zik be a híveknek. A Bazilikában tartandó szentmisét dr. Paskai László bí­boros, prímás, esztergomi érsek celebrálja, a szentbeszédet pe­dig dr. Ternyák Csaba mondja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom