Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-24 / 51-52. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 ESZTERGOM, 1993 - Talán apróságnak tűnhet, de ha fűtésről van szó, említhetnénk a tanítóképző új fűtését. - A világon sokfelé alkalmazzák azt a rendszert, amit itt is megvalósítottak: a Szent István Fürdő vizének hőjével - hőcserélő beiktatásával - fűtik, s állíthatom: jól! az intézményt Ez is a jövő része! - A főiskola sorsa is változott, rendeződött. - Nyugodtan elmondhatjuk, lassan minden a helyére kerül. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola újra az egyházé. Az átmenet fokozatos, ahogyan az átmenetet városunk többi, volt egyházi tulajdonú oktatási intézményében is a lakosság igénye szerint meg akarjuk valósítani. Megfelelően előkészíteni, úgy, ahogyan a július elsejei tárgyalásunk alkalmával is tettük, amikor a volt egyházi ingatlanok helyzetét rendező Egyeztető Bizottság kihelyezett ülése volt nálunk: az önkormányzati fennhatóságé intézmények tovább, esetleg új épületben dolgozhassanak, az egyháziak pedig egy helyen, a Vízivárosban, volt épületeikben együtt működjenek. S nemcsak a középiskolai oktatás formálódik: Esztergom déli városrészében, a Szent Anna plébánia területén katolikus iskola szerveződött, itt épül újjá és működik a Mindszenty József Katolikus Altalános Iskola. -Az ünnepek örömét, a hétköznapok munkálkodását rendkívüli események is megzavarták. Ebben az évben nem árvíz fenyegetett bennünket, hanem a tűz volt ez a veszélyforrás. - Két rendkívüli eseményünk: azegyik a május 18-ai, belvárosi, Aradi téri tűz, amikor autók semmisültek meg, lakások mentek tönkre. Mára már elvégezték a felújítás döntő részét, a szigetelést, sőt a gyújtogatókat is elfogták. A másik, még veszélyesebb tűzeset: szeptember 5-én, hajnalban a Bazilikában pusztítottak a lángok: leégett az orgona és a kupola közötti főhajót védő tetőszerkezet. Gyorsan sátor került az épületre, nagy összefogással elkezdődött a helyreállítás. -Mindenképpen szólni kell arról, hogy a tűzoltóság, a rendőrség hogyan dolgozott. - Magam is megerősítem: azt tapasztalhattuk, hogy nagyon fegyelmezetten, jól dolgoztak. Gyorsak voltak, pillanatok alatt oltottak, senki nem sérült meg. Jellemző példa: fenn, a Várhegyen percek alatt kiépítették azt a csővezetéket, amivel a Dunából szivattyúzták az oltóvizet - s ugyanakkor arra is ügyeltek, hogy egy szemernyivel több víz se kerüljön az oltás helyszínére! Az épület szerkezete nem károsodott Ezennel is kifejezem magam és városunk nevében köszönetemet! - Polgármester úr felelősségteljes munkát végez, de ebben segítőkre is lel: képviselőtársaira. Hogyan értékeli a képviselő-testület munkáját? - Azt gondolom, az értékelés nemcsak az én feladatom. Én azt tudom elmondani, hogy - van hova, Hogy a munkával meg vagyok-e elégedve? Azt gondolom, az optimista meglátja a jót, a peszimista pedig mindig csak a rosszat látja. Nagyon nehéz gazdasági helyzetben indultunk, nagyon sok gonddal kel megküzdenünk. Infrastruktúra, gazdaság, oktatás, idegenforgalom... Rengeteget kell még tenni azért, hogy valóban otthon legyünk ebben a városban. - Az otthonosság érzése mellett van mire visszatekinteni - mind az elmúlt évben, mind működésünk három esztendeje alatt sikerült sokat letennünk közös, képzeletbeli asztalunkra. Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy a testület életében nincsenek veszélyes politikai konfrontációk. Természetesen - az emberi természetből fakad - nagyon sok dolgot másként lát az egyik ember, másként a másik. De nincsenek közöttünk olyan éles különbözőségek, mint a parlamenti képviselők esetében. Az eltelt három év alatt jópárszor használtam ezt a fogalmat: várospolitikát csinálunk. Nem pártérdekekről van szó, hanem Esztergomról - s ez mindannyiunknak egyformán fontos. városunk kulturális életével, történelmével is el kell tudnunk "dicsekedni". - Így van. Ennek érdekében kell működtetni az intézményeket, múzeumokat, rendezni a konferenciákat, kiállításokat, kereskedelmi vásárokat. És nem mindegy, hogyan néz ki a város. Lehet, hogy még nem vagyunk egy sváci kisváros színvonalán, de ezzel az állapottal Magyarországon nem kell szégyenkezni. De honnan indultunk?! Mi, esztergomiak ezt tudjuk! Sikerült az egyik legismertebb hulladékfeldoígozó céggel, a Rumpolddal olyan szerződést kötnünk, hogy mára már egy korszerű szeméttelepünk van, ahol szelektíven, azaz külön-külön tárolva gyűjtik a hulladékot, s azt a jövőben újra fel lehet dolgozni. Ez a telep a környék helységeinek, a régiónak is a rendelkezésére áll. S ez kívülről nem látszik - de ezt is el kell mondani, mint ahogyan azt, hogy emellett ők vállalták a város takarítását is. - Az új szemlélet kialakításában az iskolák, a pedagógusok is segítenek! - így van! A gyerekeknél kell elkezdeni mindent, ezt is: nagyon fontos a nevelés. Nagyon fontos, hogy mikor, hol, s mivel fogjuk meg az embereket. - Polgármester úr! Hosszan beszélhetnénk még az elmúlt évről. Úgy látom, lendülete nem hagy alább... - A feladatok sokaságához mérten túl kevés az idő, ezért a rangsorolás nagyon fontos. Gondoljunk csak az utolsó, december 16—i képviselő-testületi ülésre. Reggel Idlenctől éjszaka fél 12-ig tartott Majdnem 15 órát egy helyben ülni is sok, nem még intenzíven figyelni, gondolkozni. Emberek vagyunk, természetes, hogy elfáradunk néha. De mindig kell tudnunk, hogy a város működéséhez feltétlen szükséges feladatokat mindenképpen el kell végezni. Ha valami nincs megoldva, addig nem nyugszom, amíg készen nincs. Ezt várom magamtól - s ezt munkatársaimtól is. De most, a gazdag esztendő végén álljunk meg egy kicsit: boldog karácsonyt, szép új esztendőt kívánok Esztergom polgárainak. - Ezt kívánjuk Önnek is. Köszönöm az interjút! Rafael Balázs Övíínden (Redves OCvasóníqtaí^ áldott, meghitt, Sél^és (karácsonyt, eredményeiben és örömödén gazdag új esztendőt ((jván az mnigiMé*T»tei Szerkesztősége