Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-09 / 49. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A toszkán reneszánsz legtisztább harmóniáját tükröző Bakócz-kápol­na adott helyet dr. Bense Imre és felesége, Kata aranylakodalmának egyházi áldásához. Szíves invitálás­sal hívták a barátokat és ismerősö­ket, kiknek szeretete vette őket kö­rül, erőt adva a hoszzú életút meg­próbáltatásainak elviseléséhez. Es jött, áradt a sok jókívánságait kife­jezni akaró városlakó, szinte szét­nyomták a kis kápolna vastag falait. Az emberek hullámai örvénylettek a középpontban álló két ünnepelt kö­rül, elsodorva őket egymástól. Több százan akartak közelükbe kerülni és kézcsókkal, kézfogással, öleléssel, csókkal kifejezni a szeretetet, hálát és megbecsülést. Pár sorral előbb az épület harmó­niáját említettem. Nos, hasonló har­mónia áradt a gratulációkat fogadó párból. Küzdelmes életútjuk által érlelt méltóság, lelki és jellembeli gaz­dagság, az egymás és embertársaik iránti szeretet a főbb összetevői a harmonikus megjelenésnek. Imre bácsi nyugodt derűvel fogadta hó­dolóit", időként büszkén tekintett királynői megjelenésű feleségére egy néhány méterre lévő másik em­bergyűrű közepén, és talán megje­lent előtte az a 16 éves, hatodikos gimnazista, első bálos kislány, aki­vel 52 évvel ezelőtt odaállt a Fürdő szálló báltermének nagy velencei tükre elé. így emlékszik erre a csa­ládi legendárium: Álltak ők ketten a tükör előtt, mit sem törődve a körü­löttük nyüzsgő tömeggel, a tükrön át egymás szemébe néztek és a friss diplomával a kórház belgyógyászati osztályára kinevezett alorvos, aki­nek létezéséről Kata egy órával aze­lőtt szinte nem is tudott, ím ígyen szóla: - Mi egy pár leszünk! És Kata tudta: igen, ehhez semmi kétség nem férhet, ők egymás szá­mára lettek teremtve. Ebben a pilla­natban eldőlt a két fiatal boldog­ságának sorsa, de az ásó, kapa, nagy­harang fogadkozásra még néhány évig, Kata érettségi vizsgájáig vár­niok kellett. Az irodalom mindig is tudta a tit­kot, amit ma a modern tudomány újra felfedezni látszik, hogy külső és belső tulajdonságaink jelentős ré­szét a kromoszómáinkat felépítő génjeinken át felmenőinktől készen kaptuk. Lássuk csak, milyen „előre­gyártott elemekből" épülnek fel hő­seink jellembeli tulajdonságai. A Bensék krónikája 1730-ban kezdődik. A hódoltság alatt elnépte­lendett Kiskunfélegyházára 96 jász családot telepítenek Jászfényszaru­ról. Egyikük a Bense család. Isten­félő, dolgos nemzetség. A kovács­mesterség apáról fiúra száll a család­ban. Nem egy kiváló műkovács ke­rül ki közülük. Aműhely jövedelmé­ből földeket vásárolnak és művelik. A családi „tőkefelhalmozódás" si­kerét jelzi, hogy a dédapa nevén már száz hold földtulajdon, valóságos kis birtok van. Anyai ágon szabómesterek a fel­menőik. Nagyban, vásárokra dolgoz­nak. Ott igazán kelendő a portéka. Egy sikeres vállalkozó ős az 1848­49-es szabadságharc honvédéit öl­tözteti mundérba. Maga is részt vesz a pákozdi csatában. Mint hadi szál­lító. Később őrnagyi rangot ér el, amit 7 éves várfogsággal fizet meg Kufstein, Josephstadt és Wiener Neustadt tömlöceiben a triumfáló császári hadbíróság. Édesapja Kecskemétre nősül. Hét hold földet vásárol, azon szőlőt tele­pít és művel. Kitűnően gazdálkodik. A családdal együtt (7 gyerek) a va­gyon is gyarapodik. Egy igen elő­nyös vásárlással kerül tulajdonába az a városföldi kúria, mely Imre bá­csi gyermekkorának színhelye volt. A gazdálkodás mellett a szellemi ta­lentumokat is igyekszik gyarapítani. Az otthon egyik szobája könyv­társzoba volt, ahol a munka utáni órák gyorsan repültek a könyvek igézetében. Történelem iránti kí­váncsisága kielégíthetetlen volt. A tudásvágy a gyermekeket is tanulás­ra sarkallja. Hárman lesznek orvo­sok. A gének hozadékaként könyvel­hetjük el a következő tételeket Imre niája, hogy humanista és antifasiszta tettéért, melyben a maga és családja biztonságát is nem egyszer kockára tette, a,/elszabadult" Magyarorszá­gon kellett bűnhődnie. A fennálló társadalmi rend felfor­gatásának kísérlete vádjával próbál­tak pert indítani ellene, de már első fokon bebizonyosodott a vád tartha­tatlansága. Bizonyítékok hiányában felmentették, de a „munkásökör ítélet nélkül is lesújtott: nyugdíját megvonták és a család felkerült a deportálandók listájára. így nem kellett holni burzsuj kacattal, a jog­gal bíbelődni. Megvan tehát a Katára oly jellem­ző empátia, szolidaritás, humaniz­mus, embertársak iránti áldozatvál­lalás eredete. A nevezetes velencei tükörjelenet után a két egymásra talált ember éle­te párhuzamos pályán halad. Érett­ségi után Katát az Orvostudományi egyetemre íratja be édesapja, de a másik vonzás erősebb, dr. Bense Im­re kinyomtatja az esküvői meghívó­kat és Kata dönt. Döntését soha, egy percig sem bánta meg: Nem orvosnő leszek, hanem orvosné. Tisztában van döntése minden következmé­nyével, hogy férje nem csak az övé, hanem a hivatásáé is és ebben táma­sza, segítője, társa kíván lenni. Ön­Esfctergomt arcélek Dr. Bense Imre és Kata bácsi jellem-egyenlegében: tu­dásszomj, szorgalom, akaraterő, ko­nok elszántság a kitűzött célok el­érésében, teljességre való törekvés, munkabírás. Igen célirányos adott­ságok a pályára való felkészülés fo­lyamatában (tudjuk, minden vizsgá­ját maximális eredménnyel tette le, az elérhető ösztöndíjakat, pályáza­tokat megnyerte). Ugyanezek a tu­lajdonságok a hivatás gyakorlásá­ban egy kivételes életmű létrehozá­sát tették lehetővé: a város sokezer lakója számára ő lett az ORVOS. A Bezemek családban az apai vo­nalon 3 pedagógus felmenőt is talá­lunk. Mindhárman Nyitrán igazga­tó-tanítók. Ezt a vonalat töri meg Kata édesapja. Ő Esztergomban vál­lal állami szolgálatot és a jászberé­nyi földbirtokos, Dósa Emánuel lá­nyát veszi feleségül. Milyen géneket örökölt leánya at­tól a rendőrtiszt apától, aki az eszter­gomi, majd a pelsőci lengyel mene­külttábor parancsnokaként részt vesz a veszélyeztetett lengyel tisz­tek nyugatra szöktetésében? Antall József, miniszterelnökünk édesapja irányította azt az operációt, melyben a szövetségesekhez segített lengye­lek ezrei mellett a német hadifog­ságból megszökött és Magyaror­szágra vetődött angol, francia kato­nák titkos utakon visszatérhettek ha­zájukba. A sors szürrealista, torz iró­maga számára megteremtette az or­vosfeleség hivatását. Esküvő előtt „csak" két akadályt kellett elhárítani a szülői ellenzés mellett: külön államtitkári .enge­délyt szerezni a doktor úr számára, aki, mint kórházi alorvos, egy akkor hatályos jogszabály értelmében cö­libátusra volt kényszerítve, és mi­után az engedély (az országban az első) megérkezett, egy olyan házat venni, vagy bérelni, melynek telke a kórházzal szomszédos. Nem kis ál­dozat árán ez is sikerült. Végre, 1934 szeptemberében hűséget foga­dott egymásnak holtomiglan, hol­todiglan" a két fiatal. Küzdelmes évek. Állandó kórházi ügyelet. ABelosztályon két orvos: a főorvos, dr. Rayner János és az alor­vos, dr. Bense Imre a 80-90 ágy mel­lett. A főorvos úr katonai szolgálata idején az alorvos vezeti az osztályt. 24 órás napi szolgálati idő. 1944. december. Ostrom. A kórház súlyo­san megsérül. Sebesültek, halál. Mindenki a sebesültek ellátásán. Dr. Eggenhoffer Béla igazgató főorvos non stop operál. Röntgensugár alatt végez kényes műtéteket. Súlyos su­gárfertőzés, lehullott körmök a kö­vetkezmény. Dr. Bense is a műtő­ben. Szilánkok eltávolítása, roncso­lások helyreállítása, sebek bezárása, kötözés, amíg a lábán' megállni ké­pes. Majd egy-két órás alvás után újra, elölről. Versenyfutás a halállal, az életért. Szenved a város is. Kevés az or­vos, sok a sebesült, a beteg. Ekkor már három hónapos első gyerme­kük, kis Kata. Együtt járnak a bete­gek, sebesültek ellátására. A doktor úr a kislányt viszi a karján, felesége az orvosi táskát. Belövésekkor, ak­natűznél egy-egy kapualj a mene­dék. Mindig eljutnak a sebesültek­hez, ellátják őket, magukat a mennyei oltalomra bízzák és men­nek a következőhöz. Hat évig tart alorvosi tevékenysé­ge a belgyógyászati osztályon. Ez­alatt belgyógyász szakorvosi vizs­gát tesz, sebészeti, szülészeti és fo­gászati gyakorlatra is szert tesz és a tüdőgyógyászattal ismerkedik. Me­dicus universalis. A medicina széles skáláján szerzett ismeretek és gya­korlat alapján pályázza meg és nyeri el az OTBA ( a közalkalmazottak biztosító intézete) körzeti státusát Esztergomban. Nagyot fordul a világ. Rövid, té­velygő demokratikus fejlődésünket töri derékba a fordulat évével bekö­szöntő terror. Perek, kitelepítések, kuláklisták, ítéletek, „... megállt a kapualjban...". Folyik a nemzet ge­rincének a megroppantása. Bodor Zoltánt, a volt rendőrkapi­tányt súlyos betegsége ellenére csa­ládjával együtt kényszerlakhelyre deportálják. Kata ragaszkodik hoz­zá, hogy velük menjen. Olyan falut keres, ahol van orvos és gondosko­dik a család viszonylag emberhez méltó elhelyezéséről. így elmondva semmiségnek tűnik. Csoda azok előtt, akik ismerték az akkori viszo­nyokat. Virágh Andor 80 éves nyugalma­zott államtitkár ügyében a legmaga­sabb fórumig, a Rákosi-titkárságig is elmegy, hogy az őket sújtó intéz­kedések szigorán enyhítsen. Hét­köznapi humanizmus. Vagy talán a „versenyfutás az életért" téma egyik variációja? Működnek az apától örökölt gének. Egységes betegbiz­tosítási rendszer, az SZTK. Vívmá­nyának szánt és hirdetett, de sok el­lentmondást hordozó tömeggyó­gyászat. Napi, nem ritkán 60-80 be­teget ellátó kimerült körzeti orvo­sok, sivár rendelők, elavult műszer­park, a hivatás presztízsének zuha­nása. Bense doktor úr dacol az elsi­városodás folyamatával. Igyekszik fenntartani az ellátás színvonalát és szinte észrevétlenül megteremti azt, amit néhány évtized után újra célul tűz ki maga elé a napjainkban átala­kuló egészségügy: a családi orvos intézményét. Gyógyító tevékenységgel, fárad­hatatlan szolgálatban, gyógyult be­tegek ezreinek hálája kíséretében telt el 52 dolgos év, melynek egyik legértékesebb hozama az emberek szeretete. Ebből jócskán gyűjtöttek kaptáraikba dr. Bense Imre és fele­sége, Kata. Horváth Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom